Kereső toggle

Korlátlan életet élni

Nic Vujicic története

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

„Biztosan tudom, hogy előfordulnak csodák, de csak azokkal, akik nem adják fel a reményt. Mi a remény? Az álom kezdete. A cél hangja. Beszél hozzánk, és biztosít minket arról, hogy bármi is történjen veled, te vagy az, aki meghatározza, mi zajlik a bensőd­ben. Talán nem te irányítod, hogy mi történik veled, azt viszont igenis te döntöd el, hogy miként reagálj a történésekre.” (Részlet Nick Vujicic: Nyitott lélekkel című köny­véből)

A ki hallotta már Nick Vujicic-ot szónokolni, megdöbben, micsoda erő és energia sugárzik ebből a parányi emberből a pulpituson. Néhány óra leforgása alatt ezrek életére gyakorol hatást, befolyást; motivációs szónokként járja a világot, hogy segítsen a legkülönbözőbb embereknek túljutni életük holtpontjain. Bátorítja őket, hogy javítsanak az életszemléletükön, lássák meg a dolgok humoros oldalát, valósítsák meg álmaikat, és mindemellett kötelezzék el magukat Jézus Krisztus mellett, akivel és aki által van csak igazán értelme élni.

Elmondása szerint azonban küzdelmekkel teljes utat kellett megtennie ahhoz, hogy bátorságot sugárzó optimizmusa, mellyel tömegekre gyakorol hatást, valósággal az élete részévé váljon.

Nick Vujicic 1982-ben született Ausztráliában, szerb bevándorlók első gyermekeként. Szülei a világra jövetelekor szembesültek azzal, hogy fiuk egy ritka rendellenességgel, phocomeliával – azaz hiányzó végtagokkal – született meg. A kezdeti döbbenet után úgy döntöttek, igyekeznek mindent biztosítani gyermeküknek, hogy normális életet élhessen.

Nick ma már úszik, golfozik, szörfözik, egyedül olvas könyvet, kapcsolja be a CD-lejátszót és ül fel kanapéjára a nappaliban.

Kisfiúként azonban nehezen barátkozott meg helyzetével, és sokat imádkozott, hogy Isten gyógyítsa meg. Esténként gyakran sírta álomba magát azzal a titkos reménnyel, hogy másnap reggelre kinőnek hiányzó testrészei. A sok imára látszólag nem érkezett felelet, ami komoly lelki törést okozott számára. Tizenévesen, a fiatal felnőttkor küszöbén már komoly depresszióval küzdött, nehezen viselte, hogy más, mint a többiek. A csoda végül mégis megtörtént, csak nem úgy, ahogy számított rá. Teste ugyanolyan maradt, életfelfogása azonban gyökeresen megváltozott. „Ha Isten nem változtatja meg a körülményeinket, tudnunk kell, hogy jó dolgokra fogja azokat használni. Isten fontosabbnak tartotta, hogy a szívem változzon meg, ne a körülményeim” – nyilatkozta egy videoriportjában. Rájött arra, hiába vannak valakinek ép végtagjai, ha nem tud az életre ajándékként tekinteni, ha nem mer teret engedni az álmainak, ha nem tud kilépni és megvalósítani a céljait, ha nem tud megelégedetten élni, hanem mindig egy kicsivel többre vágyik. Ez a hiányzó végtagoknál is rosszabb állapot. Eközben már tehetsége is kezdett megmutatkozni: középiskolás társai előtt tartott egy rövid beszédet fizikai korlátairól, mely legnagyobb meglepetésére szemmel láthatóan megrendítette a hallgatóságot. Lassan felismerte, ez az ő feladata az életben.

Előadásai alatt gyakran egy rögtönzött gyakorlattal üzen a hallgatóság számára, hogy minden nehéz helyzetből talpra kell tudni állni, akarni kell előre haladni. „Ilyenkor, hogy szemléltessem a dolgot, hasra vetem magam, azután ismét függőleges testhelyzetbe kerülök. Karok és lábak nélkül addig helyezkedem, addig fészkelődöm, míg ismét függőlegesbe nem kerülök. Amikor ez sikerül, kijelentem: akkor is fel lehet állni, amikor az ember úgy hiszi, ez már sosem fog menni. Az évek során eléggé megerősödött a nyakam, a vállam és a mellkasom, de időnként megesik, hogy csak hosszas kínlódás után tudok felemelkedni a padlóról” – mondja Nyitott lélekkel című könyvében.

Nick kiemelt figyelmet fordít a tinédzserekre a körútjai során. 2016 szeptemberében, magyarországi turnéján egy teljes délelőttöt középiskolás fiatalok motiválására szánt, az iskolai bántalmazásokról tartott zárt körű előadást. A 34 éves szónok mély átérzéssel beszél a zaklatásnak kitett tinédzserekhez, hiszen ennyi idősen maga is sokat szenvedett az elutasítástól, és öngyilkossági gondolatok kísértették.

Középiskolai turnéi során bevett gyakorlat, hogy a beszéd végén megkér mindenkit, hogy hajtsa le a fejét, csukja be a szemét, tartsa fel jobb kezét, majd ha „igen”-nel válaszol a feltett kérdésre, szorítsa ökölbe a kezét – így őrizve meg a diszkréciót. Az alábbi kérdések hangzanak el: „Gondoltál-e már arra, hogy öngyilkosságot kövess el? Próbáltál-e már öngyilkosságot elkövetni? Otthoni bántalmazás miatt akartál öngyilkos lenni? Iskolai zaklatás miatt akartál öngyilkos lenni?” A kérdések után szembesíti a diákokat anonim módon, hány társuk került a szakadék szélére társai kegyetlen viselkedése miatt. Nick arra épít, hogy a diákok alapvetően nem akarják tönkretenni egymás életét, egyszerűen nincsenek tisztában viselkedéseik következményeivel, ezért szembesíteni kell őket. „Azt kívánom neked, aki másokat piszkálsz folyton, és nem akarsz megváltozni, hogy a saját bőrödön tapasztald meg, mit jelent áldozatnak lenni, mikor a saját kislányod zokogva ér haza az iskolából, mert bántalmazták!” – szólt be nyíltan a keménykedőknek egy amerikai előadáson. Legújabb könyve, mely magyarul a Maradj erős! címet viseli, részletekbe menő tanácsokat ad azoknak a fiataloknak, akiket iskolatársaik terrorizálnak.

Nick ma már nős, két gyermeke van. Feleségével való fordulatos találkozásuk történetét Szerelem korlátok nélkül című könyvében vetette papírra. Életének egyik legnagyobb fordulópontja az volt, mikor felnőttként találkozhatott a kis Daniel Martinezzel, aki hozzá hasonlóan végtagok nélkül él. „Elmentem az iskolájába, hogy beszéljek az ottani diákoknak a bántalmazásról. Azóta Danielt senki nem piszkálja, ő a legmenőbb gyerek a suliban!” – mesélte egyik budapesti előadásán. „Ez a találkozás maga egy csoda volt. Addig soha nem találkoztam olyan emberrel, mint én. Mennyivel más lett volna az életem, ha egy végtag nélküli ismerős engem is meglátogat az iskolában, és megvéd a többiekkel szemben!”

A motivációs szónok mind az öt kontinens lakóit megszólította már üzeneteivel, neves politikusokkal, világhírű evangélistákkal, például Billy Grahammel is találkozott, imádkozott gyógyulásokért, számos iskolát látogatott meg, és börtönökben is prédikált.

„A legnagyobb csoda a belülről eredő átalakulás. A legfőbb cél pedig az, hogy barátként tekints Istenre, és részesülj az áldásban, melyet rád bocsát. (…) Amíg ezen a világon élek, próbálok olyan hatást gyakorolni rá, ami legalább ilyen hosszú ideig kitart. Nem számít, mennyi pénzt keresek, vagy hány szép autóm van. Az egyetlen fontos dolog az, hogy nálam hatalmasabb célt szolgálhatok és elérhetek másokhoz” – zárja így egyik könyvét.

Nick élete remek tükör mindannyiunk számára arról, hogyan gondolkodunk az életről, hogyan tekintünk magunkra, amikor kihívással szembesülünk: vajon valóban mindent elkövettünk-e annak érdekében, hogy dolgaink előre menjenek, és örömteljes hozzáállással vessük bele magunkat egy-egy nap izgalmas kihívásaiba? Ha Nick végtagok nélkül, túllépve saját korlátain, milliókat ér el szónoklataival szerte a világon, mi is képesek vagyunk rá, hogy életünk legnehezebb időszakán átlendülve győzelmeket arassunk és teljes életet éljünk.

Olvasson tovább:

  • Aki a stábfotókról lemaradt

    Színdarabokból, filmekből sokáig emlékszünk egy-egy dalra vagy klasszikussá vált párbeszédre, de a legritkább esetben gondolkodunk azon, kik és hogyan alkotnak a színfalak mögött.
  • Az autóbiztonság atyja:

    Nevéhez több mint 2500 találmány köthető.
  • A kiskakas gyémánt félkrajcárja

    Néhány érintés az okostelefon képernyőjén, és már indul is a YouTube-on a kedvenc mese a mai gyerkőcök tenyerében — 3D-s figurákkal. És természetesen színesben.