Kereső toggle

A legeredetibb géniusz

Ernie Kovacs, aki 15 évvel járt a közönség előtt

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A magyar származású amerikai televíziós komikus és színész gegjeivel megelőzte korát, ezért humorát saját közönsége sem tudta mindig befogadni. A szakma azonban elismerte: kétszer jelölték Emmy-díjra, a Life magazin címlapján is szerepelt, sőt, helyet kapott a Hírességek Csarnokában is. A gyakran rögtönzésekre épülő és a vizuális meg-jelenítés határait feszegető stílusa a szórakoztató-iparban számos TV-programot inspirált, noha neve és életrajza hazánkban kevésbé ismert.

Ernie (Ernő) Kovacs emigráns magyar szülők gyermekeként 1919. január 23-án látta meg a napvilágot a New Jersey-i Trentonban, ahol gyermekkorát is töltötte. Apja, aki tizenhárom éves kora óta élt Amerikában, igen érdekes karriert futott be: először rendőr, majd restaurátor, végül szeszcsempész lett. Utóbbi annyira jól jövedelmezett, hogy családját a Trenton jómódú negyedében levő kastélyba költöztette. A nagy világválság és a szesztilalom a család életében azonban nehéz időket hozott: Ernie kamaszkorában drogériákban dolgozott. Szerény körülmények között élt, és csak másodosztályú mozifilmekre tudott jegyet venni, ám a későbbiekben ezek alapozták meg munkásságát. Diákéveiben rendkívüli hatást gyakorolt rá a trentoni középiskola drámatanára, Harold Van Kirk is, akinek a segítsége révén 1937-ben ösztöndíjat nyert az Amerikai Drámaművészeti Akadémiára.

1939-ben tüdő- és mellhártyagyulladást kapott, amibe majdnem bele is halt, ám az elkövetkező másfél év alatt felépült.

A kórházakban az orvosokat és a betegeket szórakoztatta humorával, valamint a klasszikus zene iránti szeretete is itt fejlődött ki, hiszen a kórházban folyamatosan rádiót hallgatott. 1941-ben kapta meg első fizetős állását a WTTM rádiónál lemezlovasként, majd a „Különleges események” című rádióműsort szerkesztette. Itt mutatta be, hogy milyen érzés az, amikor valakit épp elütne a vonat, de az illető az utolsó pillanatban ellép a sínről. A helyi színházban is dolgozott, a helyi hetilapban pedig rovatszerkesztő volt. A rovat a „Korlátlan Kovacs” címet kapta.

1949-ben kapott először szerepet a televízióban egy reggeli showműsorban, amelynek sikerén a készítők is megdöbbentek: azt gondolták ugyanis, hogy reggel 7–9 óra között senki sem ül a tévé előtt, ráadásul akkoriban a tévéműsorok amúgy sem vonzottak még széles tömegeket. A program azonban annyira hatásos lett, hogy az NBC ennek alapján készítette el a Today Show-t.

1952-ben a WPTZ-nél egy reggeli show-műsor szerkesztésébe fogott, amely a „Kovacs az utcán” címet kapta. Itt kezdte használni azt a rögtönző, kísérletező stílust, amely híressé tette. A videós effektek, a túlzások, a fordított ellentmondások, a pillanatnyi képkihagyások, a pásztázás mind-mind az eszköztárának részei voltak, de absztrakcióiról és abszurd helyzetkomikumáról is ismertté vált. A kamerák nemcsak a jelenetekben zajló, de az azokon kívüli eseményeket is rögzítették. Az amúgy nem látható stáb így a műsor részévé vált, sőt gyakran be is kapcsolódott abba, mivel Kovacs beszélt hozzájuk. Állandóan váratlan helyzeteket teremtett. Egy alkalommal például egy hajléktalant hívott be az utcáról, aki menedéket keresett a stúdióban. Kovacs megengedte, hogy ott aludjon, és be is mutatta a közönségnek, mintha szereplő volna. A Sesame Street elődjének is tekinthető műsorban Ernie egy képzeletbeli környéken sétált, és szóba elegyedett olyan különböző alakokkal, mint például Pete, a rendőr vagy Luigi, a borbély, amiből abszurd helyzetek adódtak. Azonban a műsor kreatív szerkesztését kivették a kezéből, ezért otthagyta a csatornát.

A kezdeti próbálkozások után számos showműsorban eljátszotta emlékezetessé vált karaktereit, majd saját néven is indíthatott műsort az ABC csatornán (The Ernie Kovacs Show). Érdekes, hogy egyedi showműsorait egyszerre jellemezte siker és bukás: nem volt elég populáris, a széles közönség nem értette.

A nézők csak ritkán értékelték nagyra teljesítményét: túlságosan bohóckodó és fegyelmezetlen volt számukra. Jó barátja, a világhírű Jack Lemmon egyszer azt nyilatkozta: „Kovacs tizenöt évvel a közönség előtt járt, ezért nem tudták befogadni.”

Ám ahogy a képernyőn, úgy azon kívül is a leghihetetlenebb dolgokkal állt elő: például háziállatként selyemmajmokat tartott, és állítólag egy philadelphiai élő showműsorban jaguárral is birkózott. Szivarja jelentette egyébként a védjegyét – ritkán fordult elő, hogy az adások közben ne lett volna nála.

Kétszer nősült, első feleségétől kettő, míg a másodiktól egy lánya született. Második felesége, a gyakran fellépő-társaként megjelenő Edie Adams 2008-ban, nyolcvanegy éves korában hunyt el. Legidősebb lánya Bette (Elisabeth) Kovacs, egyetlen unokája pedig – aki egyben Burt Lancester unokája is –, Keigh Lancester.

Munkája elismeréseként kiérdemelte a Directors Guild of America díjat. 1957-ben pedig ő lett a Life magazin címlapsztorija. Chevy Chase hívta őt először a „televíziózás legeredetibb géniuszának” – ez a megtisztelő cím azóta is rajta maradt. Egy szomorú, viharosan esős napon fiatalon, negyvenhárom éves korában, 1962. január 13-án vesztette életét egy autóbalesetben.

Noha Kovacsot és feleségét, Edie Adamset kétszer is jelölték Emmy-díjra, tehetségét formálisan csak halála után ismerték el: az 1962-es Emmy-díjat kiemelkedő operatőri munkájáért kapta. Később a Hírességek Csarnokában is helyet kapott. 1986. július 29-én nyitotta meg az Amerikai Televíziózás Múzeuma az Ernie Kovacs kiállítást, és ezzel egy napon felavatták a humorista csillagát a Hollywood Boulevardon. Így ő lett az első humorista, akinek életművéről ilyen elismerően emlékeztek meg, ami nem is csoda: százmilliók megnevettetésével az Egyesült Államok és Nyugat-Európa legismertebb és legnézettebb humoristája volt.

A legtöbb ma is használatos geget, spontán humort, látványvilágot és ötlet-elemet ő találta ki. Kovacs olyan operatőri trükköket is bevetett, amelyek ötven-egy évvel halála után is használatosak: például egyik híres figurája, Eugene vacsorázni kezd az étkezőasztalnál, de az ételek megmagyarázhatatlan módon az asztal másik végén újságot olvasó férfi ölébe gurulnak. Más alkalommal a tejesüvegből kiöntött tej egy látszólag szokatlan irányba folyik. A korábban soha nem látott trükk titka egy megdöntött szögben levő kamera és egy ugyanolyan szögben megdöntött készülék volt. Egyébként a humorista korai tévés munkáiból sok elveszett, részben azért, mert élő műsorok voltak, és nem rögzítették őket, részben pedig azért, mert később megsemmisültek. Az, hogy a munkásságából valamennyi mégis megmenekült, egykori társának és feleségének, Edie Adamsnek köszönhető.

Tudásából számos, később legendává vált személyiség vagy műsor táplálkozik még évtizedekkel a halála után is. Neki köszönhető a Sesame Street, a Saturday Night Live (a legnézettebb amerikai esti beszélgető show) létrejötte, de a brit humorcsapat tagjainak bevallása szerint a Monty Python’s Flying Circust is Ko-vacs inspirálta. Az olyan tévés házigazdák, mint David Lettermann, Conan O’Brien és Craig Ferguson szintén sokat köszönhetnek neki. Alakja és humora ma is legendás: 2007-ben elindult egy angol nyelvű blog, amely a vele kapcsolatos híreket gyűjti össze, van Facebook és Twitter oldala, valamint MySpace honlapja is. Híres jelenetei még napjainkban is népszerűek a fiatalok körében, mondásai gyakran idézett szállóigék lettek.

William Henry III kritikus így vallott róla: „Kovacs több volt, mint egy hiszékeny, önáltató bohóc. Ő volt a televízió első jelentős videóművésze. Ő volt a tévé első szürrealistája… a legbátrabb és legkreatívabb írója. Ő volt… az első és talán egyetlen szerzőegyénisége. Egy géniusz volt. A kereskedelemből vett példával élve a géniusz az a vállalkozó, aki új módot talál arra, hogy pénzt keressen. Kovacsra sosem illett ez a leírás. Kovacs zsenialitása a művészet birodalmában rejlik. Ő ott az a géniusz, aki a közönséget arra sarkallja, hogy a világot egy új módon lássa.”

Olvasson tovább: