Kereső toggle

A leszakadás fáj a tüntetőknek

Traktorokkal demonstrálók

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A rendszerváltás elmúlt tíz éve során lassan hozzászokhattunk a nyugati világban
már úgy-ahogy elfogadott véleménynyilvánítási formához, az agrárdemonstrációkhoz.
Szerdán és csütörtökön összesen 30 szervezet tartott demonstrációt a hazai
utakon. A félpályás útlezárásokon közel 3 ezer gép és 5 ezer gazda vett részt.
Az eddigiektől eltérően egy új momentum is felmerült: a szervezők próbapereket indítanak
az FVM ellen, államigazgatási jogkörben okozott kár címén. A bírált miniszter
szerint egy szűk gazdasági csoport áll a tüntetések mögött.



Tüntetők az utakon. Üzenni akartak    Fotó: MTI

Karsai József, a demonstrációs bizottság elnöke szerint a tárca azzal okozott kárt
a gazdáknak, hogy nem hirdette meg egyáltalán az intervenciós árakat. Olvasóink talán
emlékeznek rá, hogy az akkori katasztrófahelyzet miatt elmaradt tüntetés rendkívüli
indulatokat gerjesztett az érdekeltekben. Torgyán József a parlamentben igen éles
hangon bírálta azokat a termelőket, akik egyik markukat segélyért nyújtják, a másikkal
pedig tüntetéssel fenyegetőznek. A miniszteri felszólalás burkoltan azt fejezte ki,
ha ki mernek menni a gazdák tüntetni, megvonnak tőlük minden támogatást. A demonstráció
szervezői azonban, úgy látszik, nem ijedtek meg a fenyegetéstől, hiszen a héten
szerdán és csütörtökön nagy létszámban vonultak az utakra. Torgyán József
miniszter – aki többek között lapunk parlamenti tudósítójának is kifejtette –
úgy véli: a volt bolsevik téeszelnökök és sleppjük állnak a tüntetések mögött.
Az utakra a szövetkezetek által kivezényelt gépek vonultak csak.

Ma Magyarországon megközelítően egymillióan élnek a mezőgazdaságból. Ebből
azonban csak 200 ezer van hivatalosan valamilyen formában regisztrálva. Közülük 140
ezer mint munkavállaló szerepel a nyilvántartásokban, 60 ezren pedig még ma is a mezőgazdasági
szövetkezetekben dolgoznak. A tüntetés szervezői szerint a kivonulók azt a réteget képviselik,
akik az agrártermelés 70 százalékát állítják elő mind a mai napig – tehát nem
egy keskeny rétege a mezőgazdasági dolgozóknak, hanem kétharmada, azaz jelentős hányada
elégedetlen az agrárium és a saját helyzetével.

Lapunk a Békés megyei Battonya határában kereste meg az útlezáró gazdákat. A
demonstráció szervezője, dr. Karsai József volt battonyai gazdajegyző 300 elégedetlen
gazdával és 70 géppel zárta le a határátkelő felé vezető út mintegy két kilométeres
szakaszát. Mivel a tüntetésen nem jelent meg Torgyán József, ezért a gazdák elkészítették
gyantából a miniszter életh? mását, és az út szélén egy kistraktorra ültetve
mutogatták. A nyakában egy táblán "A Rózsadombról indultál, a gazdák nyakába
zuhantál" szlogen volt olvasható. A nagyrészt szocialista relációból származó gépek
tulajdonosai az útszéli büfében múlatták a dologidőt.

Szinte senki nem merte vállalni, hogy elmondja véleményét a sajtó képviselőinek.
Mint mondották: "Nem a szavak mesterei ők, azt meghagyják a politikusoknak." Azért
lassan belemelegedtünk a beszélgetésbe, és elmondták, hogy Battonyán nincs más megélhetés,
kényszerből foglalkoznak mezőgazdasággal. Többségük valóban téeszben dolgozott régen,
de hol vannak már azok – teszik hozzá. Itt van a föld, ebből tudnak valahogy megélni.
Önfenntartásra rendezkedtek be, megtermelnek maguknak mindent. Úgy érzik, Magyarországon
a városok és a falvak között, a vidék és a főváros között az életszínvonal
tekintetében óriási szakadék tátong. Vidékre nem megy az ipar, hiszen nincsenek
utak, nincs infrastruktúra. Csak a mezőgazdaságból tudnak megélni. Keser? keserves
ez a kenyér – teszik hozzá a többségében 50-es korosztályt képviselő termelők.
Mondják: nemcsak Torgyán József a felelős a kialakult helyzetért, az jóval régebben
kezdődött. Az azonban bizonyos, hogy az kap zsíros falatokat, támogatást, aki a
kisgazdákra szavazott – tartja a traktorsorokon megfogalmazott új kelet? bölcselet.

"Az öregapáink is ezt az életformát élték, és higgye el, kegyetlen nehéz ebből
kitörni" – mondja beletörődve egy demonstráló. "Persze, hogy kijövünk
demonstrálni, hiszen még él bennünk a remény, hogy talán egyszer az ígérgetésekből
valóság lesz, és az unió rákényszeríti az országot a változtatásra a mezőgazdaság
tekintetében is. Reggel sokan nem hosszára akartunk állni az úton, hanem keresztben,
teljesen lezárva azt, ahogy a francia parasztok szokták" – jegyzi meg az egyik kombájnos.


Hamar múlik az idő. Délután kettő óra felé Karsai érkezik, egy nagy halom faxot
lobogtatva. Rögtön összesereglenek köré. "Mellénk álltak az európai
tagszervezetek" – jelenti be örömmel a fő szervező. A többségen látszik, nem
tudják, miért örüljenek ennek a hírnek, ezért Karsai doktor felolvassa a fax lényegét:
Az Agrárszervezetek Európai Szövetsége (EFA) felszólítja a minisztert, hogy ne
zsarolja és ne fenyegesse a demonstrálókat, mert ez nem felel meg az uniós normáknak.
Közben megérkezik az egyik kereskedelmi televíziós csatorna stábja is, és egy utolsó
felvételre összegyűlnek a Torgyán-bábu köré a résztvevők. Néhányukkal a lehetséges
megoldásokról elmélkedünk. Meglepően élesen látják a kérdés szociális oldalát.
A vidék szakadt le, és él még a mai napig is a 80-as évek életszínvonalán, és ezt
csupán a mezőgazdaság kozmetikázásával nem lehet helyreállítani. Ennek ellenére
fogadkoznak: Ha kell, még a Kossuth térre is felvonulnak traktorjaikkal, de most már
valaminek változnia kell.

Olvasson tovább: