Kereső toggle

Kritikus hangok a kormány médiapolitikájáról

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Sokak szerint pontosan fogalmazott Orbán Viktor miniszterelnök október elején,
amikor bejelentette, hogy a médiában megkezdődik az erőviszonyok átalakítása. A Kurír
és Magyar Narancs rekordgyorsaságú két vállra fektetése után a közszolgálati médiák
kevésbé látványos kifárasztása zajlik. Még liberális szakértők is elismerik: ez
a jelenség hatalomváltáskor nem szokatlan, és az Orbán-kormány szemmel láthatóan
kifinomultabb módszerekkel dolgozik, mint elődei. Botrány ugyanis – legalábbis eddig
– nem volt.

A Magyar Rádiónál jelentős személyi változások történtek. A hárommilliós
hallgatótáborral rendelkező Krónikából olyan jó nev? szerkesztők, műsorvezetők
távoztak a közelmúltban, mint Kardos Ernő, Nika György, Gulyás Erika, Gárdai László
vagy Rózsa Péter. "A hatalom gyakorlói az emlékezetes, 1993-as elbocsátásokhoz képest
most sokkal kifinomultabb módszerrel váltak meg a régi emberektől" – mondta a
Heteknek Rózsa Péter. A szerkesztő-riporter beszámolt arról, hogy őt folyamatosan
megalázó helyzetbe hozták – pályakezdőknek való feladatokkal látták el –,
amelynek eredményeként több társával együtt "önként" távozott az intézményből.
Az őt érintő változtatásokat négyszemközt, szóban indokolták a döntéshozók, nyíltan
nem vállaltak semmit. Szakemberek szerint a Krónika – a távozások hatására –
egyre inkább "kisimul", kompromisszumot keres, és eközben szervilissé és érdektelenné
válik, hírértéke egyre gyengébb.

Rózsa úgy vélte: a médiatörvény hihetetlen nehéz megszületése után éppen az
abban megfogalmazottak ellenkezője valósul meg: az intézmények politikai befolyástól
való mentesítése helyett politikusok vonják befolyásuk alá a médiát.

A Magyar Televízió egyik tekintélyes munkatársa szerint minden kormányváltáskor érzékelhető,
hogy az újonnan hatalomra kerültek a maguk befolyását próbálják érvényesíteni az
MTV-ben.

A kínálkozó módszerek közül az egyik legkézenfekvőbb az, ami most történik,
vagyis az, hogy látszólag nem történik semmi. A kormány – korábban tett konkrét
ígéretei ellenére – nem nyúl az agonizáló MTV "hóna alá", hagyja, hogy a még
meglévő lendület működtesse az intézményt. Egy válságban lévő – és felelős
elnökkel nem rendelkező – televíziót ugyanis sokkal könynyebb kézben tartani, mint
egy prosperálót.

Az a sokak számára komor vízió, hogy teljesen csődbe megy a Magyar Televízió, a
hatalom szempontjából nem is annyira súlyos. Ez esetben ugyanis olyan műsorok tűnnének
el a képernyőről, mint például a kisebbségi, vallási, regionális adások, vagy az
élő parlamenti közvetítések. A kereskedelmi tévék ugyanis nem kötelezhetőek ilyen
műsorok sugárzására, oda azok kerülnek be, akik fizetnek. A hónapok óta tartó pénzhiány
miatt az MTV Híradó külsős állománya közel van a megszűnéshez, ennek is tulajdonítható,
hogy a hírműsorok versenyében a nézettségi mutatók szerint az utolsó helyre került.

A Parlament keddi ülésén Jánosi György, szocialista (média)politikus kérdésére válaszolva
bejelentették, hogy a kormány elképzelései szerint megszüntetnék az MTV 2-es csatornáját.
Stumpf István államminiszter nem adott érdemi választ arra a kérdésre, hogy miért
hagyták ki a jövő évi költségvetés-tervezetből azokat az elemeket, amelyek által
négymilliárd forint többletbevételhez jutna az állami televízió.

Nem csoda, hogy a liberális-baloldali értelmiségben nem övezi osztatlan elismerés az
Orbán-kormány médiapolitikáját. A közelmúltban a Beszélő cím? politikai és
kulturális folyóirat vitaestjén Seres László, a Magyar Narancs szerkesztője és főmunkatársa
heves kirohanást intézett: a kuratóriumokat meg kellene szüntetni, a politikát száműzni
kellene a médiából, az ORTT, mint intézmény úgy felesleges, ahogy van. Seres aggasztónak
ítélte a Fidesz "elmiépesedését".

A vitaestre a kulturális minisztert is meghívták, ám ő – mint mondták – áttanulmányozva
a vendégek listáját, azt mondta: ilyen társaságba nem megy.

Haraszti Miklós, a Magyar Rádió kuratóriumának tagja kifejtette, hogy a minőségi újságírásról
azon szerkesztőségek esetében beszélhetünk, amelyek a demokrácia egészéről tudósítanak.
Szerinte a leleplező, oknyomozó műsorok visszaestek, m?fajok teljes sora pusztult ki,
ám nagyon jó hírműsorok jöttek létre a piaci verseny miatt a kereskedelmi médiumok
elterjedésével.

Halmai Gábor alkotmányjogász szerint a közszolgálatiság államtól való függetlensége
nem megoldott Magyarországon. Példának hozta fel a Simicska-ügyet, amivel a közszolgálati
média alig foglalkozott. "Ilyenkor hallgat, máskor kifejezetten kormánypárti" –
mondta.

Bossányi Katalin, a Népszabadság újságírója a kormány és a sajtó viszonyáról
beszélve kifejtette: a közbeszerzési hirdetésekre kiírt pályázatot a Népszabadság
nyerte meg, azonban az Orbán-kormány ezeket a hirdetéseket önhatalmúlag áthelyezte a
Napi Magyarországhoz. A Napi Magyarország ezzel egyidőben megemelte hirdetési tarifáit.
Írtak is róla, de nem történt semmi. A politikusok megtanultak hallgatni, csendben átvészelni
a botrányt.

Ugyancsak a Beszélő estjén Eörsi István liberális publicista forradalmi hangú rövid
beszédében bátorságra buzdította az újságírókat, akik szerinte félnek. "Egy
botrányt nem elég egyszer elmondani." Mint mondotta, ma a hatalom szinte azt tesz,
amit akar. Meg van félemlítve az egész rendszer és az újságírók is – tette hozzá.
Mások szerint egyszerűen csak közömbösek az emberek: sokan belefáradtak abba, hogy
állandóan tiltakozniuk kellene.

Olvasson tovább: