Kereső toggle

David Bowie A rockkaméleon hatvanéves

"Helló emberiség! Érzitek, mire gondolok?"

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

David Bowie harmincöt évet töltött el a rock világának élvonalában.

A „rockkaméleon” jó érzékkel váltogatta stílusát, mindig korát megelőző módon. A
botrányhős minden formációja sikeres, szövegei fiatal zenekarok tucatjait
ihlették meg. Az okkult élményeknek, a tudatmódosító szereknek és sajátos
képességeinek köszönhetően egyfajta vátesz volt, aki mára konszolidált
üzletemberré avanzsált.



Fotó: Reuters

Bowie mint David Robert Jones született Londonban 1947-ben. Gyerekként az
volt a célja, hogy Little Richard zenekarában szaxofonozhasson, ezért meg is
tanult a hangszeren játszani. A hatvanas években különböző alkalmi
blues-zenekarokban muzsikált, különösebb sikerek nélkül. A zenésztársaknak és a
csekély számú rajongónak már akkor feltűnt, hogy a nevét közben Bowie-ra
változtató énekes milyen könnyen bújik más-más álarc mögé. Különcségét
erősítette külső megjelenése is: tizenöt évesen egy verekedés folytán bal
szemére megvakult, és a sérült szeme színe megváltozott. Ez a megfelelő
megvilágításban különösen érdekes jelenség védjegyévé vált a zene mellett a
színház és a képzőművészet világát is kipróbáló, a korszellemmel együtt mindig
váltani tudó Bowie-nak.

A hatvanas évek végén jelenik meg első két szólólemeze, ami viszonylag csendesen
megbukik. Közben kapcsolatba kerül Iggy Poppal, majd a cseh származású New
York-i művésszel, Andy Warhollal és körével. Velük végigjárja a tudattágítás
minden formáját és fokozatát – nemi hormonok szedése, drogok stb. –, s szép
csöndben a pszichedelikus élmények és a kábítószerek örök rabjává válik.

A pályáját végigkísérő, sokszori identitáscserét sokan hajlamosak a családi
gyökerek számlájára is írni: domináns, ír katolikus anya, hallgatag protestáns
apa,

s mindez skizofrén esetek sorával súlyosbítva anyai ágon. Bátyja és nagynénjei
elmebetegségét látva Bowie is egész életében tartott attól, hogy a kór rajta is
kitör. Állítólag markáns férfiminta hiányában már gyermekkorában is extravagáns
volt, legalábbis gyakran kifestette magát anyja sminkkészletével. Alig
huszonhárom évesen feleségül vesz egy hasonlóan bizarr személyiségű leányzót.
Mindketten nyíltan vállalják biszexualitásukat, nyitott házasságban élnek. A
legkülönbözőbb hírű és nemű egyénekkel kötnek ki az ágyban napi
rendszerességgel. Hódolnak a transzvesztiták és egyéb különcök előtt, így
kinézetük sem akármilyen: miután megszületik kisfiuk, ránézésre olykor nehéz
eldönteni, ki közülük az apa, és ki az anya… Hírhedten kicsapongó életet élnek
London szívében, ami az akkor dúló hippikorszak erkölcsiségének ismeretében nem
akármilyen teljesítmény.

Bowie 1970 után jelenteti meg azokat az albumokat, amelyek igazán híressé
teszik. Vérbeli avantgarde személyiség, igazi akcionista, aki érzékkel keveri a
populáris műfajokat a meghökkentő formabontásokkal. Neki sikerül tömegérzéssé
tenni az affektálós, meg nem értett művészmentalitást, az ehhez tartozó
felsőbbrendűségi tudattal együtt. Lemezei címlapján női ruhában jelenik meg,
minden módon feszegeti a hagyományos korlátokat. 1972-es Ziggy Stardust című,
meglehetősen apokaliptikus hangvételű, bibliai fogalmaktól hemzsegő albuma
legendássá válik. Főhőse egy földön kívüli, hermafrodita személy, aki
rocksztárként igyekszik megmenteni a bolygót a közeli pusztulástól, ám a meg nem
értettség önpusztításba sodorja. Bowie olyannyira azonosul a szereppel, hogy
megváltónak hiszi magát, nem sok hiányzik az elmebeli elborulásig, amitől
rajongói szerint zsenialitása menti meg. Szupersztár, amikor fellépésein a
közönség vállain, tenyerein lépdel – a vízen járást imitálja, s koncertjein a
mendemonda szerint a tolószékesek is felállnak. Gyakorlatilag ekkor teremti meg
a glam rockot, azt a rockzenei irányzatot, amely sokat adott a külsőségekre és a
színpadi megjelenésre, a lehengerlő hatásra. A lemezbemutató turné állomásai
közben írja következő zenei anyagának dalait, melyeket hasonló külsőségek és
dekadens víziók jellemzik: egy meghatározatlan nemű személy, a világ és a
társadalmak felbomlása, orwelli pusztulása.

A hatvanas-hetvenes évek a botránykeltés virágkora, a rockzene missziós
jelentőséggel bír, ilyen közegben a hímnő imázs üzleti fogásnak sem utolsó.
Bowie-t nemsokára a homoszexuálisok is bálványként tisztelik. A melegkultúrában
növekvő népszerűsége erősítette a melegjogokat követelő mozgalmakat az USA-ban
és Angliában egyaránt. Mindkét országban 1967-ig törvénybe ütközött a
homoszexualitás.

A hetvenes évek közepén-végén Bowie amerikai hatásra soulzenét játszott, majd
Brian Enóval együtt a megosztott Berlin nyugati felén dolgozott.

A nyolcvanas években egyértelműen szupersztár volt. Mindenhol tömegek voltak
kíváncsiak fellépéseire, akkori lemezei kultikus cikké váltak.

Igazi hardcore-zenekart is létrehozott – intellektuális változatban – Tin
Machine néven, amellyel néhány évig sokkolta saját rajongóit is. Az elmúlt
évtizedekben is folyamatosan dolgozik. Lemezeket jelentet meg, de a hírek
általában csak házasságairól, szakadatlan nő- és férfiügyeiről jutnak el
hozzánk. 1980-as válása után fiát ő nevelte, ’90-ben pedig elvette a
szupermodell Imamot, akitől egy kislánya is született.

Mindeközben producerként olyan személyeket emel vissza vagy lök be a rockzene
élvonalába, akik hasonló szellemben alkotnak, mint ő. Ilyen például Lou Reed,
aki Séta a sötét oldalon és Heroin című dalaival ismert a nagyközönség előtt. De
a kábítószerrel és alkohollal magát teljesen szétlövő Iggy Popot (aki
augusztusban Magyarországon is fellépett) is Bowie karolja fel. Elvonókúráit ő
fizeti, és lemezeit ő menedzseli.

David Bowie nagyon jól tartja magát. Még mindig ő a „sovány, szőke herceg”,
ahogyan a világsajtó évtizedeken át nevezte. Ebben azok a kezelések is
közrejátszhatnak, amelyek során időről időre átmossák és frissítik a vérét, hogy
a benne lévő kábítószereket kivonják. Az biztos, hogy ma már nem nevezhető meg
nem értett művésznek: a Francia Művészeti Akadémia tagja, s közel egymilliárd
dolláros vagyon tulajdonosa – jogdíjainak és az internetre is kiterjedő üzleti
érzékének köszönhetően. Bowie, aki egyébként Marilyn Manson példaképe is, pár
éve egy interjúban kifejtette: káoszt lát mindenhol, úgy érzi, hogy a
kilencvenes évek vége felé a társadalmak mélyponton vannak, ami talán csak a
kezdete valaminek. A vallások is reformra várnak, nem lehet régi, mitikus
sablonokhoz, több ezer éves sztereotípiákhoz mereven ragaszkodni. A régi értékek
elavultak, újakra van szükség – hangoztatja Bowie, immár harmincöt éve
egyfolytában.

Olvasson tovább: