Kereső toggle

Pezseg bennem az adrenalin

Interjú Miklós Edit alpesi sízővel

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A huszonnégy téli olimpia közül tizenhét játékon vettek részt magyar sízők. Mégis kilencven évet kellett várni arra, hogy a legjobb tíz között Hungary felirattal találkozhassunk. Miklós Edit nemcsak a tízbe jutott be, hanem hetedik helyével hajszál választotta el a pontszerzést jelentő hatodiktól. Megelőzte szinte az alpesi sízés élvonalába tartozó valamennyi ország – így az USA, Ausztria, Németország és Franciaország – lesiklóit. A sportot szerető magyarok megdöbbentek. Pedig ő megígérte, csak mi nem hittünk benne. Eddig.

Nagyot változott a világ Miklós Edit körül?

– Igen, kicsit pörgősebb lett az életem, eddig csupán az edzésekre kellett figyelnem, míg most sokan váltak kíváncsivá arra, miként születtek meg a szocsi téli olimpia eredményei.

Csak ennyiben változott?

– Másként is: a magam számára még jobban bebizonyosodott az, amit eddig csak úgy mélyen éreztem, alapos okom van, hogy bízzak magamban.

Miként viselhető az, mikor szinte napokon, órákon belül ilyen mértékű ismertségre tesz szert egy sportoló itthon és külföldön?

– Végül is nem okozott nehézséget, tudtam, ha jól csúszok, nem vagy keveset hibázok, abból eredmény lesz, és az egyben ismertséget hoz magával, erre fel voltam készülve. Aki ismer, tudja, hogy zárkózottabb vagyok az átlagnál, de jól-esett az emberek közeledése.

 Ez a népszerűség, az ehhez kapcsolódó elvárás, eredménykényszer egy mentális nyomást jelentett, vagy fokozottabb motivációt gerjesztett?

– Egyáltalán nem érzek nyomást az elért eredmények miatt. Inkább egy fokozottabb belső energiafelhalmozódást, mert tudom, hogy nem könnyű feljutni, jó eredményt elérni, de ott maradni, tartósan jól szerepelni sokkal nehezebb, ezért is szükségem van erre az energiatöbbletre.

Mekkora szerepe van az eredményeiben annak, hogy önmaga elé nagyon magasra teszi a mércét?

– Nem gondolnám, hogy különleges elvárásokkal lettem volna magammal szemben, aki közelről tudta követni az edzéseimet, versenyzéseimet, láthatta, tapasztalhatta, hogy nem alaptalanul hittem abban, hogy ott lehetek a legjobbak közelében.

Valójában mire alapozta, hogy képes lesz az olimpián tízen belülre kerülni, közel pontszerző helyre?  Mindezt úgy, hogy korábban még nem rendelkezett ilyen eredménnyel?

– Kétségtelen, hogy nem volt még átütő jó helyezésem, de sok jó futamközi részeredményem volt, amiből egyenesen következtethető, hogy bennem volt egy jó eredmény, csak az kellett, hogy egyszer jelentős hiba nélkül képes legyek végigmenni egy pályán. Természetesen örültem és büszke voltam, hogy meg tudtam csinálni azt, amit elterveztem.

Akik nem követték a téli olimpia eseményeit, azok számára itt leírhatjuk, hogy nem „véletlen” eredmény volt a lesiklásban elért 7. hely, hiszen 13. lett az összetett lesikló számában, 16. helyezett az összetettben és 15. a szuperóriásban is. Jól gondolom, hogy ez elégedettséget és lendületet tud adni a folytatáshoz?

– Igen, én is így érzem, mert ezek a helyezések erősítik az önbizalmamat, amire nagy szükség lesz a következő évek versenyein.

Mit köszönhet Csíkszeredának, Bónis Ferinek, Kaszó Klárinak?

– Csíkszeredához kötődnek a kezdetek, ez 2000-től 2006-ig tartott. Szabó Mária és Bíró Tibor voltak az első edzőim. Támogattak, ahogy ők tudtak, és ez akkor nagy segítség volt. Bónis Ferenc olyan volt, mintha a második apám lett volna, ő tette le a versenyzésem alapját, épített fel, rengeteget utaztunk együtt ketten versenyről-versenyre. 2010-től osztrák edzőim voltak, előbb Albel Jürgen, majd Thöni Dietmar. Kaszó Klári, a Magyar Sí Szövetség elnöke pedig nemcsak megteremtette, hogy magyar színekben versenyezhettem, hanem a mai napig menedzseli a pályafutásomat.

Mit ad Önnek az, hogy magyar színekben versenyez?

– Szeretek itt versenyezni, szeretem a csapatomat, azokat, akik körülvesznek, jó velük lenni, mert érzem a szerető segítségüket.

Mit gondol, mit adhatott Ön a magyaroknak?

– Mindenekelőtt azt, hogy sikerült bizonyítanom, hogy magyar színekben is lehet jó eredményeket elérni. Jó arra gondolni – mivel tudom, hogy Magyarországon népszerű a szabadidősízés, hogy sokan szoríthattak értem, és sikerült tovább népszerűsítenem ezt a gyönyörű sportágat.

Hány évesen kezdte a kapukat kerülgetni?

– Öt-hat évesen kezdtem el sízni, és úgy tízéves lehettem, mikor versenyezni kezdtem és – esetenként szó szerint – összetalálkoztam a kapukkal.

Miként kötött ki a leggyorsabb síszámnál, a lesiklásnál?

– A kezdetekben Bónis Ferenc terelt ebbe az irányba, mivel meglátta, hogy ebben a szakágban eredményesebb lehetek, mint a technikai számokban, és én is így éreztem, mert élveztem a sebességet, lehet, már ekkor pezsgett bennem egy kis adrenalin.

Mik a legfontosabb képességigényei ennek a vad extremitást is feltételező szakágnak?

– A legfontosabb képességnek a kitartást vélem, persze szükséges speciális ügyesség és reflex is, mivel gyakran fordulhat elő, hogy a rendelkezésre álló rendkívül pici időegység alatt szükséges változtatni, módosítani a sík, illetve a test helyzetén. Kétségtelen, hogy az én testfelépítésem – mint az látható – zömök. Az átlagnál vaskosabb, izmosabb vagyok, kisebb a légellenállásom, de természetesen fontos az is, hogy nem vagyok egy szorongó típus, nekem nem okoz gondot, hogy engedjem csúszni a síket.

Gyakran emlegeti az akaraterőt. Miként jelenhet meg ez a képesség a lesiklásnál a futam közben? Azért a lesiklást nehezen tudnám összehasonlítani egy küzdősporttal.

– A mi szakágunkban is meg tud jelenni a savasodás, mondjuk már a pálya felénél érzem, hogy kezdenek bekötni a combjaim, de tudom, hogy jön még két-három „hang” (letörés), amit ki kell állni. De van más eset is, például ha a pálya felső szakaszán hibázom, akkor sem szabad feladni, hanem küzdenem kell, hogy amit lehet, kihozzak abból a futamból.

Egy élménybeszámolón miként tudná a fiatalokkal megkedveltetni ezt a száguldást az ezzel járó esetleges sérülésveszélyek mellett?

– A sísportnak van egy szinte magától eredeztethető szépsége. Szabadság, siklás, hegyek, rendkívül gazdag élményözön kíséri azokat, akik ezt választják. Nem véletlen, hogy milliók rajonganak érte. A lendület, a sebesség pedig ezen belül is egy külön világ. Gépjárművel is élvezhető, de mindez két „deszkán”, az egy más világ, és nincs két egyforma sínap!

 Miként tudná külön-külön értelmezni a következő emberi képességeket, adottságokat: félelem, önismeret, bátorság, alacsony szorongásszint?

– A félelemnek nincs itt helye, aki fél, annak

valami más sportágat kell választania. Ha befurakszik a szorongás, biztos növekszik a sérülés veszélye. Talán a sportpszichológia nyújthat némi segítséget. Ebből következik, hogy a kellő bátorság feltétele a lesiklásnak.

Véleménye szerint fejleszthető az alacsony szorongásszint?

– Döntően ez adottság, talán kis mértében fejleszthető, nyáron különböző kiegészítő extrém sportokkal.

Még térjünk vissza az önismerethez, mert ha nem tévedek, ez önnek az egyik erőssége?

–  Fontos, hogy tisztában legyünk magunkkal, ez nélkülözhetetlen. Hiba lenne akár túl-, akár alulértékelni az embernek önmagát. Ebben a sportban ez vagy sérüléssel jár, vagy eredménytelenséggel.

Mi szükséges ahhoz, hogy kizárja a gondolkodásából a sérülésveszélyt, a bukás lehetőségét, illetve az ezzel járó fájdalmakat?

– Fontos, hogy jó erőben legyek fizikailag és mentálisan is, akkor jól kizárható a baleset. Nekem az utóbbi időben Vura Márta sportpszichológus is sokat segített.

Miből fakad önben az a fajta önbizalom és hit, ami meghatározó részévé vált a személyiségének?

– Edzőim sokat tettek ezért, hogy most így gondolkozom. A kondicionáló edzőm, Zakariás Zsolt és a vezetőedzőm, Thöni Ditmar formált ilyenné, mert gyerekként ez még hiányzott belőlem.

A sízésének melyek azok az elemei, amiben még továbbfejlődhet?

– A jövőm meghatározója a szakmai és az anyagi háttér. Fontos, hogy minőségi terheléseket kapjak, ehhez olyan körülmények között kell tréningeznem, mint ahol a vetélytársaim edzenek. Az elmúlt évek során a technika sokat változott, fejlődött, szükséges, hogy én is együtt haladhassak ezzel a fejlődéssel. Ezért is ott kell lennem a legjobbakkal és nem csak a verseny során.

Azt gondoljuk – miután az olimpián Magyarországnak szerzett egy 7. helyet és a Crans Montanai Világkupán egy 5. helyet, illetve ezek során a világ valamennyi számottevő lesiklóját, a vezető országok versenyzőit legalább egy alkalommal legyőzte – a következő síszezontól nem lehetnek a felkészülést akadályozó anyagi nehézségek. Így van? 

– Egyelőre a kapuk még nem nyíltak meg, ígéretek vannak, ha ezek megvalósulnak, akkor jobb felkészülési lehetőségeim lesznek. Azt szeretném én is, mint más élvonalbeli sportoló, hogy csak magamra, az edzéseimre kelljen figyelnem. Hiszem, hogy még egy olimpia bennem van, ott érmet szeretnék szerezni. A következő években a világkupákon, világbajnokságon szeretnék sokszor az első tízbe kerülni, és – ha sikerül még kevesebbet hibázni – dobogóra állni.

Olvasson tovább: