Kereső toggle

Játék a Nappal, a széllel és a felhőkkel

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A 21. század elejére olyan általánossá vált a repülés élménye, hogy nemcsak a haszonszerzés és a közlekedés céljára használja már az emberiség, hanem egyre többek számára sport- és szabadidős tevékenységet is jelent. A vitorlázórepülés szerelmesével, Kozula Ádámmal beszélgettünk a siklórepülés rejtelmeiről.

Mióta ismert a vitorlázórepülés?

– Még az első világháború előtt 1910-ben darmstadti diákok a Rhön-hegység Wasserkuppe (Vízi dombtető) nevű hegyéről próbálkoztak több ízben a sikló- és vitorlázórepüléssel sikeresen. Majd e hegycsúcsról kapta a nevét a vitorlázórepülés.

Mi vezetett arra, hogy hobbiddá váljon a vitorlázórepülés?

– Már régóta vonzott, igazság szerint egy rossz élmény volt az, amit ki akartam kezelni magamból a vitorlázórepüléssel. 2010-ben volt ugyanis egy furcsa élményem. Luxemburgba repültem egy tanfolyamra, és amikor jöttem vissza, az évszázad vihara tombolt Európa fölött. Egyrészről van egy ilyen mondás: amikor a stewardess arcára kiül a félelem, akkor van baj. Hát ez beigazolódott. Eléggé dobálta a gépet a vihar, mindenki arcán valóban a félelem látszódott.

A fent említett terápián kívül milyen hasznát látod ennek a fajta sporttevékenységnek?

– Azt gondolom, hogy alapvetően van haszna. Bármennyire is meglepő, de ez egy csapatsport. Ahhoz, hogy valaki a levegőbe emelkedjen, minimum három-négy ember kell. De társadalmi hasznossága is van a részvételnek: azok a fiatalok, akik odakerülnek, megtanulnak figyelni egy dologra, másrészt jól megtanulják, milyen fontos a felelősségvállalás.

Például?

– Hogy miként tudnak egy közösségben együtt dolgozni, hogyan tudnak utasításoknak megfelelni. Ez most így egy kicsit katonásan hangzik, de alapvetően azt gondolom, hogy szerintem egyik fiatalnak sem árt, ha egy kicsit megtanulja ezt, mert a repülés egy veszélyes üzem. Ott nagyon sok baleset történhet, de a szigorú szabályok betartása mellett mégis megtanulhatják a biztonságos és élvezetes repülést. Másrészről a vitorlázórepülés elsajátítása után lehet tovább képeznie magát utasszállító pilótává (1-1,5 év). A volt Malév-pilóták zöme vitorlázórepülőn kezdte. A vitorlázórepülésben valóban megtanulható, hogy az égi meteorológiai, fizikai környezetben mi az, ami tényleg fizikailag fenntarja a levegőben a gépet. Továbbá olyan készségeket lehet elsajátítani, amit egy közforgalmi pilóta, ha egy gyenge motoros repülőbe ül, nem fog megtanulni soha, ami pedig egy vészhelyzetben kritikus tud lenni.

Kerültél már ilyen kritikus helyzetbe?

– Igen, amikor elszakadt a vontatókötél csőrlés közben, illetve amikor a motorosvitorlás-képzésen vettem részt, akkor egy minden létező szabályt áthágó motoros gép fogta magát, és elkezdett jobbra-balra, szembe repülni a mi gépünkkel. Ez kifejezetten kritikus helyzet volt, és lehetett volna belőle baleset is, de hála Istennek, nem történt meg a baj.

Mi volt az eddigi legjobb élményed?

– Talán az, amikor teljesen önállóan több órán át repültem. Egyrészt azért, amit a beszélgetés elején említettem, hogy elég nehezen tudtam magamévá tenni a repülés élvezetét, és nekem egy hatalmas élmény volt, amikor valóban magasra jutottam, és sokáig fent tudtam tartani a gépet.

Milyen beállítottságú embereknek ajánlanád a vitorlázórepülést?

– Mindenkinek ajánlom, akinek nincs tériszonya.

Hány éves kortól hány éves korig lehet jelentkezni a tanfolyamra?

– 16 éves kortól lehet jelentkezni, és ekkortól kaphat az ember szakszolgálati engedélyt is. A korhatárnak igazából csak az orvosi minősítés szabhat határt. A mi klubunkban Nándi bácsi már 80 éves is elmúlt. Ő nagyon régóta repül, és gyakorlatilag megvan az orvosi engedélye is. Volt olyan gép, amibe ha beült, nem is láttuk a nap végéig. Jó példaképe a fiataloknak.

Ha kimentek a pályára, mi az, amit először feltérképeztek? Mik azok a követelmények, amiket figyelembe kell venni?

– Ellenőrzésképp menni kell egy-két kört, hogy fönt tudnak-e maradni, de a repülésüzem-vezető szokta megnézni, hogy milyen meteorológia van. Az országos meteorológiai szolgálat repülőgépes jelzése alapján, illetve több külföldi egyetemnek is vannak elég komoly meteorológiai modelljei, ahonnan következtetni tudunk a várható időjárásra. Természetesen, aki már 50-60 éve repül – például a már említett Nándi bácsi –, felnéz az égre és megmondja, hogy milyen idő lesz, és az esetek nagy százalékában el is találja. Az optimális időjárás nagyon nyugodt időjárást jelent, maximum 10 km/órás széllel. Ezt egyébként a hétköznapi ember úgy ismeri föl, hogy vannak gomolyfelhők az égen, amik termikus feláramlásokból keletkeznek, és ezeket használják ki a vitorlázógépek. Ám a tapasztaltabb pilóták már 30-40 km/órás széllel is felszállnak.

Hazánkban mely területek a legalkalmasabbak a vitorlázórepüléshez, és az év mely évszakában ajánlatos felszállni?

– Budapest környékén a Hármashatár-hegy, Budakeszi, Budaörs, Dunakeszi, Gödöllő, alapvetően pedig az Alföld, hisz’ ott nagy sík területek vannak, melyek alkalmasak arra, hogy a legtöbb termikus áramlás legyen. Évszakokra lebontva pedig bármikor repülhetünk. Télen is van lehetőség a repülésre, igazság szerint, már ha nem ér nyakig a hó, vagy ha nem fagy oda az ember lába a talajhoz, de nem ilyenkor születnek a nagy teljesítmények.

A domb és a lejtő nélkülözhetetlen része a vitorlázórepülésnek?

– A lejtő a repüléshez kell. A termikus áramlás kialakulásához, igazság szerint, nagy páratartalom, magas hőmérséklet szükséges meg nyomás.

Milyen képzési lehetőségek közül választhatnak az érdeklődők?

– Többféle fenntartó klub létezik. Nyíregyházától egészen a nyugati régióig tele van az ország kisebb vitorlázóklubokkal. Vannak kis klubok, akik általában késő ősszel meghirdetik az elméleti tanfolyamot, és tavasszal, március-április környékén van a szezonnyitó hétvége, akkor kezdődnek el a gyakorlati repülések, kiképzések. A tanfolyamok alapvetően költségalapúak, nem úgy működik, mint egy iskolarendszer. Nyíregyházán van egyedül iskolarendszerű repülés, repülőmérnök-képzés, ahol pilótákat is képeznek ki.

Országos szinten körülbelül hány sportpilóta űzi ezt a fajta sportágat?

– Több ezren, pontos adatot nem tudok.

Női rajongói is vannak a vitorlázórepülésnek?

– Igen, de nem olyan nagy számban, mint a férfiak körében. Érdekességképp említem, hogy lengyel kezdeményezésre évek óta rendeznek női nemzetközi vitorlázórepülő-versenyeket. Az I. Női Vitorlázórepülő Európa-bajnokság jogát Magyarországon Dunaújváros kapta 1970-ben. A magyarok közül negyedik helyen végzett Balla Mária, aki csak minimális pontszámmal maradt le a dobogóról.

Milyen érzés, mikor repülsz fent a légtérben? Mi az, amiért újra és újra felszállsz?

– Egyrészt egy kicsit újra megküzdök önmagammal, másrészt fent átadja magát az ember a repülés élvezetének, csak arra figyel, arra koncentrál. És közben élvezi a tájat is, a madárérzést, az ég kék csendjét, ahogy siklik a levegőben. Igazából ez egy játék is a Nappal, a széllel, a felhőkkel.

Olvasson tovább: