Oroszország legfontosabb embere kései gyerek volt. Szülei Leningrádban éltek, nagyon szerény körülmények között. Két fiukat veszítették el, mielőtt a kis Vologya 1952. október 7-én világra jött. Anyja titokban megkereszteltette őt, dacára annak, hogy akkoriban ez nem volt tanácsos. „A szüleim nagyon szerettek. Valószínűleg ez volt a legerősebb személyiségformáló tényező az életemben” – vallja az elnök a gyermekéveiről.
Putyin Hruscsov, majd Brezsnyev uralma idején nőtt fel. Bár nem tartozott a kimagasló képességű tanulók közé, szorgalma, feljebbvalói iránti rendíthetetlen hűsége jó szolgálatot tett neki pályáján. Tanárai szerint mindig is aktív, nyitott gyerek volt, aki nagy akaraterővel rendelkezett. Sosem változtatott álláspontján, még akkor sem, ha tévedett. Igaza mellett a legvégsőkig kitartott. Nem ismerte a félelmet. Ha megtámadták, mindig visszavágott, attól függetlenül, milyen erős vagy milyen korú volt ellenfele. Beállt dzsúdózni is, s bár alacsony termete miatt eltanácsolták, végül fekete öves lett, 1976-ban pedig városi bajnok.
A sportnál csak karrierje volt fontosabb. Tizenhat esztendősen már tudta, hogy kém akar lenni. „Hasznos akartam lenni a hazám számára, bár tudtam, hogy a hírszerzői hivatás veszélyekkel jár. A kémfilmek mindig is nagyon nagy hatással voltak rám”– mondta később. Mivel a KGB-nél elvárás volt a diploma, Putyin 1975-ben jogi diplomával a zsebében lépett be a Szovjetunió hírhedt politikai rendőrségébe hírszerzőnek. Noha külföldön véghezvitt hőstettekről álmodozott, kizárólag egyszerű rutinfeladatokat kapott, tekintve, hogy munkáscsaládból, nem pedig a pártelitből származott. Putyin a Vörös Zászló Hírszerzési Intézetben olyan pszichológiai tréningen is részt vett, melyen megtanulta, hogyan kell irracionális emberekkel bánni úgy, hogy közben az ember épeszű maradjon. Ez nem hátrányos tudás az orosz politikai élet „őrültek házában” – írta róla a Newsweek 2000-ben.
1983-ban feleségül vette a kalinyingrádi Ludmillát. Úgy tűnik, szerető párost alkotnak, de ritkán látni a hölgyet férje oldalán. „A mi szokásaink eltérnek az amerikaiakétól. A feleségem nem áhítja a közéleti szereplést” – magyarázza Putyin. Két lánygyermekük van – az 1985-ben született Marja és az 1986-ban született Jekatyerina –, akiket 1997-ben Putyin maga mentett ki égő nyaralójukból.
1985-ben a KGB külföldi munkára küldte őt Drezdába. Akkoriban Drezda egy unalmas, provinciális német város volt. Putyin semmitmondó jelentéseket írogatott, felesleges papírtologatásnak tűnt számára az egész. Ugyanabban az évben a Szovjetunió új vezetőt kapott Mihail Gorbacsov személyében. Gorbacsov reformokat vezetett be: többek között a nagyobb nyitottságot engedélyező glasznosztyot és a szabadabb gazdaságot lehetővé tévő peresztrojkát. A hatás nem maradt el, 1989-re a reformkövetelések egész Kelet-Európában kontrollálhatatlanokká váltak.
November 9-én ledőlt a berlini fal, és a kelet-németek elözönlötték Nyugat-Berlint. Putyint elkeserítette az NDK összeomlása. Röviddel ezután a tüntetők betörtek a KGB drezdai székházába is, Moszkva pedig hallgatott, Putyinék hiába várták az utasítást. 1990-ben Putyin hazatért Drezdából. A Szovjetunió szétesőben volt. Leningrádból hamarosan Szentpétervár lett, és a város élére Putyin hajdani jogtanára, a demokratikus reformerként ismert Anatolij Szobcsak került. Asszisztense Putyin lett, aki egyesek szerint a KGB beépített embereként vett részt a demokraták küzdelmében.
1991 augusztusában Moszkva utcáit tankok lepték el, hogy megállítsák a demokratikus reformfolyamatot. Az SZKP keményvonalasai Gorbacsovot házi őrizetbe vették. 1991 végére a Szovjetunió tagköztársaságaira bomlott, Gorbacsov végleg kikerült a hatalomból. Borisz Jelcin pedig – mint a forradalom jelképe – Oroszország első szabadon választott elnöke lett. Jelcin alatt a szovjet rendszert szédületes sebességgel bontották elemeire. Az állami tulajdont – gyárakat, olajmezőket, tévécsatornákat – privatizálták, gyakran törvénytelen úton. Az összes állami tulajdont alulfizetett tisztviselők irányították. Aki meg tudott vesztegetni egy hivatalnokot, fenomenális vagyonra tehetett szert.
1996-ban Putyin állást kapott Moszkvában a Jelcin-adminisztrációban, és két év elteltével az FSZB-nek – a KGB utódszervezetnek – az élére léptették elő. A reformok ígérte szabadság helyett sok orosz csak nagy nyomorúságot tapasztalt, romokban hevert minden álmuk. 1999-ben a Kreml megfigyelői már tudták, hogy az elnök Vlagyimir Putyint jelöli meg utódjául. A politikai holdudvar is azt hitte, hogy Putyin a tökéletes választás, mivel manipulálhatónak tartották. Ezért a parlamenti választások alkalmával és a 2000 márciusi elnökválasztási kampányban Berezovszkij – aki 49 százalékos részesedéssel bírt Oroszország legnagyobb tévécsatornájában – latba vetette minden befolyását. A média teljes gépezetét Putyin mögé állította. A jól irányított médiakampány a „kisembereket” célozta meg: egy országjáró, az emberekkel együtt étkező és éneklő, egyszerű Putyint láttatott. 2000 májusában Putyin kellő tapasztalat és politikai program nélkül szerezte meg a szavazatok 53 százalékát. Ígéretei között szerepelt az ország politikai és gazdasági stabilitása, a közbiztonság helyreállítása.
Három hivatalban töltött hét után az elnök nyaralni ment Szocsiba, a Fekete-tengerre. Ezzel egy időben a Kurszk, az orosz flotta büszkesége, egy robbanás következtében 118 matrózzal a fedélzetén a Barents-tenger mélyén kötött ki. A tragédiát követően Putyin folytatta szocsi vakációját. A legénységet menteni próbáló orosz búvárok hallani vélték a tengerészek S. O. S. jeleit, de képtelenek voltak kinyitni a nyílásfedelet. A norvégok és a britek rendelkeztek a mentéshez szükséges korszerű felszereléssel, de Putyin nem tartott igényt rájuk.
A népben szörnyű érzéseket keltett, hogy az elnök vígan nyaral, miközben emberek halnak meg egy tengeralattjárón. Az eset miatt Putyin népszerűsége több mint 10 százalékkal csökkent. Mivel a média kritizálni kezdte a viselkedését, hamarosan lesújtott mind az oligarchákra, mind a médiára. Putyin börtönnel fenyegette meg Berezovszkijt, és egy másik médiamogult is célba vett, Vlagyimir Guszinszkijt, az NTV tulajdonosát. Mindketten hamarosan elveszítették médiabirodalmukat, és száműzetésbe vonultak.
Az „irányított demokrácia” egyre inkább győzedelmeskedett a szabadsággal szemben. Putyin megszilárdította hatalmát, és olyan törvényeket vezetett be, melyek korlátozták az orosz parlament felsőházának függetlenségét. Putyin újraállamosította a nagy energiavállalatokat, vezetőiket Szibériába vagy külföldre száműzte, s az így megugró állami bevételekkel megteremtette az össznépi jólét és a pozitív költségvetési mérleg alapjait. Sokak szerint eleve nem könnyű a demokrácia megvalósítása egy olyan társadalomban, amely hosszú évszázadok óta erőskezű elnyomókhoz és európai szemmel hihetetlen mélységű lelki és fizikai nyomorúsághoz volt hozzászokva.
A szeptember 11-ei terrortámadást követően Putyin elsőként állt ki a világszínpadra, hogy kinyilvánítsa részvétét Bush felé. Támogatta Amerikának az afganisztáni tálib rezsim elleni invázióját, ám ellenezte az iraki háborút. A terrorizmust változatlanul a csecsenföldi orosz beavatkozás magyarázatául használta, kétséges eredménnyel. 2002 őszén csecsen terroristák megszálltak egy moszkvai színházat, és 800 embert ejtettek túszul. A mentési kísérlet során az összes terroristát megölték, de velük együtt több mint száz túszt is. 2004 augusztusában egy másik terrorakció két orosz utasszállító repülőgépet vett célba. Egyetlen utas sem élte túl. A csecsen terroristák legbrutálisabb akciója 2004 szeptemberében történt, amikor három napon keresztül tartották fogva egy beszláni iskola 1200 tanárát és diákját. A mentőakcióban több mint 330 ember halt meg, köztük csaknem 190 gyerek.
Putyin öt évvel hatalomra kerülése után kénytelen volt legalább látszólag felelősséget vállalni ezekért az ügyekért. A csecsen terrorakciók az ő politikai karrierjét is aláaknázták. Egy érzelmekkel fűtött televíziós üzenetben megígérte, hogy folytatni fogja a terrorizmus elleni harcot.
Putyin az európai gazdaság színpadára is kilépett. 2005 szeptemberében Schröder német kancellárral véglegesítették egy több milliárd dolláros gázvezeték megépítésének tervét, amely a Balti-tenger alatt vezet. A projektet 2010-ben fejezik be. 2006 nemzetközi bonyodalmakkal és egy rejtélyes gyilkossággal zárult. A 43 esztendős Alekszander Litvinyenko egykori orosz kémet megmérgezték. A sajtónak egy barátja, Alex Goldfarb által felolvasott közleményében Litvinyenko Putyint nevezte meg a haláláért felelős személynek. „Lehet, hogy engem sikeresen elhallgattatott, de a globális tiltakozás hangja élete végéig visszhangozni fog a füleiben, Putyin úr. Isten bocsássa meg, amit tett, nemcsak velem, hanem szeretett Oroszországunkkal és népével is.” Megmérgezése előtt Litvinyenko Anna Politkovszkaja újságírónő meggyilkolásának ügyében nyomozott, az oknyomozó újságírónő ugyanis a csecsenföldi orosz fellépés nyílt ellenzője volt.
Putyinnak, akit 2004-ben újraválasztottak, 2008-ban lejárt a mandátuma. Az orosz alkotmány értelmében Putyin harmadszor nem volt megválasztható, ezért helyébe az általa támogatott Medvegyev lépett, aki elnökké választása után Putyint nevezte ki miniszterelnöknek. A kormányfői kinevezést az Állami Duma tavaly május 8-án jóváhagyta.
(Az összeállítás az ATV Híresek és hatalmasok című sorozatának filmje alapján készült.)
