Kereső toggle

Gazdaság és társadalom

Mi van a mutatók mögött

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A magyar kormány a kiadások visszafogását is kész megfontolni a gazdasági egyensúly
érdekében – mondta Járai Zsigmond pénzügyminiszter a Dow Jones gazdasági hírszolgálatnak,
kijelentve azt, hogy a kormány elkötelezett az egyensúly fenntartása mellett.
Kiemelte: távolról sem biztos, hogy szükség lesz a kiadások lefaragására.

Ez a nyilatkozat volt az első erőteljesebb jelzés, hogy akár egy megszorító
csomagot is "be kell vetnie" a kormányzatnak, ha a negatív folyamatok nem fordulnak
meg. Az amerikai hírügynökség kommentálta is a "nyugtatónak" nevezhető
nyilatkozat okait: az elmúlt napokban záporoztak az aggodalmaskodó elemzések a magyar
folyó mérleghiányról, amely tavaly 2,3 milliárdra duzzadt az előző évi 981 millióról.
A januári költségvetési hiány pedig a teljes évi előirányzat 20 százalékát
tette ki.

Járai Zsigmond pénzügyminiszter a Heteket úgy tájékoztatta a negatív gazdasági
folyamatok okairól, hogy a külkereskedelmi hiány növekedésében nem csak az játszott
szerepet, hogy az importbővüléssel az export jelenleg nem tart lépést. A külkereskedelmi
mérleg ugyanis egy év alatt csupán 300 millió dollárral romlott. Ez pedig betudható
annak is, hogy a gazdaság gyorsan fejlődik, s bár még a múlt évi végleges GDP-adat
nem született meg, a KSH becslése szerint a növekedés valószínűleg eléri, sőt kis
mértékben meg is haladhatja az 5 százalékot. A gyorsan növekvő gazdaság pedig növeli
az importigényt, ám a behozatalban meghatározó arányt képviselnek a gépek, a beruházási
javak, amelyek a gazdaság hosszabb távú jövőjét alapozzák meg.

Mint kiderült – folytatta a pénzügyminiszter – a folyó mérleg nagyobb hiányában
döntő szerepet játszott az, hogy a magyarországi külföldi vállalkozások mintegy
egymilliárd dollárnyi nyereséget hazautaltak. Ennek megítélése további elemzésre
szorul, ám azt is figyelembe kell venni, hogy az elmúlt 10 év alatt közel 20 milliárd
dollárt fektettek be külföldiek az országban, számos multinacionális cég telepedett
meg itt, s beruházásaik az elmúlt években fordultak "termőre". Azon pedig nem
lehet csodálkozni, ha nyereségük egy részét kiviszik. Jobb lenne persze, ha minél
nagyobb hányadát újra befektetnék.

Járai szerint abból, hogy kedvezőtlen volt az államháztartás januári adata, a hiány
a vártnál valamivel magasabban alakult, nem lehet azt a következtetést levonni, hogy a
további hónapokban is hasonló romlás várható, vagy a költségvetés nem volt
megalapozott. Legalább néhány hónapnak el kell telnie, hogy a tényleges folyamatok
felmérhetőek legyenek. Mivel a hazai pénzpiacok meglehetősen érzékenyek, így a kormány
eddig annyit tett, hogy az államháztartási mérlegben véglegesen befagyasztotta a 40
milliárdra tehető rendkívüli tartalék felhasználását és kilátásba helyezte,
hogy a költségvetés 19 milliárd forintnyi általános tartalékából is lemond 10
milliárd forint elköltéséről. További intézkedések azonban jelenleg nem szükségesek.

Toldi-Ősz Iván, a többségében multinacionális vállalatokat tömörítő Joint
Venture Szövetség ügyvezető elnöke elmondta: tapasztalatuk, hogy Magyarországon kormányok
jönnek és mennek, de a működőtőke szempontjából változatlan a hozzáállás. Az
Orbán-kormány ugyanis folytatta az elődje, Horn Gyula által útnak indított párbeszédet
a multinacionális vállalatokkal. Ezt a hagyományt nem rúgta fel az új kormányzat
sem. Kétségtelen tény azonban, hogy megfigyelhető egyfajta óvatosság a befektetők részéről,
de nem beszélhetünk bizalmatlanságról – tette hozzá az ügyvezető elnök.

Hegyi Ádám, a New York Bróker Rt. makroelemzője szerint Oroszország és Brazília
gazdasági és pénzügyi problémái fordították a figyelmet a növekedésről az
egyensúlyi kérdésekre. Profitkivonásokért a gazdaságpolitika nem hibáztatható –
állítja az elemző, aki kiemelte a működőtőke kivonása kapcsán, hogy a többletkivitel
nem tömeges jelenség volt, hanem 2-3 feldolgozó vállalat döntött így. Ezek főként
azok a vállalatok, amelyek magyarországi befektetéseiket ugródeszkának, hídfőnek szánták
az orosz és az ukrán piacok felé való terjeszkedésben. Az ottani piacok szertefoszlásával
terveik is elillantak, és a felgyülemlett profitot nem fektették be, hanem inkább
hazavitték.

Az úgynevezett szubjektív okokról megjegyezte: a kinevezések egy ország gazdaságpolitikájának
a magánügye, ezeknek nem lenne szabad nagy hatással lenni a gazdaság növekedésére.
"Nem hiszem, hogy a külföldi működőtőkét ilyen kérdések mozgatnák, inkább
racionálisan, kockázat és megtérülés alapján döntenek" – mondta végezetül.

Karsai Gábor, a GKI Gazdaságkutató Rt. kutatásvezetője szerint a most kialakult
helyzetet nem segítette az, hogy a kormány magatartásában érezhető volt az a szemlélet,
hogy elsősorban a növekedésre helyezte a hangsúlyt, és az egyensúlynak mindig is
kisebb jelentőséget tulajdonított. Amíg ez a beszéd szintjén maradt csak meg (például
a választási ígéretek elhangzásakor), tolerálható volt, de amikor a végleges számok
is azt jelezték, hogy baj van, a kormány nem kielégítően változtatott hangnemén, és
ez mindenképpen problematikus.

Ehhez még hozzá kell tenni, hogy privatizációs döntés az új kormány megalakulása
óta nem volt. Inkább a korábbiak kritizálása, egyes korábbi szerződések (például
erőm?-privatizáció) megkérdőjelezése volt, ami negatívan hatott a külföldi
befektetőkre.

A kormánypolitikának határozottabban kellene jeleznie, hogy igényt tart a külföldi tőkére.
Ez többek között a privatizáció újraindítását, a piacgazdaság működésének
javítását, azon belül is az államháztartási hiány csökkentését, a reformok
folytatását jelentené. Emellett megfontoltabb, a fölösleges konfrontációkat kerülő
magatartás is kívánatos lenne, a rögtönzéses, személyi, hatalmi alapokon való döntéseknek
háttérbe kellene szorulnia - emelte ki Karsai.

Bauer Tamás, az SZDSZ gazdaságpolitikusa szerint is a száraz gazdasági folyamatok
mellett tényezők az úgynevezett szubjektív elemek. Bauer egyetért azzal az állítással,
hogy a belpolitikai jelleg? ügyeknek is hatása van a gazdasági folyamatokra. A
sorozatos bankügyek: Postabank, Magyar Fejlesztési Bank, Tarafás-ügy és a kisgazdáknak
a Magyar Nemzeti Bankkal kapcsolatos "problémái" bankellenes hangulatot sejtetnek.

Az is igazolja, hogy ilyen tényezők is szerepet játszanak a gazdasági folyamatokban,
hogy a pénzpiacokon nemzetközi szinten nyugalom van. Jelentős gazdasági okok például
nem indokolják a megnőtt külföldi tőkekivitelt, a gazdasági hangulat megváltozása
viszont igen.


A bécsi bulvárlap, a Kurier szerint: "az Orbán-féle kis gazdasági csodáról
szóló merész álom – a drága választási ígéretek teljesítése az egyensúly
zavartalansága mellett." "Egy új megterhelésekkel járó csomag szelleme kísért
az országban."

A tekintélyesebb német gazdasági szaklap, a Handelsblatt pedig a kormánypolitikát
vette górcső alá. "Takarítások" – így látja a kormány és a 35 esztendős
Orbán Viktor személyi politikáját a lap. "Egységesítés" – hangoztatja aggódva
az ellenzék, amely alá van rendelve Orbán tekintélyelv? politikájának.

Úgy tűnik, Magyarországon a személyügyi politika pártpolitikává vált. "Legyünk
őszinték: ez nálunk is így van" – mutat rá megértést tanúsítva egy osztrák
befektetési bankár. (…)

"Amíg az elbocsátások szakképzettség nélküli, korábbi pártpolitikai védenceket
érintenek, addig még rendben van. De ha az ő helyükre csak új védencek kerülnek, az
árt a reformjainknak" – nyilatkozta egy magas beosztású magyar hivatalnok –
bizalmasan, mert aki a takarítást túlélte, fél nyíltan beszélni.

A mindenképpen sikeresnek számító Mol olaj- és gázkonszernnél a kormány például
célratörően nyolc elnökségi tagot cserélt le a tizenegyből és a felügyelőbizottság
hat képviselőjéből négyet. Budapesten nyílt titok, hogy a leváltásnál a pártpolitikai
okok a gazdasági okok elé kerültek. (…)

A takarításnak még nem látszik a vége. A közelmúltban indult egy per, amely Horn
Gyula szocialista exminiszterelnök aktáinak az archívumból való eltűnését kell
hogy tisztázza. Egy további viszály indítékául szolgál a nyilvános televízió műsorainak
az elosztása is. A parlamentben továbbra is vita tárgya, hogy a kormányzó pártok
nemrég megváltoztatták a ház munkarendjét: plenáris ülések már csak minden
harmadik héten vannak – ez korlátozza a képviselői jogokat – írta a Handelsblatt.

Olvasson tovább: