Kereső toggle

Továbbra is veszélyben a Szigetköz

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az iszapréteg vastagsága a kétszeresére nőtt, a vízinövények burjánzanak,
romlik a vízminőség – derült ki a Magyar Tudományos Akadémia által rendezett A
Szigetköz környezeti állapota cím? konferencián. A jelenlegi megfigyelések, kutatások
eredményei sajnos igazolják az MTA 1991-ben készült állásfoglalását, amelyet a várható
ökológiai kockázatokról dolgoztak ki az akkori magyar–szlovák kormányközi tárgyalásra.

Mint ismeretes, a Dunát – 1992. október 25-én – mintegy negyven kilométer hosszúságban,
a magyar határtól egy kilométerre létesített dunacsúnyi gáttal terelték a bősi üzemcsatornába.


A vízelterelés következtében a tározókban a víz sebessége csökken, pangó területek
alakulnak ki, erőteljes üledékfelhalmozódás indul meg, és a talajvíz emelkedni
kezd, ami szikesedést idézhet elő. Ezzel egyidőben az Öreg-Duna elhagyatott medrében
a vízpótlás kis mértékű. Posványos vizek alakulnak ki, s ez elősegíti a fás
vegetáció elburjánzását: ennek árvíz esetén van nagy jelentősége, mivel a gazdag
nádas és más sűr? aljnövényzet? ártéri erdők nem bírják a nagy vízmennyiséget.

A szakemberek mérései szerint az ártereken viszont csökken a nedvességtartalom és a
talajvízszint, ezáltal növekszik a terület aszályérzékenysége, megindul a
talajszerkezet romlása, a tápanyagok kilúgozódása, ami a mezőgazdasági termelésre
nézve nagy hátrányt jelent. Az elsekélyesedés a vízminőség romlásával jár, ami
az életközösségek elszegényedéséhez, kihalásához vezet. A jelenleg még összefüggő
ártéri életközösségek foltokká izolálódnak. A folyamat során csökken a fajok száma
és genetikai változatosságuk. Mivel annak idején nem készült a bősi vízlépcső
hatásterületének egészét értékelő földtani és geofizikai dokumentáció, ezért
hiányzik a nagy "beavatkozás" földhatósági engedélye. Az ökológus professzorok
szerint a cél a Duna elterelés előtti, vagy attól csak jelentéktelen mértékben eltérő
vízjárásának biztosítása, a mellékágrendszerek és a Duna kapcsolatának korrigálása,
úgy, hogy funkcionális egységük helyreálljon, és a talajvízháztartás a korábbi
értéket legalább megközelítse.

Olvasson tovább: