Kereső toggle

Németh Miklós a debreceni Citrom Klubban

Nosztalgiára nem lehet a jövőt építeni

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

"Dolgozzon mindenki egy fél órát a harminchat fokos kukoricamezőn, mielőtt a köz
nevében mikrofont ragad" – mondta Németh Miklós a debreceni Citrom Klub rendezvényén.
Az Aranybika üvegtermében megrendezett, botrányosan rosszul hangosított "közéleti
talk-show" mintegy kétszáz vendége a legnagyobb illemtudással ülte végig az alig
hallható bő egyórás beszélgetést, amelyen az exminiszter gyermekkoráról éppúgy
nyilatkozott, mint a közelmúlt londoni, európai uniós "tanoncéveiről".



Németh bírál. Citrom lesz-e a narancsból?     Fotó: Szaniter

A közönség sorai közt egyaránt fellelhető volt a leendő választásokat fürkésző
helyi elit, a letűnt pártrendszer kisembere vagy az MSZP-t támogató aktivisták tábora.
Németh Miklós mind megjelenésében, mind megnyilatkozásaiban szerényen puritán, az
egyszer? nép igaz fia, a föl-föl dobott kő, aki – talán taktikai okokból még –
az igazán lényeges közéleti-politikai kérdésekben sejtelmesen és diplomatikusan
keveset mond.

Szegény, paraszti család sarja, kevés föld, tengernyi munka. Előtte az élet, "a
dolgozó, szenvedő, fogát összeszorító kétkezi emberek becsületessége". Majd a
kommunista-szocialista és az otthoni, hagyományőrző és hagyománytisztelő értékrend
között őrlődő iskolai évek emlékképei. A Kossuth Lajos eszmei örökségét istápoló
helyi református lelkész bátorító példája a gerinces életről – mindezek
mellett, úgymond "aranyjánosian"; "gondolta a fene, hogy egyszer még miniszterelnök
is leszek!"

Őszinte szavak a nyolcvanas évek végéről: "Tudtuk, hogy a politikai rendszer
megreformálhatatlan, voltak olyan időszakok, amikor nem voltunk biztosak abban, hogy a következő
pillanatban nem kell-e, hogy csődöt jelentsen be az állam. A reformokat mindenképpen
be kellett indítanunk, de hogy teljes rendszerváltás fog beköszönteni, azt az utolsó
pillanatig nem láttuk előre."

Majd a rendszerváltás utáni első parlamenttel és az MSZP-vel való átmeneti "szakítás"
91-ben ("csak szüneteltettem a párttagságomat, nem hagytam cserben senkit"): a
londoni székhely? bank személyzeti igazgatói posztjának betöltése, melynek kapcsán
"még azt is terjesztették rólam a mostani kormánypárti körökből, hogy tulajdonképpen
az ebédjegyet osztottam". Közben pedig még lobbizni is módjában állt a hazai érdekekért,
és – mint mondja – ezen évek során a MIÉP-esek kivételével minden politikai párt,
még a kisgazdák egy-két képviselőjével is rendszeresen találkozott, és szót értett.
A hazai fejlemények követését sosem veszítette szem elől, "naprakész vagyok
Magyarországról".

Németh Miklós az EU-hoz való csatlakozásban látja a közeljövő legnagyobb feladatát,
bár szerinte a nyugat-európai jövedelmi viszonyok hazai eléréséhez a legjobb esetben
is még vagy tizenöt évnyi megfeszített munkára lesz szükség. Szerinte a jelenlegi
kormány fő feladata kellene, hogy legyen a demokratikus normák erősítése és
betartatása, a "teljesítmény és a munka, nem csak a pozíció", az EU-val szemben
pedig "nem a követelések megfogalmazása, hanem konkrét tettek kellenek a csatlakozásra
való alkalmasság eléréséhez". Decentralizált, átlátható, a legnagyobb nyilvánosság
előtt zajló közéletre és politikára van szükség Németh Miklós szerint, amely "nem
a múlt nosztalgiájára épít", hanem a becsületre, a média szabadságára, a másik
tiszteletére.

Az MSZP-t helyét kereső szociáldemokrata pártnak tekinti Németh Miklós, melyet a
szociáldemokrata értékek újrafogalmazásának általános európai szükségessége és
a jelenlegi kelet-európai restrikciós gazdaságpolitika kényszer? és átmeneti támogatása
egyaránt feszít. "Az MSZP-nek szembe kell néznie a 94–98 közötti tévedéseivel
is, hiszen ez vezethet el a megújuláshoz."

A jelenlegi Németh-"imidzsben", úgy tűnik nincsenek még lényeges vonások, hiányzik
a leheletszegő "karizma", a merész, kontúros "beszólás", amelyet oly tökéletesre
gyakoroltattak már az Orbán-kabinet egyes tagjaival. A Citrom Klubban helyét kereső
politikussal találkozhattunk.

Olvasson tovább: