Kereső toggle

Aggasztó aggastyán

Robert Mugabe, a demokratikus diktátor

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A maga nyolcvanhárom évével a zimbabwei Mugabe a világ államfőinek
korelnöke. Az elismerő szavaknak azonban itt vége is szakad, ugyanis a vezető
mára nemcsak saját, de népének kenyere javát is megette: huszonhét éve tartó
uralma alatt Zimbabwe elátkozott országgá lett.



Robert Mugabe és felesége az elnök 83. születésnapján

Miközben az elnök sokmilliós költségű, pazar lakomával ünnepelte
születésnapját egy stadionban és tízezer párthívének gyűrűjében, addig a nép a
boltokban ürességtől kongó polcokkal találta magát szemben – őket azonban semmi
meglepetés nem érte: az üzletek a hétköznapok során is hasonló élménnyel
szolgálnak. A bulit a közalkalmazottak béréből fedezték, akiktől előzőleg
hónapokon át levonták az emiatt kivetett adót. Az ünnepi pillanatokhoz az éhező
lakosok és az ellenzék tüntetése járult, ezt követően a zimbabwei rendőrség
elrendelte, hogy három hónapig nem lehet politikai nagygyűlést és tüntetést
tartani a fővárosban, Hararéban.

A szebb időket is látott, egykor virágzó országra már csak a „Zimbabwe áldott
földje” című himnusza emlékeztet. Zimbabwe nyomora európai ésszel
felfoghatatlan: az afrikai állam világelső az infláció 1600 (!) százalékos
mértékében, ugyanakkor utolsó a várható emberi élettartamban – jelenleg egy
újszülöttnek mindössze harminchét, illetve harmincnégy évre van kilátása, attól
függően, hogy fiú vagy lány. A világ egyik legszegényebb országa szűkölködik
alapvető élelemiszerekben, gyógyszerekben és üzemanyagban, öt felnőttből négy
munkanélküli, a lakosság negyede AIDS-fertőzött, és minden negyedik gyerek árván
nő fel. Az ország 15 millió lakosából 3 millióan menekültek el az utóbbi
években. Mugabe lesújtó vezetői bizonyítványát hosszú évtizedek szerteágazó
tapasztalatszerzéseivel alapozta meg, mintha minden oldalról sikerült volna
összeollóznia az elemeket, amelyek egy elnyomó rendszer kiépítését
szolgálhatják.

A diktátor tizenéves korában jezsuita iskolákban nevelkedett, később több
ország számos egyetemén szerzett legalább nyolc diplomát. Hazatérésekor már
elkötelezett marxista. 1958-tól pár évig egy középiskolában tanított, ekkor adta
először nősülésre a fejét: egyik kollegináját vette el. A tanári hivatást a
fokozott politikai szerepvállalás érdekében adta fel, emiatt azután 1964-től tíz
éven keresztül egy börtönben marasztalták. Az első feleségétől született
egyetlen gyermeke négyévesen, apja börtönbüntetése alatt meghalt. Mugabe
igyekezett a fogság éveit kihasználni: ha már úgyis ülnie kellett, maga mellé
vett egy újabb rakás könyvet, és jogi tanulmányokba kezdett. Amikor 1979
decemberében visszatért Zimbabwéba, támogatók hatalmas tömege üdvözölte
országszerte. 1980-ban Zimbabwe elnyerte Nagy-Britanniától való függetlenségét,
Mugabe pedig – demokratikus úton – az ország irányítását.

A nyolcvanas években Mugabe politikai vetélytársait milicistáival igyekezett
féken tartani, ami helyenként civilek ezreinek lemészárlásával járt. Óriási
felháborodást váltott ki világszerte, amikor a Matabeleland tartományi lázadás
leverését követően tömegsírok kerültek elő.

A kilencvenes évektől a népnyúzó politika a „földreform” fedőnevű fegyveres
farmprivatizácóban teljesedett ki, amelyben Mugabe „Hitler” melléknevet felvevő
párttársa járt élen. Az elnök elkoboztatta a farmokat, hogy a föld – és
szaktudás – nélküli támogatói között ossza szét. A gazdaság alapját képező, az
egész ország lakosságának megélhetést nyújtó nagy farmgazdaságokat feldúlták,
előbb a lakosság elenyésző kisebbségét kitevő fehér földbirtokosokét, majd az
ellenzéki feketék birtokait is.

Az évek során Mugabénak távoznia kellett az eltörlésre került miniszterelnöki
pozícióból, de csak azért, hogy további jogkörökkel felruházva átülhessen a
újonnan kialakított államelnöki székbe. Emellett a Zimbabwei Egyetem rektorának
is kinevezték. Mugabe 1990-es választási győzelme után elérkezettnek látta az
időt a feleségposzt frissítésére. A férfi hosszú távra tervezett, választottja a
kerek negyven évvel fiatalabb titkárnője lett. Gyakorló katolikusként
akadályokba ütközött volna, hogy a First Lady mellé házába költöztesse második
feleségét is (Second Lady), ezért az esküvőt afrikai törzsi szertartás keretében
rendezték meg. Mugabe rövidesen meg is özvegyült, s mivel az 1996-os választás
ismét megnyugtató eredménnyel zárult az elnök számára, így újra a
családalapításra összpontosíthatott: ellátogatott gyerekeinek anyjával egy
templomba, hogy ezúttal római katolikusként is nőül vegye. Házasságukból három
gyermek született, akik – szüleikkel ellentétben – még betehetik lábukat európai
területre.

Amíg beutazási tilalmat nem rendeltek el Mugabe ellen, az EU-üléseken
előszeretettel szunyókált, a találkozók nagynevű résztvevői a véleménye szerint
„követelőző és elszállt majmok társasága, mindig ugyanazok körül forognak:
emberi jogok így és demokrácia úgy…” Fanyar képviselők szerint Mugabéék
kitiltása legalább megakadályozza, hogy a hírhedten költekező feleség tovább
fokozza országuk szegénységét. Nem meglepő, hogy a legutóbbi választás örömére
egy dél-afrikai weboldalon egy új, „Adjuk ki Mugabét!” nevű számítógépes játék
debütált, az általános várakozásteli hangulatot a játék naponta ezreket vonzó
népszerűsége is jelezte. A felhasználók számára lehetőség nyílt, hogy az elnököt
egy virtuális ágyú segítségével a hágai Nemzetközi Törvényszék elé lőjék.

Bár Mugabe a helyén maradt, de a gondolattal azóta is tömegek játszanak el.
Ennek ellenére a csődhöz közeli állapotba került ország választópolgárai
2002-ben Mugabe újraválasztásáról döntöttek. A nemzetközi megfigyelők és több
helybéli politikai szervezet szerint azonban a választások a félelem és
megfélemlítés légkörében zajlottak le.

Tavaly az államfő még azt ígérte, hogy a következő választás évében, 2008-ban
lemond, és onnantól kezdve csak önéletrajzának megírásával hajlandó foglalkozni.
Az egyeduralkodó zimbabwei párt – a ZANU – az elnöki és a parlamenti választások
összehangolására való hivatkozással azonban 2010-ig tolta ki az egyeduralkodó
elnök megbízatásának határidejét.

Olvasson tovább: