Kereső toggle

Lázadás a jó ügyért

Henry David Thoreau, a polgári engedetlenség atyja

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Ma már minden demokrácia eszköztárában ott szerepel a polgári engedetlenség, amely az állampolgárok erőszakmentes, jogellenes tiltakozása az államhatalommal szemben, ha annak működése sérti a társadalmi igazságosság elvét, vagy nem megfelelően teljesíti a tőle elvárt feladatokat. Magyarországon legutóbb a Tanítanék Mozgalom élt a polgári engedetlenség eszközével, amikor márciusban arra kérték a pedagógusokat és a velük szimpatizálókat, hogy álljanak ki iskolájuk elé, és fejezzék ki elégedetlenségüket. Az eszköz nem rendelkezik ókori gyökerekkel, mint maga a demokrácia, de nagyban hozzájárul annak igazságosabbá tételéhez. A fogalom megalkotója a XIX. században, az Egyesült Államokban élt Henry David Thoreau.

Thoreau 1817-ben született a massachusettsbeli Concord városában, szerény körülmények között élő családba. Apja ceruzák gyártásából tartotta el családját. A tehetséges David a Harvardon tett szert klasszikus műveltségre, ahol többek között filozófiát, matematikát, természettudományokat és retorikát tanult. Miután befejezte az egyetemet, hazaköltözött szülővárosába, és mivel nem tudott a helyi iskola szellemiségével azonosulni, otthagyta azt. Bátyjával alapítottak saját iskolát, ahol számos haladó ötletet valósítottak meg, ilyen volt a természetben tett séta tanulóikkal, vagy helyi műhelyek látogatása. Miután testvére meghalt, felhagyott az iskola működtetésével.

Megismerkedett Ralph Waldo Emerson transzcendentalista gondolkodóval, egy darabig a házában is lakott. Emerson bátorította, hogy jelenjenek meg saját írásai. Hogy még jobban az írásra tudjon koncentrálni, kiszakadt a városi, civilizált közegből, és a Walden-tó partján egy saját kezűleg épített kunyhóban élt, gyűjtögetésből, halászatból tartva el magát. Ekkor írta meg egyik fő művét, amelyben bemutatja, hogyan élt spártai körülmények között a vadonban – mindez egyben kora társadalmának kritikája is volt egyben. Miután visszatért városába, érdeklődése egyre inkább a botanika felé fordult: írt a Walden-tó vízszintváltozásáról, az ember által megbolygatott erdő regenerálódásáról. Az utókor egyben Amerika első környezetvédőjeként is emlékezik rá.

Thoreau sajátos elveket vallott az ember és a kormányzat viszonyáról is. Bár kivonult a természetbe, mégsem a rousseau-i modellt valósította meg teljes egészében. Figyelme középpontjából sosem került ki a politikai élet, a szűkebb városi és állami történések, döntések, azok erkölcsi, morális vizsgálására mindvégig igényt formált. Az Egyesült Államok kormányának két rendelkezését Thoreau folyamatosan és következetesen támadta. Egyik fő művének – A polgári engedetlenség iránti kötelességről című tanulmányának– megírására is többek között e két probléma ösztönözte. Az egyik ilyen a déli szomszédjukkal, Mexikóval folytatott háború volt. Texas kikiáltotta függetlenségét (1835), melyre Mexikó válaszlépése a katonai beavatkozás volt, de a friss állam visszaverte Santa Anna elnök seregeit, és szuverén köztársasággá alakult. Az Egyesült Államok ugyanakkor nyíltan szimpatizált a felkelőkkel, a friss államalakulatot később felvette tagállamai sorába. Ez az a lépés, amely már az amerikai törvényhozáson belül is komoly ellenállásba ütközött, hiszen Texasra akkor még Mexikó is igényt tartott. A háború az Államok győzelmével ért véget, amely Texason kívül a mai Kalifornia, Utah, Neveda, Új-Mexikó területét is megszerezte. Sokan azonban szkeptikusak maradtak azzal kapcsolatban, hogy a 100 millió dollárba kerülő, és csak az Egyesült Államok oldalán több, mint 13ezer ember életét követelő háború valóban szükséges volt-e.

A Thoreau által keményen kritizált másik ügy a rabszolgatartás volt, amely még mindig jellemző volt nemcsak a déli államokban, hanem északon is. Bár a legtöbben alapvetően a déli államok ültetvényes gazdaságaihoz kötik a rabszolgaságot, a probléma jelen volt az iparosodott északon is. Sőt, több tanulmány szerint az ottani rabszolgák sorsa semmivel sem volt könnyebb, mint déli társaiké. Rengeteg nehéz fizikai munkát végeztek – Leslie Harris, az atlantai Emory Egyetem professzora szerint északon tulajdonképpen a rabszolgák építették fel az összes nagyobb várost.

Thoreau-emlékmű a „remeteház” másolatával.
A filozófust tehát ezek az ellentmondások sarkallták nemcsak az írásra, elvei kifejtésére, hanem a cselekvésre is. Ennek kapcsán dolgozta ki a polgári engedetlenség módszerét. Thoreau elutasította az apolitikus mentalitást. Szerinte, ha a közösség nem tud fellépni a politika megváltoztatása érdekében, semmiképp sem a semmittevés a járható út az egyén számára. Ebben maga is példát mutatott: nem volt hajlandó adójának egy részét befizetni a rabszolgaságot fenntartó és a Mexikóval hadban álló Egyesült Államoknak. Börtönbe csukták, azonban valaki kifizette az óvadékot, így egy nap múlva szabadon engedték. Ezt követően írta meg művét a polgári engedetlenségről.  Ebben megfogalmazza, hogy a polgároknak egy magasabb rendű törvény alapján kötelessége megtagadni az együttműködést, és elviselni az ezzel járó büntetést, ha az állam igazságtalan politikát folytat. „Milyen magatartást tanúsítsunk ezzel a mostani amerikai kormánnyal szemben?” – teszi fel a kérdést. „Erre azt kell felelnem, semmiképp sem közösködhetünk vele anélkül, hogy szégyenfolt ne esne rajtunk. Egyetlen pillanatra sem tekinthetem kormányomnak azt a politikai szervezetet, amely egyúttal rabszolgatartó kormány.” A mexikói háborúról és a rabszolgatartásról korát meghazudtolva, egészen radikális nézeteket vallott: „E népnek nem szabad rabszolgákat tartania, és nem szabad Mexikó ellen hadat viselnie, akkor sem, ha ennek következtében megszűnne nép lenni.” Nem kis éleslátással az okokat is felsorolta, amiért szerinte az abolicionista (bizonyos törvények megváltoztatását, jelen esetben a rabszolgaság eltörlését szorgalmazó) mozgalom addig nem ért el átütő sikereket: „A miénkhez hasonló kormányok uralma alatt élő emberek általában azt hiszik, várniuk kell addig, amíg végre sikerül a többséget rávenniük, hogy változtassa meg a törvényeket.” Emellett súlyos gondnak ítélte, hogy a kormánytól anyagi támogatást kapnak olyan körök, amelyek nyomást tudnának gyakorolni rá: „A katonát, aki megtagadja, hogy igazságtalan háborúban részt vegyen, megtapsolják azok, akik az igazságtalan háborút viselő kormánytól a segítséget nem tagadnák meg.” Továbbá: „Nem habozom kimondani, hogy mindazoknak, akik abolicionistának vallják magukat, azonnal meg kellene tagadni minden hatékony személyi és anyagi támogatást a massachusettsi kormánytól…”

Thoreau esetében mindez az adófizetés megtagadását jelentette. Találmánya azért is zseniális, mert nem olyan véres, mint egy forradalom vagy egy erőszakos irányba elfajult tüntetés, de hatékony, amennyiben sokan élnek az eszközzel. Jogellenes, ám erőszakmentes, és az állampolgár lelkiismereti szabadságán nem esik folt. „Ha ezer ember nem fizetné ki az ez évi adóját, ez nem lenne olyan erőszakos és véres cselekedet, mintha kifizeti, és ezzel lehetővé teszi az államnak, hogy erőszakosságot kövessen el, és ártatlan vért ontson” – mondta, s akkor talán még nem is tudta, mennyien fogják később tanácsait megfogadni, s hogy a polgári engedetlenség a demokráciák bevett eszközévé válik.

Olvasson tovább:

  • Hollywood komponistája - John Williams 85 éves

    Pár hete ünnepelte 85. születésnapját az 5 Oscarral és 50 jelöléssel bíró John Williams, akit a díjak és jelölések számában csak Walt Disney előzött meg a valaha élt filmes alkotók közül.
  • Henry Ford, a korszakváltó

    Hetven évvel ezelőtt halt meg Henry Ford, aki a legendássá vált T-modellel „négy kerékre ültette” Amerikát. A Bádog Böskének (Tin Lizzy) is becézett népautóból, amelynek tervezője a makói származású Galamb József volt, több mint 15 milliót adtak el.
  • Az önkéntes száműzött

    „Megéltem a legtöbbet és a legnagyszerűbbet, az emberi sorsot.