Szabó Lukács. Egyedül Fotó: Vörös Szilárd
Mint ismeretes, az Alkotmánybíróság (AB) 1998. június 15-i döntésének megfelelően
15 főnél kisebb létszámú párt is hozhat létre frakciót az Országgyűlésben, ha
rendelkezik a területi pártlistára leadott szavazatok több mint öt százalékával.
Az ilyen párt képviselőcsoportjának létrehozásához és működéséhez szükséges
létszám a párt képviselőinek az Országgyűlés alakuló ülésekor meglévő száma.
Akkor a MIÉP-nek tizennégy képviselője volt, ami a frakció működéséhez a minimálisan
szükséges létszámot jelentette. A Házszabályból azonban ez a kitétel hiányzik, s
ennek nyomán értelmezési vita tárgya: legális vagy nem a MIÉP-frakció működése.
Az AB nem nyúlt hozzá ahhoz a szabályhoz, hogy "megszűnik a frakció, ha tagjainak
száma tizenöt fő alá csökken". Döntése a tizenöt fős szabályra való tekintet
nélkül határozza meg az induló létszámot. Az ellenzék szerint – az AB döntését
figyelembe véve – megszűnik a MIÉP-frakció attól kezdve, amikor létszáma az Országgyűlés
alakuló ülésén jegyzett létszám alá, 13 főre csökkent.
Áder János házelnök az ügyrendi bizottságot kérte fel az ügy és az Alkotmánybíróság
ide vonatkozó határozatának megvizsgálására. Salamon László, az ügyrendi bizottság
fideszes elnöke viszont minderről úgy nyilatkozott a sajtóban, hogy az érvényes szabályozás
értelmében nincs akadálya annak, hogy a MIÉP 13 képviselővel is frakcióként működjön.
A bizottság jövő héten dönt a kérdésben. Információink szerint Csurka István a párt
frakcióülésén megnyugtatta társait: a kormányoldal nem kívánja, hogy megszűnjön
pártjuk frakciója.
A Szabó Lukács-affér kezdetén Cseh Sándor, illetve Kapronczi Mihály is kilátásba
helyezte esetleges távozását. Csütörtökön viszont "megerősíttetett": Cseh Sándor,
a Kisgazda Szövetség (KSZ) elnöke a tömörülés döntése alapján a MIÉP-frakció
tagja marad, noha – legalábbis a kisgazda tagozat számára – a MIÉP-pel kötött
együttműködési megállapodás nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A szövetség
hiányolja a MIÉP-támogatásból való részesülést, továbbá a kisgazda szellemiség
megjelenítésének lehetőségét. Cseh Sándor a Heteknek a következőket mondta: "A
szövetség sajnálattal veszi tudomásul a MIÉP-en belül történteket, ehhez azonban
mi nem kívánunk hozzászólni, sem a meglévő gondot növelni."
Kapronczi Mihály pedig úgy érvelt lapunknak, hogy a párt belső feszültségei
visszavethetik a MIÉP-et, de – mint mondta – van még idő a következő választásokig.
Esetleges kilépéséről, illetve arról, hogy mi alapján dönt e kérdésben, nem kívánt
nyilatkozni.
Marián Béla, a Marketing Centrum politikai közvélemény-kutatója szerint a közvélemény
büntetni szokta a politikai pártok belső vitáit, melyek a szimpatizánsok "kemény
magját" kivéve a többieket elriasztják. A MIÉP esetében akár nagyobb is lehet
ez a hatás mint más pártoknál, hiszen a rájuk szavazók egy része nem szélsőséges
jobboldalisága miatt szereti pártot, hanem mert radikálisan "tiszta kez?", ugyanis
például szüntelenül ostorozza a bankvilágot és a szegény és elkeseredett emberek
számára negatív jelentést hordozó pénzügyi visszaéléseket. A vitás kérdés éppen
ezt a képet árnyékolja be. Ugyanakkor az összes többi párt támogatottságát
tekintve a MIÉP annyira elutasított, hogy igazából nem nagyon tud veszíteni népszerűségéből.
Egyébként nem túl nagy horderej? ügyről van szó, ami hamar feledésbe merül –
tette hozzá a közvélemény-kutató.
Csizmadia Ervin politológus, a Magyar Tudományos Akadémia Politikatudományi Intézetének
munkatársa kizárólag jogi kérdésnek tekinti az ügyet. Mint mondta, egyértelműen az
Alkotmánybíróság határozatának értelmezésétől függ, hogy mi lesz a MIÉP sorsa.
"Ugyanakkor nagyon rosszkor jött nekik ez az incidens hiszen a külvilág felé azzal
érveltek, hogy pártjuk egységes, belső ellentétektől mentes és a magyarság érdekeit
képviseli." Csizmadia szerint az a nagy kérdés, hogy a parlamenti jelenlét mennyire
befolyásolja a párt radikalizmusát. A politológus véleménye szerint a párton belüli
konfliktus okozója lehetett, hogy míg parlamenten kívül voltak, sokkal markánsabban
fogalmaztak meg bizonyos kérdéseket. Az, hogy parlamenti párt képét kell sugallni
kifelé, mérséklő hatású lehet. Ezen kívül egy általuk liberálisnak tekintett
kormány intézkedéseinek támogatása ugyancsak belső konfliktusok okozója lehet.
1998. 12. 12. (II/50)
