„A Weisz Árpádról szóló megemlékezés számunkra nem egy egyszeri esemény. Weisz szerves és elválaszthatatlan része az Inter történetének, akiről a múltban is megemlékeztünk, és ezt a jövőben is rendszeresen meg kívánjuk tenni” – mindezt Massimo Moratti, az Inter elnöke jelentette ki röviddel a mérkőzés kezdete előtt rendezett ünnepségen, amelyen részt vett a két klub elnöke, valamint Milánó és Bologna polgármestere is. Moratti elnök szavai nem voltak véletlenek. Weisz Árpád nevét ugyanis közel negyven évig csak néhány fanatikus futballrajongó ismerte Olaszországban, s nyugodtan hozzátehetjük, hogy Magyarországon még kevesebben. Nevét ugyanis még a klubarchívumokból is törölték. A feledés hosszú évtizedeken át tartó homályát 2007-ben egy bolognai történész, Matteo Marani nagy hatású könyve, a Dallo scudetto ad Auschwitz (A bajnoki címtől Auschwitzig) törte meg. A nagyon alapos, mintegy hároméves kutatómunkát követően megírt könyv hatása rendkívüli volt: egy szempillantás alatt a figyelem középpontjába emelte a harmincas években az Interrel és a Bolognával egyaránt bajnokságot nyerő zsidó származású fiatal edző elfeledett történetét. A könyv megjelenése óta mind a milánói San Siróban, mind a bolognai Dall’Ara stadionban emléktábla őrzi Weisz Árpád nevét. S azóta szinte nem telt el úgy év, hogy az olasz labdarúgás valamilyen módon meg ne emlékezne tragikus sorsú szakvezetőjéről, akinek immár méltó és kitörölhetetlen helye van az olasz foci történetében.
***
Weisz Árpád 1896. április 16-án Solt városában született. A gyermekkoráról nagyon keveset tudunk, szülei valószínűleg orvosok voltak. Focista pályafutását Budapesten, a Törekvésben kezdte 1922-ben, ahol a tehetséges, Csili becenévre hallgató balhátvédre nagyon hamar felfigyelt az akkori szövetségi kapitány, Kiss Gyula, aki még abban az évben a válogatottba is meghívta. A június 15-ei Svájc elleni (1–1) mérkőzést követően Weisz kihagyhatatlan lett a nemzeti tizenegyből. Ennek ellenére máig nem ismert rejtélyes okokból alig egy évvel később már külföldre akart menni, dacára annak, hogy abban az időben ezzel a válogatottságát kockáztatta. Hamarosan a cseh Brno városát választotta, ahol a Makkabi Brno, egy cionista, színtiszta zsidó csapat játékosa lett. A csapat ekkoriban szinte kizárólag magyar származású zsidó fiatalokból állt, akik az európai turnéik alatt olyan ellenfeleket vertek meg, mint a Real Madrid vagy az olasz válogatott. Nem csoda, hiszen a Makkabi nagyon népszerű volt a húszas években a magyar válogatottak körében is.
2013. 02. 01. (XVII/5)
