Kereső toggle

Lejárató videofelvételek a választásokon

Az a veszélyes, amit nem tudunk

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

"Nem igaz, hogy ipari kémkedésre oktatja tanulóit a Földi László által alapított
Clavis Intézet" – jelentette ki a Heteknek Búzás Pál, az Intézet ügyvezető
igazgatója arra a hírre reagálva, mely szerint a Nyírfa-ügyben ismertté vált
egykori titkosszolgálati tiszt intézetében a tréning típusú oktatás során a
hallgatók olyan témakörökkel barátkozhatnak, mint vírusgyártás, tudatos lejáratás,
tekintélyrombolás, vagy kódfeltörés. A Hetek által megkeresett cégbiztonsági
menedzser pedig arról beszél, hogyan lehet ma Magyar-országon visszaélni kincset érő
információkkal.

"A cégek közt mind komolyabb stratégiai háborúk zajlanak, így egy későn
beszerzett információn manapság akár az egész vállalkozás léte múlhat. Ezért a cégbiztonság
olyan kérdés, amire egyre inkább áldozni kell, még ha nem is nagyon szeretnénk"
– mondta Búzás, majd a fent említett újságcikkel kapcsolatban hozzátette: a tantárgyakat
illetően igazak az állítások, a különbség "csak" az, hogy a képzésben résztvevők
azt tanulják meg, hogyan lehet leküzdeni egy adott cég életében a lejáratást, a számítógépvírusokat,
vagy az ipari kémkedést. Mint az igazgató elmondta, a többnyire jelentős cégek által
delegált hallgatókat az információ megőrzésén kívül arra is kiképzik, hogy miként
lehet teljesen legális módszerekkel létfontosságú információkhoz jutni például
egy konkurens vállalkozásról. A megfelelő, gyakran elég nehezen beszerezhető információk
birtoklása ugyanis szó szerint aranyat érhet a cégmenedzsment számára az olyan kérdések
megválaszolásában, mint, hogy "Megkezdjék-e egy adott termék gyártását? Kilépjenek-e
most az orosz piacra? A közelgő vámtörvény-módosítás mennyiben szűkíti be a cég
mozgásterét? Mire készül a konkurencia? Hol szivároghattak ki információk arról a
dologról, amit csak a legfelsőbb vezetés tárgyalt?" A Clavis Intézet által
oktatott úgynevezett Competitiv Intelligenc (CI – Versenyszer? Hírszerzés) ezeknek a
kérdéseknek a minél pontosabb megválaszolására kialakult módszertant foglalja magába.
A hazánkban leginkább vállalkozásbiztonságnak nevezett tudományág az USA-ban 20-25
éves múltra tekint vissza, de már Európában is 10 éve bevett gyakorlatnak számít a
nagyobb vállalkozások menedzselésében. Magyarországon egy tucattól 100-ig terjedhet
a CI-jal foglalkozó cégek száma, attól függően, hogy milyen szigorúan vesszük a
szakma határvonalait" – mondta Búzás Pál, aki úgy véli: sok félreértés adódik
az "új szakmával" kapcsolatban.

Hogy valójában mit csinál egy CI-menedzser? Ahogy az egyik vezető CI-tanácsadó cég
igazgatója – nem a Clavis köréhez tartozó szakember – a Heteknek elmondta: a
fontos információk beszerzése a gyakorlatban akár a vállalaton belüli szerelmi
viszonyok, vagy éppen a felvenni kívánt munkatársak hátterének felderítését (valódi-e
az illető diplomája, előző munkahelyén hogyan dolgozott, milyen az életmódja, családi
helyzete stb.) is jelentheti, de bizonyos esetekben az is fontos adat lehet, hogy milyen
pletykák keringenek az adott cégről. "A leginkább stratégiai fontosságú kérdés
azonban az, hogy minél többet sikerüljön megtudni a konkurens cégről, vagy például
a kiválasztott üzleti partnerről úgy, hogy azok a lehető legkevesebbet tudjanak meg rólunk"
– állítja a menedzser.

A témában a legérdekesebb kérdés talán az, hogy az adatszerzés során mennyire
lehet megmaradni a legalitás határain belül. Szakértőnk szerint "egy magára
valamit is adó" CI-cégnek nem érdeke, hogy törvénytelen eszközökhöz folyamodjon,
hiszen ha ez kiderülne, akkor a nyilvánosságtól nagyon is ódzkodó multicégek előtt
"évekre elásná magát". Azonban a helyzet nem ennyire egyszerű, hiszen "amíg
Amerikában egy konkurens cégről a szükséges információk 70 százaléka megszerezhető
legális úton, és csak a többire kell utólag következtetni, addig Magyarországon ez
az arány pont fordított". A szakértő szerint azonban hazánkban nagyon kevés olyan
CI-tanácsadó cég van, aki képes arra, hogy tiszta eszközökkel derítsen fényt a
fennmaradó 70 százalékra. "Ebből következik – mondja –, hogy sok hírszerző,
aki szerintem CI-tanácsadónak már egyáltalán nem nevezhető, olyan megrendeléseket
is el kell, hogy vállaljon a megélhetéshez, ami a politika, vagy rosszabb esetben a
szervezett bűnözés felől érkezik." Például egy adott alvilági szereplő
meggyilkolásához nagyon sok információra van szükség: szokásai, napi útvonala,
kapcsolatai, vagy akár, hogy hány testőre van. "Ezen a területen is sokszor
professzionális információszerző csoportok, például magánnyomozó cégek dolgoznak,
bár ez nem mindig tudatos a részükről, mivel nemigen tudják, vagy inkább nem akarják
tudni, hogy valójában milyen cégnek is dolgoznak" – állítja a CI-menedzser.

Ami pedig a politikát illeti, a szakértő szerint itt használható leghatékonyabban a
lejáratás és a rágalmazás eszköze. Mint mondja, elképzelhető, hogy Nógrádi
Zsoltot, az olajügy tanúját is valóban volt titkosszolgálati szakemberek látták el
információval. A menedzser szerint az elkövetkezendő időszakban a politikai kultúra
még jelentősebb eldurvulása várható: "A személyes véleményem az, hogy a 2002-es
választások nagyon csúnyák lesznek, mert nem pártokról, hanem személyekről, és
azok lejáratásáról fognak szólni." Mint mondja: az elkövetkezendő időszakban még
sokkal többen lesznek, akik terhelő információk gyűjtéséből fognak megélni. "Szinte
már látom magam előtt, ahogy a kereskedelmi csatornákon megjelennek a profi technikával
készült videofelvételek például egy politikus megvesztegetéséről" – mondta végül
a szakértő.

Olvasson tovább: