Kereső toggle

Bakot lőni nem szégyen

A vadászat ma már a közösségápolást szolgálja

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A gödöllői Szent István Egyetem mellett működő Országos Vadgazdálkodási Adattár legfrissebb statisztikái alátámasztják azt a megállapítást, ami szakmai körökben már régen elfogadott, hogy a vadászat mára már nem úri sport, hanem kitűnő üzleti vállalkozás, amelynek a jövedelmezősége még messze nincs kihasználva itthon. Vannak azonban olyan társaságok, akik már nem akarnak másoknak vadat tenyészteni, pusztán maguknak szeretnék megtartani a vadászat örömeit, és felhagytak a bérvadásztatással, a mesterséges vadtenyésztéssel. Vésztőn jártunk a vadászok öröme után. 

Távárisi kányec

A vadgazdálkodás egész évben komoly munkát és befektetést igényel, és csak ebben az esetben lehet élvezni a vadászat örömeit – állítja Détár Tibor, a vésztői vadásztársaság prominens tagja. A rendszerváltás előtti időkre utalva elmondja, hogy az egykor főúri kedvtelésnek számító vadászat a kommunizmusban a kiváltságosok, az elvtársak, a megbízható káderek jutalma volt. A státuszszimbólum sok embert csábított, mert a társadalmi rang után a pénzzel elérhető hatalom is kívánatossá tette, különös tekintettel a társasági életben elérhető összeköttetésekre. Vadásznak lenni akkor komoly presztízsnek számított, hiszen sokszor itt találkoztak a helyi hatalmasságok, és néha az ország vezetői is ellátogattak a társaságok szervezte vadászatokra és az azt követő vacsorákra. Komoly befolyása, sőt tétje volt egy-egy politikus, netán szovjet vezető vagy katonatiszt látogatásának a település, sőt a megye életében. „A helyi legendák szerint nálunk két szovjet tábornok elvtárs volt a társaság tagja, de mi, a rendszerváltás utáni vadászgeneráció már soha nem találkoztunk velük” – magyarázza Tibor a vésztői vadásztársaság titkait.

A pénz nem minden

„Mára már veszített a politikai, társadalmi befolyásából a vadászat, ez az arculata már nem annyira domináns” – veszi át a szót Tibor felesége, Détárné Molnár Andrea, a kevés aktív női vadász egyike, aki ráadásul nőként az egyetlen vadásztársasági elnök Magyarországon. Ez a poszt merőben szokatlan ebben a férfias közegben. Bennfentességét igazolja férje történelmi visszatekintését kiegészítő megjegyzése, amely szerint a kései gulyáskommunizmus idején a társaságok célja az ország valutabevételének növelése volt, ezért a hatvanas évek végétől ebben az ágazatban a külföldiek vendégvadásztatásának rendeltek alá mindent. Ez a profitorientált szemlélet uralja a társaságok nagy részének életét ma is, azzal a különbséggel, hogy a keményvaluta már nem a „népgazdaság” kasszájába jut, hanem a társaságok zsebében marad, persze a mindenkori adójogszabályoknak megfelelően. „Mi szakítottunk ezzel a szemlélettel, és a bérvadásztatást már csak a működési költségeinkhez mérten végzi a társaságunk” – avat be az elnök asszony.

Vadászok kontra „zöldek”

„Évente huszonkét szervezett vadászat van a repertoárban, és természetesen az egyéni cserkelés, kinek-kinek a kedve szerint” – magyarázta az elnök asszony, aki szerint ma már az együttlétről, a barátságról szól a vadászat, aminek a végén családi vacsorára kerül sor. Úgy látja, hogy a vérbeli vadászoknak inkább életmódjuk az „erdei-mezei” életforma, s nem csak a puccos vadászatok és a nagynevű emberek részvétele miatt járnak a közösségbe. „Ma már a felső tízezerben nem divat a vadászat, illetve nem vállalják a nyilvánosságot, sem a politikusok, sem a bankárok” – jegyzi meg Tibor. Az elnök asszony úgy tapasztalja, hogy inkább a vadvédelmet hangsúlyozzák elitkörökben, a zöldmozgalom, a környezettudatosság a divatos fogalmak a gazdagok világában, és a vadászat egyre inkább „szocialista csökevénynek” számít. A környezetvédők vádjai elterjedtek a vadászattal szemben: a vadászok puskás gyilkosok csupán, még ha legálisan is teszik mindezt. Maga a vésztői vadásztársaság is megosztott a kérdésben: jórészt ők sem kedvelik a bérkilövő hétvégi „úrvadászokat”, magukat inkább vadszerető erdőjáróknak nevezik, akik az egész rájuk bízott ökológiai élőhelyért felelnek. „Egy olyan család vagyunk mi, akik nem vágyunk a nagy nyilvánosságra” – mondja Tibor. Itt jól megfér az értelmiségi, az orvos, az ügyvéd és a gyári munkás, akiknek meggyőződése, hogy amennyiben csak a pénzről szólna a dolog, nem jött volna létre egy ilyen jó csapat. A legnagyobb címletű magyar fizetőeszköz egy darabjában kifejezhető éves tagsági díj mellé jön még a rengeteg, sokszor hétvégenként végzett közös munka.

Vadászat a statisztikák tükrében

Az Országos Vadgazdálkodási Adattár legfrissebb statisztikáiból kiderül, hogy a 2012/2013-as vadászati évben a vadgazdálkodás országos pénzügyi mérlege pozitív volt: a 2011/2012-es 18,6 milliárdról 20,2 milliárd forintra nőtt. Az 1,3 milliárd forintos pozitívum kicsit elmarad az előző évi 1,4 milliárd forintos nyereségtől. A külföldi vendégek 4,5 milliárd forintot hagytak nálunk csak a bérlelövésekért. Ők Somogy, Vas és Veszprém megye tájait kedvelik leginkább. A vadgazdálkodási jelentések összesített adatai alapján a 2012/2013-as vadászati évben tovább csökkent a művelt vadföldek területnagysága és a művelt vadlegelők kiterjedése.
Hazánkban mintegy 1400 vadászterületet tartanak nyilván, melyek nagyrészt vadgazdálkodási rendeltetésűek, de szolgálhatnak különleges célokat, így génmegőrzést, oktatást-kutatást vagy természetvédelmi érdekeket. Jól fizető turistákról van szó, évente mintegy 25 ezer vadász érkezik Magyarországra, közülük sokan akár 2-3 ezer eurót is költenek egy út alatt. A Földközi-tenger térségéből főként az apróvadvadászatokra érkeznek hazánkba, a Benelux államokból, Skandináviából elsősorban a nagyvadvadászatokra van érdeklődés. A Malév megszűnésével a fegyverbehozatal nehezebbé vált, hiszen az a fapados járatokon nem szállítható.

Olvasson tovább: