Kereső toggle

Nem telefontéma

Megszakadt a K-vonal

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Lecsengett a K-telefonok ötven éve tartó korszaka. A
kormány február 28-i hatállyal megszüntette a "zártkör?
közigazgatási telefonrendszert", ugyanakkor elfogadta egy
új, korszer? hálózat kiépítésének tervét. A döntés
eredményeképpen az elavult rendszer fenntartása – évi 400
millió forint – nem terheli tovább az államkasszát, az új
távközlési hálózat viszont 70 milliárddal növeli a
kiadásokat – mondta Kiss Elemér, a kormány szóvivője.

Az egykori Állambiztonsági Hivatal egyik, neve
elhallgatását kérő volt vezetője szerint a zárt
telefonrendszer már új korában is elavultnak számított, és
"legalább illett volna titkosítani". Mivel ez nem történt
meg, a használatra jogosultak sem K-vonalon titkolóztak. Volt
erre más mód, igaz, még szűkebb körben: annak idején a
30-35 tagú pártállami elit a szovjetek által üzemeltetett,
lehallgathatatlan, hő- és vízálló VCS-vonalon bonyolította
kényesnek ítélt beszélgetéseit.

Gerő Ernő ("a hídverő"), a Rákosi-éra második embere
volt a K-vonalak szülőatyja. A rendszer kiépítésére azért
volt szükség, mert Magyarország a háború után nem
rendelkezett megbízható telefonhálózattal, az
információáramlás viszont stratégiai jelentőséggel bírt.
A munkálatok 1947-ben kezdődtek, és fontossági sorrendben
kapcsolták be a bizalmas körbe az elvtársakat. A hálózat
folyamatosan bővült: fénykorában – a nyolcvanas évek
végén – közel háromezer állomással büszkélkedhetett. A
számlát természetesen az államkasszából "csengették"
ki.

A jogosultságról formailag a kormány határozott. A Párt
vezetői, a minisztertanács tagjai, megyei párttitkárok, a
fontosabb lapok főszerkesztői, vállalat- és szakszervezeti
vezetők részesedtek a (telefon)rendszer előnyeiből. K-vonalon
– ellentétben a városi telefonokkal – gyorsan kapcsolatba
lehetett kerülni a hívott féllel. A készülék hamar
státusszimbólummá vált: csak "vonalas" ember
rendelkezhetett vele, és a fontosak közül is a legfontosabbak.

Az Antall-kormány 1991-ben újraosztotta a K-vonalakat, és
mintegy felére csökkentette a jogosultak számát. 1993-ban a
telefonrendszer mind sűr?bb meghibásodása miatt az
átalakítás mellett döntöttek. A gondolatot – öt évvel
később – tett követte: a K-vonal idén márciustól már
csak az emlékekben él.

A 70 milliárd forintért készülő új közigazgatási
telefonhálózat 150-200 ezer állomással rendelkezik majd, hogy
minden köztisztviselő hallótávolságba kerüljön. A
rádiótelefonok korában kissé túlméretezettnek tűnő
beruházás okairól a Miniszterelnöki Hivatal illetékes
államtitkárát többszöri próbálkozásra sem sikerült
elérnünk. A K-vonalak pedig márciustól megszűntek.

Olvasson tovább: