Kereső toggle

Christine Lagarde - Az első nő, aki…

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

„Csodálattal adózom a személyének – nyilatkozta Timothy Geithner, az amerikai államkincstár vezetője még 2009-ben. Nála a briliáns elme őszinte kedvességgel párosul. ő az a személy, aki képes hatalmas szakadékokat is áthidalni, miközben mégis töretlen lojalitással képviseli országát.”

Christine Lagarde 2011. július 5-én vette át az IMF vezérigazgatói posztját elődjétől, Dominique Strauss-Kahntól, aki szexuális zaklatás vádja miatt kényszerült lemondani tisztségéről. Bár sokan egy „nem európai" vezetőt vártak az IMF vezérigazgatói székébe, a francia pénzügyminiszter már megválasztásakor széles körű támogatói bázissal rendelkezett, hisz Európa országai, az USA, de Kína és némely feltörekvő ország is egyértelmű támogatásáról biztosította a politikust. Így a „kivételesen tehetségesnek" és „kivételesen alkalmasnak" nevezett jelölt több illusztris szakembert utasított a háta mögé. Közvetlen versenytársa az elnöki székért folyó hajrában már csak a mexikói jegybankelnök, Agustin Carstens volt, de ellenfelei között volt még Stanley Fischer izraeli jegybankelnök és több nemzetközi gazdasági szaktekintély is.

A legek asszonya

Megválasztása sok szempontból előnyös, egy aspektusból azonban mindenképp egyedi: személyében üdvözölhetjük az IMF első női vezetőjét. Mindazonáltal nem ez az első eset, amikor Christine-nek eddig nők által bevehetetlen várakat, pozíciókat sikerült meghódítania. Tanulmányai befejeztével Lagarde Chicagóban próbált szerencsét - nem kis sikerrel. Mint elismert trösztellenes és munkajogi szakember a nemzetközi Baker & McKenzie jogi vállalatban történelmet írt: kitartó munkájával fokozatosan lépegetett fel a ranglistán. Hat év elteltével a cég nyugat-európai vállalatainak lett a vezetője, majd 1999-ben beválasztották az elnöki tanácsba. A teljes sikert azonban tizenhét évvel a vállalathoz való csatlakozása után érte el: 1999-ben megválasztották a cég vezérigazgatójának.

Miután a vállalat színeiben Brüsszelben megnyitotta az Európai Jogi Központot (European Law Centre), pályafutását a politikai életben folytatta. Külföldi sikerei utat nyitottak számára szülőhazájában is, tapasztalatával sikerült kivívnia a franciák tiszteletét is.  Ennek eredményeképp 2005 és 2007 között először Franciaország külkereskedelméért, majd 2007-től az ország gazdaságáért felelős miniszter posztját töltötte be. Ezután 2007-ben egy újabb - mindaddig női pályázók számára bevehetetlen - „vár esett el előtte": Nicolas Sarkozy megválasztotta pénzügyminiszterének. Így a történelemben Lagarde lett az első nő, aki pénzügyminiszteri posztot tölthetett be Franciaországban, illetve így a G8-ak társaságában is.

Lagarde számos elismerést kapott teljesítményéért; többek között a Financial Times által készített „legjobb pénzügyminiszterek" listájának élére került 2009-ben, illetve ugyanebben az évben a Forbes 100 legbefolyásosabb női listájának előkelő 17. helyét foglalta el (maga mögé utasítva többek között még II. Erzsébet angol királynőt is).

A politikusnő véleménye szerint veszélyes, ha kulcspozíciókban „abszolút túlteng a tesztoszteron", ezért elengedhetetlennek tartja, hogy döntéshozó székekben ne csak férfiak, de nők is helyet kaphassanak. A Forbes magazinnak adott nyilatkozatában kifejtette: „Nem támogatom annak hangoztatását, hogy a hatalommal való bánásmódnak vannak nőies és férfias módjai is, hisz ezen a téren mindenkinek van férfias és nőies oldala is. Mégis saját tapasztalataim alapján úgy látom, hogy a nők jobban törekszenek arra, hogy egyre több területen helyt álljanak, illetve arra, hogy mindig egy kicsit lelkiismeretesebben törődjenek a feladataikkal."

Ezt Lagarde már diákévei alatt is igyekezett igazolni. Miután diplomát szerzett a Le Havre-ban működő Lycée François 1er egyetemen, ösztöndíjjal Amerikába utazott, és a Holton Arm Schoolban tanult tovább. Miután visszaérkezett, jogi diplomáját a Paris X Egyetemen szerezte meg, majd politológiából szerzett mesterdiplomát az Institut d'Etudes Politiques d'Aix-en-Provence-on. Tudását nemcsak hazájában kamatoztatta, de gyakornokként megfordult az amerikai parlamentben is, ahol William Cohen republikánus védelmi miniszter mellett dolgozott asszisztensként.

Lekvárfőzés és szinkronúszás

A most 55 éves lady egy entellektüel család első gyermekeként nőtt fel. Édesapja angol nyelvi professzor volt, míg édesanyja tanárként dolgozott, majd főállású anyaként nevelte Christine-t és három öccsét. Christine családi élete azonban nem volt törésmentes. Házassága, melyből két fia - a 22 éves Thomas és a 24 éves Pierre-Henri - született, sajnos zátonyra futott. Jelenleg élettársával él. Szabadidejére vonatkozó kérdések kapcsán bevallotta, hogy munkája mellett legnagyobb öröme a családjával töltött idő a felső-normandiai Rouen városában. „Szeretek főzni - nem csak magamnak -, hisz a főzés is az adásról szól. Sajnos ezen a nyáron még nem volt időm arra, hogy lekvárt főzzek be a családomnak. Illetve van egy gyönyörű rózsáskertem is Rouenban, de sajnos idén még nem tudtam élvezni a szépségét" - vallja be a politikus vágyakozva.

Lagarde asszony fő erősségei a professzionalizmus, az önfegyelem, továbbá kiváló kommunikációs képessége és kedvessége. Elmondása szerint beállítottságát annak köszönheti, hogy tinédzserként a francia nemzeti szinkronúszó csapat oszlopos tagja volt, ahol megtanulta, mit jelent a szorgalmas, alapos munka, a csapatszellem és az, amikor az ember „vissza tudja tartani a lélegzetét is"- teszi hozzá viccesen.

Lagarde az eurózónában

Ezen képességeire igencsak szüksége lesz az elkövetkezendő időben. Az igazi kihívás még csak most kezdődik el számára, hisz kinevezése épp az európai adósságválság kellős közepén történt meg. Mandátuma alatt legfőbb feladata - a Nemzetközi Valutaalap (IMF) és a vezérigazgatói tisztség tekintélyének helyreállítása mellett - a részrehajlás nélküli válaszadás az adósságválság problémájára. Lagarde az elmúlt időben is oroszlánrészt vállalt e feladatban, bizonyítva, hogy a végletekig elkötelezett az eurózóna egysége mellett.  Stabil meggyőződése, hogy az euró túléli a mostani nehézségeket.

A mentőcsomagok kidolgozásában kulcsszerepet játszó politikus véleménye szerint nem a tőke hiánya vagy megléte a kérdés. Az eurózóna még mindig törékeny alapokon áll. Megerősítéséhez szükséges a közös számviteli szabályozás kidolgozása, a felülvizsgálati mechanizmusok megerősítése és betartatása - akár szankciók árán is. Ezen felül fontos a megfelelő információáramlás biztosítása, illetve ennek fejlesztése, hisz egy tagállam lépése kihatással bír a vele összeköttetésben lévő összes tagországra. Mindezek előfeltételei az eurózóna stabil működésének. Célul tűzte ki a „lehetetlent": megtalálni az egyensúlyi pontot a gazdasági növekedésre való - törékeny - képesség megőrzése és egyidejűleg az államadósság és költségvetési hiány csökkentése között.

Az országok konkrét problémáit illetően Lagarde asszony mindenképp konszenzusos megoldást keres. A jogászból lett politikus - csak úgy, mint régen jogi ügyfeleit - az eurózóna országait is „ügyfeleinek" tartja. Az ügyfélérdek pedig megkívánja, hogy minden lehetséges megoldási opció mérlegre kerüljön: legyen ez akár egy újabb mentőcsomag vagy garanciák életbe léptetése, esetleg privát hitelezők bevonása, valamint - mint utolsó esély - az adósságok leírása.

Olvasson tovább: