Kereső toggle

Csattogó betűk

Írógépek reneszánsza

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Erika régebben gyakran vendégeskedett Balázs Bertalan írógép szervizében. Ma már ritkábbak a találkozások, mert Erika kiment a divatból. „Ő” ugyanis nem ember, hanem a szocializmus egyik csúcsterméke, egy táskaírógép. A szerviz, amely stílusosan az Ipar utcában működik, manapság egyre keresettebb, mert az írógépekre egyre nagyobb az igény. Amint azonban a régi masinák eltűntek az életünkből, a hozzá értő szakemberekből is alig maradt néhány.

Hányan vannak még a szakmában?

– Én csak egy embert ismerek személyesen. Kérdés számomra, hogy lesz-e utánpótlás, mert a régi gépek javításához komoly tapasztalatra van szükség, dokumentációjuk ugyanis hiányos. Rengeteg szerkezetet kell ismerni ahhoz, hogy az ember úgy nyúljon hozzá egy antik darabhoz, hogy ne csináljon benne kárt.

Hányfajta gép fordult meg már a kezében?

– Rengeteg. Fiatalkoromban hozták a Continentalt, Olimpiát, Mercedeszt vagy Erikát, rutinmunka volt az egész, de jól meg lehetett belőle élni. Akkor még a hetvenes években a Posta központi nagy műhelyében dolgoztam a Páva utcában. Amikor behoztak egy gépet, a hiba alapján megállapították, mennyi idő kell a javításhoz, és adtak rá egy normát.

Mik voltak a leggyakoribb hibák?

– A gépek többségében elkoszolódtak, s ki kellett mosni őket. Kopás mellett törés is előfordult. Először benzinnel tisztítottuk, ami robbanásveszélyes, ezért kidolgoztunk egy forró vizes-ultrás módszert. Zárt edényben vizet forraltunk, ultrát adagoltunk hozzá, és egy szivattyús motorral átmostuk a szerkezetet. Nagyon szép tiszta lett, noha először mindenki félt, hogy berozsdásodik. Pedig csak jól le kellett öblíteni, és meg kellett szárítani. Mindent meg lehet oldani jó technikával, mi például kifújtuk meleg levegővel az egyes részeit.

Még ma is emlékszem, amikor édesapám gyermekkoromban hazahozta az írógépét, és otthon dolgozott vele. Csak ámultunk, amint ott csattogott, kerregett, csilingelt a szerkezet az asztal közepén. Több példányhoz indigót kellett a lapok közé tenni, és jó erősen püfölni, hogy az utolsó lapok is olvashatóak legyenek. Mindez ismeretlen már az újabb generációk előtt?

– Nem teljesen. Tegnap meglátogatott egy fiatal pár, s kérték, hogy mutassak nekik egy antik darabot. Elővettem egy Erikát, de nem igazán tetszett. Mutattam egy régebbit, az se. Végül levettem egy hatvanéves konstrukciót, s látom, felcsillant a szemük. Nos, manapság egyre többen jönnek, és szeretnének maguknak antik gépet, mert annyira megfogja őket a hangulata. Csak ezen tudnak ihletetten verset, esszét írni. El is indult egy retrohullám.

Ez mikor kezdődött?

– Mintegy három éve. Előtte főleg fénymásolókat, faxokat, nyomtatókat javítottam, mert erre volt igény. Egyszer azonban bekopogott hozzám egy fiatal hölgy, hogy vett magának egy antik írógépet, s azt kéne rendbe tennem. Egy szép darab Remingtont tett elém, s amikor elkészültem vele, az apja is beleszeretett a látványba. Azonnal vett magának egy még értékesebb darabot. Lassan azután beindult a retrohullám. Most már jó néhány darabot megjavítottam, olyanokat is, amilyeneket korábban még magam sem láttam.

Hogy kezdődött ez a szakmai vonzalom?

– Gyerekkoromban édesapám kapott egy rossz villanyórát, amelyet én heteken át szerelgettem: szétszedtem, összeraktam, szétszedtem, összeraktam… Mindenki csodálkozott rajtam. Azután rádióerősítőket szereltem az akkor divatos ezermester csomagokból egy kis pincében. A honvédségnél órákat javítottam: volt egy kis szerszámos dobozom csipesszel, csavarhúzóval – nagyító nem kellett, mert még jó volt a szemem. Egy orosz karórát szétszedni pedig csak kézügyesség és türelem kérdése volt, mert az órák elég egyszerűen működtek, sima áttételes mechanikával. Szereztem gyógyszertári benzint, és finoman átecseteltem a tisztítandó felületet. Oda kellett figyelni, mert ha az ecsetből kiszakadt egy szőrszál, az már a rugónak bajt csinált. De nem kellett sietni, mert akkor még két évig tartott a sorkatonaság, volt rá idő bőven.

Hogy került a Postához?

– Érettségi után mechanikai műszerész oklevelet szereztem, és így. Levelezőn elvégeztem a Postaüzemi Főiskolát is Győrött, amelyről sokan nem tudják, hogy a mai Széchenyi István Egyetemnek az elődje vasútgépészeti, közlekedési és postai szakágakkal. Nekem mindvégig egyetlen munkahelyem volt sokáig, a Posta, de amikor azt láttam, hogy egyre gyatrábban mennek a dolgok, és a cégnek már nem vagyok fontos, belevágtam a maszek vállalkozásba. Nehéz döntés volt, de szerencsére rengeteg ismerőst szereztem, ez segített az önállósodásban.

Milyen szakmai fogások vannak elrejtve ebben a foglalkozásban? Hogy néz ki a javítás?

– Amikor idehoznak egy ramaty állapotban lévő gépet, akkor meg kell nézni a feliratokat, a gyártási évet, mert rengeteg fajta van. Amerikai gépeket hoztak be legtöbbet, a Remington ugyanis nemcsak fegyvereket gyártott, hanem nagyon szép írógépeket is.

Technikai szempontból olyan problémák adódnak, hogy a régi gépek másképp működnek, mint a maiak. Az Erika és társai már kiforrott konstrukciók, amelyekben minden a helyén van, és minden a legegyszerűbben van megoldva. Javítani is könnyű, mert hozzá lehet férni. Az antik daraboknál azonban a precizitásra tették a hangsúlyt, sokszor nagyon bonyolult a mechanikájuk, és ha az ember ki akar venni egy-egy részt, akkor le kell bontani egy csomó mást. Néha úgy megy, hogy kalapáccsal kiütöm a helyéről, de ezt mindig csak a sajátommal teszem meg. Kell egy próbagép mintának, s néha muszáj szétszednem, még ha némi sérüléssel is jár. Az esztétikára is vigyázni kell.

Konkrétan?

– Vigyázni kell arra, hogy ne jöjjön le a festék. Ha az ember nem megfelelő technikával csinálja, akkor az a szép, százéves felirat a 90 fokos vízben úgy eltűnik, mint a pinty. Képzelje el, amint az aranyszínű Remington felirat először ezüstszínű lesz, azután teljesen nyoma vész – rémálom. Langyos vízzel szabad csak tisztogatni, vagy azt a részt, ahol az írás van, ki kell szerelni mosás előtt. A billentyűk betűire is vigyázni kell. A gépet mindig ki kell fújni, ki kell szárítani rendesen, s olajozni kell, nehogy berozsdásodjon.

Mi van az alkatrész-utánpótlással? Például ha eltörik egy betű…

– Meg lehet oldani. Van egy pincém tele antik gépekkel. Alkatrésznek tárolom őket, mert száz évre visszamenőleg már senki sem gyárt ilyet.

Mit csinált, amikor az elektronika vette át a fő szerepet?

– Gyorsan váltottam. A nyolcvanas évek végétől a számítógép egyre jobban elterjedt, mert egyre elérhetőbb volt az áruk. Amikor a cégek is azon könyveltek, nem kellettek már az írógépek, adták el őket. Először eltűntek az Erikák, az Optimák, és a félig mechanikus számológépek is kimentek a forgalomból. Azután ott volt az elektronikus-mechanikus kategória, amely csúcsának az IBM gömbfejes írógép bizonyult. Nagyon szépen és gyorsan is írt, pontos mechanikával működött, s be volt biztosítva, hogy ne tévesszen betűt. A legkomolyabb írógép, amelyet valaha csináltam, csakhogy húsz év virágzás után azoknak is lejárt az idejük.

Mihez fogott ekkor?

– Átálltam fénymásolókra, nyomtatókra meg faxokra. Ma már azonban a fax is eltűnt, átvette a szerepét az e-mail, és ma már számítógépen jönnek-mennek a levelek. Én is e-mailben kapom a felkéréseket, hogy adjak árajánlatot, ezzel kell totojáznom. Először nagyon idegenkedtem tőle, a számlát még megírtam valahogy, de amikor itt mindenfélét adminisztrálni kellett, hát az nem a szívem csücske. Most már megszoktam, csak maga az, hogy számítógép, olyan rideg dolog nekem. Régen azt mondtam, meg van beszélve, kezet fogtunk, és kész, minden működött. De most árajánlatot kell írni ide-oda-amoda, akkor vagy elfogadják vagy nem. Mostanában ez megy, még a Posta is alkudozik velem, hogy engedjek le belőle, mert rengeteg a kiadásuk. Nagyon fura világban élünk, mert a postai tarifák meg mindig emelkednek.

Mitől szép a retro világa?

– A mechanikus gép nagyobb élmény, nem annyira virtuális, mint a számítógép, megfogható, tapintható, esztétikai élményt ad, és több benne az emberi, több benne a szív. Az sem mellékes, hogy jobban megőrzi a privát szférát. Nálam az a csúcspont, amikor elkészülök egy-egy gép felújításával, ilyenkor nagy megkönnyebbülést élek át. Fölteszem az asztalra és lefényképezem.

Olvasson tovább: