Kereső toggle

Clapton, a nagy túlélő

Mindhalálig blues

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Eric Clapton telt házas koncertje hatalmas siker volt Budapesten. Ahatvanegy éves, Grammy-életmudíjas gitáros, a blues fehér királya harmincegy
állomásból álló turnéjának címe megegyezik legutolsó albumáéval: „Back Home”,
ami annyit tesz: Hazafelé. Ám kérdéses, hogy egy örök vándoréletet követelo
hivatás esetén hol van a „haza”.

„Valamennyien magányosak vagyunk – mondta egyszer Eric Clapton a Musician
magazinnak. – Lényegében mi zenészek mindannyian normálisak akarunk lenni. Most
már el tudom fogadni, hogy nekem ebben talán sosem lesz részem, de még mindig
nem tettem le arról, hogy életemnek ezt a részét is megoldjam, kényelmessé
tegyem.”

Eric Clapton élete valóban szinte kizárólag a zenélésbol állt: koncertturnék,
formációk és stúdiófelvételek végeláthatatlan sorából – attól kezdve, hogy
1962-ben, tizenhét évesen Londonba ment, hogy a zenélésbol próbáljon megélni.
Kötetlen életet élt, sorra járta a bandákat, és rendszeresen fellépett
klubokban. Eredetileg kiskamaszként kezdett el gitározni, a blues
klasszikusainak felvételeit hallgatva. Mint o maga is utalt rá, a blues érzelmi
töltöttsége, végtelen fájdalmassága már kissrácként is teljesen lenyugözte,
szívébol szóló zeneként érzékelte az osi dallamokat. Minden energiáját az
önképzésre fordította, s húszéves korára eljutott odáig, hogy Angliában „Clapton,
az isten”-ként emlegették virtuóz gitárjátéka miatt. Ekkortájt ragadt rá a Lassú
Kéz elnevezés is – tréfából, hihetetlen gyors játéka miatt. Késobb teljes drog-
vagy alkoholmámorban tartott fellépésein is képes volt az ujjai emlékezetére
hagyatkozva, öntudatlanul lejátszani a futamokat. Egész pályafutása alatt
megmaradt vérbeli eloadómuvésznek, sokak számára feledhetetlen improvizátornak.

A hatvanas években, amikorra a blues világszerte sikeressé vált, és a mufaj
oshazájából, az Egyesült Államokból a még élo fekete bluesmanek sorra jöttek át
Angliába turnézni, Clapton afféle lelkes tanítványként együtt játszhatott nem
egy általa bálványozott öreg muzsikussal. Ezek a találkozások alaposan próbára
tették a korai sikerektol felduzzadt önbizalmát: „Más hallgatni a lemezeiket, és
más megismerni az élo embereket” – ismerte el. A blues tradicionális fekete
énekesei ugyanis emberöltokön keresztül szegény, névtelen vándormuzsikusok
voltak. Küldetésüknek tartották a blues fennmaradását, balladaszeru dalaik a
szájhagyomány részét képezték. A „déli” gyökerekkel rendelkezo, az európaitól
teljesen eltéro kultúrájú öregek nem sokra becsülték angliai kísérozenészeiket,
a brit popipar ifjú titánjait. A kétfajta mentalitás Clapton pályáját is
végigkísérte, ami állandó orlodést jelentett az autentikusságra való törekvés és
a showbiznisz pénzcentrikus szempontjai között. Clapton zenei kalandozásai
ellenére mindvégig a bluest tartotta saját mufajának, minden sikerét ebbol
eredeztette. Mindazonáltal nem panaszkodhatott: huszonöt éves korára mindent
elért a pályán, méghozzá úgy, hogy muvészi önbecsülését is úgy-ahogy megorizte.
Világhír, gazdagság, olyan együttesek, mint a Yardbirds, a Bluesbreakers vagy a
„Szupertrió”, azaz a legendás Cream tagjaként. De súlyos árat fizetett. A
hatvanas években, a „brit zenei invázió” korában minden ígéretes klubzenészt
azonnal felkarolt a zeneipar, hogy aztán pénzcsináló gépezetté tegye. Az ezzel
járó felpörgetett életvitelt, a vég nélküli stúdiómunkálatok, koncertturnék
iramát drogok és alkoholmámor nélkül kevesen bírták. Huszonhat éves korára már
kemény heroinista lett Clapton is, riasztóan leépült, elszigetelodött, s csak
szerettei beavatkozásának köszönhette, hogy nem követte o is fiatal kortársai,
Brian Jones, Jimi Hendrix, Janis Joplin, Jim Morrison és a többiek tragikus
példáját.

Amikor tavaly felmerült egy önéletrajzi könyv megírásának lehetosége, Clapton
kijelentette, hogy sajnos nem emlékszik rá, mi történt fénykorában, olyan súlyos
drogfüggo volt. A drog helyére azután beült az alkohol, s egy évtizeddel késobb,
amikor a „legenda” egészsége teljesen megroppant, újabb kemény elvonókúra
következett.

Clapton magánéletét is féktelenség, állandó partnerváltogatás jellemezte, s
normális kapcsolat híján nem volt valami nagy véleménnyel a noi nemrol. Érdekes
módon az általa játszott blues akkor vált átélten fájdalmassá, amikor
beleszeretett legjobb barátja, George Harrison feleségébe. Patty Harrison sokáig
ragaszkodott a férjéhez, aki késobb, amúgy baráti alapon átengedte ot Claptonnak.


A házasság azonban a férfi alkoholizmusa és állandó turnéi miatt évekkel késobb
felbomlott.

Claptonnak két alkalmi kapcsolatából a nyolcvanas évek közepén egy lánya és egy
fia született. 1991-ben az ötéves kisfiú, Conor kizuhant egy toronyház
ablakából, és meghalt. Ezt követoen, mély letargia után született meg Clapton
leghíresebb albuma, az Unplugged. Úgy tunik, Clapton 2002-ben, ötvenhét évesen
újból megpróbálta pótolni, ami kimaradt az életébol: feleségül vett egy huszonöt
éves amerikai lányt, akitol egy kislánya született. Hivatását nem adta fel, a
zenélést missziójának tekinti. Meggyozodése, hogy kivételes tehetsége az oka,
hogy túlélte pályáját, hogy mindig képes volt új lendületet venni.

Claptont, aki egy kisvárosi, konzervatív munkáscsaládban született, a nagyszülei
nevelték fel sok szeretettel. Tizenhat éves édesanyja a születése után elhagyta.
Bár késobb fel-felbukkant az életében, soha nem kezelte ot a fiaként. Clapton
apja egy ’45-ben Angliában állomásozó kanadai katona volt, akit soha nem ismert.
1998-ban a médiából tudta meg, hogy a férfi nagy bohém volt, több házassággal és
legalább négy gyermekkel a háta mögött, bárzenélésbol tartotta fenn magát, és
vándoréletet élt. „Zenélni akart, jól érezni magát, szerette a noket. Akárcsak
én – nyugtázta Clapton. – Jó tudni, honnan örököltem a hajlamaimat.”

Olvasson tovább: