Az elnök szerint a magyar sajtó átlépett egy korábban tabunak számító határt,
eddig vezető politikusok magánéleti ügyeivel nem foglalkozott. A nemzetközi sajtóban
két minta található ilyen ügyek feldolgozására: a francia és az angolszász modell.
Francois Mitterrand francia köztársasági elnök esetében életének legkülönfélébb
területeit "vizsgálta át" a nemzeti sajtó, így például a politikus fiatalkori
szélsőjobboldali kapcsolata is vita tárgya lehetett, de házasságon kívüli kapcsolatáról
hallgattak. Bill Clintonról, az Egyesült Államok elnökéről viszont minden olyat is
megírtak a Monika Lewinsky-ügyben, ami nem tartozott a tárgyhoz. "Mielőtt Magyarországon
is egy bizonyos típusú »mini-médiaháború« törne ki, érdemes lenne az új etikai kódexét
fogalmazó újságíró-szervezetnek ezt a valóságos ügyet megvizsgálnia szakmai és
etikai szempontból egyaránt" – fogalmazott Wisinger István, aki szerint ez az újságíróknak
is érdeke, mert a közéletben felerősödött a kritikai hang a sajtó tevékenységéről.
A bizottság esetleges állásfoglalása vagy ajánlása útmutatást adhatna az indokolt
tájékoztatás és az alaptalan vádaskodás megkülönböztetésére.
Mint Wisinger hangsúlyozta: a Blikket nem bírálja, de nem is menti fel ezzel a felkéréssel.
Ezt meg sem tehetné, etikai kérdésekben az elnöknek és az elnökségnek nem dolga
nyilatkozni, hiszen ezért van az etikai bizottság. A vizsgálat tárgyának azt
gondolja, hogy a magyar sajtó reakciójának módját vessék össze a jogi és etikai
normákkal. Wisinger szerint például a Deutsch-ügyben megjelenő első cikk nem tűnik
etikátlan közlésnek, mert 80 százalékát az érintettek nyilatkozták, ezzel engedélyt
adva a megjelenéshez. Azonban annak helyessége vitatható, ahogy más napokon, más
lapok is az érintett hölgy, a feleség, valamint a miniszter gyermekeinek fotóit társították
az írásokhoz. Ugyanis egyikük sem közszereplő, feltételezhetően magánéletüknek
nagyobb jogvédelem járna, mint a politikus-miniszternek.
Ugyancsak kérdéses az, hogy a gyermeket megszülő egykori munkatársnő lakhelye elé
beállhatnak-e a fotóriporterek azt várván, hátha kijön, és lefényképezhetik.
Minden bizonnyal a nagy létszámú etikai bizottság ilyen és ehhez hasonló kérdésekkel
foglalkozik majd. Az etikai bizottságnak írt felkérő levelében ezért írta: minden
újságírónak kötelessége – akár önkorlátozást érvényesítve is – betartani
azokat a közéleti normákat és etikai szabályokat, melyek garantálják, hogy az újságírók
nem sértik meg a politika és a társadalmi közélet szereplőinek alkotmányosan védett
magánszféráját. "Hogy ez mit jelent a gyakorlatban? Ez az, amit az etikai bizottság
bemutathat" – mondotta a Heteknek Wisinger István.
Halmai Gábor alkotmányjogász, a Nyilvánosság Klub ügyvivője lapunknak kifejtette: a
miniszternek – mint közszereplőnek – nyilvánvalóan többet kell elviselnie, mint a
magánszemélyeknek. De természetesen ennek is kell határának lennie, egy miniszter azért
nem köteles mindent elviselni. Halmai szerint alapvető szempont, hogy a magánéletbe
való beavatkozás mennyire van összefüggésben valakinek a közfunkciójával. Példa
erre az egykori kereszténydemokrata füzesabonyi polgármester ügye, aki – önmaga
szerepeltetésével – házi pornófelvételeket készített, s ezt meg is írta a média.
Az ügyből személyiségi jogi per lett, amiben a bíróság a tényszer? tudósítások
ellen nem emelt kifogást, hanem csak egy, a részleteket is leíró cikk esetén
marasztalta el az azt közlő orgánumot.
Ellentét van a hirdetett elvek és a magánélet között
– mondja Pallagi Ferenc, a Blikk főszerkesztője
– A Deutsch-üggyel foglalkozó cikk megjelenése előtt voltak kételyei?
Felmerült, hogy nem közlik a sztorit?
– Néhány nappal a cikk megjelenése előtt szereztem tudomást a dolgokról. Számomra
egyetlen dilemma volt csupán: hogy az írásban szereplő állításokat korrekten és tényszerűen
bizonyítani tudjuk. Mindaddig, amíg erről nem győződhettem meg, nem is közöltük a
cikket. Számomra más szempontból nem volt kérdéses, hogy közöljük-e.
– Az a dilemma nem merült fel – amit még ellenzéki politikusok is hangoztatnak
–, hogy nem ildomos politikusoknak magánjellegű, családi ügyeivel foglalkozni?
– Ebben a formában ez azért nem merült fel számomra, mert a sajtó működését
szabályozó törvények, valamint az Alkotmánybíróság idevonatkozó határozatai,
illetve az Európai Unió és a strasbourgi nemzetközi bíróság szabályai és ítélkezési
gyakorlata teljesen egyértelművé teszik: a közszereplők – különösen a választott
tisztségviselők – magánélete más elbírálás alá esik, mint a civileké. Ugyanis
a választóknak joguk van információkat kapni arról, hogy egy általuk választott,
illetve voksukért folyamodó politikus az általa hirdetett elveket és eszméket a saját
mindennapi életének gyakorlatában hogyan valósítja meg.
– S a magyar sajtó reakcióját miként értékeli? Bill Clintonnak egy
gyakornokkal folytatott kapcsolata egy évig foglalkoztatta az ottani, illetve a világsajtót,
míg a Deutsch-ügyet – az elmúlt két hét távlatából úgy tűnik –
visszafogottan kezeli a magyar média.
– Bill Clinton esetében nem az volt a botrány oka, hogy helytelen kapcsolata volt
a gyakornokkal, hanem az, hogy utána megpróbált hazudni. Számomra, mint újságkészítő
ember számára tökéletesen érdektelen, hogy Deutsch Tamás kivel alszik, az viszont érdekel,
hogy egy konzervatív értékeket valló politikus, miniszter, mit valósít meg a magánéletében
ezekből az értékekből. Másrészt a média – nekem is úgy tűnik – zavarba jött
ettől a jelenségtől, amit a mi közlésünk hozott nyilvánosságra. Nincs ugyanis
ennek Magyarországon gyakorlata: volt olyan reggeli politikai napilap, amely nem is
foglalkozott ezzel a témával, egy másik orgánum a mi cikkünket mint a magyar sajtóban
újszerűnek számító jelenséget ragadta meg, míg a jobboldali sajtó dühödt támadást
indított ellenünk. Úgy vélem, ez utóbbi "oldal" differenciálatlanul kezelte a
problémát, ugyanis csak azt az egy jelenséget emelte ki, hogy támadják a kormány
egyik miniszterét, s ezt besorolták a szokásos, mindennap előforduló támadások közé.
Nem gondolkodtak viszont el azon, hogy az ügy az eddigi formákhoz képest új tartalmat
is hordoz, jelesül: morális kérdések is felmerülnek benne.
– A Magyar Újságírók Országos Szövetsége által kezdeményezett etikai vizsgálatot
miként értelmezi?
– Egy, az egész magyar sajtót érintő szokatlan jelenséget a szakma megpróbál
értelmezni, és megkísérli kialakítani, hogy milyen magatartásokat kövessen hasonló
helyzetekben.
– A politikusok reakciója – pártállástól függetlenül – az alábbi volt:
az ügy magánjellegű, nem a sajtóra tartozik.
– A politikusokban nyilván ijedség támadt, hiszen közülük jó néhányan érintettek
hasonló ügyekben, és hirtelen szembe kell nézniük azzal, hogy ezek holnaptól akár
az újságok hasábjaira kerülhetnek. Másik oldalról is láttam riadtságot a
politikusok között: eddig egyre intenzívebben és tudatosabban próbálták a médiumokat
hasznosítani a saját céljaikra, a szükséges és számukra fontos pillanatokban kivitték
a nyilvánosság elé a magánéletüket, de ennek a megjelenésnek ők szabták meg a
feltételeit. Most ez hirtelen megváltozott: olybá tűnik, hogy a média nemcsak
megrendelésre, szívélyes invitálásra "megy be" a privát térbe, hanem akkor is,
ha azt látja, hogy a meghirdetett elvek és a mindennapi gyakorlat között ellentmondások
vannak. Ez ijesztő perspektíva lehet számukra, ezért pártállástól függetlenül
mindegyikük érdeke, hogy a szellemet visszagyömöszöljék a palackba. Megjegyezném: míg
a politikusok távolságtartóak voltak az ügyben, addig a szerkesztőség külső információs
csatornáin keresztül olyan jelzéseket kapott, hogy az olvasókat rendkívül érdekli
ez a szituáció. A laphoz érkező telefonokból úgy látom, hogy nem Deutsch botlását,
hanem képmutatását ítélik el az emberek. (Hetek)
2000. 06. 03. (IV/23)
