Kereső toggle

A széles ÚTON

Jack Kerouac

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az amerikai kiadást követően négy évvel magyarul is megjelent Jack Kerouac kultikus regényének legújabb kiadása. „Az eredeti tekercs" alcímet viselő könyv tekinthető kritikai kiadásnak is. Különlegessége, hogy az eddigi kiadásokban álnéven szereplők az eredeti nevüket viselik.  Sokkal érthetőbbé válik, hogy a könyv miért vált az ellenkultúra, a konvenciók ellen lázadók hitvallásává. Ha elolvassuk és átgondoljuk, meg fogjuk érteni, hová vezet ez az út. Sehova.

Jack Kerouac legismertebb regényének kéziratával 1951 elején rontott be Robert Giroux-hoz, aki barátja és szerkesztője volt. Maga a kézirat önmagában meglepő volt. Egy harminchat méter hosszú tekercs, amely összeragasztott írógéplapok tömegéből állt. A bekezdések nélküli szöveg már önmagában megdöbbentette Giroux-t. Hát még, amikor a szerző kijelentette, hogy az egész írást a „Szent Lélek diktálta". Ki volt Jack Kerouac? Hogyan, mikor született az Úton? Kik a főszereplői? Milyen hatása volt és van a mai napig is? Vajon miről szól valójában?

Jack Kerouac hatévesen tanult meg angolul. A francia gyökerekkel bíró család gyermeke ezt a nyelvet használta otthon a mindennapokban. A kis Jack már tízéves kora előtt elhatározta, hogy író lesz. Ettől kezdve mániákusan írt, mindenhová jegyzetfüzetekkel ment, és a legapróbb részletekbe menően feljegyezte mindazt, amit gondolt, és ami történt vele. Levelezése is erről árulkodik. Közben vándorló életmódot folytatott. Nem volt állandó otthona, váltakozva lakott a különböző rokonainál. Tengerésznek is állt, előbb az Egyesült Államok Kereskedelmi Flottájában, majd a Hadiflottában szolgált. A második világháború során azonban pszichiátriai indoklással leszerelték. Ezt követően ismerkedett meg azokkal az emberekkel, akik társai voltak a csavargásban. Ők azok, akik könyveinek hőseit adták. A tulajdonképpeni beatnemzedék zászlóvivőiről van szó. Közöttük volt a magyar olvasó számára leginkább ismerős két író: William Burroughs (többek mellett a Meztelen ebéd szerzője) és Allen Ginsberg (az Üvöltés című, ma már legendásnak tekinthető vers szerzője). A közös beszélgetések, kábítószer- és alkoholmámorban eltöltött napok, a csavargások szülték meg Kerouac írásait.

Az Úton végleges szövege hét éven keresztül íródott feljegyzésekből állt össze. A könyvhöz kapcsolódó legenda szerint a szerző három héten keresztül, magát benzedrinnel és kávéval felpörgetve írta a szöveget. Ehhez kapcsolódik a százhúsz láb, azaz harminchat méter hosszú kézirat története is. Kerouac állítólag azért ragasztotta össze a papírlapokat, hogy az alkotás lendületét még a lapok cseréje se törje meg. Ezzel a tekerccsel állított be szerkesztőjéhez, és erről jelentette ki, hogy semmiféle szerkesztést és tördelést nem hajlandó rajta eszközölni. Innen számíthatjuk azt a hat évig tartó huzavonát, amelynek eredménye lett az a változat, amely egészen 2007-ig, a teljes és eredeti tekercs szövegének megjelenéséig ismert volt a széles olvasóközönség előtt. Azonban mire 1957-ben kiadták az Útont, már számos változás történt a szövegben. Például a kiadó megkövetelte, hogy a szereplők eredeti nevét meg kell változtatni. Kihagyták a szélsőséges történések vagy éppen az egyes szereplők homoszexuális kalandozásainak leírását. A tördelés valóban megtörte azt a prózaformát, amelynek megalkotását Kerouachoz kötik. Ez a spontán próza, amelynek alapelvét úgy fogalmazta meg: „az első gondolat a legjobb", a szöveg dinamikája a dzsessz-zene bebop stílusának pulzálásához és a kilégzés-belégzés ritmikájához köthető (érdekes módon a híres cseh író, Bohumil Hrabal hasonló módszert említ írásainak elkészítésekor).

1957 júliusában jelent meg az Úton, amely már korántsem emlékeztetett az eredetire. Ugyanis, amikor Allen Ginsberg híres verse, az Üvöltés 1955-ben megjelent, és sikert aratott, Kerouac érezte, hogy lépnie kell regénye ügyében. Bement kiadójának irodájába, és kijelentette, hogy bármilyen változtatáshoz hajlandó hozzájárulni a megjelenés érdekében. Tehát a spontán próza alapművéről kijelenthetjük, hogy a leg-

inkább átírt és tudatosan megszerkesztett művek egyike. A megjelenést követően a kritikusoktól pozitív vélemények hangzottak el: Amerika új hangjának nevezték a szerzőt.

Kik is szerepelnek a regényben? A szerző korának azok a gondolkodói, írói jelennek meg a műben, akik a későbbi évtizedek amerikai és az ifjúsági zenéken keresztül a világ fiatalságára a legnagyobb hatással bírtak. Az egyik főszereplő maga Jack Kerouac, akinek valóságos csavargásai adják a történet alapját. Az öt részből álló munka bemutatja a második világháború utáni Amerika jellegzetes alakjait, akik keresztül-kasul megtalálhatók a kontinensnyi országban. A főhősök velük találkoznak, róluk alkotnak véleményt, és keresik önmagukat az utazások során.

A regény központi figurája Neal Cassidy. Ez a coloradói Denverben született fiatalember, akit borzasztó családi körülményei (fiatalon elveszti anyját, apja egy csavargó alkoholista) igazi vesztessé tesznek. Ennek ellenére egy látens homoszexuális denveri ügyvéd, Briverly több társával együtt kiemeli az utcagyerekek közül, és megpróbálja a tehetséges fiút jó útra állítani. Cassidyvel azonban kudarcot vall, hiszen nem lesz a társadalom hasznos tagja, hanem megszállott csavargóként járja az utakat, városokat. Híres író akart lenni, de sokkal inkább lett ihletője irodalmi műveknek, mint alkotója. Kerouac regényében az 1947-51 közötti évek együttes és lázas útkeresése rögzült. A regényben bemutatott Cassidy a valóságban is megszállottként bolyongott és csapongott. Több házasságon „esett át" ezekben az években, és bizony a bigámia fogalmát is kimerítette. Jó barátságot ápolt Ken Kesey-vel is, annyira, hogy a híres Száll a kakukk fészkére című regény főszereplőjének karakteréhez részben mintát is adott. Amikor az 1960-as évek közepén a hippikultúra és a tudatmódosító szerek (többek között az LSD) legalizálása körüli társadalmi és politikai vita zajlott az Egyesült Államokban, Kesey és Cassidy egy Further nevű busszal átszelte a kontinenst, hogy támogatásukról biztosítsák Timothy Learyt, az LSD legalizálásáért küzdő egykori pszichológust. A buszt Cassidy vezette folyamatos LSD-mámorban, az utazókat pedig a szája előtt lévő mikrofonon keresztül tájékoztatta aktuális vízióiról.

A regényben megjelenik Allen Ginsberg is, akinek költői munkásságról Kerouac ironikusan szól. Minden verseskötetét „búbánat" ciklusnak nevezi. A regényben csupán annyi a szerepe, hogy a főszereplő Cassidyt beavatja a keleti misztikába, és szeretőjévé teszi. A másik híresség, akiről olvashatunk, William Burroughs író, akinek New Orleans melletti háza a nyugalom szigetét jelenti a vándoroknak. Igaz, hogy a vendéglátó, aki teljesen rabja az ópiátoknak, nem igazán törődik vendégeivel, de azok nem is kívánnak mást, csupán fedelet a fejük fölé. Az előkelő St. Louis-i családból származó Burroughsnak 1950-ben marihuánabirtoklás miatt Mexikóba kellett menekülnie, de ezzel csupán indokot szolgáltatott Kerouacnak és Cassidynek, hogy átlépjék az országhatárt.

A regény hatása tulajdonképpen nem is megjelenésekor, hanem az 1960-as évek elejétől vált elementárissá. Akkor, amikor felnőtt a háború utáni amerikai nemzedék, amely nem a fogyasztásban látta élete értelmét, mint szülei, hanem önmaga megtalálásában. A polgárjogi mozgalomban, a vietnami beavatkozás elleni tiltakozásban, végső soron a fennálló rend teljes elutasításában. Még nagyobb hatása volt az európai fiatalokra, akik közvetlenül láthatták a második világháború következményeit. A vasfüggönyt, a hatalomgyakorlás autokratikus voltát vagy éppen a valamikori nácik beépülését az establishmentbe. A vasfüggöny keleti oldalára becsempészett nyersfordítású példányok csak fokozták a szűk levegőjű kommunista blokkban élők szabadságvágyát. Megmozdította az emberek fantáziáját, hogy kövessék Dean Moriarty (a szerkesztett változatban Neal Cassidy neve) példáját, és megéljék a mérhetetlen szabadságot. Nem véletlen, hogy 1968-ban a prágai tavasz során a csehszlovák fővárosba látogató Allen Ginsberget „május királyának" választották. Első olvasatra Kerouac regénye erről a megélhető szabadságról szól. De mi lehet valójában az üzenete?

A regény valójában arról szól, hogy hősei, akik a második világháború utáni Amerikát elfogadni nem akaró fiatalok, hogyan keresik önmagukat. Keresik, mert nem akarnak olyanokká lenni, mint szüleik. Keresik, mert úgy gondolják, hogy vándorlásuk és kísérletezéseik révén, amelyek nem csupán fizikai szinten, hanem erkölcsileg és spirituálisan is történnek, megismerhetnek valami abszolút igazságot. Körbejárják az Egyesült Államokat, hogy megtalálják ezt a vágyva vágyott igazságot. Kipróbálnak mindent, hogy megtalálják önmagukat. Kacérkodnak a keleti filozófiákkal, amelynek egyik alaptétele az örök körforgás, amelyből csak azok léphetnek ki, akik megvilágosodtak. Az Úton tulajdonképpen ezt a spirituális utazást jelképezi. A regény vége azonban, amikor már a beszélni nem tudó, semmi lényegeset mondani nem képes Neal Cassidyről ír, és bemutatja a konszolidációt választó Jack Kerouacot, aki ugyan még a régi barátra gondol (talán mindig is rá fog gondolni), de már nem találja vele a közös hangot, azt fejezi ki, hogy ebből a körforgásból nem lehet kiszállni. Sem a drogok, sem az alkohol, sem a vad kalandok, sem a misztika révén. Csupán annak segítségével, akinek születéséről a nyugati világ az elmúlt napokban emlékezett.

Olvasson tovább: