Kereső toggle

A hegedű fejedelme

185 éve született Joachim József

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Johannes Brahms legnagyobbrészt neki köszönheti a karrierjét, Viktória királynő és I. Miklós orosz cár „kedvelte a játékát”, Otto von Bismarck egyenesen „imádta”. Robert Schumann, és V. György is legjobb barátjának tekintette a hegedűművészt, Oxford, Cambridge és Glasgow egyeteme pedig díszdoktorává avatta őt. Magyar körökben kevesek számára cseng ismerősen a neve, Weimarban viszont nemzetközi zenei versenyek őrzik hírét.

Joachim József 1831-ben született a Pozsony-Moson vármegye területén található Köpcsényben, amit ma Kittsee néven találhatunk Ausztriában. A nem túl tehetős kereskedőcsaládban ekkorra a gyermekek nagy része már elvégezte az elemi iskolát, és továbbtanulásuk, valamint a könnyebb megélhetés reménye is vonzóvá tette a Pestre költözés gondolatát. A kis József, akit otthon csak Pepinek neveztek, kétéves volt ekkor. Testvérei a költözésnek köszönhetően továbbtanulhattak, a kisfiú sorsát pedig egy karácsonyi ajándék döntötte el: egyik idősebb testvérének gyermekhegedűjét örökölte meg. Amikor az ajándékkal együtt megmutatták neki a szükséges fogásokat, Pepi meglepően nagy fogékonyságot mutatott a hangszer iránt. Édesapját akkor győzte meg arról, hogy érdemes hegedűjátékra taníttatni, mikor az éneket gyakorló nővérét kísérte meglepően pontosan.

Pepi Serwaczynski Szaniszló, a pesti Német Színház hangversenymesterének tanítványa lett, aki oly nagyra tartotta az ifjú tehetséget, hogy már 8 éves kora előtt a Nemzeti Kaszinó esti előadásában léptette fel, méghozzá magával a mesterrel együtt. A gyermeket már a hangverseny szünetében megrohanta a főúri közönség: többek között Brunszvik Teréz grófnő bátyjával, Ferenc gróffal (aki nem mellesleg Beethoven jó barátja is volt), és Rosty báróval, Eötvös József báró apósával a kis József komoly támogatókkal gazdagodott.

Épp a Brunszvik család támogatásával került nem sokkal később, 1839-ben Bécsbe, hogy igazán színvonalas hegedűoktatásban részesülhessen. A fiút Georg Hellmesbergernek mutatták be, aki kis híján tönkrezúzta Józsefék álmait:

„A fiú vonóvezetése olyan reménytelenül merev, hogy sohasem lehet belőle valamirevaló muzsikus” – fogalmazta meg kritikáját az első meghallgatás után. A lesújtott József édesapja gyorsan előállt egy mentő ötlettel, és fia kereskedelmi pályáját kezdte már hazafelé tervezgetni. Pepi viszont érezte belül: nem lehet hiába a rengeteg befektetett energia, és hogy valami sántít a kritikában.

Ahogy édesapja lassan felvázolta előtte a lehetőségeit új pályáján, a kis József meglátott egy hirdetőtáblát: egy Ernst nevű hegedűművész közelgő koncertjének híre Bécsben tartotta őket. Az apa csak kárpótolni akarta csalódott fiát az elvesztegetett évekért, a fiúnak viszont komolyabb tervei voltak a koncerttel, és rávette apját, hogy a hangverseny után keressék meg a művészt. Mikor Ernst meghallgatta Józsefet, nemcsak hogy teljesen más hangvételű véleményt formált róla, de egy neves hegedűkészítő hegedűjét is nekiajándékozta. Fejlődése érdekében Böhm Józsefet ajánlotta számukra hegedűtanárnak, így a páros visszautazott Pestre.

Böhm örömmel fogadta a fiút, annyira, hogy fiaként kezdte kezelni, és kis idő múlva már az otthonába is költöztette. A mester megoldást talált a kemény vonóvezetés problémájára, ami igen hamar meg is szűnt. Gyakran játszatta műértő nyilvánosság előtt, hogy szokja a közönséget, a fiú pedig sosem hozott szégyent tanárára. József 4 éve lakott Böhmnél, amikor beajánlotta Mendelssohn lipcsei konzervatóriumába. Az idősödő mester személyesen hallgatta meg a fiút, akit előadása után lelkesen átölelt, és kijelentette, hogy a legtöbbet ő maga akar foglalkozni vele.

1844-ben utazott tovább Londonba, ekkor már Lipcse ünnepelt tehetségeként. Első hangversenye egy operaelőadás előtt szólalt meg, az előadás után hónapokat kellett Londonban töltenie, ekkor viszont már a kor nagy művészei előtt lépett fel. „A híres magyar fiú” híre Viktória királynőhöz is eljutott, és meghívást kapott a királyi udvarba, ahol a királynő, I. Miklós cár és II. Frigyes Ágost szász király előtt játszhatott. Tehetségének és felkészítésének köszönhetően a neves közönség ellenére József felszabadultan, oldottan játszott, előadása után ajándékokkal és meghívásokkal halmozták el.

Fellépéseit követően visszatért Lipcsébe, ahol barátságot kötött Robert Schumann-nal, aki valósággal rajongott a fiú játékáért. Egy anekdota szerint egy Mendelssohnéknál töltött vacsoraesten játszottak együtt, majd Schumann az égre mutatott: „Vajon tudja-e valaki odafönn, hogy milyen gyönyörűen játszotta egy kisfiú idelenn a földön a Kreutzer-szonátát?”

Schumann barátsága mellett Liszt Ferencét is könnyen elérte az ekkor még mindig csak 15 éves fiú. Bécsben játszottak együtt egy hangversenysorozaton, és Liszt annyira megkedvelte Józsefet, hogy az Mendelssohn halála után őhozzá költözött Weimarba. Liszt felvette magához a zenekarba, a fiatal tehetség viszont hamarosan már komponálni is kezdett, ám újszerű elgondolásai a zenéről megnehezítették a közös munkát a nagynevű mesterrel.

Nem meglepő, hogy 1852-ben már Berlinben, majd Hannoverben találjuk Joachimot. A zenei lapok ekkor már így nyilatkoznak róla: „Fölülmúlja minden koroknak legkiválóbb hegedűművészeit…”

Egy, a szabadságharc után bujdosó hegedűművész, Reményi Ede látogatása hozott életébe újabb fordulatot.

A művész egy fiatal német ifjút mutatott be neki, aki zongorán kísérte őt, amikor a magyar katonáknak játszott.

Joachim azonnal felismerte a fiúban a tehetséget, és tudva, hogy a komponista egyszer világhírű lesz, minden erejével támogatni kezdte a hamar barátjává és tanítványává váló Johannes Brahms-ot. A mester és tanítványa kapcsolat olyan jól sikerült, hogy Brahms hegedűversenyeit, de hegedű és cselló kettősversenyét is Joachim mutatta be a közönségnek, és a komponálásban is nagy szerepet játszott.

Erre az időszakra tehető Joachim házasságkötése is.

Egy neves énekesnőt, Amalie Weiss-t vette el, házasságuk évekig nagyon boldog is volt. A törés egyben a Brahms-szal való barátságának válságát is magával hozta: Amalie Brahms kottakiadójával került hírbe, a komponista pedig az asszony mellett állt ki, amit Joachim komolyan sérelmezett. Válásra végül nem került sor, a viharok ellenére a hegedűművész Amalie 1899-ben bekövetkező haláláig hű maradt fogadalmához.

Amikor Joachim 1866-ban politikai változások miatt hirtelen nemkívánatos személlyé vált a Porosz Királyságban, nem maradt Hannoverben, élete legnagyobb lehetősége Berlin felé mozdította. Felkérték ugyanis, hogy alapítsa meg a Berlini Zeneművészeti Főiskolát, melynek alapító igazgatója is lett, amivel megalapozta saját és egyben a német zenei kultúra hírnevét.

Joachim mindezek ellenére nagyon szerény maradt, ami élete későbbi részében is sok barátságot és értékes kapcsolatokat hozott és jelentett is a számára. Egész életében magyarnak vallotta magát, többször visszament Pestre, sőt, legelső fellépésének helyszínén, a Nemzeti Kaszinóban is koncertezett. Hazánk országszerte nagy ünnepségsorozatot rendezett első fellépésének ötvenedik évfordulóján, és a kor legmodernebb eszközeivel igyekeztek minél többet rögzíteni Joachim művészi játékából. Berlinben, 77 éves korában halt meg, az általa gyakran megfogalmazott módon: „szabadon és magányosan”. Az Akadémia mellszobrot készíttetett tiszteletére, amelyet aztán Hitler, Joachim zsidó származása miatt 1939-ben eltávolíttatott.

Joachim József egész életében nagy hangsúlyt tett a tanítványképzésre, mintegy visszaadva azt, amit ő is mestereinek köszönhetően kapott. Még az ajándékba kapott Stradivarius hegedűit is továbbajándékozta az általa tehetségesnek tartott tanítványainak. Szerénysége, a zene iránt érzett olthatatlan szenvedélye, és legfőképp virtuóz tehetsége emelték fel a legnagyobbak közé.

Olvasson tovább:

  • Aki a stábfotókról lemaradt

    Színdarabokból, filmekbŐl sokáig emlékszünk egy-egy dalra vagy klasszikussá vált párbeszédre, de a legritkább esetben gondolkodunk azon, kik és hogyan alkotnak a színfalak mögött.
  • Az autóbiztonság atyja:

    Nevéhez több mint 2500 találmány köthető.
  • A kiskakas gyémánt félkrajcárja

    Néhány érintés az okostelefon képernyőjén, és már indul is a YouTube-on a kedvenc mese a mai gyerkőcök tenyerében — 3D-s figurákkal. És természetesen színesben.