Pintér Károly egy emberöltő óta, harminc-hat éve dolgozik ezen a helyen, már a negyedik elefántgenerációt ápolja, gondozza, tanítja, szereti a Fővárosi Állat- és Növénykert legimpozánsabb épületében, az Elefántházban. A nagyközönség leginkább a két idős „hölgyet”, a negyvenes éveiben járó Hellát és Zittát ismerheti, akik tizennégy éve laknak itt. Olyan még nem volt az állatkert történetében, hogy egyszerre négy elefántot gondozzanak, de változnak az idők: itt a reményteljes új generáció. Tavaly ősszel érkezett Belgiumból a tízéves Assam, és itt a leendő párja, a kilencéves Angele is, aki Franciaországból jött hozzánk.
–ŰMost talán születnek utódok. Nagyon szeretnénk, hiszen utoljára 1966-ban jött világra kiselefánt az állatkertben, azóta nem sikerült – mondta Károly, miután bemutatta az ormányosokat.
Miért nem?
–ŰMert eddig nem volt megfelelő párunk. Most megvan a remény, hiszen jó a kapcsolat a két fiatal között. Úgy tűnik, szimpatikusak egymásnak.
Úgy értsem, azon múlik, hogy születnek-e utódok, hogy szimpatikusak legyenek egymásnak? Ez nem jellemző az állatvilágban.
–ŰPedig így van. Ha nem jönnek be egymásnak, nem lesz nász. Volt már hasonló esetünk. Korábban egy orrszarvú párnál fordult elő, hogy nem jött össze a dolog. A probléma oka az lehetett, hogy mivel együtt nőttek fel, testvéreknek tartották egymást, és nem párosodtak.
Mitől nem szimpatikus egymásnak két elefánt?
–ŰEzt sajnos nem tudom, tőlük kellene megkérdezni. Túlságosan kevés példány volt a praxisomban ahhoz, hogy ezt kideríthessem.
Milyenek, amikor nem szimpatikusak egymásnak? Agresszívek lesznek?
–ŰNem. Egyszerűen csak nem foglalkoznak egymással.
Miközben beszélgetünk, Angele fel-alá járkál a ketrecében, himbálja magát, egyik lábáról a másikra áll, és közben folyamatosan szuggerálja Károlyt, akivel közvetlenül előtte beszélgetünk.
Nyugtalannak vagy türelmetlennek tűnik, ha jól látom. Vár valamire?
–ŰIgen. Tudja, hogy itt az ideje a foglalkozásnak. Ilyenkor különböző feladatokat kell megoldania, és természetesen jutalomfalat is jár érte.
Miből áll ez a bizonyos foglalkozás? Megmutatja?
–ŰIgen, a kollegát megkérjük, kezdje el. A „protected contact”, vagyis „védett kapcsolat” elnevezésű elefántgondozási módszer szerint a gondozók nem mehetnek be az állatokhoz, de az ápolóval való jó kapcsolat, illetve az egészségügyi vizsgálatok miatt fontos, hogy hozzájuk férhessünk. Mivel nem gyalogolnak kilométereket, mint a természetes környezetükben, a körmük, a bőrük nem kopik megfelelően, ezért külön ápolásra szorulnak, ehhez viszont hozzájuk kell férnünk. Az, hogy kinyújtsák ormányukat, fülüket a rácson, azért fontos, hogy meg tudjuk vizsgálni a fogazatukat, adott esetben vért tudjunk venni a fülükből. Másrészről a szabad élethez képest jóval ingerszegényebb az élet az állatkertben, így ha nincs napi két-háromszori rendszeres foglalkozás, kényszermozgás vagy akár megbetegedés is kialakulhat náluk. Egyébként pedig intelligens állatok lévén kimondottan igénylik a foglalkozást.
Mi a lényege a foglalkozásnak?
–ŰEgy úgynevezett targetbotot (magyarul: célpálca) – ami valójában egy hosszú pálca – különböző testrészeihez érintünk, amire az elefántnak válaszul bizonyos mozdulatokat kell végrehajtania.
2011. 01. 28. (XV/4)
