Kereső toggle

A kovácsműhelytől a Forma–1-ig

A Honda-sztori

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Soichiro Honda a japán autóipar egyik úttörője és egyben a világ autóiparának is meghatározó alakja. A makacs, de rendkívül innovatív, ambiciózus üzletember életfilozófiája szerint „a siker a munkád azon egy százalékát reprezentálja, mely abból a kilencvenkilenc százalékból ered, amit kudarcnak hívnak”.

Honda 1906. november 17-én született Hamamatsu városa mellett, a kis Komyo faluban (ma ez Tenryu városa). Tízen voltak testvérek, édesapja a falu kovácsmestere volt, aki kerékpárokat is javított. Sokat segédkezett apja műhelyében, azonban iskolakerülőként már 15 évesen elhagyta a szülői házat, hogy szerelőinasként keresse kenyerét. Így került el Yuzo Sakakibara autójavító műhelyébe, ahol a tulajdonos hamarosan felfigyelt a tehetséges Hondára. Az 1923-as nagy tokiói földrengés után kezdtek el versenyautókat tervezni, amiből Honda is kivette a részét – az autókat nemcsak építette, hanem versenyzett is velük. Sakakibara műhelyében nemcsak az autószerelés csínját-bínját leste el, hanem azt is megtanulta, hogy az üzleti életben mit ér a tehetsége, ha jól sáfárkodik vele.

Kudarc és leépülés

21 évesen újfajta motorterveivel kezdte bombázni a Yamahát, ám csak három részújítását fogadták el, és végül azokból sem lett semmi. Ráadásul a tervekért kapott pénzt a következő évben elitta. Magánélete meglehetősen botrányos volt: kicsapongások, verekedések jellemezték, de a munkáját nem adta fel. Imádott vezetni, de nemcsak az autókat szerette, hanem a nőket is. Egy durvább esti mulatozás során például kidobott egy gésát a harmadik emeletről, aki éppen hogy csak túlélte. Egy másik alkalommal pedig egy hídról zuhant le a nőkkel teli autójával. Ismerték, mint a rossz pénzt, de a munkájában nem ismert tréfát. Mindeközben vállalkozása 50 fősre nőtt.

A 30-as években már aktívan versenyzett, egészen 1936-ig, amikor a Tamagawa Speedwayen, Japán első versenypályáján csúnyán összetörte magát. Felesége kérésére felhagyott a versenyzéssel, és újra az üzleti élet felé orientálódott. Egy évvel később kitört a kínai–japán háború – Honda ekkor már a dugattyúgyűrűk gyártásával foglalkozott. Nem ment túl jól az üzlet, de nem adta fel: sokat járt előadásokra, végiglátogatta a fémipari gyárakat Japánban, és amit látott, hallott, azt megpróbálta a gyakorlatban is alkalmazni. Nem volt hiábavaló a befektetett energia, sikerült jobb minőséggel előrukkolni, így legnagyobb megrendelője a Nakajima repülőgépgyár és a Toyota lett. Ezzel elindult Honda sikertörténete.

Az út felfelé

Honda a 2. világháborúból is nyereségre tett szert az egyszerű dugattyúgyűrű-készítő gépével, melyet a háború idején nők is kezelhettek, propellervágó gépével pedig a repülőgépgyártást gyorsította fel. A háború végén azonban eladta cége részesedését a Toyotának, ami szerencsés döntésnek bizonyult, mert a későbbi bombázások a gyárat lerombolták.

Japán újjáépítése alatt a benzinhiány miatt nem volt még érdemes újból belefogni az autógyártásba, így Honda a hadsereg által kiszuperált kétütemű motorokat kerékpárokra szerelte, gazdaságos közlekedési alternatívát nyújtva így az embereknek. 1946-ban létrehozta a Honda Műszaki Kutatóintézetet, melyben olyan mérnökökkel vette körül magát, akik a diplomájuk hiánya miatt nem kellettek a Toyotának. 1948-ban létrehozta a Honda Motor Companyt (továbbiakban HMC) és egy évvel később piacra dobta a Dream D-type típusú motort, amivel beindult az üzlet. Ekkor már havi ezer motort gyártottak, így a világ legnagyobb motorkerékpár-gyártójává váltak.

Valóra vált álom

1959-re a HMC a világ legnagyobb motorgyártójává nőtte ki magát, Soichiro Honda azonban nem volt elégedett, az autógyártásba is szeretett volna beszállni. 1963-ban elhatározta, hogy elkészíti első autóját, de az akkori kormányzat ezt nem támogatta, különféle törvényekkel próbálták akadályozni az autógyártást, de Hondát ez cseppet sem zavarta, elkészítette Japán első piros gépkocsiját, az S500 Roadstert.

Egy gyerekkori álmára egyszer így emlékezett vissza: „Szaladtam egy T-modell után, ami köpködte ki magából az olajat. Vettem egy mély levegőt és éreztem az olaj illatát. Ez vezetett el oda, hogy ma autókat készítek.”

Amikor az Egyesült Államok 1970-ben beiktatta a „tiszta levegő törvényt” (Clean Air Act), több amerikai autógyártó képtelenségnek tartotta a megszabott károsanyag-kibocsátási határérték betartását, de Honda az Otto-motor továbbfejlesztésével teljesítette a törvény előírásait. A Honda a CVCC motorral nagy sikert aratott az amerikai vásárlók körében.

Amikor az 1973-as válság miatt az olajárak az egekbe szöktek, a nagy amerikai autókat sorra cserélték le a takarékosabb Hondára. Az akkoriban 2150 dolláros autóból 30 ezer darabot adtak el az első évben, majd három évvel később már 130 ezer fölött járt az eladott darabszám. Honda álma megvalósult, mivel a japán autómárkák közül elsőként tört utat az észak-amerikai autópiacra. Mindezen túl 1982-ben az övé volt az első ázsiai cég, mely autókat kezdett el gyártani az USA-ban.

A versenyautótól a környezetkímélő repülő-gépig

A Forma–1 1965-ös szezonzáró futamát, a mexikói nagydíjat október 24-én Richie Ginther nyerte meg egy Hondával. 1989-ben Ayrton Senna és Alain Prost is a Honda motorral ellátott autó versenyzett a Forma–1-en. A Honda versenyfilozófiája nagyon is gyakorlatias: „Mindegy, hogy elsőként futunk be, vagy hátul végzünk, számunkra minden összecsapás győzelemmel zárul, hiszen a futamok során mindig tanulunk valami újat az autókról. És amit elsajátítunk, azt az Ön autójának tervezésekor kamatoztatjuk. Mert ez a legfőbb cél: biztonságos, hatékony és élvezetes járművet készíteni vásárlóink számára.” Ekkorra már az eladott Honda autók száma meghaladta a 15 milliót.

2000 októberében mutatták be a világ legfejlettebb humanoid robotját, ASIMO-t (a név mozaikszó, jelentése: „jelentős lépés az innovatív helyváltoztatás terén”), ami egy önálló mozgásra és döntéshozásra képes, multifunkciós személyi asszisztens.

A Honda elképzelései szárnyra kaptak, amikor 2003 nyarán a HondaJet sugárhajtású üzleti repülőgép igazi szenzációként robbant be a repülőgéppiacra. Az új innovációval lehetővé tették az utazósebesség növelését és az üzemanyag-fogyasztás csökkentését, miközben a károsanyag-kibocsátás negyven százalékkal volt alacsonyabb a rivális modellekénél.

Takahiro Hachigo, a Honda Motor Company elnök-vezérigazgatója 2016-ban bejelentette, hogy „a vásárlóknak köszönhetően a Honda átadhatta 100 milliomodik autóját, ami különösen nagy öröm számunkra, hiszen vállalatunk alapítójának az volt a legfőbb célkitűzése, hogy járműveink a lehető legtöbb embert segítsék a hétköznapok során, és igazán átütő vezetési élményt nyújtsanak. Természetesen a jövőben is e filozófia mentén fejlesztjük majd modelljeinket, remélvén, hogy újabb százmilliókat tehetünk boldoggá.”

A jövő

A Honda Precision Parts of Georgia névre keresztelt üzemben 2017-ben kezdik meg a Honda új, 10 sebességes automata váltójának tömeggyártását. A 150 milliós beruházás két amerikai Honda üzemet érint, ahol elsősorban elsőkerék-meghajtású járművekbe készül majd az új rendszer. A Honda Motor Europe tervei szerint 2025-re az Európában eladott Hondák kétharmada hibrid, konnektoros hibrid, akkumulátoros hibrid vagy üzemanyagcellás lesz. Első ilyen termékként egy kétmotoros hibrid érkezik az európai piacra 2018-ban. Az „Electric Vision” névre keresztelt terv főbb részleteit Katsushi Inoue, a Honda Motor Europe elnök-vezérigazgatója ismertette a 2017-es Genfi Autószalonon. 

Olvasson tovább: