Kereső toggle

Felejthetetlen búcsú

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Nem az ünnepelt címlapsztárok lettek a példaképek a németországi vébén:
Beckham, Rooney, Ronaldinho, Raúl, van Nistelrooy egyaránt nyom nélkül távozott
a világversenyről. Helyettük ismeretlen fiatalok, például a magazinok számára
nehezen fotózható arcú francia Ribery vagy a kimondhatatlan nevű német
Schweinsteiger iskolázták le az elkényeztetett sztárokat, akik persze még
javíthatnak a mérlegükön. Nem így Zinadine Zidane, akinek tíz perc hiányzott
ahhoz, hogy a labdarúgás egyik legnagyobb alakjaként fejezze be a döntőt, amely
egyben búcsúmérkőzése is volt. A francia kapitány azonban egy Mike Tysont idéző
brutális mozdulattal lefejelte az őt sértegető olasz Materazzit, és ez csapata
sorsát is megpecsételte a berlini döntőn.



Fotó: Reuters

1972. június 23-án, egy pénteki napon Smail és Malika Zidane ötödik gyermeke
jött napvilágra a marseille-i kórházban, akit Zinedine Yazid Zidane-nak neveztek
el. A szülők azért ezt a nevet adták fiuknak, mert a jelentése teljesen
lenyűgözte őket. A zinedine arab szó jelentése ugyanis: ’a hit szépsége’, a
zidane szóé pedig ’a hit növekedése’. A Yazid név pedig arra utal, hogy a család
kabíliai eredetű. Zidane-ék még az ötvenes években vándoroltak át Algériából
Franciaországba egy jobb élet reményében, de a helyváltoztatás ellenére mindig
fontosnak tartották a gyökerekhez való ragaszkodást. Nevelése dacára Zinedine
vallását nem gyakorló muszlimnak mondja magát. „Nagyon büszke vagyok a
származásomra, mert rengeteg dologra megtanított – hangoztatja gyakran. – Apámon
keresztül magamévá tettem azt az életszemléletet, hogy egy emigránsnak kétszer
olyan keményen kell dolgoznia, hogy elismerjék, és hogy soha semmit sem szabad
feladni. Így tudtam kitörni a környezetemből, és így is élek azóta is.”

Mivel Marseille La Castellane negyedében született, hamar az Olympique Marseille
(OM) csapatának drukkere lett. Focizni a tehetősebb gyerekekkel ellentétben nem
csapatban, hanem az utcákon kezdett. Csak nyolcévesen lett egyesületi játékos,
mégpedig az US Saint-Henri nevű kölyökcsapaté. Az OM legtöbb hazai meccsére
kimentek apjával, így Zinedine sorsa megpecsételődött. Tizenkettedik
születésnapján labdaszedő lehetett az Olympique Marseille bajnokiján, és
közelről csodálhatta meg Enzo Francescolit, akit nagy idoljának tartott, s
később a fiát is Enzónak nevezte el. Az uruguayi játékos inspirálta Zinedine-t,
hogy profi futballistává váljon. Bátyját követve a Septemes Sports Olympiques
csapatában folytatta pályafutását. 1987-ben egy aix-en-provence-i focitáborban
kiszúrta az AS Cannes tehetségkutatója. Innentől indult el egy olyan nagyszerű
pályafutás, amelyet jó páran Maradona és Pelé után rangsorolnak.

Zinedine tizenöt évesen egy teljesen idegen környezetbe költözött, de
szerencsére az őt befogadó Elineau család megóvta az elkallódástól. Jean
Fernandez, a Cannes akkori edzője látta Zinedine-ben az elkötelezettséget és a
futball iránti alázatot, ezért már korán a felnőtt keretbe rendelte. Tizenhét
évesen átesett a tűzkeresztségen. A Nantes elleni bajnokin debütált a
felnőttcsapatban, és lett élvonalbeli játékos. Mivel ’92-ben a Cannes kiesett az
első osztályból, Zidane-nak új csapat után kellett néznie. Négy idényt focizott
a Girondins csapatánál, vezérletével minden évben az UEFA-kupában indulhattak.
Zidane itteni edzőjétől, Roland Courbis-tól kapta a Zizou becenevet.

Házassága is ehhez az időszakhoz köthető. 1993 óta él hűségben feleségével, a
spanyol származású Veronique-kal, aki megismerkedésükkor, 1991-ben táncosnőként
és modellként dolgozott. Frigyre lépésük után Zizou felesége minden idejét a
családjának szentelte. Zidane pedig azóta is foggal-körömmel óvja családját a
médiától. Négy gyermekük született, Enzo, Luca, Theo és Elyaz.

Időközben Zizou a francia válogatottban is debütált. Egy csehek elleni
mérkőzésen csereként beállva két góljával döntetlenre alakította az eredményt.
1996-ban leigazolta őt a Juventus, ahol akárcsak francia elődje, Platini, ő is a
közönség kedvence lett. Szuperkupát és világkupát nyert rögtön a bemutatkozása
után, majd bajnok lett ’97-ben és ’98-ban is a zebramezesekkel. A BL-serleg
utáni vágy és az új környezet csábította őt 2001 nyarán Spanyolországba, a Real
Madridba. A Blancók hetvenhétmilliós rekordösszeget fizettek Zizouért a Juvénak.
2002-ben az ő csodagóljával sikerült megszereznie a Real Madridnak a BL-trófeát,
így Zidane pályafutása teljessé vált, mivel időközben ’98-ban a hazai rendezésű
vébén, köszönhetően neki is, Franciaország első ízben lett világbajnok. 2004-ben
őt választották meg az utóbbi ötven év legjobb európai játékosának.

A FIFA háromszor választotta az Év Játékosává. ’98-ban a France Football
aranylabdáját is megkapta.

A mostani, az olaszok elleni döntőben Zidane beállított egy csúcsot azáltal,
hogy a nyolcadik percben bevette Buffon kapuját. Ő lett ugyanis a negyedik olyan
labdarúgó a történelemben, aki két vébédöntőn is képes volt gólt szerezni.
Tovább nőtt a Zidane-kultusz, egészen a hosszabbítás huszadik percéig. Akkor
olyat tett Zidane több milliárd ember szeme láttára, ami nehezen tolerálható
cselekedet a futballpályákon. Materazzi inzultálására válaszul mellkason fejelte
az olasz bekket, ami kiállítást ért Horacio Elizondo játékvezetőnél. Nagy
kérdés, hogy mi hozhatta ki a sodrából Zidane-t. A brazil Rede Globo tévé
szájról olvasó szakértői szerint Materazzi kétszer is prostituáltnak nevezte
Zidane nővérét, majd néhány lépés után állítólag azt mondta: „Mit akar egy olyan
nigger itt kezdeni, mint te? Mindenki tudja, hogy te csak egy terrorista szajha
fattya vagy. Kopj le innen!” Ez váltotta ki Zidane-ból azt a dühöt, ami
tettlegességig vezette. Bár tettét azonnal megbánta, korábban is láthattunk már
tőle hasonló durvaságot. A ’98-as vébén a Szaúd-Arábia elleni meccsen a földön
fekvő Faid Amin lábára taposott rá alattomosan. A Juventus játékosaként pedig
egyszer egy BL-meccsen a Hamburg játékosát, Jochen Kientzet fejelte le. A
játékoskijáróba érve szemtanúk szerint most is keservesen zokogott, de a szaúdi
játékos ellen elkövetett szabálytalanság után is sírva találtak rá a Canal+
csatorna riporterei az öltözőben. Egy biztos: felejthetetlen játékát immáron
senki nem tudja kitörölni az emberek emlékezetéből.

Domenech és a bukott csillagok

„Való igaz, hogy az asztrológiában keresek segítséget a csapat összeállítása
során” – nyilatkozta a francia rádiónak Raymond Domenech francia szövetségi
kapitány még tavasszal, azt megelőzően, hogy nyilvánosságra hozta volna az idei
világbajnokságban részt vevő francia nemzeti válogatott összetételét. Nem ő az
első francia szakvezető, aki látnokok segítségét veszi igénybe a Kékek
megsegítésére.

Az idén ötvennégy éves Domenech soha nem titkolta az ezoterika, főként az
asztrológia, az álomfejtés és a tarotkártya iránti érdeklődését. A francia TF1
tévécsatorna „Jogunk van tudni” című magazinműsorának egy februári adásában így
mutatkozott be: „Raymond Domenech vagyok, a francia válogatott szövetségi
kapitánya, vízöntő ascendens szűz.” A „Látnokság és asztrológia: az irracionális
szerepe a hatalom kulisszái mögött” témáját körüljáró műsorban Domenech
elmondta, hogy amikor két, amúgy azonos kaliberű játékos között kell
választania, akkor számára a figyelembe veendő paraméterek között bizony ott
szerepel azok csillagjegye is. Igaz, az utolsó helyen, tette hozzá Domenech.
Később, a Journal de Dimanche hasábjain is megerősítette: a játékosok személyére
vonatkozó döntéseit nem kizárólag a sport szabályai szerint hozza.

A szövetségi kapitány húsz éve kezdett asztrológiával foglalkozni, mikor
mulhouse-i edzősége során egy alkalommal egy helyi asztrológus elkészítette
játékosai személyiségrajzát azok csillagjegyei alapján. Azóta Domenech igyekszik
bizonyos jegyeket kerülni. Így például a skorpió jegyében született játékosokat
előszeretettel hagyja ki válogatásai során, mivel úgy véli, hogy azok „csak
egymást falják fel” a meccs során. Nos, az idei csapatösszeállításban egy
„skorpió” sem szerepelt. Ezzel szemben előnyben részesítette például a rák vagy
az oroszlán jegyében született játékosokat – a válogatott huszonhárom tagjából
tízen e két jegyben születtek. Ők a következő évek során is számíthatnak a
kapitány bizalmára, miután a francia futballszövetség kedden két évvel
meghosszabbította a szövetségi kapitány megbízatását.

Domenech 2004-ben vette át a francia válogatott irányítását Jacques Santinitől,
miután az 1998-ban világbajnokságot nyert Kékek egymás után két nemzetközi
tornán, a 2002-es vébén, majd a 2004-es Eb-n is igen gyengén szerepeltek. Sylvie
Jumel, Chirac elnök egykori asztrológiai tanácsadója „Boszorkányok a Köztársaság
szívében” című könyvében azt állítja, hogy Jacques Chirac 1998-ban olyan afrikai
mágusok segítségét kérte a francia csapat érdekében, akik korábban már az ő
politikai karrierje érdekében is „dolgoztak”. Négy évvel később azonban elmaradt
a felkérés, ezért Jumel szerint a mellőzött szenegáli marabuk bosszúból
megátkozták a Kékeket.

Széchey Noémi Anna, Párizs

Olvasson tovább: