Kereső toggle

A krimi királynője

Agatha Christie elképesztő pályája

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

126 éve született és 40 éve halt meg Agatha Mary Clarissa Miller, vagy ismertebb nevén Agatha Christie, a krimi koronázatlan királynője.

1890. szeptember 15-én megszületett a Miller család harmadik gyermeke, akit ma a világirodalom egyik legismertebb írónőjeként tartunk számon. Agatha egy középosztálybeli családban nőtt fel, anyja angol, apja amerikai származású volt. Mivel édesapja sokat betegeskedett, a család anyagi helyzete megromlott, kénytelenek voltak bérbe adni ashfieldi lakásukat, és Dél-Franciaországba költöztek. Édesapja, Frederick otthon tanította lányát, ami akkoriban is ritkaságnak számított. Agatha édesanyja, Clara azt szerette volna, ha lánya csak nyolcévesen tanul meg olvasni, azonban a kislány unalmában előbb kezdett olvasni, mint ahogy anyja szerette volna. Agatha már fiatalon verseket írt, táncolni, zongorázni és énekelni tanult, és hallásból elsajátította a francia nyelvet.

Frederick egészségi állapota nem javult, és 1901-ben szívrohamban elhunyt. A 11 éves lányt és édesanyját sokként érte az eset. Mivel az idősebb gyerekek már önálló életet éltek, Agatha és anyja egyedül maradtak. Anyagi helyzetük nehezebbé vált. Eladták ashfieldi lakásukat, majd 1910-ben három hónapra Kairóba költöztek, ahol Agatha barátaival estélyeken vett részt, amiket nem egyszer eljegyzési ajánlatok követtek.

A szerelem 1912-ben jött el az írónő számára, amikor egy ilyen táncestén megismerte a Royal Flying Corps (Királyi Légi Hadtest) pilótáját, Archibald Christie-t. 1914 karácsony estéjén házasodtak össze. Archibald az esküvő előtt és utána is szolgálatot teljesített a légierőnél Franciaországban, Agatha pedig a Vöröskeresztnél ápolóként dolgozott. A házasságuk valójában csak 1918-ban kezdődött, amikor Archibald a londoni hadügyminisztériumban kapott állást, addig csak nagyon ritkán találkozhattak.

1919 több szempontból is fontos év volt az írónő számára. Elegendő pénzük volt, hogy béreljenek és bebútorozzanak egy lakást Londonban, és megszületett az első gyermekük is. Az írói karrierje is ebben az évben kezdődött. Miután letette vizsgáit, Agatha egy gyógyszerlaboratóriumban kezdett el dolgozni, ahol megfogalmazódott benne a regényírás gondolta: egy krimi, amelyben mérgezéssel történt gyilkosságot követnek el, és egy detektív, aki kideríti az igazságot. Több sikertelen próbálkozás után John Lane, a The Bodley Head kiadó főnöke szerződést kötött az írónővel, és publikálta Agatha Christie első regényét, A titokzatos stylesi esetet, amelyben az olvasóközönség először találkozhatott a híres Hercule Poirot-val. A szerződés feltételei nem voltak valami kedvezők az írónő számára, azonban biztosította, hogy következő öt könyve is megjelenjen.

Poirot születése

Az első világháború alatt Anglia tele volt belga menekültekkel, akik a háború miatt hagyták el otthonukat. Habár az írónő sosem egy konkrét személyről formázta meg a szereplőit, a nyugalmazott belga rendőr, Hercule Poirot a háború viszontagságai miatt menekült Angliába, ahol aztán a titokzatos stylesi eset megoldásával megkezdte szédítő karrierjét.

Miközben férjével bejárták a Brit Birodalmat, Agatha folytatta az írást: karaktereit számos személy inspirálta, akikkel útjuk során találkoztak. Ekkor jelent meg A titkos ellenfél, amit rengeteg jó kritika kísért, és A barna ruhás férfi, amiben Sir Eustace Pedler személyét Archibald főnökéről mintázta. Agatha szárnyalt a könyvírásban, azonban a John Lane-i szerződés egyre kedvezőtlenebbé vált, így az írónő elhatározta, hogy kiadót vált. Egy ügynök segítségével szerződést kötött a William Collins and Sons kiadóval, amit ma HarperCollins néven ismerünk.

Az árulás és a titokzatos tizenegy nap

1925-öt követő évek nehézkesek voltak Agatha számára. A kezdeti inspiráció alábbhagyott, édesanyja elhunyt, és férje, Archie beleszeretett Nancy Neele-be, akivel együtt járt a házaspár golfozni. Archiebald elmondta feleségének, hogy mást szeret, és el akar válni tőle. Beszélgetésüket heves vita követte, majd Archie elment, hogy szeretőjével töltse a hétvégét.

Azon a hétvégén Agatha Christie eltűnt: kocsiját üresen találták az út szélén, az írónőnek semmi nyoma nem volt. Tizenegy napig keresték, mire végül megtalálták: Teresa Neele néven jelentkezett be egy hotelba, ahol a személyzet felismerte és értesítette a rendőrséget. Amikor Archibald elment, hogy találkozzon vele, az írónő nem ismerte fel. Az eset miértje és hogyanja örök rejtély maradt, rengeteg spekulációval, mivel az írónő sosem beszélt róla, sem a sajtónak, sem a családtagjainak. Sokan úgy gondolják, hogy azért tette, hogy bosszantsa férjét, mások úgy vélekednek, hogy Agatha idegösszeroppanást kaphatott.

Az asszonynak nehezére esett az írás. Végül sógora, Campbell Christie javaslatára az addig megírt Poirot-ról szóló rövid történeteket kombinálta, így megalkotva A nagy négyes című regényét. 1928-ban elvált férjétől és a Kanári-szigetekre költözött, ahol befejezte A titokzatos kék vonat című krimijét.

Eközben Mary Westmacott álnéven megírta Az óriás kenyere című regényét, ami a megszokottal ellentétben nem egy krimi volt: egy zeneszerzőről szól, aki kénytelen dolgozni anyagi okok miatt. 1946-ban egy amerikai kritikus felfedte Mary Westmacott igazi arcát, aminek az írónő nem igazán örült. Szerette, hogy írói álnév alatt szabadon tudott írni, nem volt rajta az elvárás, amit Agatha Christie-ként ráhelyeztek.

Az új kezdet és a fénykor

Bagdadban egy régészeti ásatáson ismerte meg második férjét, Max Mallowant, aki lényegesen fiatalabb volt az írónőnél. Házasságuk után több útjára elkísérte a régészt, melyek új ötleteket adtak neki. Így született meg a Gyilkosság az Orient expresszen, melyet 1974-ben Albert Finney főszereplésével megfilmesítettek; a Halál a Níluson, Gyilkosság Mezopotámiában, Eljöttek Bagdadba és még sok más regény.

A második világháború alatt Max Kairóban kapott állást, Agatha azonban Angliában maradt, és ismét ápolói feladatokat vállalt egy kórházban. Nagymamai teendői mellett szaporán növelte könyvei számát. Ekkor írta meg egyik leghíresebb regényét, a Tíz kicsi négert (And Then There Were None) – a regényből napjainkig közel 100 millió példányt adtak el.

Ebben a rendkívül termékeny időszakában írta meg az N vagy M? című regényét, és számos híresebb krimijét is, mint Az öt kismalac, Nyaraló gyilkosok, Nem zörög a haraszt és a Holttest a könyvtárszobában.

Az elképesztő munkatempó miatt kezdte megunni a közönség által szeretett karaktereit (főleg Poirot-t, akit egy egoista, dilis alaknak nevezett), és őt is megkísértette a gondolat, hogy végezzen a szereplőivel, akárcsak Sir Arthur Conan Doyle tette, azonban ezt az ötletét hamar elvetette.

Konzervált záróakkord

Már ekkor, azaz a második világháború idején megírta a két nagy nyomozójának szánt utolsó ügyet – a Függönyt, ami Poirot utolsó rejtélyével foglalkozik, és a Szunnyadó gyilkosságot, amelyet Miss Marple old meg.

Agatha Christie mindkét könyvet elzárta egy bankszéfbe, és csak élete végén, több mint harminc évvel később adatta ki, amikor érezte, hogy többé nem tud írni. Előbbivel nagy sikert ért el, így engedélyt adott a Szunnyadó gyilkosság kiadására is, de a publikációt már nem élte meg, 85 évesen elhunyt.

Az írónő majdnem 100 regényével gazdagította a világirodalmat és az Egérfogó című színpadi darabját a világ leghosszabb időn át játszott előadásaként tartják számon (1952-től napjainkig játsszák). Regényeit 103 nyelvre fordították le, így ő vált a legtöbb nyelvre fordított egyéni íróvá.

A Guinness Rekordok Könyve szerint a Biblia és Shakespeare művei után Agatha Christie könyveit adták ki a legnagyobb példányszámban. Regényeiből filmek, sorozatok, rádióelőadások, videójátékok, telefonos appok és képregények készültek és készülnek napjainkig.

Tíz kicsi néger

Tíz egymásnak idegen ember érkezik csónakkal  a Néger-szigetre. A sziget egy bizonyos Mr. V. A. Lacky tulajdona, aki egy fényűző házat építtetett rá. A szigeten kiderül, hogy a két fős személyzet és az érkező vendégek egyike sem ismeri ezt a rejtélyes embert. A csónakos, amikor visszafelé indul, megjegyzi, hogy vihar lesz, így valószínűleg egy darabig itt fognak ragadni a szigeten. A vendégek a szobáikat elfoglalva a falon egy gyermekverset olvashatnak. A vacsorakor az asztalon tíz kicsi négerfej szobrot találnak. Amikor leülnek az asztalhoz, hogy elfogyasszák vacsorájukat, a hátborzongató terítéket fokozza a gramofon hangja, amin egy ismeretlen hang minden vendéget gyilkossággal vádol meg.  A bűncselekményekben egy a közös: egyikőjük sem lett felelősségre vonva. Valaki beismeri, hogy tettes, mások tagadják. Nyilvánvaló lesz számukra, hogy csapdába estek, a szigetről senki sem mehet el. Egyesek úgy vélik, hogy ez a bizonyos Mr. V. A. Lacky nem is létezik. A bizalmatlanság, gyanú egyre fokozódik, mert valaki sorban öli meg a vendégeket, úgy, ahogy a mondóka is mondja. Minden gyilkosság után egy porcelánfigura eltűnik az asztalról. Vajon ki a tettes? Hiszen mindegyikük gyilkolt már.

Olvasson tovább: