Kereső toggle

A magyar színháztörténet elfeledett hőse

Hegedűs Gyula élete

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Elegáns megjelenése, sokatmondó gesztusai, természetes beszéde, könnyű mozgása a realisztikus játékmodor egyik legkiemelkedőbb képviselőjévé emelte, aki nemcsak hazai területen, hanem az egyetemes színháztörténelemben is kiemelkedőt alakított.

 

Hegedűs Gyula (született Heckmann Gyula) élettörténete egy Tolna megyei községből, Kétyről indult 1870. február 3-án. Apja Heckmann János postamester, anyja Fonyó Alojzia. Szekszárdon hat elemit végzett, majd írnokként kereste a kenyerét, azonban ez a pálya távol állt tőle, emiatt 18 évesen megszökött otthonról, és színésznek szegődött. Keresztély Jánosné színtársulatához csatlakozott, ahol öt hónapig Barabás álnéven napi egyforintos bérért plusz ellátásért dolgozott.

A társulat tagjaként a dunántúli falvakat járva leste el a tapasztaltaktól a színészet fortélyait. Első fellépése botrányba fulladt, mert a darabbeli ittas jegyző szerepét úgy adta elő, hogy a helyi jegyző maszkját öltötte magára. A nézőközönség számára ez rendkívül imponáló volt, ennek köszönhetően hatalmas tapsvihar és hangos nevetés fogadta a színpadon látottakat. A sikert azonban nem sokáig élvezhette a társulat, ugyanis a botrányos fellépésért kitoloncolták őket a községből.

A tehetség megnyilvánul

19 évesen beiratkozott a Színiakadémiára. Itt Paulay Ede hamar felfigyelt a tehetséges fiatalemberre, akit Újházi Ede mentorált. Harmadéves hallgatóként a Várszínházban elsöprő sikerrel játszott az Aranyember című darabban. Színházi pályáját ténylegesen 1891-ben kezdte el, Pesti Ihász Lajos és Dobó Sándor színtársulatánál, később több társulathoz csatlakozott Szolnokon, Pápán, Debrecenben, Pozsonyban, Budán, Zomborban és Baján. 1894-ben Kolozsvárra szerződött Ditrói Mórhoz. Az itt eltöltött két esztendő elég volt arra, hogy közel kétszáz új szerepet játsszon el, és a legtöbb színpadi műfajban (a drámától az operettig) kipróbálja magát. Tehetségének és bámulatos munkájának köszönhetően rövid időn belül neves kollégái is elismerték, és egyenrangú partnerként bántak vele.

1896-ban felment a fővárosba, az akkor alakult Vígszínházhoz szerződött, melynek 1926-ig – egy év megszakítással – tagja volt. A színház megbízott művészeti igazgatója, a kolozsvári Ditrói Mór közvetlenebb, életszerűbb játékstílust képviselt és követelt meg a művészektől, mert azt tapasztalta, hogy ez elégíti ki a polgári társadalom igényeit. Hegedűs Gyula játéka és személye szorosan összefonódott a Vígszínház első évtizedeinek alakulásával. A színház működésének a kezdetén francia vígjátékokat és bohózatokat mutattak be. Hegedűs a humoros szerepeket minden színpadiasságot nélkülözve, egyszerű természetességgel játszotta, ennek hatására már a megnyitást követő napokban az egész város róla beszélt.

Komolyabb szakmai kihívást a magyar színjátékok hoztak számára. Többek között Molnár Ferenc Az ördög és Lengyel Menyhért Tájfun című darabjában ért el jelentősebb sikert, ezek a főszerepek voltak a kedvencei, melyekkel külföldre is eljutott. 1906-ban a Színiakadémia tanára lett, másfél évvel később a Zeneakadémián beszédtechnikát oktatott a hallgatóságnak. 

A Vígszínház épülete 1896 körül

A pálya csúcsán

Hegedűs színészi pályára lépésének 25. évfordulóját a Vígszínháznál ünnepelte meg 1914 áprilisában. Ebből az alkalomból Bródy Sándor drámai játékában, az Árnyékokban és a Vendégek című alkalmi darabban lépett fel, melyet Bródy mellett Heltai Jenő, Lengyel Menyhért és Molnár Ferenc jegyeztek – kifejezetten az ő számára. Ugyanezen év májusában a Ferenc József-rend lovagkeresztjével tüntette ki a király. Néhány filmszerepet is elvállalt, melyek közül a Zoárd mester (1917) volt a közönség számára a legemlékezetesebb.

Szakmai tapasztalatait az 1917-ben kiadott A beszéd művészete című könyvében foglalta össze, melyben kiemeli, hogy a helyes beszédtechnika elsajátítására mindenkinek szüksége van, különösen azoknak, akik számára a kommunikáció a megélhetést biztosítja. Gondolataival, tapasztalataival segítő kezet nyújtott azok számára, akik fejlődni szeretnének ezen a téren.

1915-ben a Nemzeti Színház tagja volt, majd egy évvel később visszatért a Vígszínházhoz. 1917 végére a fővárosi Színészszövetség elnöke lett. Még ebben az évben kormányfőtanácsosi kitüntetést kapott. 1926-ban befejezte vígszínházi tevékenységét, és a későbbiekben kizárólag szerepekre szerződött különböző színházakkal (többek közt a Magyar Színházzal, a Belvárosi Színházzal és a Király Színházzal). Döntését gazdasági okokra lehetett visszavezetni, ugyanis tekintélyes méretű lakással rendelkezett Budapesten, valamint Máriabesnyőn villa és nagyméretű park állt a birtokában, melyek fenntartása igen költséges volt. Emellett kiadásait növelte, hogy az elsők között rendelkezett saját autóval. Jószívűségéről tanúskodik, hogy a környezetében levő rászorulókat (rokonai, munkatársai) rendszeresen támogatta anyagilag.

Első felesége Medgyaszay Evelin volt, aki 1897-ben meghalt. Hegedűs 1901 októberében újranősült Budapesten. Berzétey Ilonát vette el, aki szintén a Vígszínház tagja volt, és színésznőként tevékenykedett. Egy fiuk született. 57 éves korában Kéty község díszpolgárává választották, és egy utcát neveztek el a neves színművészről.

1931. szeptember 21-én fejezte be földi pályáját. Emlékére a Vígszínház vezetősége 1971-ben megalapította a Varsányi Irén és Hegedűs Gyula emlékgyűrűt. E kitüntetéseket – titkos szavazást követően – felváltva adják át egy-egy színésznek vagy színésznőnek, emellett a Vígszínház közelében napjainkban is a nevéről elnevezett utca viseli a színművész emlékét.

 

Elveszett, de meglett…

Az egyik legrégebbi magyar némafilmre bukkantak idén Amszterdamban, az EYE Filmmuseumban. A munkászubbony című alkotásról holland szakemberek először azt vélték – a tekercseken olvasható német feliratok és a dobozokon feltüntetett Lehár-operett német címe alapján –, hogy a némafilm egy osztrák produkció. Azonban felfigyeltek arra, hogy a film története eltért az operettétől, emiatt nyomozni kezdtek. Végül sikerült beazonosítani, hogy egy magyar filmdrámáról van szó.
A Bródy István rendezésében 1915. január 12-én bemutatott film főszerepét Hegedűs Gyula játszotta, akiről eddig azt hitték, hogy nem maradt fent mozgókép. A 20. század első évtizedeiből csupán néhány alkotás maradt ránk teljes terjedelmében, a legtöbb film többnyire töredékesen áll rendelkezésre. A munkászubbony előkerülése azért is rendkívüli, mert korábban semmilyen részletet nem ismertünk a filmből.

Olvasson tovább: