Hollywood Kleopátrája

Cikk nyomtatása
Továbbítás emailben

Elisabeth Taylor az egyik legnagyobb klasszikus filmdíva volt, aki a hidegháborús világ megosztottságát szerepei és az általuk felidézett atmoszféra segítségével egy kicsit oldani tudta. Emlékezetes filmekben nyújtott alakításaival csak a nyilvánosság előtt zajló magánélete tudott versenyre kelni. Az angol királynő által lovagi rangra emelt színésznőnek most szerdán Los Angelesben hetvenkilenc évesen állt meg a szíve.

Pálfy Gyula

A mából nézve meglepő, a hatvanas-hetvenes években legalábbis érdekes jelenség volt, hogy miközben kölcsönösen atomrakéták irányultak az ellenfelek nagyvárosaira, a kultúra olyan termékei, mint a balett, a komolyzene és mindenekelőtt a film viszonylag simán átjutott az ideológiai ellenfél területére. Mi több, nem kevés alkotás szakmai és közönségsikert egyaránt aratott. Neves nyugati filmfesztiválokon például nem ódzkodtak kitüntetni - és sokszor megkönnyezni - oly jelentős szovjet filmeket, mint a Ballada a katonáról vagy a Szállnak a darvak  (és Jancsó Miklós vagy Makk Károly is elismert filmesnek számított). Minálunk ez alatt az Orion űrhajó vagy a Minden lében két kanál feszegette kissé a nyugatra nyíló ajtókat. Meg olyan egyéniségek, mint Marcello Mastroianni, Belmondo, Alain Delon vagy Sophia Loren, valamint Gina Lollobrigida. Az angol és amerikai színészek játéka (kis fáziskéséssel; talán gyanúsabbak voltak) is eljutott hozzánk. Paul Newman vagy Charles Bronson világító kék szeme, Henry Fonda ravaszkás rókaképe, Richard Burton markáns álla és - a sokak által legszebbnek tartott - Liz Taylor egész megjelenése valamit elhozott a vasfüggönyön túlról nekünk (és a szüleinknek), ami kicsit oldotta a légkört, és legalább egy-egy mozinyi időre valami más valóságba engedett bepillantást, mint amivel körül voltunk véve.

Liz Taylor amerikai szülők gyermekeként Angliában született. Családja a háború miatt visszaköltözött az USA-ba, ahol a mama elhatározta: sztárt farag a szép arcú kisleányából. Az ambiciózus asszony a legnevesebb stúdióknál házalt csemetéjével, aki lovas és kutyás (pl. Lassie hazatér), de mindenképp szívmelengető történetekben iratkozott be a gyereksztárok közé.

A híres MGM sikerei nyomán hosszú távra vette szárnyai alá, színészi diplomáját is a stúdió mentorálásával szerezte meg. Az ötvenes években előbb fiatalasszony szerepekben (Papa, Papa kedvence; Spencer Tracy mellett) vígjátékokban, majd mélyebb drámai alkotásokban mutatkozott be. Az óriás című monumentális történet hozta meg számára az igazi elismertséget, bár a később is gyakori tragédiák szele már ekkor meglegyintette: legendás partnere, James Dean még a forgatás vége előtt meghalt. Következő filmje forgatásakor egy másik színészkollégájával kis híján megismétlődött a korábbi dráma. Montgomery Clift a színésznő villájából elhajtva szenvedett autóbalesetet, életét éppen a helyszínre siető Liz mentette meg - két letört fogának a légutakból való eltávolításával.

Első Oscar-jelölését a Paul Newmannal együtt játszott, Tenesse Williams drámából készített Macska a forró bádogtetőn kapta, ahol (akkor még szokatlanul) a homoszexualitás kérdésköre is felbukkan. Taylorra ez időtájt tapad szép lassan a rosszlány-szerepkör, ami furcsa (vagy érthető?) módon még inkább tömeges érdeklődést támaszt filmjei és személye felé. Első Oscarjához  is hozzájárult e fíling; a Modern kaméliás hölgyben luxusprostituáltat alakított. Bár nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket, mégis életének központi - és jelképértékű címszerepét - az 1963-as Kleopátrában alakította, melyet a készítők a Ben Hur méltó vetélytársának szántak. A forgatáson alaposan felfordult Taylor élete. Egy heveny influenza miatt kis híján megfulladt. És ekkor kezdett viharos, ellentmondásos kapcsolatba Richard Burtonnel - bár ekkor már mindketten házasok voltak.

E szenvedélyes és mégis kegyetlen, egymást sebző szerelmi viszony, mintha a később kettejük játszotta Nem félünk a farkastól valóságbeli modellje lett volna: kétszer házasodtak össze, de ugyanúgy kétszer váltak is el egymástól. Taylor valódi természetét hitelesen képezte le (nem kevesek szerint) a Zefirelli rendezte Makrancos hölgyben, mindenesetre összesen nyolcszor házasodott (hét férfi oldalán). Túl a legszebb asszony- és legkreatívabb színésznői korszakán a lapok inkább növekvő, arcán is nyomot hagyó alkoholizmusáról és sorozatos válásairól írtak, mint művészetéről. Liz a nyolcvanas és különösen a kilencvenes években mintha már más világba költözött volna: drágaköveket gyűjtött, parfümöket tervezett, AIDS-kutatásokat szponzorált. Férjei között volt pár filmes, de politikus és építőipari munkás is, igaz, ez utóbbi legalább húsz évvel volt nála fiatalabb. Legendás barátságot ápolt Michael Jacksonnal, akinek tavalyelőtti halálakor a közvéleményt megindítóan beszélt kettejük barátságáról.

Életútjára nézve úgy tűnik, egyfolytában keresett valakit, aki méltó a bizalmára, és aki csak önmagáért és nem a hírnevéért vagy a pénzéért szereti.

Olvasson tovább:

Feliratkozás hírlevélre

 
Név: *
Email: *
Feliratkozással elfogadja a Hetek adatvédelmi elveit