Egy elfelejtett felfedezőnő

Kalandos, fordulatokban gazdag élettörténetet tudhatott magáénak az a mára már elfeledett magyar hölgy, akinek pályafutása Erdélyből indult. Szülei korai halálát követően rabszolga lett, majd egy angol férfi, Samuel Baker feleségeként Afrika-kutató, felfedező vált belőle. Az Afrikában átélt küzdelmekről naplót vezetett, így elsőként az ő tollából olvashatunk a Nílus forrásvidékén élők kihívásairól.

Sass Flóra születési időpontját egyes feljegyzések 1841., míg mások 1842. augusztus 6-ára teszik. Az eltérő információk abból adódnak, hogy a végrendeletében azt kérte, halálát követően minden iratát égessék el. Szüleit és bátyját 7 éves korában lázadó román parasztok meggyilkolták. A család román szolgálója ebben a válságos helyzetben azt mondta a támadóknak, hogy Flóra az ő lánya, ennek köszönhetően a kislány életét megkímélték. A magára maradt leányzót egy erdélyi örmény család fogadta be, dajkájával együtt. A nagylelkű család azonban a világosi fegyverletételt követő veszélyektől tartva Vidinben (akkor török uralom alatt álló terület volt, ma Bulgáriában található) keresett menedéket. A városban óriási káosz alakult ki a menekülő embertömegek miatt – Flóra elkeveredett, így ismét elvesztette a családját, és rabszolga lett belőle.

Tíz évvel később azonban újabb fordulat köszöntött be az akkor már fiatal hölggyé cseperedett lány életében. 1859-ben a londoni születésű mérnök, Samuel Baker és barátja, az indiai herceg, Singh egy dunai vadászkirándulásra indultak. Mindez négy évvel azt követően történt, hogy Baker elvesztette feleségét sárgalázban, és magára maradt négy gyermekével Ceylon szigetén.

A tragédia után visszaköltözött Európába, majd Londonban élő rokonaira bízta gyermekeit. Samuel kemény munkába kezdett: a balkáni vasút építésének a koordinálásában vett részt.

A vadászkirándulás során, Vidin közelében Samuelék hajója balesetet szenvedett, így kénytelenek voltak a közeli városba betérni. A látogatás során az illegális rabszolgapiacra is eljutottak. Baker fittyet hányva hazája törvényeire – azaz, hogy tiltott számára a rabszolga-kereskedelemben való részvétel – megvásárolta a gyönyörű szőke hölgyet, Sass Flórát, akinek ezzel egy teljesen új korszak kezdődött az életében, immáron férje oldalán.

Első közös útjuk nem Samuel hazájába, hanem Afrikába vezetett. Baker úgy döntött, hogy feleségével belevág egy akkoriban népszerű tevékenységbe, a Nílus forrásának felfedezésébe. Döntése mellett szólt, hogy mások is – John Hanning Speke és James Augustus Grant – hasonló célból utaztak a térségbe, és találkozni szeretett volna velük. Bakerék 1861-ben indultak útnak, önköltségen, saját expedícióval, Kairóból. A felfedezőút rengeteg szenvedést jelentett a résztvevőknek. Baker ellen az expedíció résztvevői fellázadtak, sőt a kétségbeesett, kimerült emberek meg akarták ölni. Felesége higgadt beavatkozása és fellépése azonban több ízben is megmentette férje életét.

1863 februárjában Gondokoróban találkoztak Speke-vel és Granttal, akik informálták a felfedezőcsapatot, hogy megtalálták a feltételezett forrástavat, a Viktória-tavat. Azonban Baker nem adta fel, és folytatta a kutatást, így 1864 tavaszán a küzdelmét siker koronázta: egy óriási tóhoz értek, amelyről Samuel azt gondolta, hogy megtalálta a Nílus forrását. A tó névadójának Viktória királynő elhunyt férjét, Albertet választották – az állóvíz napjainkban is az ő nevét viseli. Végül az igazi forrást csak később, 1934-ben lelte meg egy belga expedíció. Az Albert-tó után egy vízesést is felfedeztek, amely a tó előtt található – ennek a Murchison nevet adták.

Az Albert-tó felfedezése után az újonnan átélt sikerélményekkel Londonba tért a házaspár. Hazatérésüket követően Samuelt lovaggá ütötték, Bakeréket ünnepelték az emberek, azonban a királynő Flórát elutasította, a ceremónián nem vehetett részt házasságuk kezdeti törvénytelensége miatt.

A Szuezi-csatorna átadásakor, 1869-ben a walesi herceg megbízta Bakert, hogy a Nílus forrásvidékétől délre elterülő afrikai területeket foglalja el Anglia részére.

Az izgalmas expedícióra a felesége is vele tartott, aki naplójában számol be az utazások történetéről, a megtapasztalt borzalmakról, az afrikai gyarmatosításról. Külsőleg azt a látszatot akarták kelteni, hogy Baker a nílusi rabszolga-kereskedelem megszüntetéséért dolgozik, azonban amint odébbálltak, az üzlet ismét felélénkült. Számtalan akadály nehezítette a csapat munkáját: forróság, járványok, a nílusi bennszülöttek folyamatos támadásai. Végül a megbízatásuk részben sikerrel járt: beindították a kereskedelmet, és Egyiptomhoz hű törzsfőt helyeztek az elfoglalt területek élére. 1874-ben, az embert próbáló kiküldetésből való visszatérést követően a borzalmak kiheverése érdekében a Baker házaspár visszavonult devonshire-i otthonába.

Samuel White Baker 71 évesen, 1893-ban szívinfarktusban halt meg. Felesége, Sass Flóra 1916 márciusában, idén 100 éve fejezte be földi pályafutását. Naplója sajnos nem érhető el teljes terjedelmében, de részletek olvashatóak belőle Anne Baker könyvében, mely itthon a Rabszolgák földjén. Egy magyar nő felfedezők és rabszolgák között 1870–1873. címmel jelent meg.

Részlet Flóra naplójából