Tiszacsécse két végén két ház állott - az egyik módos, tekintélyes porta, a református tiszteletes háza, a másik végen egy egyszerű kis parasztház, Móricz Bálint parasztlegény által felhúzott új, de szegényes házikó, amelyet a mai napig mutogatnak mint Móricz Zsigmond szülőházát. A falu ezen két vége, két pólusa között jött létre az a szellemi kisülés, amely Móricz Zsigmond sorsában öltött testet. Habár az irodalomtörténetek legfeleslegesebb része általában az írói életút leírása, Móricz esetében ez mégsem haszontalan.
A református tiszteletes házában sokszor azzal riogatta Nyilas nagyapa (ugye ismerős, Nyilas Misi) kis unokáját, Pallagi Erzsikét, hogy „odaki van Móricz Bálint, ha rossz leszel, hozzá adlak feleségül". Hogy a kis Erzsike nem lehetett teljesen hibátlan gyermek, az az esküvőre ki is derült, mikor Móricz Bálint végül feleségül vette. A Pallagi család elszegényedett középnemesi család bárói ággal és református tiszteletesekkel a rokonságban. Nagy szó volt a tehetséges, feltörekvő parasztlegénynek, hogy beházasodhatott a jeles, bár lecsúszott famíliába.
A család csécsei korszaka nagy fellendülést hozott, az ifjú parasztlegény vállalkozásai sikert hoztak és vagyonosodást, de néhány csődbe jutott vállalkozás bedöntötte a család anyagi helyzetét. Kénytelenek átköltözni Csécséről, Prügyre, a kedélyes Szatmár után az idegen, sivár Taktaközbe, ahol hiába élt a Pallagi-rokonság egy tekintélyes része, az újonnan odaköltöző család és a kis Zsiga a rokonoktól is a kirekesztést, keménységet, elutasítást kapta csak, ami jár is a nagy szegénységben az anyagi előre jutásért izzadságosan kaparó családok között a frissen elszegényedettnek. Az apa tehetsége és vállalkozókedve aztán újra biztosította a család felemelkedését, de Móricz számára alapélmény lett a feltörekvés parancsa mellett a kirekesztés rendje, amely - mindegy, hogy miben, a tehetségben vagy a szerencsétlenségben találja meg fő indokát - ekkorra már a magyar vidék legalapvetőbb törvénye lett.
2009. 08. 19. (XIII/34)
