Kereső toggle

A sztárcsinálás mestere

Adolph Zukor útja Ricsétől Hollywoodig

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A magyar származású Adolph Zukor egyszerű bolttakarító srácból lett filmmágnás, a híres hollywoodi filmgyár, a Paramount Pictures létrehozója, a sztárrendszer kitalálója, az amerikai játékfilm atyja. Sikerének titkát máig keresik.

Cukor Adolf zsidó családban született 1873-ban Ricsén, egy Zemplén vármegyei faluban. Édesapja, Jákob egy szatócsüzletet működtetett a falu egyik kis nádfedeles házikójában. Édesanyja, Liebermann Hanna egy rabbi lánya volt, jómódú, német zsidó családból származott. Szüleit sajnos nagyon korán elveszítette, édesapjáról nem maradt emlékképe, egyéves volt, amikor meghalt. Édesanyja újraházasodott, majd a kisgyermek Adolf hétévesen őt is elvesztette. Ezt követően egyik testvérével, Artúrral együtt Kálmánhoz, az anyai nagybácsihoz kerültek, aki a továbbiakban gondjukat viselte. Négy elemit végzett Mátészalkán, rabbit szerettek volna nevelni belőle. Tizenkét évesen inasnak szegődött egy vegyeskereskedésbe Abaújszántón, ahol takarított, a megrendeléseket intézte, és egyéb házimunkából kellett kivennie a részét. Fizetést nem kapott a munkáért ugyan, de cserébe egy árvaalapítvány ruhákat és cipőt biztosított számára.

Rokonai közül többen már korábban Amerikába emigráltak, leveleikből hallott az Újvilágról, amely kalandvágyat ébresztett benne. Tizenhat éves korában, 1888-ban a ruhájába varrt 25 dollárral, angoltudás nélkül nekivágott a nagy ismeretlennek. New Yorkban először egy szőrmekereskedőnél vállalt söprögetést, és heti 2 dollárt kapott érte, azonban hamar kitanulta a szőrmeszabászatot, és a fizetése rövid időn belül a duplájára emelkedett. Más bevándorlókkal együtt bokszolt, baseballozott, magyar nótákat daloltak. Közben esti iskolába járt. Négy évvel később átköltözött Chicagóba, ahol korábbi kapcsolatai révén megismerkedett Morris Kohn szőrmekereskedővel, és betársult üzletébe. A fiatal Zukor kissé szégyellős volt, inkább a háttérben dolgozgatott, a szőrméket szabta, míg Kohn intézte a megrendeléseket. Az üzlet virágzott. Itt ismerkedett meg Lotti Kaufmannal, aki szintén magyar bevándorló volt, Kohn unokahúga. 1897-ben összeházasodtak, két gyermekük született, fia, Eugene és lánya, Mildred. Zukor otthon maradt családtagjai sajnos később mind a holokauszt áldozatai lettek.

Húszéves korában látott először filmet, maga a művészet kevéssé ragadta meg, hanem az ebben rejlő üzlet, amit rögtön megszimatolt, csodálatba ejtette. A szőrmekereskedést 1900-ban áthelyezték New Yorkba. Három évre rá Zukor csatlakozott Mitchell Mark filléres bódéjába (egy úgynevezett penny arcade-ba), amit egy régi hentesüzletben működtettek. Az Automatic Vaudeville Companyban, a filmszínház elődjében néhány perces varietéket, némafilmeket vetíttek, 5 cent fejében lehetett megtekinteni őket. Naponta 500-700 dolláros hasznot hozott. Hamarosan úgy döntött, hogy felhagy a szőrmebiznisszel, és teljes idejét a filmvetítésnek szenteli. A korábbi szőrmekereskedő Marcus Loew-val szövetkezett – aki történetesen a majdani Metro-Goldwyn-Mayer Pictures elődjének az alapítója volt –, és hálózatot létrehozva több más városban is nyitottak úgynevezett – nem a mai értelemben vett – peep-show-kat (vetítőgép, „kukkológép” termeket). A kukkoldákat rövidesen felváltotta a vetítővásznas megoldás (nickelodeon theaters, szó szerint 5 centes színház), amely jóval több embert vonzott a szélesebb kép és hosszabb képsorok miatt. 1900 és 1910 között 9-10 millió bevándorló érkezett az USA-ba, akiknek kedvelt szórakozóhelye volt az olcsó és némaszínház, ahol nem kellett megküzdeni a nyelvi akadályokkal.

Az egyre szűkebb piacon egy nagyobb tröszt uralkodott, így a további bevételnövelés már korlátozott volt. A fiatal iparág képviselői, többek közt Zukor üzlettársa, úgy gondolták, a közönség csak a rövid filmeket hajlandó végignézni. Ezek a filmek mindössze 12 percesek voltak. A magyar fiatalember nem így vélekedett, feltételezte, hogy ha a történet érdekes, a nézők hajlandók maradni egy órát vagy akár többet is. Üzlettársától megvált, eladta a Loew’s Companyban lévő részesedését. Álmainak megvalósítása érdekében beszélt egy színházi producerrel, Daniel Frohmannal, aki nyitott volt elképzeléseire. Csatlakozott Zukorhoz, és közösen megvásárolták az Erzsébet királynő című francia film kizárólagos vetítési jogát az USA-ra vonatkozóan. Az igen költséges, 35 ezer dolláros filmbe Zukor a saját 25 ezer dollárját tette bele, amivel jelentőset kockáztatott. A főszereplő, a kor legkiválóbb színésznője, Sara Bernhardt volt a kulcs a sikerhez. A film 40 perc hosszú volt, amire korábban nem volt még példa az Egyesült Államokban. A premierre 1912. július 12-én került sor. Az első hosszú játékfilm hihetetlenül rossz minőségű volt, kíméletlenül leleplezte a színésznő valós korát, akinek a film felében gólyalábakon kellett egyensúlyoznia a szövegkönyvnek megfelelően, de a Lyceum színház zengett a közönség tapsától a film végén. Elsöprő sikert arattak, az első vetítést követte egy országos „roadshow”, végül 200 ezer dolláros bevétel ütötte a két üzletember markát.

Zukor még abban az évben megalapította a Famous Players Company nevű céget, ami a későbbi Paramount Pictures cégóriás elődje volt. Mottójának – híres színészek híres darabokban – megfelelően a legjobb színészeket alkalmazva az épp aktuális színpadi sikereket vagy a klasszikus regényeket filmesítette meg. Az első ilyen volt A Monte Cristo grófja (1913) főszerepben a kövérke James O’Neill-lel szó szerint tarolt, majd a rákövetkező évben a szintén nagy sikerű A zendai fogoly szórakoztatta a közönséget. Az 1910-es évek első felében a piacot még mindig a vetítőket üzemeltető cégek uralták, azonban már nem sokáig. 1914-től már évente 30 filmet gyártott a cég csapata, valamint a New York-i Broadwayn nyitott egy 3500 fő befogadására alkalmas mozipalotát, a Standardot. Zukor létrehozta első filmstúdióját Hollywoodban, Los Angeles egy külvárosában, amely ekkoriban még csupa narancs- és citromültetvény volt. Egy ilyen narancsfeldolgozó gazdasági épületében rendezkedett be. Hogy miért pont Hollywood? Kalifornia napos telei előnyösek voltak a forgatások szempontjából, illetve ott talált alkalmas bérelhető épületet – azonban más különlegesebb oka nem volt a helyválasztásnak. Neves színészeket alkalmazott (Gloria Swanson, Mary Pickford, Pola Negri, John Barrymore, Gary Cooper), akik kizárólag az ő cégének dolgozhattak, de őket sokszor és sok filmben szerepeltette. Megismerték őket az emberek, mivel gyakorta találkoztak velük különféle filmekben, ezáltal létrehozta a filmsztár fogalmát. Fontosnak tartotta a közönség véleményét. Figyelemmel kísérte a nézői reakciókat, a jegypénztárak kimutatásait, a rajongói leveleket – igyekezett meghatározni, hogy kit szeretne látni a nagyérdemű. Valóságos lélekbúvár volt, mint egy jó kereskedő, a vásárlók (közönség) igényeihez igazította a kínálatot. Minden reggel részt vett a forgatásokon, elbeszélgetett alkalmazottaival, így közelebbről megismerte őket. Hollywood legjobb rendezőivel dolgozott, például Cecil B. de Mille-lel, később Billy Wilderrel, illetve David Selznick producerrel.

1916-ban cége egyesült Jesse L. Lasky játékfilmeket gyártó vállalatával (új nevük: Famous Players-Lasky), majd egy remek stratégiával bekebelezte a William Hodkinson által (1914-ben) alapított Paramount Pictures Corporation-t, akik addig kizárólag forgalmazással foglalkoztak. A cég elnökéül a részvényesek Zukort választották, és az 1920-as évektől elkezdték használni a „Paramount” nevet. Az első világháború kissé megakasztotta a vállalat addig ígéretes fejlődését, a gyártási költségek, rezsikiadások nagymértékben megemelkedtek, így kénytelenek voltak felvenni 10 millió dollár hitelt. Ha kellett, kötvényeket bocsátottak ki egy bankház támogatásával. A Zukor vezette vállalkozás színházakat újított, illetve vásárolt fel, melyek átadták az irányítást a Paramountnak a gyártás, forgalmazás és a filmbemutatás terén, így csakhamar 500 mozi került ellenőrzésük alá, amely újfent rendkívüli növekedést eredményezett. A cég hamarosan nemzetközi szintre emelte a működését, leányvállalatot alapított Párizsban, ahol hat nyelven – többek közt magyarul is – gyártottak filmeket.

A következő nehézséget a hangosfilm megjelenése okozta. Sok időbe került, mire hangrendszerekkel szerelték fel a mozikat, így addig is folytatták a némafilmek készítését. Az 1930-as 18 millió dolláros nyereség 1932-re 21 milliós deficitbe zuhant, csődbe jutottak. A vállalkozás három éven keresztül szünetelt, majd Paramount Pictures Inc. néven újrakezdte működését – Zukor az igazgatótanács elnöke maradt élete végéig, azonban a tényleges irányítást a Morgan bankház vette át.

A televíziózás eljövetelével új korszak köszöntött a Paramountra. Bekapcsolódnak a tévés berendezések gyártásába, hogy előnyt kovácsoljanak az új helyzetből, majd az ABC tévétársasággal szövetkeztek. 1966-ban a stúdió beolvadt a Gulf and Western Industries nevű konszernbe, ismert nevét megtartva. Ezután születtek a jelen generáció számára már jól ismert, nagysikerű filmek: a Love Story, A keresztapa, a Travolta-filmek, a Star Trek-sorozat, majd Az elveszett frigyláda fosztogatói.

Zukor teljesen más volt, mint általában a nagy mozimogulok: józan, megfontolt, szerény, kiszámítható, félrehúzódó természetű. Nem sokat törődött a különféle filmes sztorikkal, üzletember volt, egy szőrmekereskedő, aki az új feljövő iparágban kockáztatott. Szenvedélyes kártyajátékos volt, és mivel gyakran kellett vonaton megtennie az utat New York és Los Angeles között, mindig fizette a partnerei útját is. A másik kedvence a golf volt, ezért saját birtokán 760 hektáros pályát építtetett magának. Magyarországról soha sem feledkezett meg, az 1920-as években segélycsomagot, pénzt küldött haza azoknak, akik levélben segítséget kértek tőle. Több épület felújítását, építését szponzorálta szülőfalujában, leghíresebb az általa fúratott artézi kút és hozzá tartozó szoborcsoport (Juhászkút) Ricse központjában. Az 1920-as évek végén és az 1930-as évek elején négyszer jelölték az amerikai filmtudományi akadémia Oscar-díjára, végül 1948-ban negyvenéves munkásságáért tiszteletbeli Oscart kapott „Az amerikai játékfilm atyja” megnevezéssel. Memoárja 1953-ban jelent meg, A közönség sohasem téved címmel. Századik születésnapjáig mindennap bejárt irodájába dolgozni. Százhárom éves korában hunyt el.

Olvasson tovább: