Kereső toggle

Mézesmanna

– avagy újabb magyar sikertermék a gasztrovilágban

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Eltérő szakmai területek szerencsés találkozása, több milliós nézettség. Mi vajon egy termék sikerének titka? Mit képviselnek a magyarok a nemzetközi cukrászpalettán? Az aprólékos gondossággal kipingált mézeskalácsok megalkotójával, Czinkné Poór Judittal beszélgettünk.

Olvasóink egy része bizonyára megcsodálta már a Mézesmanna-videókat – azaz Judit mézeskalács-díszítéseinek teljes munkafolyamatait –, amelyek ez év márciusától kirobbanó népszerűségnek örvendenek az interneten. Az elhíresült, kalocsai ihletésű díszítést bemutató videót azóta már 51 millióan látták szerte a világon. Számos újság- és blogíró érdeklődését is felkeltette a különlegesség, nemrég épp a The Oprah Magazine közölt róla egy cikket. Az ajándéknak szánt édesség különlegessége, hogy nem csupán a szemet gyönyörködteti: a hagyományos virágmotívumokkal díszített mézeskalácsokat méltán nevezhetjük igazi hungarikumnak.

Nemrég érkeztél haza egy madridi körútról, ahol Győri Enikő nagykövet asszony is fogadott téged. Mesélj egy kicsit a kinti tapasztalatokról!

– Egy cukrászstúdió hívott minket Madridba. Olyan külföldi vendégoktatókat keresnek, akik mindenféle stílusban dolgoznak a cukrászaton belül – így találtak meg engem is. Győri Enikő nagykövet asszonynak nagyon tetszettek a videóim, ezért mikor Madridba utaztunk, ő is meghívott magához egy találkozóra a spanyol nagykövetségen, valamint felkért, hogy vegyek részt a Magyarországot népszerűsítő rendezvényeiken a jövőben.

Külföldi utazásaid során más országokban is tanfolyamokat tartottál, vagy csak a munkáidat vitted mutatóba?

– Igen, általában workshopokat tartok külföldön, az elmúlt időszakban például moszkvai, kínai és hongkongi meghívásoknak tettem eleget. Odakint egyébként nagy hagyománya van, hogy külföldi vendégeket hívnak meg egy-egy cukrászstúdióba, ahol bemutathatják tudásukat. Magyarországon ez még nem igazán terjedt el, talán kevésbe van ilyenekre fizetőképes kereslet, de remélem, hogy hamarosan itthon is lesz ezeknek létjogosultsága.

Pontosan hogyan képzeljük el ezeket a stúdiókat?

– Ezek általában cukrászműhelyek, valamilyen cukrásztevékenységgel foglalkoznak, egy-egy termékre specializálódva. Van például, aki tortát készít, valaki cukorfigurát, cukorvirágot… Ez a fő tevékenységük, és ezzel párhuzamosan oktatnak is: ennek kapcsán hívnak meg különböző stílusban dolgozó külföldi vendégeket.

Első hangzásra a korabeli céhműhelyekre emlékeztetnek…

– Igen, igen, így van. Csak ez már kicsit modernizált változat! A modernizációhoz kapcsolódva: nagyon jó dolog az internet. Az embernek nem is kell nagy marketingtevékenységet folytatni, ha tetszik másoknak, megosztják a feltett fényképeket, videókat, és a munkáink hamar eljutnak mindenkihez.

Utazásaid során több ország gasztronómiájával megismerkedhettél már, mit gondolsz, világviszonylatban mi a magyar cukrászipar különlegessége?

– A külföldi és magyar gasztronómia és cukrászipar egy­-aránt hatalmas fejlődésen ment keresztül, egyre nagyobb igény van a kifinomult minőségű alapanyagokból készült cukrásztermékekre. Fontos a mai világban, hogy minden érzékszervünkre hasson egy termék: amit megeszünk, az szép és finom is legyen egyszerre. Szerintem a magyarok ebben élen járnak, nagyon jó alapanyagaink vannak, emellett kreatívak, tehetségesek. Remélem, hogy a világ újra felfedezi magának Magyarország cukrászipari termékeit, újra sok híres ember lesz, akik felfutnak, mert igazán megérdemlik.

Személyes pályafutásodra rátérve: úgy tudom, 2014-től foglalkozol igazán azzal, ami most bejárja a világot. Honnan jött a művészien dekorált mézeskalácsnak az ötlete, és korábban mikkel kísérleteztél?

– Igen, 2014 óta foglalkozom mézeskalács-díszítéssel. A sütés már fiatal korom óta érdekelt, de annyira mégsem ragadott meg, hogy cukrásznak tanuljak. Szeretek alkotni, egy ideig porcelánfestőként dolgoztam, de sok kreatív dolgot is kipróbáltam, mint például a foltvarrás, fashion design, rajzolás, grafika, fotóművészeknek festettem háttereket… Aztán 2014-ben karácsony tájékán megkeresett egy barátnőm, hogy készítsek mézeskalácsokat a külföldi vendégeinek. Magyaros mintákkal díszített kalácsokat készítettem, aminek nagy sikere volt. A barátnőm bátorítására kezdtem el végül mézeskalács díszítéssel foglalkozni. Pár hónapra rá elkészült a Facebook-oldalam, azóta pedig egyre növekszik a látogatottságom, aminek az eredménye néha engem is meglep! Hát, így indult. Egyébként általánosságban a sütés, dekorálás szeretete a mai napig megmaradt bennem, ha van időm, nagyon szívesen készítek különféle desszerteket.

A közeli barátaimnak még most is én készítem az esküvői tortáikat. A szívem csücske viszont továbbra is a mézeskalács-dekorálás. Annyi lehetőség van a tojáshabban, a sütésben, hogy nem lehet megunni!

Melyik motívumokat használod a legszívesebben?

– Mindig aktuálisan az a kedvenc, amit éppen csinálok. Nagyon szeretem a 3D-s technikát, a térbeli cicát vagy tacskó kutyust – ezt már kicsit tojáshabbal való szobrászkodásnak is nevezhetném. Festeni is nagyon szeretek, mert annak is megvan a varázsa. Tojáshabra egyébként nem olyan egyszerű festeni, nagyon érzékeny anyag, könnyen felázik. Azok a technikák, melyek a papíron magától értetődően működnek, tojáshabon már nem igazán…

Mióta oktatsz a szakmában?

– Pontosan két éve. Az egész úgy indult, hogy akik látták az interneten a videóimat, kérdezgették, hogy nem tartok-e tanfolyamot, hogy ők is megtanulhassák ezeket? Ekkor kezdtem el külföldre járni oktatni. A kinti tapasztalatok után azonban már szeretnék én is egy saját stúdiót, hogy az egyre növekvő igényeket kielégíthessem. Meglep, mennyi ember szeretne tanulni. Nem is feltétlenül azért, mert cukrászok akarnak lenni, hanem saját örömükre, a családjaiknak szeretnének alkotni, kikapcsolódni, a monoton hétköznapokból kicsit kizökkenni.

Mik az oktatói munkád alapelvei? Mit tartasz fontosnak továbbadni a tanulónak?

– Nem az számít, hogy én mit tartok fontosnak, hanem hogy a tanítványok mit szeretnének tanulni, mert mindenki más miatt jön. Nagyon igyekszem szem előtt tartani a kurzusaim során, hogy mindenkivel személyesen foglalkozzak, és elégedetten távozzanak, azt kaphassák, amit vártak. Ami fontos még egyébként, hogy az ember legyen türelmes, illetve ha valaki eljön hozzám tanulni, fogadja meg a tanácsaimat. Sok buktatót, amiken mi már keresztülmentünk és átéltünk, ki tud kerülni ez által. Fontos az elméleti tudás, jó, ha lejegyzik, amiket mondunk, de igazi tapasztalatokat a gyakorlati munkafolyamatok során lehet szerezni.

Mit tanácsolnál azoknak, akik arról álmodoznak, hogy megvalósíthassák saját kreatív ötleteiket, hogyan tegyék meg az első lépéseket?

– Az online világban mindenképp ott kell lenni, e nélkül ma már nem érdemes vállalkozást elindítani. Azt sose lehet pontosan megjósolni, hogy mekkora lesz egy termék kereslete. Ami fontos azonban, hogy egy-egy termékkel sokan tudjanak azonosulni, ne csak egy réteg legyen a célközönség: mindenféle korosztályhoz, különböző érdeklődésű emberekhez is elérjen. Fontos, hogy amibe belefogunk, minőségi legyen, és azt szívvel-lélekkel tegyük. Nem jó úgy nekiállni valaminek – jelen esetben egy vállalkozásnak –, hogy kizárólag a pénzszerzésre koncentrálunk. Ez nem jó motiváció. Az emberek meg is érzik, ha valamit csupán haszonszerzésből végzünk. Nyilván ebből élünk, de szeretni is kell, amit csinálunk – nálam például ez egyszerre hobbi, munka és szerelem. A minőségre visszatérve: jó, ha tartós minőségre törekszünk, és teret adunk az embereknek a reklamálásra, nyitottak vagyunk a felvetett probléma orvoslására. Valljuk be, sokszor járunk úgy, hogy vásárolunk valamit az interneten keresztül, és kézhez kapva csalódunk benne. Ez is nagyon lényeges, hogy amikor a munkánkat kézhez kapják, azt mondhassák, hogy „azt a mindenit!”.

Olvasson tovább:

  • Hollywood komponistája - John Williams 85 éves

    Pár hete ünnepelte 85. születésnapját az 5 Oscarral és 50 jelöléssel bíró John Williams, akit a díjak és jelölések számában csak Walt Disney előzött meg a valaha élt filmes alkotók közül.
  • Henry Ford, a korszakváltó

    Hetven évvel ezelőtt halt meg Henry Ford, aki a legendássá vált T-modellel „négy kerékre ültette” Amerikát. A Bádog Böskének (Tin Lizzy) is becézett népautóból, amelynek tervezője a makói származású Galamb József volt, több mint 15 milliót adtak el.
  • Az önkéntes száműzött

    „Megéltem a legtöbbet és a legnagyszerűbbet, az emberi sorsot.