Kereső toggle

A tősgyökeres

130 éve született Móricz Zsigmond

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

„Kimeresztette a nyakát. Vitte a nagyerős lelke.” (Karinthy Frigyes: Így írtok ti…) Ez az a Móriczról általánosan kialakult kép, amely Karinthy paródiájában is megjelenik, és amely a mai napig akadályozza Móricz elfogulatlan olvasását. A szegények, elnyomottak, kisemberek – a parasztság írója. Valakit ez riaszt el műveinek olvasásától, aki pedig ezt kéri számon rajta, az meglepődik, és nem tudja hová tenni az életmű bizonyos elemeit.

Tiszacsécse két végén két ház állott - az egyik módos, tekintélyes porta, a református tiszteletes háza, a másik végen egy egyszerű kis parasztház, Móricz Bálint parasztlegény által felhúzott új, de szegényes házikó, amelyet a mai napig mutogatnak mint Móricz Zsigmond szülőházát. A falu ezen két vége, két pólusa között jött létre az a szellemi kisülés, amely Móricz Zsigmond sorsában öltött testet. Habár az irodalomtörténetek legfeleslegesebb része általában az írói életút leírása, Móricz esetében ez mégsem haszontalan.

A református tiszteletes házában sokszor azzal riogatta Nyilas nagyapa (ugye ismerős, Nyilas Misi) kis unokáját, Pallagi Erzsikét, hogy „odaki van Móricz Bálint, ha rossz leszel, hozzá adlak feleségül". Hogy a kis Erzsike nem lehetett teljesen hibátlan gyermek, az az esküvőre ki is derült, mikor Móricz Bálint végül feleségül vette. A Pallagi család elszegényedett középnemesi család bárói ággal és református tiszteletesekkel a rokonságban. Nagy szó volt a tehetséges, feltörekvő parasztlegénynek, hogy beházasodhatott a jeles, bár lecsúszott famíliába.

A család csécsei korszaka nagy fellendülést hozott, az ifjú parasztlegény vállalkozásai sikert hoztak és vagyonosodást, de néhány csődbe jutott vállalkozás bedöntötte a család anyagi helyzetét. Kénytelenek átköltözni Csécséről, Prügyre, a kedélyes Szatmár után az idegen, sivár Taktaközbe, ahol hiába élt a Pallagi-rokonság egy tekintélyes része, az újonnan odaköltöző család és a kis Zsiga a rokonoktól is a kirekesztést, keménységet, elutasítást kapta csak, ami jár is a nagy szegénységben az anyagi előre jutásért izzadságosan kaparó családok között a frissen elszegényedettnek. Az apa tehetsége és vállalkozókedve aztán újra biztosította a család felemelkedését, de Móricz számára alapélmény lett a feltörekvés parancsa mellett a kirekesztés rendje, amely - mindegy, hogy miben, a tehetségben vagy a szerencsétlenségben találja meg fő indokát - ekkorra már a magyar vidék legalapvetőbb törvénye lett.

Móricz első regényének a címét is ez a gondolatkör ihlette: Sárarany. Mivé lesz a tehetség, hogy tud kibontakozni, talál-e kitörési pontokat az az „arany", amely az egyes ember tehetségeként a sárból bukkan föl? Talál-e értelmes kibontakozási utakat a kirobbanó paraszti őserő, vagy az értelmetlen erőkicsapódás a sárba fullad?

Móricz nem parasztíró. Polgári író, akinek egyik fő témája a parasztság, de még inkább Magyarország, a magyar élet. Az a magyar élet, amely Jókainál még teljes különlegességében mutatkozik meg, idézve a régi szólást: „Extra Hungariam non est vita, si est vita, est non ita." Vagyis: Magyarországon kívül nincs élet, ha van is, az nem olyan. Jókai egyik fő témája ennek a régi életnek a kedélyessége, különlegessége és az, hogy miként lehet megtalálni a módot ennek az életnek az „új, polgári világba" vezetésére. Mikszáth ennek a kedélyes világnak a romlását mutatja be csendes iróniával.

„Magyar embert nem érhet csapás, csak egy, ha kedélyét elveszti... De míg él a magyar kedély,... addig ne essenek kétségbe" - mondja Móricz egyik szereplője a Kivilágos kivirradtig című kisregényben. Móricz munkássága ennek a kedélynek elvesztéséről, a „magyar élet" agóniájáról, majd kihalásáról szól. A Kivilágos kivirradtig, az Úri muri, a Rokonok ennek az egykori magyar világnak megromlásáról, összeomlásáról szólnak.

Nem véletlen, hogy első nagy sikert hozó novellája, a Hét krajcár a Nyugatban jelent meg. Majd itt közlik folytatásokban Sárarany című regényét, illetve Az Isten háta mögöttet. Itt elért sikerei nyitják meg útját a Nemzeti Színházba. Sári bíró című művét Blaha Lujza főszereplésével adják. „A Nyugat kezdettől fogva máig az ifjú szellemek gyűlőhelye volt. Ifjú gondolatok villogó és szikrázó ragyogása, a költészet és művészet ifjú és mindig bátor és soha el nem lankadó varázsa..." - mondja később, már a Nyugat főszerkesztőjeként. Ady versben köszönti. Igaz, hogy a Levél-féle Móricz Zsigmondhoz című költemény később mindig idegesítette, mindig más sora, és mindig más szempontból, de Ady barátságát nagyon sokra tartotta, őt magát pedig művei fő ihletőjének, harcostársának az új magyar irodalom útján. (Két gyermekét is Bandikának nevezte el a költő iránti tiszteletből, még ismeretségük előtt. Tragikus tény, mindketten meghaltak.)

Móricz naturális stílusa miatt sokan kiabáltak, hogy írásművészete egyszerűen durvaság. Ezeknek Ady válaszolt helyette: „Persze, hogy a nacionalista műmagyarok, a nehézfejű impotensek, grófi és püspöki ispánok megint kiabálhatnak a magyar falu megbántása miatt."

Móricz igazi magyar író, de sohasem nacionalista. Amit Adyról mondott, az önmagára is igaz: „Az ő nacionalizmusa más volt: annak mélysége az emberi fájdalmak s az emberi életparancsok igazságába merült. Magyar volt, mert magyar volt. A magyar nép szaván, jajján hirdette ki a jövőt, mert ez volt az ő szava, jajja, hangja: s nem azért volt magyar, hogy ebből valakinek kára legyen, nem azért, hogy valakit leigázzon, hogy valakit bilincsbe verjen a magyarsága erejével."

A Károlyi-féle polgári fordulat alatt fellelkesítik a változások. A Tanácsköztársaság alatt tagságot vállal az írói direktóriumban. Ezért később szuronyosok viszik el, majd pár nap után elengedik. Elfogy körülötte a levegő. Ekkor írja meg a Légy jó mindhaláligot, amely a könyörtelenség, vaskalaposság és a kitaszítás rajza.

A Kivilágos kivirradtig is a kirekesztésről szól. Az antiszemitizmus is a frusztrált, beteg kor pótszere. Móricznál: „Az antiszemitizmus nem logika, hanem pszichológia! Az ember nem szereti azt, aki nincs a falkában." „A mágnásosztály pedig túl erős konkurenciát talál bennük, mert friss energiát hoznak a mélyből." „Hallottam egyszer egy jót a zsidókérdésről, hogy az antiszemitizmus a vagyonosok problémája".

Van olyan kor, amikor a gyilkos, emberellenes ideológiák elterjednek, kiveszik a gondolat, kiveszik az élet. Az írónak sem marad más, csak az élet hiányának, a sivárságnak bemutatása. A történet elbeszélése is eltűnik, nem marad más, csak a puszta eseménysor. A harmincas évek az őrségváltó, létharcos ideológiák kora. Móricz művei: A boldog ember 1935-ben, az Árvácska 1940-ben. „Irtóztató könyv, azt hiszem, de a fantáziának egy sora sincs benne. Ilyen könyvet még nem írtam. Ennek a legkisebb mondata is magából a nyers életből szállott fel, mint a mocsárból a kénes gőz" - írja az Árvácskáról, amely lapjában, a Kelet Népében jelent meg folytatásokban. Majd így folytatja: „Soha még könyv úgy meg nem bukott, mint az Árvácska. Nem írnak róla, nem beszélnek róla, nem veszik meg. Az emberek ösztönszerűen megérzik, mi az, amitől félni kell. Itt mindenki a lelkiismerete nyugalmát félti."

Jobboldalon soha nem fogják kedvelni, mert idegen tőle a tulipános és árvalányhajas nemzeti romantika és a származástudat nemzeti éthosszá emelése. A baloldalon kihangsúlyozott szociális gondolatok soha nem voltak Móricz fő üzenetei, ő mindig az ember és a környezet tragédiáját látta. Azért tud ma is szólni, mert művei mára már túlnőnek az egykori értelmezési kereteken.

Olvasson tovább: