Kereső toggle

A múlt jelene

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Igazi kuriózumként időszakos kiállítás látható a Magyar Zsidó Múzeumban Michal Gavish képzőművész munkáiból; mely április 20-ig tekinthető meg Budapesten, a VII. kerületi Dohány utca 2. szám alatt. A múlt jelene című tárlat a történeti, múzeumi, levéltári dokumentálás folyamatáról fogalmaz meg kérdéseket. A művésznő egy családtörténeti szálat vizsgál, a sajátját, melyet a holokauszt szakított meg.

Michal Gavish izraeli születésű és magyar gyökerekkel rendelkező képzőművész, aki korábban fizikai kémiából doktorált, majd tudományos pályafutását festészetre cserélte. 2008-ban művészeti mester fokozatot szerzett a San Francisco Art Institute-ban. Tanulmányai hatással voltak az ábrázolásmódjára, ahogy a megértés kérdéseit feszegeti: a méréseket, a rendet és rendetlenséget, valamint a tudományos kutatómódszereket, melyeket felhasznál alkotásai létrehozásában.

„Mindez olyan régen volt, mintha a múlt majdnem feledésbe merült volna. Ezek az események mégis újra meg újra felbukkannak a családom történeteiben, és nem hajlandóak feledésbe merülni.” Magyarországon és Németországban próbálta megragadni a történelem fonalát, saját őseiről festett portrékkal. Azokon a helyeken rekonstruálta életüket, ahol valóban éltek. A folyamat során sok apró részletre derült fény dédszülei és nagyszülei életéről. A második világháború idején elhurcolták őket, eltűntek, és családjában mély szakadék keletkezett, szomorúság itatta át gyermekkorát. Gavish számára világossá vált, hogy soha nem lesz képes visszatükrözni az igazi nagyszülei pontos képeit, de kísérletet tesz arra, hogy családját egy elképzelt hosszú és normális élettel teremtse újra. Installációjában és rokonsága élettörténetében próbál alternatív történetet biztosítani, mellyel új idővonalat, alternatív jövőt adott nekik.

A művésznő nagyméretű alkotásain mintegy szellemalakként hozza vissza a holokausztban meggyilkolt családtagjait, mintha ma is itt lennének velünk. Különböző anyagokkal, technikákkal válik a kiállítás multimédiás tárlattá. Nagyméretű alkotásainak csoportját az eredeti környezetükben állítja fel: a pesti zsidónegyedként ismert városrészben. A kétéves alkotói folyamat Budapesten kezdődött, ezután Lipcsébe, San Franciscóba, a Sandra-lee galériába majd Jaffába utazott, és újra Budapesten jelent meg. A budapesti Zsidó Múzeumban az átlátszó függönyök engedik, hogy a festett képek átszűrjék a fényt, a sugárzást és a történelmet, de anélkül, hogy magukba szívnának ebből bármit is. A szél fuvallata a térben, az anyag finom mozdulatai életet lehelnek az alkotásokba, amelyek mozogva, valódiként jelennek meg és öltenek testet.

Michal Gavis folyamatosan tart művészettörténeti és tudományos előadásokat. Számos alkotóházban munkálkodott, többek között a Cooper Unionban, New Yorkban, a lipcsei Spinnereiben és a budapesti Multikulturális Központban.

A Gavish család eltűnésének története

„Apám családja a Nagy Diófa utca 16-ban élt Budapesten, míg be nem költöztették őket egy zsúfolt csillagos házba, néhány sarokkal odébb, a Király utca 33-ba. Édesapám és fiútestvére a Wesselényi utcai zsidó iskolába járt. 1943 áprilisában a nagyapámat, Gertler Jakabot katonák a budapesti főpályaudvarra vitték. A gyermekei utánaszaladtak, és megpróbálták kideríteni, hova viszik. Nézték, amint a vonat mellett állt. Integetett. Soha többé nem látták viszont.
A háború alatt a dédszüleim egy lakásban éltek a család többi tagjával. Dédnagyapám, Deutsch Lajos 1944 márciusában elment otthonról kenyeret venni. Dédnagyanyám szólt neki, hogy semmi szükségük rá, de ő ragaszkodott hozzá, és távozott. Ekkor látták utoljára.” (Michal Gavish)

Olvasson tovább: