Romantikus regényekként szoktuk őket emlegetni, pedig az irodalmi romantika stílusjegyeiből egyet sem találunk meg bennük. Nem visznek egzotikus tájakra, hiába várunk tőlük rejtélyeket és hajmeresztő kalandokat; nem vetítenek lelki szemeink elé se nagyszabású történelmi tablót, se világrengető eseményeket. Amit viszont kapunk tőlük, az a hétköznapok meghittsége. Szerelemről és házasságról, csalódásról és anyagi gondokról, barátságról és testvéri szeretetről szólnak ezek a regények, szereplőik olyan problémákkal néznek szembe, melyek mindannyiunk számára ismerősek. Az érzelmek valóban nagy hangsúlyt kapnak bennük, de egyáltalán nem érzelgősek: a szentimentalizmustól már a szöveg távolságtartó, ironikus hangvétele is megőrzi őket. Legalábbis az eredeti angol nyelven, ami azonban sajnos a magyar fordításról nem minden esetben mondható el.
Másrészt a szereplők sem szentimentálisan viszonyulnak saját érzelmeikhez, nem vetik bele magukat parttalan átélésükbe – egyedül Marianne próbálkozik ezzel az Értelem és érzelemben, de belátja tévedését –, hanem tisztázni, tudatosítani igyekeznek őket, mint életük fontos részét, egyik megoldandó feladatát. Ezek a hősnők józan gondolkodásúak, és erkölcseikben feddhetetlenek. Austen jó érzékkel ábrázolja korának kapcsolatait, az érzelmek és indítékok bonyolult világát, miközben hősnői olyan, életre szóló házastársat keresnek, aki – a kor elvárásaival szemben – nem csupán, sőt, nem is elsődlegesen társadalmi szempontból, sokkal inkább emberileg illik hozzájuk.
Milyen szép is lenne, ha korunk fiatalsága azért olvasná őt, mert ilyen pozitívan viszonyul az igazi erkölcsi értékekhez, a házasság intézményéhez, és ily műértő az emberi jellemrajzokat illetően! Mégsem teljesen biztos, hogy erről van szó. Kétségtelenül hasznos lenne, ha udvarias, a másik embert méltányoló beszédstílust és érzelmi kultúrát tanulnánk Austen hősnőitől, a szinte kizárólag a női nemből kikerülő rajongótábor azonban inkább a – mégiscsak a romantika világába sorolható – szerelmi bonyodalmak motívumát helyezi figyelme középpontjába. A tinédzser lányok lelki fejlődésében természetesnek tekinthető érdeklődés a téma iránt jól magyarázza e regények népszerűségét, és persze még mindig pozitívnak tekinthető, ha összevetjük a napjainkban divatos Hannah Montana-típusú sorozatok valós értékek nélküli és érzelmileg teljesen lecsupaszított világával.
2014. 02. 14. (XVIII/7)
