Kereső toggle

Micimackó legendája

85 éve jelent meg a gyermekmesék klasszikusa

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A népszerű mese óta sok minden kiderült kedvenc bocsunk alkotójáról, na meg persze Róbert Gidáról, és arról is, hogy ez az ártatlan medve mégiscsak ártott némelyeknek a pályafutása során. Medveczky Medve úr, alias Micimackó, aki mindig fejjel lefelé teszi meg a lépcsőn le- és felvezető utat, minden lépcsőfokot gondosan megkoppintva kobakjával, immár aggastyánkorba érkezett. A magyar gyermekszáj híresztelése ellenére Micimackó nem magyar, és a regényt nem is Karinthy írta. Alkotóját Alan Alexander Milne-nek hívták, akinek a nevét az elterjedt magyar szóhasználat ellenére Milnnek kell ejteni.

Az angol író 1882-ben született London Kilburn kerületében, és lényegében itt is nőtt fel. Az apja által vezetett bentlakásos iskolában rövid ideig H. G. Wells, a science fiction egyik úttörő szerzője is tanítója volt. A Westminster iskola után a cambridge-i Trinity College matematika-ösztöndíjas lángelméje lett, de talán kissé besokallt a számoktól, mert 1903-as diplomázását követően inkább az írásnak szentelte életét. Az egyetemi lapban megjelent humoros írásai felkeltették a hírhedt Punch Magazine érdeklődését, és három évvel később felvették gyakornoknak a laphoz. Az évek során egyébként szerkesztőhelyettesi posztig vitte.

A háború előtti években írói pályája fölfelé ívelt, elsősorban dráma- és vígjátékíróként vált közismertté. E korai, sikeres napok egyikén vette el élete párját, Dorothy (Daphne) de Sélincourt-t, akihez halála napjáig hűséges maradt.

Az első világháború alatt a Királyi Warwickshire Ezred katonájaként szolgált, majd betegsége miatt a hírszerzési alakulatnak segédkezett. 1916-ban Franciaországot is megjárta, hogy a titkosszolgálat számára készítsen propagandaanyagokat. Három évvel később innen szerelt le.

A háború rémségeit megörökítő írásai is sikert arattak, de a nagyközönség az 1921-ben írt Kaland a nászúton című vígjátéka után ismerte meg. A darabra lecsaptak mind a londoni West End, mind a New York-i Broadway színházóriásai, ami jelentős anyagi fellendülést hozott családja életébe. 1925-ben megengedhették maguknak, hogy megvásárolják a sussexi Cotchford Farm nevű birtokot. A sorozatos sikerek ellenére ekkor mégis olyan folyamat kezdődött az író életében, amelyet egész életében bánt, de sosem volt képes viszszájára fordítani.

Önéletrajza szerint, amikor azt mondta irodalmi ügynökének, hogy krimit készül írni, az arra hivatkozva utasította el a stílusújítást, hogy az ország Punch-humoristaként tekint rá, és ebben a mederben kell maradnia. Később, amikor a gyerekversek béklyójából kívánt kitörni, azt a választ kapta, hogy ízléstelen stílustörés lenne a gyermekkönyvet váró olvasóközönség elé bűnügyi történetet tálalni.

Talán a háború feldolgozatlan „élményei" fordították Milne-t mindinkább a gyermeki világ ártatlansága felé. Így született meg Micimackó legendája, melyet 1926 októberében bocsátott útjára. Ebben persze nagy szerepe volt cseperedő gyermekének, a gombahajú Christopher Robinnak, ki nem más, mint a Karinthy által Róbert Gidának keresztelt világhírű kisfiú. A gyermek plüssállatai ihlették a mese legtöbb szereplőjét. Így vált azóta is szinte mindenki gyermekkorának részévé Füles, Malacka, Tigris és a többiek. (Az eredeti figurákat New Yorkban őrzik a Stephen A. Schwarzman Múzeumban.)

A Százholdas Pagony a valóságban az Ötszázholdas Pagony, a kelet-sussexi Ashdown erdejének része. A könyv (és mellesleg a Punch Magazine) illusztrátora, E. H. Shepard több sétát is tett az erdőben, hogy inspirációt szerezzen a rajzokhoz, amelyek aztán olyan jól sikerültek, hogy máig velük jelentetik meg a művet. A mesében bemutatott híd létezik, és ma is sűrűn látogatott turistalátványosság. Shepard Micimackót saját fiának plüssfigurájáról mintázta.

Róbert Gida medvéjét eredetileg Edwardnak hívták, de a Winnipeg-osztag híres kanadai kabalája, a Winnie-re hallgató feketemedve után a Winnie-the-Pooh nevet kapta. Winnie egyébként a londoni állatkertben talált végső lakóhelyre a háború után, és itt találkozott többször is egymással az író, a gyermek és az igazi Micimackó.

A most 85 éve megjelent könyv után Milne egy verseskötetet publikált Hatévesek lettünk címmel, amelyben szintén a Micimackó szereplőit vonultatja fel; végül a Micimackó kuckója (The House at Pooh Corner) zárta a sort 1928-ban. A sorozat fergeteges sikert aratott az óceán mindkét oldalán, és minden addiginál híresebbé tette az írót.

A Micimackó-mese azonban végképp elindította Milne-t az irodalmi lejtőn. Egy idő után valóságos nyűgként élte meg, hogy a történetet papírra vetette, ugyanis ezután már senki nem volt kíváncsi más jellegű írásaira; csak gyerekmesét vártak tőle. Közönsége korábban nyitott volt a Punch bemerevedett humorának forradalmasítására, örömmel fogadta drámáit, színdarabjait, sőt még egy szellemes detektívregény is beékelődött a sorba, de ahogy Milne maga mondta: „hetvenezer szóval (nagyjából ennyi szóból áll négy fő gyermekkönyve) búcsúztam mindettől". Micimackó egyszerűen befagyasztotta számára a mozgásteret.

Amerikában még a medvemese után is akadtak olvasói novelláinak, regényeinek, de a harmincas évekre Milne felnőtt olvasótábora jószerével a tengerentúlon is elpárolgott. Fia, Christopher önéletrajza szerint otthon, Angliában egy idő után maga a Punch is megtagadta, hogy egyéb írásait kiadja.

Nyugdíjas éveit birtokán töltötte. Egy 1952-es szélhűdés, majd agyműtét következtében mozgásképtelen lett. Egy év alatt minden reménye szertefoszlott, s a kiábrándult írót 1956-ban, nem sokkal 76. születésnapja után érte utol a halál.

Milne nem verte nagydobra vallási nézeteit, kevés feljegyzés maradt ezzel kapcsolatban. A második világháborúról azonban sok kortársához hasonlóan mégis bibliai képekben írt. „Amikor Hitler ellen küzdünk, maga az ördög ellen, az Antikrisztus ellen hadakozunk." Szerinte „Hitler egyenesen az Istennel szemben indított keresztes hadjáratot".

Legismertebb megjegyzését a vallásról halála napján idézték föl: „Az Ótestamentum jobban felelős az ateizmusért, agnoszticizmusért és mindennemű hitetlenségért - hívják bárhogy is -, mint bármely más könyv. Több templomot ürített ki, mint az olyan hétvégi tevékenységek, mint a mozi, a motorbiciklizés vagy a golfozás." Korábban is elítélte a szervezett vallásgyakorlást, különösen a kereszténységet (vagyis hazájában elsősorban az anglikán egyházat) bírálta amiatt, hogy bár a szent írásokat a bölcsesség és erkölcs forrásaként tanítják, az ilyen jellegű spiritualitás ugyanúgy válhat a tudatlanság, a gonoszság és a hazugság forrásává is. Szerinte a szószékről hirdetett szavak és a valóság közötti egyértelmű eltérés sokakból kételyeket, hitetlenséget és megvetést váltott ki.

Mindez azonban nem zárja ki, hogy Milne kereste Istent. Egyik írása rendkívül sokatmondó e téren: „Elizabeth Ann ezzel fordult dadájához: Kérlek, mondd meg nekem, kicsoda az Isten? Valaki csak alkotta őt is. Mégis ki lehet, mert én tudni szeretném!"

A kedves, barátságos, szívmelengető történetek kiötlője a magánéletében igazi rideg, tartózkodó angol polgár volt. Fia szerint feleségével nem igazán volt közös érdeklődési körük, de az asszony kétségkívül nevetett a viccein, és ez elégnek bizonyult az önbizalomban nem éppen dúskáló író számára.

Magányos életvitele nemcsak irományaira, hanem a fiával való kapcsolatára is rányomta bélyegét. A melegszívű mesélő, akit a Micimackó-könyvekből megismertünk, sosem létezett. A legnagyobb fantázia az egész műben talán éppen ez. Érzelmeit nem tudta megfelelő módon kommunikálni fia felé, aki így saját bevallása szerint sosem került közel édesapjához. A mackómese talán pontosan ennek pótlására szolgált.

A dadák által felnevelt Christopher nem tudott kitörni a mesefigura-skatulyából. Bár a mese minden otthonba beszivárgott, ő maga igazából ismeretlen maradt, s bár megpróbált írni, sosem fedezték föl. Apjáról így írt: „elcsente tőlem a nevem, és nem hagyott mást rám, mint egy üres címet, hogy egy híres író sarja vagyok". Egész életében kényszeredetten fogadta az ilyen üdvözléseket, és olykor-olykor alá is firkantott egy-egy kiadványt valakinek. Csupán életrajzának megírása után volt képes némiképp túllépni szégyenérzetén, és ismét a „saját szemébe nézni".

Kellemes pillanatokra és szép emlékű együttlétekre persze sor került, hisz az apa minden zárkózottsága ellenére mind barátaihoz, mind családjához hűségesen ragaszkodott, ahogy könyvének figuráit is a barátság és a hűség elve vezérli.

Milne halála után felesége a Micimackó-szereplők szerzői jogát eladta a Walt Disney vállalatnak, és ezzel a mese végképp beágyazódott a kultúrába. Az egész estés rajzfilmek és a sorozat máig népszerűek, elsősorban a kicsik körében, s azóta is számos újítást és feldolgozást élt meg, sőt új szereplőkkel is kiegészült. Így Mickey egér csapata és a hercegnők sokasága mellett a Százholdas Pagony társasága méltó helyet foglalt el a klasszikusok sorában.

Olvasson tovább: