Kereső toggle

Aki a 12 pontot írta

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az 1848-as forradalmat elindító pesti márciusi ifjak olyan fiatalok voltak, akik mögött huszonéves korukra már komoly tudományos vagy irodalmi munkásság állt. Köztük volt a franciás bohém, Irinyi József jogász-újságíró is. Mégis, karrier ide vagy oda, őket egyfajta, ma már nehezen értelmezhető romantikus hevület hajtotta, hogy életüket kockáztassák olyan értékek miatt, mint hazafiság, becsület vagy igazságosság. Ugyan ki akarna ma párbajozni azért, mert engedély nélkül hozta le valaki az írását, ahogy azt Petőfi tette? Az európai forradalmak lángja különösen pezsdítően hatott a feudális viszonyok között, a polgári demokratikus rend akkor még maga volt az álmok netovábbja.

Irinyi József Albison született 1822-ben, s bátyjával együtt Nagyváradon és Debrecenben tanult jogot. Testvére, a nála öt évvel idősebb János idővel Bécsben a politechnikum hallgatója lett. Vegyészhallgatóként ő találta fel tizenkilenc évesen a hangtalanul fellobbanó, biztonságos gyufát. János maga is részt vett testvérével a március 15-ét előkészítő forradalmi munkában.
József, miután jogi végzettséget szerzett, a reformkor hőseihez, Széchenyihez és Wesselényihez hasonlóan elutazott Nyugat-Európába. Jegyzetei, amelyekben ütköztette a fejlett Nyugatot és az elmaradott Magyarországot, egy-egy politikai vezércikként szólaltak meg. Az írások azonban a cenzúra miatt nem jelenhettek meg Magyarországon, csupán külföldön. Innen is fakadhatott komoly elkötelezettsége a sajtószabadság iránt.
Jókai Mór ötven évvel a forradalom után írt megemlékezésében így jellemzi Irinyi Józsefet: „Ez a kiváló alakja magyar társadalmunknak volt a legszebb férfi, akit valaha ismertem. Tökéletesebb párizsi alakot nem lehetett képzelni Irinyinél, ki mindenben hű utánzója is volt a francia arany-fiatalságnak, mely közt nevelkedett. Senkit sem respektált, mindenkivel komázott.”
Az 1840-es évek közepétől Irinyi mindinkább a publicisztikának szentelte magát. Négy éven át volt a Pesti Hírlap munkatársa, a szabadelvű nacionalizmus propagálója. Közel másfél éven keresztül publikált az első, vidéken megjelenő magyar nyelvű kereskedelmi és szépirodalmi lapban. Ebben az időben már közvetlen munkakapcsolatban áll Petőfivel és a Pilvax kávéház biliárdasztala mellett szerveződő Fiatal Magyarország mozgalommal.
Ez a mozgalom kezdetben azokat a fiatal tollforgatókat tömörítette, akik Petőfi környezetéhez tartoztak. A csoport politikai hitvallásáról Petőfi így ír egy Arany Jánoshoz címzett levelében: „a Fiatal Magyarországnak, hova mindazokat számítom, kik valódilag szabadelvűek, nem szűkkeblűek, merészek, nagyot akarók, azon fiatal Magyarországnak, amely nem akarja a haza kopott bocskorát örökké foltozni, hogy legyen folt hátán folt, hanem tetőtől talpig új ruhákba akarja öltöztetni…” A csoport egyik vezéregyénisége volt Irinyi József. Székhelyük a pesti Pilvax kávéház volt, ahol a „Közvélemény Asztalá”-nál vitáztak és alkották meg forradalmi programjukat.
A március 15-ét megelőző lázas napokról így ír egyikük, Jókai Mór: „A budapesti március 15-ikének indító oka nem a bécsi forradalom volt; hanem, amit nyomtatott adatok igazolnak, a Pesti Körnek az a határozata, hogy a »magyar nemzet tizenkét pontban formulázott kívánatait« ne intézzük egyenesen az országgyűléshez: hanem elébb köröztessük azokat az országban vidékszerte. Petőfi az elmúlt éjjel megírta költeményét: »Talpra magyar, hí a haza!« Én pedig a pesti tizenkét pontját a fiatal Magyarországnak: »Mit kíván a magyar nemzet?« a nép által megérthető magyarázattal alakítottam át.
A tizenkét pont összeállítása Irinyi József műve volt, ki azt a Pesti Kör elé terjeszté. A kérdés csak az volt március 15-ikének reggelén, hogy mi történjék e tizenkét pontos petícióval. Apelláljunk a népre! Ez volt közös megegyezésünk.”
Az esős reggelen a Pilvaxból indultak el a fiatalok, hogy elsőként a cenzúrát megkerülve kinyomtassák programjukat. Közel ezer egyetemista csatlakozott hozzájuk. A nyomdába érve Irinyi József lépett elő, mint főszereplő. Degré Alajos naplójában így emlékezett a jelenetre: „Amikor a fiatalok bevonultak a nyomdába, hogy a Nemzeti Dalt önhatalmúlag kinyomtassák, Landerer szárazon mondta: ’lehetetlen, nincs rajta engedélyezés’. Összenéztünk, nem tudtuk, hogyan kell csinálni. Landerer odasúgta: ’foglaljanak le egy sajtót’. Irinyi József a nagy gépre rátette kezét e szókkal: ’e sajtót a nép nevében lefoglaljuk’: Erőszaknak ellent nem állhatók, felelte Landerer.”
Amikor később a tömeg Pest városközgyűléséhez vonult, és a tanácsterembe benyomult, Irinyi volt az, aki felolvasta az immár kinyomtatott 12 pontot. Ezt a Rottenbiller Lipót által vezetett városi tanács elfogadta és aláírta, mint az országgyűléshez intézendő kérelmet. Még aznap megalakult a Közcsendi Bizottmány, amely a rendfenntartásért felelt. Ennek is egyik tagja volt Irinyi József. Másnaptól részt vett a sajtóvétségek elbírálására alakult ideiglenes bizottság munkájában. A választásokon képviselői mandátumot szerzett, mint a hosszúpályi kerület képviselője.
Októbertől 1849 májusáig a külügyben, Párizsban tevékenykedik mint Teleki László kormánya által megbízott tanácsos. Hazatérését követően folytatja munkáját mint az országgyűlés tagja.
A forradalom bukását követően Haynau halálra ítélte, majd utolsó hivatali napján kegyelmet adott neki. Ezt követően Irinyi Pesten telepedett le, íróként és újságíróként dolgozott. Neki köszönhetjük többek között Harriet Beecher Stowe Tamás bátya kunyhója című regényének fordítását.
1959-es tragikus haláláról így emlékezett a hajdani cimbora, Jókai: „Az a sajátsága volt, hogy télen sem viselt soha meleg felöltőt. Csikorgó januári időben találkoztam vele gyakran az utcán, szétgombolt frakkban (mindig frakkot viselt, még a forradalom alatt is) és fehér mellényben. Azt mondta, hogy Párizsban nem ismerik a hideget. Egyszer aztán alaposan meghűtötte magát: gyomorgyulladást kapott. Orvosa, jó pajtása, félreismerte a baját; gyomorkatarrust konstatált s erometicát rendelt neki: s azzal magára hagyta. Irinyi József nőtlen volt; nem őrizte se jó barát, se szerető, se fizetett ápoló. Másnap reggel ott találták a szobája közepén meghalva.”

Olvasson tovább: