Aki Puskással holtversenyben a legismertebb magyar

London 1948, Helsinki 1952, Melbourne 1956, sorozatban háromszor olimpiai bajnok, elsőként a világon. Kétszeres Európa-bajnok. Profi ökölvívóként 29 mérkőzés vívott veretlenül. Profiként is Európa-bajnok. 1989-ben a WBC (World Boxing Council) szervezete tiszteletbeli világbajnoknak nyilvánította, elismerve, hogy ő a világ valaha volt legjobb amatőr és profi középsúlyú ökölvívója.

Több mint hat év telt el azóta, hogy egy szeles októberi csütörtökön a Farkasréti temető ravatalozójánál talpalatnyi hely sem maradt üresen. Tudtuk, hogy nagyon beteg, tudtuk, hogy a kór megteszi azt, amire ember nem volt képes. A villámként mozgó ívesre formálódott lábairól a betegség, előbb utóbb ledönti.

Amikor „Papp Laci" - mert őt így nevezte mindenki - elköltözött az élők közül, tudtuk a magyarságunk pótolhatatlan példaképét, a legismertebb magyar ember egyikét veszítettük el. Mégis, aki ismerte őt, és a világon nagyon-nagyon sokan voltak ilyenek, képtelenek voltunk feldolgozni.

Az őt búcsúztatók legmagasztosabb gondolatai is csak szerény dicséretnek tűntek. Pedig Szegő Andás így vélekedett: „megvolt a képessége, hogy a kisember köznapiságát a világgal folytatott harcában a zsenialitás szintjére emelje, illetve azokat a csillogó képességeit, amelyek őt a szorítók királyává emelték képes volt a hétköznapi létünk szintjére hozni". Latinovits Zoltán szerint a: „magyarság álmainak megtestesítője volt".

A halálát követő nap az újságok az egész világon - bánatunkra - szalagcímeket töltötték meg halálhírével: „Gyászban a boksz, meghalt Papp a kesztyűk legendája, aki egy korszakot világított be."

„Az első volt ki öklözőként három egymást követő olimpián is arany érmet nyert."

„1956. december 1-jén Melbourne-ben úgy nyert olimpiai aranyérmet, hogy szülővárosában szovjet tankok közlekedtek."

„Az első ökölvívó volt, aki a szovjet blokkból kitörve profivá lett."

Édesapja székely magyarként az első világháború után költözött Magyarországra. Papp László 1926. március 25-én, Budapesten született. Édesapja hegedülni tanította (sok-sok vereséget szenvedő halhatta nótáit), de bokszmérkőzésekre is magával vitte, szerencsénkre. Édesapja 1937-ben bekövetkező halála után, sokat segített édesanyjának, aki a legközelebb állt hozzá egész élete során.

A MOM szakosztályában kezdett öklözni. Első edzője, Fehér István volt. Adler Zsigmonddal hamar egymásra találtak, és a mester és mesteredző 1982-ben bekövetkezett haláláig elválaszthatatlan párost alkottak. Úgy, mint edző - versenyző, mint szövetségi kaptány - szaktanácsadó, és mint fogadott apa és fogadott gyerek. 1953-ban az Európa-bajnokságra utazáskor a vonaton tudta meg, hogy az „Öreget" a sportvezetés nem delegálta. Az utolsó pillanatban, hiába volt mint címvédő, leszállt a vonatról. Ennyire fontos volt számára Adler Zsiga.

Első válogatott mérkőzését 1945 szeptemberében az osztrák Böhm ellen kiütéssel nyerte meg. Később Böhm igen büszke volt erre a vereségére. Ebben az évben szenvedte el két emlékezetes veresége közül az egyiket az 1947-es Európa-bajnokságon a csehszlovák Torma II.-től, aki akkor a legjobbak közé tartozott, és Papp Laci 21 éves volt még csak.

Mindössze egy évre rá, 1948-ban a londoni olimpiai játékokon vett részt. A finn, Resko volt az első áldozata. Peterdi így írt: „Laci néhány szép cselére még nagyszerűen reagált, álla mégis üresen maradt egy ezredmásodpercre és ezért, a finn mély álomba merült."

A luxemburgi Welter arcát védte, a gyomor maradt üresen, majd fordított leosztás következett, mind a malomjátékban a csiki-csuki, és Welter mindkét keze már a földön, mert hogy békapozícióba ereszkedéshez szüksége volt a kezére.

Egy kiütéses és egy pontozásos győzelem után a döntőben a brit Wright következett. Már az első másodpercben kellemetlen élmény érte, az állára érkezett kemény balhorog okán. Papp eltáncolta a második menetet, a harmadikban rálépett a gázra, és a brit matróz már csak homokzsákként magasodott Laci fölé. Megvan az első olimpiai arany.

Papp László fekete szemöldöke alól szúrós tekintetével, magabiztos mozgásával fordított alapállásával az ellenfeleit azonnal hátrányba kényszerítette. Ma ezt pszichoterrornak neveznék.

1949-ben Oslóban Papp László megnyerte első Európa-bajnokságát.

1950 októberében akkor az évszázad mérkőzésének beharangozva eljött a visszavágó lehetősége Torma II ellen Prágában (!) Ha akkor lett volna televízió, sok ország adta volna élő egyenes adásban az Európa- és olimpiai bajnok mérkőzését. Így csak 4000-en lehettek tanúi, az ökölvívás minden szépségét bemutató mérkőzésnek. Laci első menetben horgok záporával lepte meg a szlovák fiút és jelentős előnyhöz jutott. A második menetben Torma összeszedte magát, de a döntő harmadik menetben Papp elképesztő tempót diktált, és mielőtt a pontozók összeadásukat, kivonásaikat befejezték volna, Torma odament Papphoz a szorítósarokba, megölelte és felemelte kezét! Zúgó taps kísérte ezt a nem mindennapi sportszerű eseményt, Prágában.(!) Ez volt Laci egyik legszebb amatőr mérkőzése.

1951-ben Milánóba már másodszor lett Európa legjobbja, ez idő tájt váltósúlyban.

Az 1952-es Helsinki olimpiáig kilenc mérkőzéséből kilenc győzelemmel melegített. Elsőként az USÁ-ból érkezett Webbel találkozott, és mikor Laci üdvözlésre nyújtotta kezét, az amerikai megütötte. Először és utoljára ekkor volt mérges a kötelek között. A szünetben Adler megnyugtatta, Papp pedig besétált és a második percben egy elemi erejű horog után a Lacinál egy fejjel magasabb Webbet kiszámolták. A kanadai Chase-nek is csak a második menetig tartott a mérkőzés. A már korábban említett balhorog eredményeként a kötélig imbolygott, ott helyet foglalt, majd kiszámolás után a nézők csodálatára Papp felemelte és a sarokba segítette. A bolgár Szpaszov elleni mérkőzésen az ökölvívás könnyedsége, eleganciája szerepelt a repertoárban. Úgy ütötte meg több százszor, hogy egyik ütése sem hasonlított az előzőre. Az elődöntő és döntő két résztvevője, az argentin Herrera és a dél-afrikai, Van Schalkvyk csak azért utaztak el a finn fővárosba, hogy Papp László méltó kíséretet kapjon a dobogó teteje felé vezető úton. Helsinki után kapta meg az újságíróktól Papp László, a „dinamit öklű magyar" címet.

1956 szeptemberében szenvedte el Papp László második vereségét a lengyel Pietrzykowskival szemben. Váratlanul közölte vele a „sportvezetés", felsőbb érdekek miatt ki kell utaznia, ki kell állnia. A lengyel jó bokszoló volt, és Laci nem volt felkészülve. Adler ellenezte a mérkőzést, a borítékolható vereség bekövetkezett. A vereség soha nem kellemes, de Lacit még megszállottabb munkára ösztönözte.

Melbourne-ben azt írták: „figyeljétek a hallgatag bajuszos magyart, azért jött, hogy boksztörténelmet írjon, ő legyen az első háromszoros olimpiai bajnok. Az argentin Saenz hálálkodott a sorsnak, hogy elégtételt vehet Pappon, aki Helsinkiben a honfitársát, Herrerrát, idő előtt utaztatta a pampákra. Úgy vélte „a Nagyapó már nem rendelkezik kellő erőtartalékokkal". Tévedett! Az ő mérkőzése sem tartott kilenc percig. A lengyel Pietrzykowski is meg tapasztalhatta, ez nem a varsói mérkőzés, és ez ellen a felkészült Papp ellen nincs esélye. A sporttörténelmi döntőt felforrósodott hangulat várta. Torres (USA) makulátlan statisztikával rendelkezett. (Később félnehézsúlyú világbajnok lett.) Itt és most a megszokott forgatókönyv szerint zajlottak az események. Papp László harmadik olimpiai döntőjét is megnyerte. Aki látta Torrest a dobogón, elesettségét sosem felejti. A döntő után Papp Lacit kézről kézre adták, boldog volt, ki hozzá érhetet. Ez a felejthetetlen győzelme volt utolsó amatőr mérkőzése. Történelmi sikerével még a politika sem volt képes - akkor még - megakadályozni, hogy Papp László a profik között is bizonyíthasson.

Profik között első mérkőzését 1957. május 19-én vívta meg sikerrel a német, Brand ellen. Mikor 1958 decemberében Papp a francia Anewyt a harmadik menetben kiütötte, a profi boksz világa is figyelmes lett erre a karikalábú bajuszos magyarra.

Carpentier ismert bokszkirály mondta a végzetes ütésre: ilyen ütés egyszerűen nem is létezik Adler helyeselte véleményét, ugyanis szerinte Lacinak ez az ütése alakjának, reflexének megfelelő félig horog, félig swing. Jean-Paul Belmondo - ki maga is bunyózott - úgy vélekedett Pappról, hogy kitűnő technikája mellett, hihetetlen ütőerővel rendelkezik. '59 elején két francia elleni győzelme után ismét francia bokszolót, Ballarint küldték a kötelek közé. A szakértők szerint a bírók jogtalanul megajándékozták őt egy döntetlennel, ennek ellenére, a honfitárs Dr. Sigmund Bergmann szerint, Papp Laci kétségtelenül egyike a világ valaha élt legnagyobb bokszolóinak! Ez év októberében, Bill Tate személyében, az első profi tengeren túli ellenfelével is - már a harmadik menetben - megismertette a bécsi ring padlójának rejtelmeit.

1960 szeptemberében a német Eric Walter következet. Célja az volt, hogy hét menetet kiálljon, ez részben sikerült. A hatodikban már tántorgott, mintha a közeli ívóból érkezett volna, ekkor Lacira dőlt, mintha súgni akart volna valamit fülébe, de úgy tűnt, akcentussal beszélt és Laci nem értette, mert a következőbe menetben mégis kiütötte.

1961-ben a New York Times szakírója megkérdezte, mit szeret, és mit gyűlöl az életben? Anyámat, feleségemet, fiamat és az otthonomat szeretem. A hazugságot és hitványságot utálom. A miért nem marad Párizsba kérdésre azt válaszolta: ez egy gyönyörű város, de engem otthon nagyon sokan szeretnek, és minden ahhoz az országhoz köt. (Milyen kár, hogy ezt nem elegen olvasták az országunk akkori vezetői közül.) 1961 szeptemberében Peter Müller a kölni barlangjában várta, ahol előtte Giardellónak sem sikerült győznie. A Kölni sportaréna fénycsóváiban Müller célt tévesztő ütéseit „hoppá" kiáltásokkal színezte. Később a horogcsaták eredményeként egyre gyakrabban lépet kacskaringózva, de mielőtt a bíró számolt volna, Peter magasba emelte kezét, jelezve nem kér többet, majd a sarokba érve apósa karjaiba zuhant, ki edzője is volt. A visszavágón egy hónappal később Bécsben, annyi volt a különbség, hogy csak négy menetig élvezhette Papp Lászlóért rajongó közönség a mérkőzést. Müller meg is jegyezte, nem értem, a saját apósom küld a vágóhídra. Az 1962-es év elején Bécsben, Papp az amerikai Tiger Jonessel vívott egy minden igényt kielégítő tízmenetes mérkőzést, de a vb-címre hajtó Jones fennakadt Pappon.

Két hónappal később jött az Európa-bajnokságért a címmérkőzés, Chris Christensennel. Tizennégy ország, 157 tudósító, 77 fotóügynökség, bevételi rekord, zsúfolt lelátó tele hírességekkel. A 15 menetes találkozó csak 8 menetig tarthatott Papp László a profik között is Európa-bajnoki címet szerzett. 1963 februárjában Papp az angol Aldrige-t verte meg nagyon. A televízió közvetítette. A Lordok Házában is téma volt. Brutálisnak hatot Summerskill bárónő számára. Kid Rado profimérkőzés-vezető szerint ilyen ökölvívó, mint Papp, nem létezik. Balerinaként mozogó, sztárallűröktől és technikai hibáktól mentes ökölvívó, mint Laci, nem lépett ringbe. A spanyol Folledo elleni meccsén a Real Madrid teljes csapata - Puskással együtt - ott ült a nézőtéren. A Folledo számára készült babérkoszorú Laci nyakába landolt, mivel a spanyol a nyolcadik menetben a lábai előtt feküdt. Papp 1964-ben még három mérkőzésen öklözött, márciusban a brit Scott, júliusban ismét a dán Christensennel kellett megértetnie esélytelenségét. Profi karrierjét a brit Mick Leah ellen fejezte be győzelemmel Bécsben, ahol olyan népszerű volt, hogy amikor egy a közlekedést irányító rendőr meglátta, a forgalmat leállítva beszélgetni kezdett vele, az emberek ugráltak ki az autókból. Bécs első számú kedvence volt!

Angelo Dundee, világbajnokok, köztük Muhammad Ali edzője szerint a Papp a regnáló világbajnoknál Giardellonál jobb volt, Adler szerint Laci megütötte volna a speciális jobb horgával és addig tartott volna meccs. Jose Torres profi világbajnok, Laci korábbi amatőr ellenfele azt mondta, Papp világbajnoknak született.

A Boxing Keys azt írta: Papp visszavonulása természetellenes volt.1965. év elején a kommunista államigazgatás letiltotta, mert egy szocialista sportember nem kereshet ennyi pénzt. Megjegyzésként szólt arról, hogy a szocialista sportvezetésnek hét és fél év kellett ahhoz, hogy erre rájöjjenek.

Papp Lászlót Marosán György támogatta, de később Biszkú elvtárs megirigyelte és azt mondta nem kereshet Laci egy meccsen annyit, mint ő három év alatt. Akkor vonták meg tőle a lehetőséget, mikor a legnagyobb cél közelébe ért.

A sors úgy hozta, hogy e sorok írója aznap délután találkozott Papp Lászlóval, amikor ezt a számára és számunkra is tragikus hírt tudomására hozták. Olyan állapotba került, hogy alig lehetett megismerni, mintha egy másik ember lett volna.

1965. március 3-án a római EBU (Európai Ökölvívó Szövetség) ülésén Piero Pini - a szabályokkal ellentétesen - Papp Lászlót mérkőzés nélkül is egy évig Európa-bajnoknak nyilvánította. Általános volt az a vélekedés, hogy azért tüntették ki őt minden idők legjobbjának, mert a lábmunkája, keménysége, technikája mellett a szerénységével is lenyűgözte rajongóit. Az orosz Popencsenko mondta róla, ő az ökölvívás úriembere. Népes rajongótábora óriási volt. Ehhez tartozott Grosics, Puskás, Hidegkúti, Belmondo, a Reál Madrid csillagai vagy Latinovits és Hofi Géza is.

A sorozatos gáncsoskodások ellenére Papp László előbb Adler Zsigmonddal, később egyedül az edzői pályán is különlegeset alkotott. Özönlöttek a gyerekek, ahol tanulni lehetett tőle, és nemcsak az ütéseket, hanem életre szóló tanításokat a tisztességről, akaratról, szorgalomról, alázatról, mert soha nem halhatták hazudni, félrebeszélni, mindig egyenes úton járt. Az idősebb versenyzők is felnéztek rá, példakép volt! Nemcsak szövegelt, hanem beállt kesztyűzni. Azért inkább elhajolt, mint ütött, vigyázott reájuk. Mondták is, ez a Laci így negyven felett is kiállhatna az egész magyar válogatott ellen, végig verné őket. Kemény versenyző volt, de még keményebb edző. A mérce magasra került, és akik addig másként gondolkoztak, nehezen fogadták el. Sokat ütközött, de ez nehezebb volt, mint korábban a kesztyűkkel. 1970-ben, Miskolcon kilenc érmet nyert a junior Eb-n a csapattal. Az 1971-es madridi Európa-bajnokságról írja a Népsport „Madridban hazai pályán küzdhetünk, ahol megjelenünk, tévések rádiósok filmesek, fotósok ostromát kell átvészelnünk" A Madrid című lap pedig azt írta, Papp László a szorítok varázslója. Botos András olimpiai bronzérmes szerint szakmailag és emberileg minden edző felett áll. Az Egyesült Államokba élő Jakab Vilmos ökölvívó bajnok szerint a világ egyik legjobb edzője volt, egy kacsintásával, egy szóval, egy mozdulattal tudott extra energiát kisugározni, adni. 1972, Münchenben ismét részese egy olimpiai aranynak Gedó György által. Majd névtelen senkik támadják, erre elmegy, és az Óbuda Tsz-ben oktatja a gyerekeket, és fát vág velük az erdőben. 1983-ban Don Franklin Hull, a 141 országot és hárommillió versenyzőt tömörítő AIBA amerikai elnöke azt mondta: „Láttam Alit, Fraziert, Foremant is az olimpiákon, Pappot tartom a legnagyobbnak."

1993. november 10-én az UNESCO palotában Willy Daume óriási tapsvihar közepette adta át Fair Play- díjat Papp Lacinak mondván: „olyan ember áll önök előtt, kinek minden évben átadhatnám a Fair Play- díjat. A Kurír írja 1996-ban róla: „királyok bokszolója, bokszolók királya". 1999-ben a világ sportújság írói közfelkiáltással beszavazzák a világ legjobb 25 sportolója közé. 2001. március 25-én 75. születésnapján beválasztják a Nemzetközi Ökölvívók Hírességek Csarnokába.

2003. október 17-én elment az ökölvívás legnagyobb bajnoka, a legkiemelkedőbb magyar sportoló! Többek között nevét őrzi a legnagyobb fedett létesítményünk, a Papp László Sportaréna.

Szegő András mondta: „Mikor őt néztem, gyanítottam, Isten megakarván teremteni az ideális középsúlyút, létre hozta Papp Lászlót."

Papp László itt járt a földön. A szorítóban kemény, a mindennapokban szeretetre méltó pajkos kacsintásaival, görbe lábaival kitörölhetetlen, felülmúlhatatlan példaképet hagyott hátra az őt követő generációkra.