Kereső toggle

A kormánynak nincs terve az egészségügy reformjára

Vészhelyzet

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az egészségügyben baj van – ez nem újdonság. Hivatalosan azonban senki nem
tehet róla, így aztán érte sem. Az OEP nem mérlegelhet, "mérlegeljen az, aki kitalálta",
mondta a sajtóreferensük, és inkább arról sem tudott, hogy "en bloc" mennyi pénz
folyik a társadalombiztosításon keresztül az egészségügyhöz. Így persze azt sem
tudtuk meg, hogy ez az összeg idén több vagy kevesebb volt-e, mint például tavaly.



Ápolónők, akik visszaküldték a "jutalmat". Kincs, ami nincs    Fotó:
MTI

Az Egészségügyi Minisztérium sajtóreferense Horváth Zsoltot nem tudta telefonon
kapcsolni, ellenben átfaxolta az államtitkár nyilatkozatát. Ebből az derül ki, hogy
a minimálbér jövőre tervezett emelése 80-83 ezer dolgozót érint majd az egészségügyben,
"méghozzá jelentős mértékben", mivel a minimálbér összegét negyvenezer
forintra tervezik emelni.

Az államtitkár kijelentésének érdekessége, hogy míg a kormányfő tavaly a 2000-es
évet az "egészségügy évének" nyilvánította, addig az ágazatot elismerten
minimálbéren tartják, sőt az egészségügyet érintő béremelést az államtitkár
úr szavai szerint 2001-ben sem terveznek. Az orvosok viszont azt mondják, hogy egy Unió
felé igyekvő országban a gazdaság fejlettségi színvonalának megfelelő egészségügyet
illene működtetni.

"A közszféra 2001. évi bérnövekedése minden várakozás és lehetséges mérték
alatt van – mondta el lapunknak Kökény Mihály volt népjóléti és egészségügyi
miniszter, a parlament egészségügyi bizottságának szocialista elnöke. – Amikor 6
százalékos az évenkénti GDP-növekedés, vállalható lenne az egészségügy számára
egy több lépcsős bérrendezési program meghirdetése, és ennek egy minimális mértéke
– az én megítélésem szerint – a következő évben nyugodtan lehetne 30 százalékos.
Ezzel szemben számos megnyilatkozás utal arra, mintha a kormánynak nem lenne áttekinthető
elképzelése a válság kezelésére."

Az egyik fővárosi kórházban a nővérek csekken küldték vissza Gógl Árpád
miniszternek a Semmelweis-napi – az ígért dolgozónkénti 100 ezer forint helyett –
20-25 ezer forintra rúgó juttatásukat. Egészségügyiek szerint hazugság volt Gógl
bejelentése. Kökény Mihály finomabban fogalmaz: "A felelős miniszter megnyilatkozása
vagy korán jött, vagy nem volt őszinte." Gógl Árpád egészségügyi miniszter június
végén még 100 ezer forintos bérjuttatásról beszélt, néhány nappal később a kormányrendelet
már 75 ezer forintban maximálta a kifizetést, és világossá tette, hogy ez legfeljebb
az egészségügyi dolgozók besorolási alapbérét jelenti a június havi pótlékok és
mindenféle egyéb bérjelleg? juttatások nélkül, s amelyből természetesen a közterheket
is le kell vonni. A rendeletben már nem került szóba a "béremelés" kifejezés
sem, felváltotta az "egyszeri, rendkívüli juttatás" megjelölés. Miután az
egyszeri juttatásokat mindenhol a maximális terhekkel számolják, sok intézményben az
egészségügyi dolgozó még kevesebbet kapott, mint amit egy hónapban egyébként
szokott kapni a levonások után. Tehát a 15 milliárd, fejenként 100 ezer, amellyel a
miniszter nyilatkozata szerint az ígért 8 százalékos béremelést is teljesítették,
valójában egyetlen állításban három hazugság. Egy: nem 15 milliárd, kettő: nem
fejenként 100 ezer, három: nem reálbér-növekedés, és nem mindenkinek. "Elszáll,
mint a léggömb" – kommentálta Kökény. Az, hogy nem érkezett meg Semmelweis-napra
– van, ahova máig sem – csak ráadás.

Az egészségügyet érzékenyen érinti az is, hogy az elmúlt két esztendőben szétzilálódtak
azok a mechanizmusok, amelyek még rosszabb gazdaságpolitikai feltételek mellett is –
95-96-ban, az egészségügyet is "sújtó" Bokros-csomag idején – működtek. Mára
elmaradtak az ágazati érdekegyeztető tárgyalások, nincs az ágazat különböző
szereplőivel párbeszéd. A kormány leegyszerűsítette a kérdést: egyedül neki van
igaz és érvényes válasza a problémákra. "Nem számít, mit mond a parlament, mit
mond az alkotmánybíróság, mint mondanak a törvények, mit mondanak a szakszervezetek"
– lamentált az egyik érintett dolgozó, aki talán azért szavazott annak idején a
polgári jobboldalra, mert szívesen hallgatta az ígéreteket a béremelésekre vonatkozóan.


"A lehetséges mértékhez képest a jobboldal keményen ráígért" – fontolgatja
koalíciója választási vereségének lehetséges indokait a volt népjóléti
miniszter. Az egészségügyi szakszervezetek és civil szervezetek július 7-ei demonstrációja,
valamint a kórházakban uralkodó általános lincshangulat azt jelzi, hogy a kormányzati
politikának sikerült országos összefogást létrehívnia választási ígéreteinek
behajtására.


A magyarok korán halnak

A magyar lakosság egészségi állapota mind a környező országokhoz viszonyítva,
mind az európai országok népesedési mutatói tekintetében igen rossz – olvasható a
Környezetvédelmi Minisztérium honlapján. A születéskor várható élettartam férfiaknál
66, nőknél 75 év. Kedvező jelenség, hogy ezek az értékek 1993 óta folyamatosan növekednek
– a férfiaknál azonban így is csaknem a legalacsonyabbak Európában.

A halálozási okok tekintetében az európai összehasonlítás mind a nőknél, mind a férfiaknál
a magyarországi helyzet súlyosságát jelzi. Egyes szakértők szerint a környezetszennyezés,
a dohányzás, a stressz és a munkahelyi ártalmak megszüntetésével a daganatos betegségek
– amelyek nagy arányban felelősek a halálozásokért mindkét nem esetében – 70-80
százaléka megelőzhető lett volna. A statisztikai adatok jelentős területi eltéréseket
mutatnak az országon belül. Csecsemőhalandóság tekintetében Lengyelországot, Bulgáriát,
Oroszországot és Romániát előzzük meg az európai országok közül.

Olvasson tovább: