Hollywood Kleopátrája

Cikk nyomtatása
Továbbítás emailben

Elisabeth Taylor az egyik legnagyobb klasszikus filmdíva volt, aki a hidegháborús világ megosztottságát szerepei és az általuk felidézett atmoszféra segítségével egy kicsit oldani tudta. Emlékezetes filmekben nyújtott alakításaival csak a nyilvánosság előtt zajló magánélete tudott versenyre kelni. Az angol királynő által lovagi rangra emelt színésznőnek most szerdán Los Angelesben hetvenkilenc évesen állt meg a szíve.

Pálfy Gyula

A mából nézve meglepő, a hatvanas-hetvenes években legalábbis érdekes jelenség volt, hogy miközben kölcsönösen atomrakéták irányultak az ellenfelek nagyvárosaira, a kultúra olyan termékei, mint a balett, a komolyzene és mindenekelőtt a film viszonylag simán átjutott az ideológiai ellenfél területére. Mi több, nem kevés alkotás szakmai és közönségsikert egyaránt aratott. Neves nyugati filmfesztiválokon például nem ódzkodtak kitüntetni - és sokszor megkönnyezni - oly jelentős szovjet filmeket, mint a Ballada a katonáról vagy a Szállnak a darvak  (és Jancsó Miklós vagy Makk Károly is elismert filmesnek számított). Minálunk ez alatt az Orion űrhajó vagy a Minden lében két kanál feszegette kissé a nyugatra nyíló ajtókat. Meg olyan egyéniségek, mint Marcello Mastroianni, Belmondo, Alain Delon vagy Sophia Loren, valamint Gina Lollobrigida. Az angol és amerikai színészek játéka (kis fáziskéséssel; talán gyanúsabbak voltak) is eljutott hozzánk. Paul Newman vagy Charles Bronson világító kék szeme, Henry Fonda ravaszkás rókaképe, Richard Burton markáns álla és - a sokak által legszebbnek tartott - Liz Taylor egész megjelenése valamit elhozott a vasfüggönyön túlról nekünk (és a szüleinknek), ami kicsit oldotta a légkört, és legalább egy-egy mozinyi időre valami más valóságba engedett bepillantást, mint amivel körül voltunk véve.

Liz Taylor amerikai szülők gyermekeként Angliában született. Családja a háború miatt visszaköltözött az USA-ba, ahol a mama elhatározta: sztárt farag a szép arcú kisleányából. Az ambiciózus asszony a legnevesebb stúdióknál házalt csemetéjével, aki lovas és kutyás (pl. Lassie hazatér), de mindenképp szívmelengető történetekben iratkozott be a gyereksztárok közé.

A híres MGM sikerei nyomán hosszú távra vette szárnyai alá, színészi diplomáját is a stúdió mentorálásával szerezte meg. Az ötvenes években előbb fiatalasszony szerepekben (Papa, Papa kedvence; Spencer Tracy mellett) vígjátékokban, majd mélyebb drámai alkotásokban mutatkozott be. Az óriás című monumentális történet hozta meg számára az igazi elismertséget, bár a később is gyakori tragédiák szele már ekkor meglegyintette: legendás partnere, James Dean még a forgatás vége előtt meghalt. Következő filmje forgatásakor egy másik színészkollégájával kis híján megismétlődött a korábbi dráma. Montgomery Clift a színésznő villájából elhajtva szenvedett autóbalesetet, életét éppen a helyszínre siető Liz mentette meg - két letört fogának a légutakból való eltávolításával.

Első Oscar-jelölését a Paul Newmannal együtt játszott, Tenesse Williams drámából készített Macska a forró bádogtetőn kapta, ahol (akkor még szokatlanul) a homoszexualitás kérdésköre is felbukkan. Taylorra ez időtájt tapad szép lassan a rosszlány-szerepkör, ami furcsa (vagy érthető?) módon még inkább tömeges érdeklődést támaszt filmjei és személye felé. Első Oscarjához  is hozzájárult e fíling; a Modern kaméliás hölgyben luxusprostituáltat alakított. Bár nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket, mégis életének központi - és jelképértékű címszerepét - az 1963-as Kleopátrában alakította, melyet a készítők a Ben Hur méltó vetélytársának szántak. A forgatáson alaposan felfordult Taylor élete. Egy heveny influenza miatt kis híján megfulladt. És ekkor kezdett viharos, ellentmondásos kapcsolatba Richard Burtonnel - bár ekkor már mindketten házasok voltak.

E szenvedélyes és mégis kegyetlen, egymást sebző szerelmi viszony, mintha a később kettejük játszotta Nem félünk a farkastól valóságbeli modellje lett volna: kétszer házasodtak össze, de ugyanúgy kétszer váltak is el egymástól. Taylor valódi természetét hitelesen képezte le (nem kevesek szerint) a Zefirelli rendezte Makrancos hölgyben, mindenesetre összesen nyolcszor házasodott (hét férfi oldalán). Túl a legszebb asszony- és legkreatívabb színésznői korszakán a lapok inkább növekvő, arcán is nyomot hagyó alkoholizmusáról és sorozatos válásairól írtak, mint művészetéről. Liz a nyolcvanas és különösen a kilencvenes években mintha már más világba költözött volna: drágaköveket gyűjtött, parfümöket tervezett, AIDS-kutatásokat szponzorált. Férjei között volt pár filmes, de politikus és építőipari munkás is, igaz, ez utóbbi legalább húsz évvel volt nála fiatalabb. Legendás barátságot ápolt Michael Jacksonnal, akinek tavalyelőtti halálakor a közvéleményt megindítóan beszélt kettejük barátságáról.

Életútjára nézve úgy tűnik, egyfolytában keresett valakit, aki méltó a bizalmára, és aki csak önmagáért és nem a hírnevéért vagy a pénzéért szereti.

Olvasson tovább:

A fiú, aki fákat ültet

A 20. évfordulóját ünneplő „Év Embere Európában” elismerést a Reader’s Digest magazin európai szerkesztőségei minden évben olyan személynek ítélik oda, aki elkötelezetten küzd valamely sürgető társadalmi probléma megoldásáért.

Végtelen bakancslista

Az igazán elszánt utazókban sok a közös jellemvonás: kíváncsiság, nyitottság, bátorság, felfedezési, tanulási vágy vagy épp a bölcsesség megszerzése. Mégis, gyakran eltérő célokat tűznek ki maguk elé, és utazási módszereikben is különbözőek.

Arc az erdőben

Gyermekkoromat Kaliforniában töltöttem, de felnőtté Kanadában értem egy nyár során. Tizennégy voltam akkor, tipikus Valley-beli gyerek, aki reménytelenül és felhőtlenül belemerült mindabba a csillogásba és ragyogásba, amit „LA-LA Land” kínált.

Feliratkozás hírlevélre

 
Név: *
Email: *
Feliratkozással elfogadja a Hetek adatvédelmi elveit