Kereső toggle

A lehetetlen túlélői

Egy spanyol család igaz története a thaiföldi cunamiról

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

2004. december 26-án a történelem végérvényesen az emberiség fejébe véste a cunami kifejezést. Az Indonézia partjait megrázó, 9-es erősségű földrengést követően szökőár csapott le az Indiai-óceán térségére, amely egyes források szerint közel 230 ezer áldozatot követelt. A lehetetlen (Lo Imposible) című spanyol–amerikai filmdráma egy spanyol család igaz történetén keresztül mutatja be a 21. század legszörnyűbb természeti katasztrófáját.

María (Naomi Watts) és Henry Belón (Ewan McGregor) három fiával, Lucasszal (10), Thomasszal (8) és Simonnal (5) egy thaiföldi luxusnyaralóban töltik a téli szünetet. Karácsony másnapján, amikor a medencénél pihennek, az idilli „trópusi telelést” és az üdülő élettel teli zaját baljós moraj töri meg. Egy tíz méternél is magasabb fekete vízfal tombolva közelít a part felől. Óriási mennyiségű víz önti el a part menti területeket, magával ragadva mindent és mindenkit, akit csak ér.

Juan Antonio Bayona rendezésében nem hagyományos katasztrófafilm tárul a szemünk elé. A rendező nem csupán a természeti csapást és a hömpölygő víz megfékezhetetlen erejét mutatja be, hanem szívszaggatóan mutat rá arra is, mekkora tragédia egy család szétszakadása. A bemutatót követően a filmről María elismerően nyilatkozott: „A film egyetlen ponton tér el a valóságtól: a labda, amivel a gyerekek játszottak, amikor az ár lecsapott, sárga volt, nem piros. Minden más pontosan így történt.” A rendező nagy hangsúlyt fektetett a hitelességre, és a családot a filmkészítés minden aspektusába bevonta. Belónék ki is jelentették, hogy csak addig támogatják a forgatást, amíg a film készítői a történet szellemiségéhez hűen ragaszkodnak.

A víz monumentalitását bemutató jelenetek között kevés a számítógépes vizuális effekt. „Maketteket készítettünk, amit valóságos, hatalmas hullámok mostak el” – meséli a rendező. Mesterséges hatáskeltés helyett a film főként víz alatti jelenetekkel igyekszik bemutatni a természeti jelenségben rejlő erőt. A forgatások öt héten keresztül egy szeméttel, törmelékkel, sárral, ingovánnyal feltöltött víztározóban zajlottak, ami nem kis megpróbáltatást jelentett a színészek számára.

Az anya szerepében briliáns alakítást nyújtó Naomi Watts nem kifejezetten élvezte a víztartályban zajló munkát: a színésznő kis híján megfulladt, amikor egy hömpölygő örvény magával ragadta.

A tomboló árban, amely házakat, autókat sodort magával, María borzalmas sérüléseket szerzett; felszakadt jobb térdhajlata, és mellkasán is mély sebeket ejtettek a törmelékek. „Azt hittem, eljött a vég. Láttam, amint a fiaimat elragadja az ár. Emlékszem, hogy a víz alatt nagy erővel csapódtam a falaknak. Éreztem, ahogy megremegnek, majd összeomlanak. A sokk hatása alatt nemigen voltak fizikai fájdalmaim, de a fuldoklás mély nyomot hagyott bennem. Olyan volt, mintha egy centrifugában lennék. Az orvos azt mondta, több mint három percig lehettem víz alatt, mert a tüdőm tele volt folyadékkal. Szörnyű sebeim voltak, és erős belső vérzésem. Láttam azt az alagutat, aminek a végén fény van, amiről azok az emberek mesélnek, akiknek halálközeli élményben volt részük. Éreztem, ahogy haldoklom” – vallott María Belón az eseményekről.

A felszínt elérve egy fába kapaszkodva látta meg Lucast a vízben sodródni. Sikerült elérnie. Az óceán elcsitult, de egy újabb kitöréstől félve egy erős fára kapaszkodtak fel, ahol helyi lakosok találták meg őket. Ők szállították Maríát kórházba. Lucas (Tom Holland) megpróbáltatásai itt kezdődnek el. Anyja kérésére mások sorsát magára véve segíteni próbál a sebesülteken, de mire visszaér anyja ágyához, üresen találja. Pillanatok alatt kell fiúból férfivá cseperednie. A drámaiság tetőpontja, hogy gyerekként olyan lelki nehézségekkel találja szemben magát, amelyeket még felnőttként is nehéz lenne leküzdeni. Lucas így emlékszik vissza: „Azt hittem, azért nincs ott, mert meghalt. Ez volt az a pillanat, amikor totális pánikba estem. Teljesen magamra maradtam.”

Watts színészi alakítása abban is különleges, hogy szinte szavak nélkül kommunikál a film hátralevő részében. Minden fájdalom, aggódás és félelem az arcára van írva, ezek a jelenetek pont ettől olyan átütőek.

A film első órája a pusztító csapásról, María és Lucas túlélésért folytatott fizikai harcáról szól, tele szorongató bizonytalansággal a családtagokat és a jövőt illetően. A naturalisztikus ábrázolásmód miatt a film gyermekeknek nem ajánlott. A lehetetlen kendőzetlenül mutatja be a civilizált világ percek alatt bekövetkező összeomlását, amely akarva-akaratlanul olyan hatást kelt a nézőben, mintha ő is átélné az eseményeket. A drámaiság egy része feloldódik a filmben, amikor az apa és a két kisebb testvér újra feltűnik a színen. Innentől a történet középpontjába a családtagok egymásra találásának mikéntje kerül. Henry töretlenül hiszi, hogy felesége és legidősebb fia életben van.

Ewan McGregort, aki Henryt játssza, az apaságban szerzett 16 évnyi tapasztalata segítette szerepe hiteles ábrázolásában. „Ha nem lennék apa a hétköznapokban, akkor is el tudnám játszani a szerepet, hiszen színész vagyok, de mégis más úgy, hogy ismerem azt a különleges szeretetet, ami egy szülőt a gyermekéhez köt. Egyedülálló szeretet ez, amit az ember csak a gyereke iránt érez” – nyilatkozta a színész.

A történet a család egymásra találásával ér véget. Ez is a „lehetetlen” egy része, hiszen a valós események ellenére olyan a történet, mintha nem is az élet, hanem Hollywood írta volna a forgatókönyvet.

María sikeresen esett át két műtéten Thaiföldön, de Szingapúrban és Spanyolországban még hosszú, 14 hónapos kórházi kezelésre szorult. A forgatás alkalmával a Belón család visszatért a tragédia helyszínére, amiről megdöbbentő módon a feleség így nyilatkozott: „Az út nem volt különösebben nehéz. Thomas, aki most 16 éves, minden bizonnyal túljutott rajta: vízimentő akar lenni. Olyan iskolába jár, ahol az ideje felét közösségi munkával tölti, a másik felében pedig életmentő szolgálatot lát el. A 18 éves Lucas orvostanhallgató. Ő azt a következtetést vonta le a katasztrófából, hogy sosem lehet eleget segíteni másokon. Simon, aki 13 éves, még nem jutott dűlőre abban, mivel tudna többet segíteni az embereken: ha tűzoltó, vagy ha rendőr lesz belőle. Összességében mindegyikükben a segíteni akarás vágya mélyült el. Ajándékot kaptunk, az egész további földi életünk egy ráadás” – meséli büszkén az anya, aki maga is orvos.

Ha van a filmnek hiányossága, talán azt lehet felróni a rendezőnek, hogy a többségében dél-ázsiai sebesültek és elhunytak bemutatása háttérbe szorul a nyugati turisták tragédiája mellett.

A lehetetlen azonban nem holly-woodi melodráma. Élethűen, sőt többször erős naturalizmussal ábrázolja a szökőár okozta természeti és emberi veszteségeket. A kiválóság értékeit közvetíti szívfacsaróan hiteles jellemábrázolásokkal. Történet a megpróbáltatáson átívelő hitről, a kitartásról és a szeretetről.

Olvasson tovább: