Kereső toggle

Orvosra vár az egészségügy

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Szakértők szerint hiába utal át az Egészségügyi Minisztérium 15 milliárd
forintot a kórházaknak fizetés-kiegészítés céljából, a kórházak súlyos, a működést
veszélyeztető pénzhiánya miatt vélhetően sok helyütt másra fordíthatják ezt az
összeget. Az egészségügyi szakszervezet szerint az Orbán-kormány nem tartotta be a
kormányprogramban leírt ígéreteit, az ágazat válságban van.



Egy használatban levő inkubátor. Nem mai darab Fotók: Somorjai

"Az egészségügy helyzete válságos, életveszélyes. Ebben a katasztrofális
helyzetben a felelőtlen, halogató stratégia rontja az újraélesztés lehetőségeit"
– vezette fel a minap stílszerűen dr. Jankovics András, a Szent László Kórház
aneszteziológusa és szakszervezeti elnöke a Szent István Kórházban tartott egészségügyi
fórumot.

A fórumon a kórház igazgatója azt sérelmezte, hogy az egészségügyért felelős
miniszter, dr. Gógl Árpád szerint az ilyen és ehhez hasonló megállapítások a rémhírterjesztés
kategóriájába tartoznak, nem lenne szabad ijesztgetni a betegeket. Dr. Molnár Lajos, a
Szent István Kórház főigazgatója szerint ez a hozzáállás azért aggasztó, mert a
betegeket is érinti az a tény, hogy ma a szükségesnél 20 százalékkal kevesebb az
orvos és 30 százalékkal kevesebb az ápolószemélyzet, így műszakonként 8, azaz
nyolc perc jut egy-egy betegre, szemben az öt-hat évvel ezelőtti húsz perccel. Egy ápolóra
itthon műszakonként 25-30 beteg számít – míg Nyugat-Európában 3-5 ezeknek a száma.
A főigazgató ezenkívül kifogásolta, hogy a kormányzat méltánytalan módon a kórházi
vezetőket teszi felelőssé az intézmények gazdasági összeomlásáért, miközben a
finanszírozási rendszer eleve nem teszi lehetővé a rentábilis működést. Egy
laboratóriumban példának okáért a költségek 50-60 százalékát téríti az Országos
Egészségbiztosítási Pénztár (OEP), a fennmaradó összeget az adott egészségügyi
intézmény költségvetéséből pótolják, abból a keretből, amiből bérre, fejlesztésre
is költenek – ha jut. A leginkább alulfizetett szakmákban (labororvos, röntgenorvos,
aneszteziológus) már a képzés során is érzékelhető hiány alakult ki. Érdekes módon
ezek a szakmák Nyugaton éppen a legjobban megfizetett szakágak közé tartoznak.

Az egészségügyi dolgozók szerint a választási programban ígért 300-400 százalékos
béremelés kilátása Fidesz-szavazóvá tette az orvostársadalom nagy részét, akik
mostanra szembesültek a valósággal: nettó bérük, az infláció, a járulékok megvonása
folytán valójában csökkent.

Tíz évvel ezelőtt a kórházak kiadásaira reálértéken a mainak csaknem kétszerese
jutott. Az egészségügy helyzete az elmúlt két és fél év alatt tovább romlott: az
infláció alulértékelése miatt az ágazatnak 13 milliárd forinttal kevesebb jutott a
kiadásokra. 1999 májusában a kormány az elmaradt ügyeleti díjakra 20-22 milliárd
forintot ígért, amit végül nem utalt ki. A Semmelweis-nap alkalmából a minisztérium
nyilatkozatban tudatta, hogy 15 milliárd forintot utalnak át a kórházaknak. Gógl Árpád
egészségügyi miniszter több helyütt is úgy nyilatkozott: az egészségügy ezzel
elindul a kátyúból kivezető úton.

Cser Ágnes, az Egészségügyi Dolgozók Demokratikus Szövetségének (EDDSZ) elnöke
ezzel szemben azt állítja, hogy a az összeg tényleges kiutalásához először is nem
elégséges nyilatkozat, ahhoz kormányrendeletre van szükség, és még ha valóban el
is jut az összeg a kórházakhoz, azzal csak a tavalyi hiány visszapótlását fedezi a
kormány. "Ez egy egyszer? születésnapi ajándék, nem bérjelleg? juttatás, nem épül
be a béralapba, amire a további fejlesztések épülnek, tehát nem oldja meg a
helyzetet."

Cser Ágnes elmondta, hogy az egészségügyiek demonstrációjának közvetlen kiváltó
oka az a miniszterelnöki levél volt, amelyben ismertette a költségvetési tervet. Cser
úgy fogalmazott: ebből derült ki, hogy a miniszterelnök ígérete ellenére nem szándékszik
a kormányprogramban megkövetelt "tisztességes, etikus és magas színvonalú" egészségügyi
munkáért tisztességes, etikus és magas színvonalú anyagi megbecsülést nyújtani. A
pénteki demonstrációhoz első körben csatlakoztak a Társadalmi Igazságosságért
Mozgalom, a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége, a LIGA Egészségügyi
Szövetség, a Magyar Védőnők Egyesülete, a Magyarországi Praktizáló Orvosok Szövetsége
és a LÁNC Szövetség. Távlati célként egy széleskör? társadalmi mozgalom elindítását
tűzték ki annak érdekében, hogy ne a létbizonytalanság uralkodjon, hanem tervezhető
életpályával lehessen számolni.


Béremelés, de hogyan



"Gazdasági szakértők szerint az idei államháztartási többletbevétel fedezetet
adna arra, hogy elinduljon a béremelés az egészségügyben. A kormánykoalíciónak így
kellene tennie" – mondta el lapunknak Kökény Mihály volt népjóléti miniszter, a
parlament egészségügyi bizottságának szocialista elnöke. A Szent István Kórház főigazgatója,
dr. Molnár Lajos kérdőívben mérte fel, hogy országszerte 152 kórházból hányban
emelik a béreket. Harmincnégy kórház válaszolt úgy, hogy ebben az évben nem kerül
sor béremelésre, és az átlag emelés is messze elmarad attól a 8,25 százaléktól,
amit az érdekegyeztetésben garantált a kormány. A központi intézmények – vagyis
amelyeknek nincs területi ellátási kötelezettségük, mint amilyen a MÁV Kórház, a
Honvéd- vagy a Sportkórház – számára kijelölt út a közhasznú társasággá való
átalakulás. Hogy ez pontosan milyen perspektívát jelent az érintett intézmények,
illetve a munkavállalók számára, arról pontos tájékoztatást maguk az intézményvezetők
sem tudnak adni, így jelen pillanatban ez csak további létbizonytalanságot okoz az egészségügyben.


Magyar vészhelyzet

Szakonyi Dávid

Akik csak nyilatkozatokból ismerik az egészségügy helyzetét, azok könnyen
abba az illúzióba eshetnek, hogy minden rendben van. Mi is lenne a probléma, végtére
is a betegeket ellátják a kórházakban, ha kell, jönnek a mentősök, az orvosok pedig
mindig megtalálják a módját annak, hogyan oldják meg a lehetetlennek tűnő
helyzeteket különféle kétségbeesett improvizációkkal. Ez a dolguk.

Magyarországon a kórházak nem egészen úgy működnek, mint a Vészhelyzet amerikai
sorozat kórházai. Nálunk a sérülteket nem helikopterrel szállítják be (egyébként
nincs is helikopter-leszálló az átlagos kórházak területén), nem is vadi új
rohamkocsin. A rohamkocsiból pedig nem lehet hordozható számítógépről interneten
befaxol-

ni a beteg EKG-ját. Örülhet a beteg, ha egyáltalán bekerül a legközelebbi intézménybe,
és nem kell vidékre szállítani. Nálunk nem futva érkezik az orvos és a nővérke. Sőt
lehet, hogy csak fél óra múlva érkezik meg, mivel más beteget kell sürgősen
kezelnie. Hogy miért nem jön a másik orvos? Mert nincs másik. Elment taxisnak, vagy
rakodónak a nagybani piacra háromszoros fizetésért.

A budapesti központi mentőállomás egy munkatársa beszámolt lapunknak néhány esetről:

"Volt úgy, hogy Hatvanba kellett leutaznunk egy újszülöttért, ugyanis lélegeztető
gépre volt szüksége, ezzel pedig a hatvaniak nem rendelkeztek. Pesten egy huszonöt éves
gépre kapcsolták a gyereket, így sikerült megmenteni" – mesélte. Egy szegedi eset
ennél is bizarrabb: ott egy állatklinikán leselejtezett lélegeztetőre kapcsoltak rá
egy kisgyereket. A hazai egészségügy gépei átlagosan húsz éve vannak használatban.
Sokszor nyugdíjasokat kell felkérni, hogy szereljék meg, mivel már csak ők értenek
hozzá, alkatrészt pedig már nem gyártanak. A gépek ára magas, és az ilyen kiadásokra
fordítható összeg manapság az egészségügyben gyakorlatilag nulla. Vannak ugyan
jobban felszerelt helyek, klinikák, de a legtöbb intézményben ez a helyzet – mondja
mentős barátunk.

A budapesti mentőknél gerincsérülésekhez egyszer használatos nyakrögzítőket használnak.
Előírás: használat után eldobandó. Gyakorlat: használat után takarékosságból
elmosandó. Ráadásul ilyen csak a mentőautóban van, ott is csak egy darab. Ez azt
jelenti, hogy miután a gerincsérültet a kórházba szállították, le kell róla venni
a rögzítést. Aztán ott van a vákuummatrac, amit végtagtörések esetén használnak.
Ez ugyan nem egyszer használható, de mivel a kórház nem tudja lecserélni egy "üresre",
beszállítás után ki kell venni belőle a beteget, aki ideális esetben csak a röntgenvizsgálat
után lenne mozgatható.

A budapesti Margit Kórházból hatvanegy nővér ment át az Eurocenterbe eladónak és
raktárosnak négy-ötszörös fizetésért. Az Erzsébet Kórház intenzív osztályát
be kellett zárni, mivel a dolgozók kilencven százaléka távozott. Normális esetben
egy éjszakás nővér négy-öt beteget tud ellátni, mégis általános, hogy egy-két nővérre
ötven-száz beteg jut. Sokszor a jobb állapotban lévő betegekre vannak kiosztva az
egyszer?bb feladatok az osztályokon.

Egy kezdő nővér bruttó fizetése 26-30 ezer forint. Harmincéves munkaviszony után
keres annyit, mint mondjuk egy kezdő hegesztő szakmunkás. Másod- és harmadállasokat
kell vállalniuk, hogy megéljenek. Sokan mégis maradnak. Ezt tanulták, ehhez értenek,
erre éreznek elhivatottságot.

A Nyírő Gyula Kórház szakszervezeti elnöke, Horváth Ilona háromszor aludt el interjú
közben. Kiejtette a papírokat a kezéből, ahogy ott ült. Összeszedte.

– Elnézést, hogy ilyen fáradt vagyok, de nagyon nehéz éjszakám volt.

– Miért nem alszik egyet? – kérdeztem.

– Á! Tudja, itt mindenki mindent csinál, mások helyett is kell dolgozni. Most
nincs időm. Majd lesz. Már rám férne nagyon. Kérdezzen nyugodtan.

Elmondta, hogy a beígért béremelések elmaradtak. Ez nemcsak anyagilag, hanem lelkileg
is érzékenyen érintette a szakmabelieket.

Berki Zoltán mentőorvos, az Orvosegyetemek Szakszervezeti Szövetségének alelnöke
szerint az egészségügyi szakma megosztott. A vezető beosztásban dolgozók fizetése
nem rossz, helyzetük mondhatni kielégítő. Annál is inkább, mert a
paraszolvenciarendszer, a hálapénzfizetés egyesek szerint hihetetlen hasznot hoz ezen a
szinten. A döntéshozói pozícióban lévők éppen ezért általában nem érdekeltek a
fizetési rendszer megváltoztatásában. Tartanak attól, hogy a hálapénzre való lehetőség
megszűnik. A legtöbb dolgozó az elmúlt tíz év mindenkori kormányát okolja, hiszen
az állam felelőssége és feladata lenne a korszerű, normális egészségügy fenntartása.
Az elmúlt tíz évben az állapotok egyre rosszabbak lettek.

Olvasson tovább: