Kereső toggle

Oscar 2013

Meglepő konzervativizmus és megújult arculat

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az elmúlt esztendő legjelesebb alkotásai a korábbiaknál sokkal szorosabb versenyre keltek az Amerikai Filmművészeti és Filmtudományi Akadémia aranyszobraiért. A döntés dilemmája mégis eltörpült azon izgalom mellett, hogy az új házigazda, a híres-hírhedt Seth MacFarlane vajon mivel borzolja majd a nagyközönség idegeit.

A véresszájú, olykor hihetetlenül profán és cinikus humoristát elsősorban a fiatalabb generáció megszólítása céljából szervezték be a hoszt szerepre – mely az Akadémia talán legjobb marketingfogásának bizonyult évek óta. Bár a kőkemény ateista MacFarlane-től (joggal) tartott a szakma, a negyvenéves multitehetség bebizonyította: az Oscar-gála mégsem reménytelen műsor. Persze felnőtteknek írt rajzfilmjeihez híven (American Dad!, Family Guy) most sem bírta ki némi obszcenitás nélkül, humora önmagához képest mégis visszafogottabb volt, és általában szellemesen űzött gúnyt a hollywoodi glamourból. Ezzel friss vért hozott a műsor elöregedett artériáiba, mely így határozott fejlődést mutatott az elmúlt öt-hat évhez képest.

A legjobb film kategóriában kilenc alkotás küzdött a filmszakma legrangosabb díjáért. A történelmi vonalat Steven Spielberg Lincolnja és Ben Affleck Az Argo-akciója képviselte.  A szobrot ez utóbbi vihette haza, annak ellenére, hogy Afflecket kihagyták a rendezői jelölésből.

Az amerikai elnökről és a rabszolga-felszabadításról készült eposzt Spielberg olyan egyedülálló megközelítéssel és technikai bravúrral alkotta meg, ami idén a legtöbb jelölést érdemelte ki (11). A legendás államférfi emberi oldalát megformáló Daniel Day-Lewis rekordot döntött, kategóriájában harmadjára érdemelte ki a díjat, melyet a tavaly szintén triplázó Meryl Streeptől vehetett át. Sziporkázó beszédével elérte azt, amit MacFarlane nem: angol gentlemanhez méltó módon, bármilyen csoport vagy személy megsértése nélkül tudta megnevettetni a közönséget. A Lee Strasberg-féle színészi technika szerint alakító színészt (melyben a színész teljesen azonosul a szereplővel, annak belső motivációit keresve formálja a karaktert) a forgatás három hónapja alatt „elnök úrnak” kellett szólítani. Az erőfeszítés nem volt hiábavaló, hiszen ha ezentúl Lincolnt emlegetik, sokunknak Day-Lewis arca fog eszébe jutni.

Az Argo-akció az iráni forradalmat követő túszválság sajátos amerikai megoldását örökíti meg a közönséget igencsak kielégítő formában. Izgalmas, eseménydús, olykor kellően vicces, történelmileg kivételesen pontos thriller. A legjobb film mellett még a legjobb adaptált forgatókönyv és a legjobb vágás kategóriájában nyertek az alkotók.

A rabszolgasággal foglalkozik Quentin Tarantino filmje, a Django elszabadul is. A vértől tocsogó mozi egy különleges körülmények között felszabadult rabszolga harcát mutatja be, amint feleségét igyekszik kimenteni egy kegyetlen földbirtokos fogságából. A mű nagyjából Tarantino korábbi filmjének, a Becstelen brigantyk receptje alapján készült, de ha lehet, forgatókönyve még szellemesebb lett, és a felvonultatott sztárgárda is páratlan munkát végzett. Így a film két szobrot nyert, a legjobb eredeti forgatókönyvért járó díjon túl – mely kategóriában Tarantinót már harmadszor jelölték, és másodszor nyert – a mellékszereplő Christoph Waltz ismét megnyerte a kategóriát, hozva hátborzongatóan hiteles formáját. Waltz ezzel olyan hírességeket utasított maga mögé, mint Robert De Niro, Tommy Lee Jones, Alan Arkin és Philip Seymour Hoffman.

A Nyomorultak című népszerű musical filmes változatát sokak zárták szívükbe lenyűgöző látványtechnikája és tagadhatatlan katartikus hatása miatt. Anne Hathaway a legjobb női mellékszereplőnek járó díjat vihette el, messze megelőzve kollégáit, habár Sally Field Abraham Lincoln feleségeként szintén kivételeset alakított.

A nagyszabású mozi hangmérnökei méltán érdemelték ki az elismerést, hiszen a színészek hangját élőben vették fel a forgatás során, ami nem kis teljesítmény mindkét fél részéről. A sztárgárda azonban nem teljesen reklámfogás, minden színésznek át kellett esnie a szerepválogatás procedúráján, ami az ennyire ismert és gyakorlott neveknél kivételesnek számít. Azonban nem csak a filmben, a gálaesten is bizonyították rátermettségüket, mikoris egy rövid ízelítőt adtak a filmben felcsendülő dalokból.

Kellemes meglepetést okozott a Napos oldal, mely a romantikus vígdrámákat képviselte a jeles eseményen.

A film egy középkorú, összeomlásból és depresszióból felépülő férfiról szól (Bradley Cooper), akinek tragédiáját felesége hűtlensége okozta. Ennek ellenére feltett szándéka, hogy kedvesét visszaszerezze, ám ahogy egy hasonlóan terhelt fiatal özvegy kerül a képbe, borul a terv, és persze a bogaras család többi tagja is kitesz magáért. A cselekmény meglehetősen kiszámíthatóan zajlik, de a szellemes forgatókönyv és a színészek (köztük Robert De Niro és Jacki Weaver) alakítása annyira zseniális, hogy megérdemelte a jelöléseket. Jennifer Lawrence meg is kapta a legjobb női főszereplőnek járó szobrot, amit igen szoros versenyben szerzett meg a Bin Ladent felkutató Jessica Chastain elől. A közönség állva tapsolt, ám ezt a színésznő inkább annak tulajdonította, hogy mindenki sajnálta, amiért segítő kezek hiányában tüneményes ruhájába gabalyodva elesett a színpadra vezető lépcsőn.

A művészfilmek közül 2012 nagy kedvencét, az Ang Lee rendezte Pi életét kell kiemelni, ami végül a gála nagy győztesévé vált. A tajvani születésű amerikai rendező korábban több művében boncolgatta a homoszexualitás kérdését, többek között a szimplán „melegwesternként” elhíresült Túl a barátságon című filmben is. Idén azonban az istenkeresésről és az élet értelméről alkotott igencsak kiemelkedőt. Az indiai mese azonban nem teljesen az, aminek a nagyközönség véli. Bár egy érzelmileg magával ragadó és vizuálisan szinte igéző alkotás, a rendező valójában egy tudatos szinkretista-ökumenikus megfontolásként tárja elénk az indiai fiú kalandos utazását. Az alkotás szakmai értéke miatt rengeteg jelölést kapott, de ezek díjra váltása némely esetben csak bizonyíték az Akadémia kompromisszumkeresésére. Így a rendezésért, a vizuális effektusokért, a legjobb operatőri munkáért és a legjobb eredeti filmzenéért járó elismeréseket vihette haza a sokak szerint megfilmesíthetetlen regényből készült produkció.

Még elvontabb alkotás lett A messzi dél vadjai, mely egy haldokló, árvíz-fenyegette, Louisiana állam partvidékén élő közösség hanyatló napjait mutatja be egy ötéves kislány szemszögéből. A gyermek a valóság borzalmai elől sajátos belső világába fordul, miközben igyekszik alkalmazkodni apja leányálomnak aligha nevezhető életmódjához, és menekülni az evakuáltató hatóságok elől. A film leköti a nézőt, de a stáblista felgördülése után sem jövünk rá igazán, mi is volt az alkotók üzenete. A kis Hushpuppy-t játszó Quvenzhané Wallis minden idők legfiatalabb Oscar-jelöltje lett (kilencévesen), ami azért kissé meglepő, mert a Lehetetlen című film egyik főszereplője, a tizenkét éves Tom Holland, jóval meggyőzőbben alakított – a katasztrófafilmet azonban furcsamód nem megérdemelten mellőzte az Akadémia (Naomi Watts alakítását kivéve).

Aktuálpolitikai eseményeket dolgozott föl Kathryn Bigelow, a Bombák földjén Oscar-díjas rendezője. A Zero Dark Thirty – A Bin Láden hajsza a 9/11-es események rettegett al-Kaida vezérének felkutatását és 2011-es kiiktatását dolgozza fel. Az alkotás ereje inkább alapszik az eddig kevéssé ismert tények feltárásán és Jessica Chastain karizmatikus alakításán, mintsem a forgatókönyvön. A film heves vita tárgya lett, egyesek szerint titkosszolgálati információk illegális kiszivárogtatása szülte a sikert. Mások a nyersen ábrázolt kínvallatásokat igyekeznek szőnyeg alá söpörni és relativizálni. Bigelow-t rendezéséért végül is nem jelölték, de a politikai korrektség jegyében méltón szerepel a film a toplistán.

Végül az osztrák–német együttműködés szüleménye, a Szerelem (mely Seth MacFarlane szerint határozottan jobban sikerült, mint a legutóbbi kollaboráció, azaz Hitler) kapott legjobb film jelölést. A nyolcvanas éveiben járó értelmiségi házaspár kapcsolatát komoly próbának teszi ki az asszony szívrohama, mely alapjában forgatja föl addigi nyugdíjas életüket. A francia Emanuelle Riva szintén rekordot hozott a legjobb női főszereplő kategóriában – 86 évével rangidős lett, nem mellesleg a gála napján ünnepelte születésnapját.  Az alkotás a legjobb idegennyelvű filmért járó elismerést kapta.

Az Anna Karenina üdítően eredeti feldolgozása és újszerű szemléletmódja túl nehéz ringbe került látványtervezés és operatőri munka terén, így jelölését csak a gyakorlott jelmeztervező, Jacqueline Durran váltotta díjra a szoros versenyben.

A kelta mondakör által ihletett spiritiszta Pixar-mese, a Merida, a bátor skótszoknyás rendezője üde színfolt volt a legjobb animációs filmnek járó díj átvételekor, a rövid animációs film kategóriájában pedig a biztos befutónak számító Paperman alkotói távoztak győztesen.

A hagyományokhoz híven a szakma idén elhunyt nagyjairól is megemlékeztek, köztük Ernest Borgnine, Jack Klugman és Charles Durning színészekről, Tony Scott rendezőről, Norah Ephron írónőről és Robert B. Sherman, a Mary Poppins, az Oroszlánkirály, a Macskarisztokraták és a Micimackó zenéjének komponálójáról.

James Bond,  a halhatatlan angol kém karaktere idén ötven éve hódította meg a mozivásznat, és népszerűsége azóta is rendületlen. A köré épült kultusz előtt az Akadémia is hódolt: Dame Shirley Bassey meglepően erőteljes, valamint az este folyamán Skyfall című daláért Oscart nyerő aranytorkú énekes, Adele Adkins meglehetősen unott előadásával. Az új film, a Skyfall hangvágása is díjnyertes lett, holtversenyben a Zero Dark Thirtyvel.

A konzervatív filmek jelölésének ellenére, az Akadémia aligha lehetett volna az ideinél demokratább. Bár a legjobb filmnek járó díjat Hollywood rosszfiúja, Jack Nicholson adta át, bejelentése a First Ladyre, a Fehér Házból bejelentkező Michelle Obamára hárult. Az Obama házaspár feltűnő erőfeszítéseket tesz, hogy jelen legyen a lehető legtöbb közhangulatot formáló eseményen, a szóvivő szerepét pedig úgy tűnik, Mrs. Obama vállalta magára, aki nemcsak népszerű késő esti beszélgetős műsorokban reklámozza férjét, hanem egy kisebb beszédet is tartott a gálán megjelenteknek a művészet fontosságáról. A show fél órával túllépte a műsoridőt.

Olvasson tovább: