Kereső toggle

Példabeszédek valódi hősökről

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az a három ember érdekli a szerzőt abból a tízből, akik fegyőrruhába öltöztetve sem hagyják szó nélkül a rabruhába öltöztetett ember megalázását. Akik tíz ember közül hárman határozott utasítás ellenére sem hajlandók áramütéssel kínozni az áldozatot. Nyáry Krisztián Igazi hősök – 33 magyar című műve róluk nyújt érdekfeszítő élettörténeteket. Róluk. Akiket nem szippantott be semmiféle Lucifer-hatás.

Halassy Olivér történetéről az USA-ban már öt film készült volna.

Az újpesti focireménység nyolcéves korában villamosra ugrott. Lecsúszott a lépcsőről. Bal lábfejét amputálni kellett. Első úszóversenyét tizenhat évesen holtversenyben nyerte a magyar bajnokkal. A folyamúszó bajnokságot egy év múlva fölényesen nyeri. A Szentendrei-sziget csúcsától a MAC Margit-szigeti evezősházáig tartó 9 kilométert 64 perc alatt zúzza…

Az MTK-s bajnok Páhok István így beszél sporttársáról: „Milyen balszerencsém van, hogy ez a Halassy elvesztette a fél lábát, mert ha az meglenne, akkor labdarúgó lenne, és mindig csak a lányok után futna, és én lennék Magyarország nagy hosszútávúszója.” Sírva nevetek, ahogy ezt többször elolvasom. Nem emlékszem hasonlóan szellemes, férfias, barátságos, sportszerű és őszinte sportolói nyilatkozatra. Tanítani való.

„Amit ez a féllábú gazember játszott, az csodálatos!” – mondta Komjádi Béla, az 1932-es Los Angeles-i olimpián aranyat hozó magyar vízilabda-válogatott szövetségi kapitánya. Halassy Olivér a döntő hét magyar góljából ötöt pakolt az USA csapatának, akik hazai pályán egy gólt sem szereztek ellenünk. A döntőben. 

Amikor visszavonult, különböző üzleti vállalkozásokba fogott. A lokálokat szélsőjobbos konjunktúralovag barátaival is járta, így aztán a gyanú árnyéka sem vetült rá, hogy Corvin utcai házának pincéjében zsidó sportolókat rejtegetett. Hajós Alfréd, az első magyar olimpiai bajnok levélben köszöni meg, amit értük tett. Harminchét éves, amikor 1946-ban saját taxivállalata autójával Újpest felé tart, és egy szovjet járőr megállítja. A taxit elvitték. A sofőrt és az első magyar paralimpikont meggyilkolták – tanúk előtt. Az ügyet eltussolták. A bestiális gyilkosság híre megjelent a sajtóban. Szovjet katonákról szó sem esett.

A mű kívül-belül szép kiadás a Corvina gondozásában. Amikor megvettem, egy idősebb nő is érdeklődött a pulton fekvő kötetről a fiatal női eladótól, aki szerint ez nem olyan jó könyv, mint az előző. Erre én azt találtam volt mondani, hogy ez kétségtelenül fiúsabb olvasmány, mint az Így szerettek ők, ami szerelemmel, megcsalással és megcsalattatással, érzelemmel teli, de legalább olyan jó, mint az előző volt, olvasgattam már.

– Nana, mi az, hogy fiús olvasmány?! – rivallott rám egy harmadik vásárlónő. – Elolvastam a hősöket, mielőtt elajándékoznám, és nőnek ugyanúgy való, mint férfinak.

– Akkor jól van, bocsánat, csak nincs benne annyi love me do – mondtam szabadkozva.

A boltból hazafelé lépdelve arra gondoltam, micsoda ajándék egy ilyen párbeszéd egy mai írónak.

Aztán beszélgettem egy üzletember- szemléletű olvasóval, aki megkérdezte, min dolgozom. Meg, hogy nem gond-e könyveknek ingyenreklámot csinálni, ingyenfelületet adni. Az értékes munka magamba léptetése után berzenkedtem egy jólesőt e kérdésre visszagondolva. Ha ennek nem, akkor annak, hogy egy harmadrangú, politikusnak öltözött köhint két szárazat – hát annak miért és minek ad ingyenfelületet a magyar sajtó. Költői kérdés.

Lazán ajánlott olvasmány lehetne hivatalosan is első pillantásra. Erre persze családunk iskolai illetékesei azt mondanák, hogy az ajánlott olvasmány az, amit senki nem fog elolvasni… – szóval ez nem jó ötlet. De azért a fiamnak el fogom mondani, hogy egészen bele lehet feledkezni, és kezdje például Széchenyi Ödön, a legnagyobb magyar legkisebb fiának történetével, a dunai hajóséval. Aki a Duna, Majna, Rajna, Szajna végighajózásával köt ki a Hableánnyal Párizsban, ahol Jules Verne is várja. Mindegyik történet nagy mozi.

Baumgartner Ferenc, aki a magyar íróknak adta a vagyonát, a lakóhelyemtől nem messze fekvő Lovasberényből Budapestre költözött kereskedőcsaládból származott. Földbirtokaik árát fővárosi ingatlanokba fektették. Azt, hogy német kritikusok, műértők legelső vonalába került – tisztelői között volt Thomas Mann és Rainer Maria Rilke –, alapvetően művészetekért rajongó édesanyja és a Trefort Gimnázium határozhatták meg. 1923 októberében Babits Mihály vacsoravendége volt, és nem sokkal később úgy végrendelkezett, hogy 853 ezer pengős családi vagyonát a magyar írók támogatására adja. Az emigráns új pályára állította a hazai literatúrát. A fiatalon elhunyt Baumgartner sírjánál mondja Babits: „Aki utolsó akaratával szülőhazája kultúrájának egyik legfőbb szégyenét: a magyar szellem embereinek nyomorát rendelte enyhíteni.”   

A tartalomjegyzékben a teljesítmény, a tudomány, az építés, a vagyon, a művészet, a tanítás és gondolkodás, a jogkiterjesztés, az erkölcs és az embermentés hősei szerepelnek. Többnyire olyan magyar emberek, akikről alig hallani. Sporttal kezdődik a könyv, az újságot is hátulról kezdjük.

A 33 hős közül Papp Laci, Semmelweis Ignác és Ganz Ábrahám a legismertebb kivételek. Papp Laciról felmenőink is pontosan tudták, mit művelt vele a buta rendszer. Felmenőink sem értették, sőt, iskolán kívül még a testnevelő tanárunk is elmondta a szülőkével teljesen egyező véleményét. „Laci” fél tucatszor lett Európa-bajnok ökölvívó, a világbajnoki öv lehetett volna méltó befejezés. De nem voltunk jóban a világgal, és Laciból, az angyalföldi vagány vagonrakodóból a központi akarat mintaproletárt csinált volna, akinek az agitprop mind származását, mind mély vallásosságát elsunnyogta. Nem illett a képbe. „Soha nem hoztam szégyent a magyar népre” mondatát szívből ajánljuk a mai „elitnek” is.

Ganz Ábrahám, a svájci magyar, aki mindenkivel németül beszélt, az sem biztos, hogy érthette a nyelvünket, de magyarnak vallotta magát. Felfogása, életszemlélete igen megragadó. Megtudta, hogy Amerikában nem a balesetveszélyes küllős kerekeket használják a vasútra, hanem öntik. Két év alatt kidolgozta saját technológiáját. Aztán Bécsbe ment és merész ajánlatot tett: két évig ingyen használhatják kerekeit, ráadásul, ha baj történik, téríti a károkat. A fejlemények a könyvben.

Sina Simon, a macedóniai görög származású arisztokrata ajánlotta fel a legnagyobb, nyolcvanezer forintnyi magánadományt a Magyar Tudományos Akadémia megalapítására. Vagyona jelentős részét fordította gazdaságfejlesztésre, folyamszabályozásra, gőzhajózásra, vasútépítésre, iskolákra és színházakra. Széchenyi István barátja volt. Magyar akart lenni a Monarchia leggazdagabb embere, akinél csak a Habsburgok és a katolikus egyház bírtak nagyobb vagyont. Magyar akart lenni Sina Simon, akinek nagyapjáról, id. Sina Györgyről mintázta Jókai Mór Az arany ember című művének címszereplőjét.

A kötet példái kiválóan alkalmasak arra, hogy rendet tegyenek a mai politika hatása alatt mindent jobbosnak vagy balosnak címkéző átlag magyar agyban. A következőkben egy tisztességes (kommunista) ötvenhatos hős, valamint egy (ultrakonzervatív) embermentő szerzetes életére történik utalás. Egyikük az erkölcs hőse, másikuk az embermentésé. A bal- és jobboldali értékrendet mindenek fölé helyező olvasók számára is világos, hogy mindkettőjük tiszteletet érdemel.

Angyal István volt az az ötvenhatos hős, a Tűzoltó utcai parancsnok, aki alakulatával a legtovább harcolt a magyar szabadságért. Haláltábort megjárt zsidó volt, és kommunistának vallotta magát, de nem volt párttag. Rabtársai a valaha volt legtisztább lelkű embernek vallották. A siralomházban szerelmes verset írt volt feleségének. Harmincéves volt, amikor kivégezték. Slachta Margit szerzetes, a Szociális Testvérek Társaságának főnöknője, az első magyar női országgyűlési képviselő, Horthy Miklósnéhoz fordult, és levelében a kereszténység és a magyar becsület meggyalázásának nevezte a kőrösmezei gyűjtőtáborban tapasztalt embertelenséget. (Ezt nevezte manapság idegenrendészeti eljárásnak egy történész, aki csak és kizárólag ettől lett országosan ismert név – a szerk.) A szerzetesnővér 1941-ben rövid idő alatt leállította a deportálásokat. Lengyel származású, Kassán élő családjában polgári jólét volt jellemző. Nem volt éppen vallástól áthatott család, de a csinos és filigrán Margit lelkében kamaszkora óta érlelődött a döntés, ami végül a kalocsai Miasszonyunk Nővérek tanítóképzőjébe vitte, ahol német–francia szakos tanári végzettséget szerzett. Édesapja a kassai takarékpénztár vezetője volt, ami csődbe ment. Az egész család hajóra szállt az USA felé, a fiatal tanárnő úgy döntött: marad.

Múzeumok, könyvtárak és levéltárak garmadája a köszönetnyilvánításban, hiszen ők is segítették a szerző kutatásait. Az igazi hősökről igazi példabeszédek. Mintha a történelemkönyv apróbetűs részeit olvasnám, amik számomra mindig érdekesek voltak. Már csak azért is, hogy mit rejtegetnek itt kicsi betűvel, biztos csak az igazat…

Olvasson tovább: