Kereső toggle

A „golyós” magyar zseni

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Bíró László József (1899 Budapest – 1985 Buenos Aires) – Az autodidakta feltaláló hozzávetőlegesen száz találmánya között fellelhető a gőzmosógép, az automata sebességváltó, az elektronikus továbbítóberendezés, a golyós dezodor, legfőbb találmánya pedig a golyóstoll, amivel világhírre tett szert. Bíró nevéből több nyelvben a golyóstollat jelölő közszó lett.

Bíró (eredetileg Schweiger) László József Budapesten született, édesapja Schweiger Mózes Mátyás hódmezővásárhelyi származású műfogász, édesanyja a kaposvári születésű Ullman Janka. A zsidó vallású család Terézvárosban, a Nagymező utcában élt, nevüket a későbbiekben Bíróra magyarosították, László 1935-ben az evangélikus vallásra is áttért. A rendkívül tág érdeklődési körű László fiatal éveiben az egymástól legtávolabb eső szakmákban is kipróbálta magát. Elsőként orvostudományt tanult Budapesten, ám tanulmányait nem fejezte be. Tevékenykedett vámügyi hivatalnokként, biztosítási ügynöki munkát végzett, egy időben érdeklődött a hipnózis iránt, újságíró és szerkesztő volt, kiválóan festett és szobrászkodott, indult autóversenyen is, és a sort még folytathatnánk.

Mindenekelőtt azonban az újítások, találmányok vonzották. Ebben szerepet játszhatott édesapjának állandó újítási kedve. Fogászati rendelőjét folyamatosan fejlesztgette saját ötletei alapján, sőt egy olyan újfajta töltőtollat is készített, melyet vízzel töltöttek meg, a folyadék áthaladt egy hajszálcsövön, majd feloldott egy tintaceruza-darabot. Azonban a fura szerkezet nem működött jól, az írás nem volt egyenletes.

László első találmányai a húszas évek végén és a harmincas években születettek. Az egyik ilyen kezdeti, érdekes találmánya volt a házi „gőzmosógép”, a szerkezetet tűzhelyhez lehetett csatlakoztatni, az biztosította az energiát.

Csak kevesen tudják, hogy a ma már széles körben elterjedt automata sebességváltó feltalálója sem más, mint Bíró László. Abban az időben, amikor egy petróleumtársaságnál dolgozott vámügyintézőként, megengedhette magának, hogy vásároljon egy Bugattit, amivel aztán a Sváb-hegyen még versenyt is nyert. Azonban túl nehézkesnek találta a tengelykapcsolós mechanizmusú sebességváltót, ezért egy év alatt kikísérletezte az automata változatot (1932), amely nagyszerűen működött. Mivel nem rendelkezett elegendő tőkével a tömeggyártáshoz, a licenszjogokat a General Motors (Opel) társaságnak adta el, akik megkérték, hogy Berlinben mutassa be művét, ahol négy tesztvezetést hajtott végre, sőt még az 1000 kilométeres odautat is automata váltós járművével tette meg, gond nélkül. Abban egyeztek meg, hogy minden eladott darab után fél százalék nyereség üti a markát, illetve öt éven át havi 200 USA dollárt kap. Ez utóbbi egy ideig jómódot teremtett neki, ám a licensz díja soha nem lett kifizetve, mivel a cég a konkurencia kiküszöbölése céljából vásárolta meg a terveit. Az esetről így számol be önéletrajzi könyvében: „Végül megvették a jogokat [...] és közölték velem, hogy nincs szándékukban gyártani (a berendezést), mivel már sok éve hidraulikus sebességváltóval dolgoznak, és továbbra is ezt kívánják alkalmazni. Egyszerűen azért vették meg találmányomat, hogy azt ne vehesse meg a konkurencia.”

1936-ban ötlötte ki az elektromágneses továbbítóberendezést. Bár találmányát nem sikerült kiviteleznie, azonban az ő tervei nyomán indultak el később a japán szupervasút-kísérletek.

Bíró legfőbb találmánya, a golyóstoll, ennek ötlete az újságírói pályájához kötődik. 1932–34 között a Hongrie című folyóirat szerkesztője, később az Előre című hetilap munkatársa volt. Abban a korban a töltőtoll volt az általánosan használt íróeszköz, melynek nagy hátránya, hogy könnyen pecsétet hagy, állandóan újra kell tölteni, és lassú vele az írás. Emberünk nem egyszer a nyomdában fejezte be cikkeinek utolsó simításait, illetve javította a kefelevonatokat, bajlódva tollával.  Eközben volt ideje megfigyelni a nyomdagépek munkáját: a megnedvesített rotációs hengerek egyenletesen osztják el a festéket az ólombetűkön, folt és fennakadás nélkül működnek, az újságon nem marad pecsétnyom. A felfedezés pillanatáról így ír könyvében: „Folyton az járt a fejemben: nem alkothatnék-e én is valami hasonlót egy hordozható készülék formájában? [...] Egy parányi hengerecskét képzeltem el, akkorát, mely egy író-szerszámba alkalmazható, és melynek az a lényege, hogy a festéket automatikusan felszedve, működés közben nyomot hagy a papíron [...] Henger helyett tehát valami másra van szükségem, egy olyan idomra, mely minden irányban egyformán gördülhet. Mivel helyettesítsem hát a hengert? [...] Villámcsapásként futott végig agyamon a megoldás: golyóval!!!” Már korábban is léteztek golyóstollprototípusok. Ezek közül Wenczel Clime által 1915-ben Csehországban szabadalmaztatott találmánya emelhető ki, melyet Bíró behatóan tanulmányozott, és elővételi jogot szerzett rá. Ez még rendkívül kezdetleges volt, valójában csak pár napig működött. A korábbi golyóval működő tollak problémáit a gravitáció következtében kifolyó tinta, a nem megfelelő festék, illetve a tökéletlen golyó okozta. A golyófészek állandó tintaellátását biztosító tintajáratok, a hajszálcsövesség elvén működő kapillárisrendszer és az egyedi festékpaszta volt a használható golyóstoll kulcsa. Munkálataiban kémikus testvére, György, és barátja, Gellért Imre, valamint Goy Andor műszerészmester és feltaláló volt segítségére. A legfőbb feladat, amit meg kellett oldaniuk, hogy a kicsiny golyó nedves maradjon, a papíron viszont megszáradjon a festék.

Ez speciális, kettős összetételű anyagot igényelt, melynek előállításával sokat bajlódtak. A tintát egy rugós szerkezet nyomta ki a tollból. 1938-ban végül Pépes halmazállapotú tinta és hozzá tartozó töltőtoll néven szabadalmaztatta. Bár ez a toll már jobban működött, mint elődjei, még tökéletesítésre szorult.  1938 év végén az első zsidótörvények megalkotását követően felesége, Elza, az akkor négyéves kislányuk, Marianna és saját maga védelmének érdekében emigrálni kényszerült. Először Párizsba ment, célja egy golyóstollgyártó-vállalat létrehozása, azonban a háború Franciaországot is elérte, a kísérletezés-gyártás lehetőségét Argentínában látta.

Még 1938-ban egy, az üzletben érdekelt bankárral volt találkozója Jugoszláviában. A hotelben, ahol megszálltak, a saját golyóstollát használta adatainak kitöltéséhez, amire felfigyelt egy argentin úriember is. A szobájába hívatta Bírót, hogy szeretne vele megismerkedni, az úr mérnökként mutatkozott be, és javasolta Bírónak, hogy költözzön Argentínába, ahol fényes jövő vár rá. Átadott neki egy ajánlást, saját aláírásával ellátva. Csak utána tudta meg feltalálónk, hogy Augustín P. Justo, Argentína köztársasági elnöke. Ezzel az ajánlással könnyedén megszerezte az argentin kiutazás engedélyeit, ahol mindenben segítették. Eközben a németek felhasználták a találmányt és Exakt néven forgalomba hozták, azonban ennek a tintája túl hamar száradt ki. Bíró az új golyóstollát öntvényrepedést jelző festékkel töltötte meg, dugattyú helyett pusztán a hajszálcsövesség elvén működött. 1943-ban hatéves kísérletezést követően végül jól működő tollhoz jutott, amit szabadalmaztatott, a Bíró Pens of Argentina cég először Eterpen, majd Stratopen, végül Birome néven dobta piacra. A spanyol, francia és az angol nyelv ’golyóstoll’ szava a mai napig őrzi Bíró nevét (spanyolul birome, franciául biron, angolul biro pen). A termék iránt hatalmas volt az érdeklődés, többek közt az argentin légitársaságok is jókora tételekben vásárolták, mivel nagy magasságban is jól alkalmazható, szemben a hagyományos töltőtollal, amely folyik. Hasonló okokból vásárolta meg a szabadalmat az angol kormány is, és a Royal Air Force gépein használták.

Jóllehet ezután is sokféle találmánya született, jelentőségük eltörpül a golyóstoll mellett. Egyik említésre méltó, későbbi alkotása a golyós dezodor, bár sajnos a sorozatgyártás hibás volt a New York-i piacra szánt terméknél, ami emiatt megbukott, azonban a mai napig az általa kidolgozott elven működnek a golyós dezodorok.

Bíró László a mindig fáradhatatlan, autodidakta feltaláló sosem esett kétségbe, ha valami elsőre nem sikerült neki, hitt abban, hogy a szerkezet működni fog. Egy polihisztor volt, aki állandóan új vizekre evezett és egy olyan eszközt adott a kezünkbe, ami nélkül mindennapjaink elképzelhetetlenek lennének. Argentínában befogadták, szerették és tisztelik az emlékét a mai napig is, az argentin feltalálók napját minden év szeptember 29-én, az ő születésnapján rendezik, az ő arcképével indult el az a bélyegsorozat, amely Argentína nagy feltalálóinak állít emléket.

Olvasson tovább: