Hideg téli nap, mínusz hat fok. Senki nincs kint. Egyedül a szibériai farkaspár nézelődik, sétálgat, hófehér tömött bundájuk hidegebbet is elbírna. Szemben velük a jegesmedve élvezi még egyedül a fagyot. Ellazulva fekszik a placcon, talán alszik is. Most kezdi csak jól érezni magát.
Pintér Károly egy emberöltő óta, harminc-hat éve dolgozik ezen a helyen, már a negyedik elefántgenerációt ápolja, gondozza, tanítja, szereti a Fővárosi Állat- és Növénykert legimpozánsabb épületében, az Elefántházban. A nagyközönség leginkább a két idős „hölgyet”, a negyvenes éveiben járó Hellát és Zittát ismerheti, akik tizennégy éve laknak itt. Olyan még nem volt az állatkert történetében, hogy egyszerre négy elefántot gondozzanak, de változnak az idők: itt a reményteljes új generáció. Tavaly ősszel érkezett Belgiumból a tízéves Assam, és itt a leendő párja, a kilencéves Angele is, aki Franciaországból jött hozzánk.
– Most talán születnek utódok. Nagyon szeretnénk, hiszen utoljára 1966-ban jött világra kiselefánt az állatkertben, azóta nem sikerült – mondta Károly, miután bemutatta az ormányosokat.
Miért nem?
– Mert eddig nem volt megfelelő párunk. Most megvan a remény, hiszen jó a kapcsolat a két fiatal között. Úgy tűnik, szimpatikusak egymásnak.
Úgy értsem, azon múlik, hogy születnek-e utódok, hogy szimpatikusak legyenek egymásnak? Ez nem jellemző az állatvilágban.
– Pedig így van. Ha nem jönnek be egymásnak, nem lesz nász. Volt már hasonló esetünk. Korábban egy orrszarvú párnál fordult elő, hogy nem jött össze a dolog. A probléma oka az lehetett, hogy mivel együtt nőttek fel, testvéreknek tartották egymást, és nem párosodtak.
Mitől nem szimpatikus egymásnak két elefánt?
– Ezt sajnos nem tudom, tőlük kellene megkérdezni. Túlságosan kevés példány volt a praxisomban ahhoz, hogy ezt kideríthessem.
Milyenek, amikor nem szimpatikusak egymásnak? Agresszívek lesznek?
– Nem. Egyszerűen csak nem foglalkoznak egymással.
Miközben beszélgetünk, Angele fel-alá járkál a ketrecében, himbálja magát, egyik lábáról a másikra áll, és közben folyamatosan szuggerálja Károlyt, akivel közvetlenül előtte beszélgetünk.
Nyugtalannak vagy türelmetlennek tűnik, ha jól látom. Vár valamire?
– Igen. Tudja, hogy itt az ideje a foglalkozásnak. Ilyenkor különböző feladatokat kell megoldania, és természetesen jutalomfalat is jár érte.
Miből áll ez a bizonyos foglalkozás? Megmutatja?
– Igen, a kollegát megkérjük, kezdje el. A „protected contact”, vagyis „védett kapcsolat” elnevezésű elefántgondozási módszer szerint a gondozók nem mehetnek be az állatokhoz, de az ápolóval való jó kapcsolat, illetve az egészségügyi vizsgálatok miatt fontos, hogy hozzájuk férhessünk. Mivel nem gyalogolnak kilométereket, mint a természetes környezetükben, a körmük, a bőrük nem kopik megfelelően, ezért külön ápolásra szorulnak, ehhez viszont hozzájuk kell férnünk. Az, hogy kinyújtsák ormányukat, fülüket a rácson, azért fontos, hogy meg tudjuk vizsgálni a fogazatukat, adott esetben vért tudjunk venni a fülükből. Másrészről a szabad élethez képest jóval ingerszegényebb az élet az állatkertben, így ha nincs napi két-háromszori rendszeres foglalkozás, kényszermozgás vagy akár megbetegedés is kialakulhat náluk. Egyébként pedig intelligens állatok lévén kimondottan igénylik a foglalkozást.
Mi a lényege a foglalkozásnak?
– Egy úgynevezett targetbotot (magyarul: célpálca) – ami valójában egy hosszú pálca – különböző testrészeihez érintünk, amire az elefántnak válaszul bizonyos mozdulatokat kell végrehajtania.
Közben a kolléga hozzáérinti a botot Angele homlokához, mire ő a rácshoz jön és megáll. Majd az egyik lábához érinti a botot, és ő felemeli, majd jön a másik láb. Az elefánt szemmel láthatóan élvezi a „tornaórát”.
– Assam kicsivel régebb óta van nálunk, ő már harminc vezényszót tud. Ő nemcsak a lábait emeli fel, hanem megfordul, tolat, oldalára fekszik, kiadja az ormányát, a fülét stb. Angele még az elején jár az iskolának, de nagyon motivált. Persze minden jól elvégzett feladat után jutalomfalat jár. Így jobban érthető.
Természetesen türelmesnek kell lennünk, hiszen ez hosszadalmas folyamat. Alapelvünk, hogy semmilyen negatív visszajelzést vagy büntetést nem kapnak a gondozótól, csak pozitív bánásmódot alkalmazunk, tehát jutalomfalat jár nekik, ha jól végrehajtották a feladatot. Így rögzül a helyes viselkedés.
Mennyi idő alatt tanulnak meg egy-egy mozdulatsort?
– Angelének három napra volt szüksége, mire felemelte a lábát.
Ez jónak számít?
– Igen. Okos kislány. Sőt, kicsit strébernek is mondhatnám. Gyorsan le akarja „darálni” a munka részét, hogy megkapja a jutalomfalatokat.
Hatalmas vastag rácsok és üvegfal választja el az állatokat. Ennyire veszélyes az elefánt?
– Igen.
Miért, agresszívek?
– Nem, de előfordulhat, hogy megijednek, és olyan mozdulatokat tesznek, ami nem „egészséges” a hozzájuk képest törékeny embernek. Tőlünk, a gondozóiktól állandóan csak jót kapnak, nem akarnak bántani minket, de baleset – elvileg – előfordulhat.
Mi történhet a szinte karvastagságú rács mellett, ami elválaszt bennünket?
– Például, ha az ormányával odaszoríthatja az ápolót a rácshoz, az már elég gond. Nálunk még nem történt baleset. Főként azoknál az ápolóknál fordulhat elő, akik nagyon régóta dolgoznak velük, és rutinból csinálnak mindent, de a kezdőknél sem kizárt a gyakorlatlanság miatt.
A kutyák, de a lovak is adnak előzetes figyelmeztetéseket, például a farok-, a fül-, a szájtartásukkal. Az elefántoknál is van hasonló „piros lámpa”?
– Igen. Figyelni kell. A fülük mozgásából vagy az ormányuk állásából lehet következtetni a hangulatukra. Ha szétterjesztik a füleiket, felemelik az ormányukat, az felér egy fenyegetéssel. Nem jár jól az, aki figyelmen kívül hagyja ezt, mert biztosan támadni fognak. De alapvetően jóindulatúak, idővel kialakul egy jó bizalmi kapcsolat az ápoló és az állat között.
Lehetséges ember és elefánt között valami hasonló kapcsolat, mint a kutya és a gazdi között?
– Igen, abszolút. De ezért sokat kell dolgozni, sokat kell foglalkozni velük, hogy elfogadják az ápolót, és megbízzanak benne.
Közben véget ért Angele foglalkozása. Ügyes volt, minden feladatot szépen megoldott. Most jön az ebéd. A gondozó behoz egy láda zöldséget: sárgarépát, sütőtököt, salátát, zellert, uborkát, paradicsomot, paprikát, gyümölcsöket. Ázsiai elefánt lévén nem kedvence a paprika és a paradicsom, meg is hagyja rendszeresen, de reggelre az is eltűnik.
Az említettek mellé borsószem nagyságú takarmányt is kap. Elnézem, mennyit dolgozik, hogy a földre szórt apró falatokat összegyűjtögesse. Ormánya végével egy maréknyit kiválaszt, körbekarolja, megigazgatja, majd bámulatosan úgy emeli fel, és teszi be a szájába, hogy egyetlen szem sem esik le közben. Kemény munka. Negyvenötezer izomgyűrű segíti a mozdulatot az ormányában.
Említette, hogy Angele kilenc évével fiatalnak számít. Ez azt is jelenti, hogy még növésben van?
– Igen, ő nagyon fiatal. Az elefántok korát hasonlóan kell számolni, mint az emberét, hiszen átlagban hatvan évet élnek. Szóval Angele még sokat fog nőni.
Hány éves korukig nőnek az elefántok?
– Sokan nem gondolják, de az elefántok életük végéig nőnek, igaz az utolsó éveikben már csak néhány millimétert. Alapvetően a fogaik állapota határozza meg az élethosszukat. Életük során hatszor-hétszer váltanak fogat. Mivel puhább az állatkerti táplálék, és adott az orvosi ellátás, a gondozott elefántok akár hetven évig, azaz tíz évvel is tovább élnek, mint a szabadban élő fajtársaik.
Milyen a napirendjük? Most odakint keményen fagy, kimennek ilyenkor is?
– Igen, természetesen, szeretnek kint játszani a hóban. Bár ma nagyon hideg van, valószínűleg ma nem mennek ki. Egyébként mindennap kint vannak a kifutón.
Hét közben nem találkozik a leendő pár, de közel van a ketrecük, és látják is egymást. Kommunikálnak egymással?
– Igen, biztosan. Az elefántok számunkra nem hallható magas hangon kommunikálnak, hasonlóan a denevérekhez. Máskor viszont nagyon mély hangokat adnak ki. Az állatkerti elefántoknak sokat számít, hogy a gondozónak milyen az orgánuma. Nem szeretném megbántani a hölgyeket, de ők nem lennének jó elefántgondozók.
Tényleg? Miért nem?
– Azért, mert a magas fekvésű női hang bántó az elefántoknak. Ők egyedül akkor használnak magas hangokat, amikor trombitálnak, de ezzel veszélyt, fájdalmat, ijedtséget fejeznek ki.
Ez azt jelenti, hogy én például hiába próbálnám betanítani nekik a feladatokat, nem lennének együttműködők?
– Valószínűleg nem engedelmeskednének. Nyugtalanító számukra a magas hang, feszültekké válnak tőle.
Ilyen hosszú idő alatt sok mindent megfigyelhetett velük kapcsolatban. Mennyire van egyéniségük az elefántoknak?
– Természetesen mindegyik egyed más, hasonlóan az emberekhez. Nemcsak testalkatra nézve, hanem belső tulajdonságokra is nagyon különbözőek.
Hogy néz ki egy elefántgondozó munkanapja?
– Reggel mindig az az első, hogy ellenőrizzük az állatok egészségi állapotát és a hangulatát, ami sok mindenről árulkodik. Utána a már említett foglalkozás következik. Ezután a két idős „hölgy” lábápolására kerül sor: beáztatjuk, lekezeljük, lereszeljük a felesleges körömrészeket. Utánuk Assam következik, hasonló programmal. A három elefánt ezután kimehet a kifutóra, miközben a legfiatalabbon, Angelén a sor, majd természetesen ő is kimegy. Ezután következik a gondozói munka „szépsége”, az állatok helyének takarítása, fertőtlenítése. Miután bejönnek az állatok, megkapják a reggelijüket, (naponta száz-százhúsz kiló takarmány), majd nyáron mindennap, télen pedig hetente néhányszor megfürdetjük őket.
Eddig főként a „fiatalokról” beszéltünk, de a szomszéd épületben ott van a két idős „hölgy”, ahogy nevezte őket. Velük milyen a kapcsolat?
– Természetesen velük is jó, de teljesen más. Sokkal bensőségesebb velük a viszony, hiszen őket teljesen másként neveltük. Esetükben még a testközeli kapcsolattartásról van szó, tehát a gondozó bemehet hozzájuk, bent zajlanak a foglalkozások, az etetés, a takarítás, az egészségügyi vizsgálat stb. A fiatalabbakhoz már nem megyünk, nem mehetünk be az új nevelési módszer elvárása szerint.
Bensőségest mondott? Ez mit jelent?
– Bármikor bemehetek hozzájuk, odajönnek, megszimatolnak az ormányukkal, és én is hozzájuk érhetek. Amikor az egyik idős „hölgy” lábát kezelem, odatolakszik a másik is, mert nem akar kimaradni semmi jóból. Ha beszélek hozzájuk, válaszolnak, azaz mormognak a maguk módján. Keresik a társaságomat. Szinte megmotoznak az ormányukkal, mert tudják, a zsebemben mindig találnak valami finomságot.
