Kereső toggle

Sötét angyalok

Budapesten járt a Depeche Mode

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Szuperlatívuszokban zengtek a magyar kritikusok a Depeche Mode márciusi
budapesti koncertjéről. Dicsérték a technikát, a hangulatot, a „vérprofi”
előadásmódot. Nem szóltak viszont a zenekart körülvevő „halálbizniszről”, a
zenekar által képviselt drogos szubkultúráról és keresztényellenes
kirohanásaikról.

Sokan próbálták már megfejteni a new wave-es, szintirockszerű, borongós
hangvételű zenekar titkát. Nemrég könyvet is írtak róluk, Striped
(Levetkőztetett) címmel, melyben a tagok vallanak normálisnak éppen nem
nevezhető magánéletükről, sorsukról. A zenekar a hetvenes évek végén punkrock
vonalon

indult, majd a szintetizátorok megjelenésével stílust váltottak, hangzásban,
külsőségekben egyaránt. Egy angol kiskocsma állandó fellépői voltak, amikor a
londoni Mute Records Kiadó egyik embere felfigyelt rájuk, majd 1981-ben
megjelent első albumuk. Akkor még senki sem sejtette, hogy a mosolygós, kisfiús
arcú húszéves muzsikusok később fekete ruhás, a halált és a kábítószert hol
burkoltan, hol nyíltan hirdető „sötét angyalokká” válnak. Az énekes frontembert,
David Gahant a kilencvenes években kétszer hozták vissza az orvosok a klinikai
halál állapotából, miután herointúladagolással kórházba szállították. 1996-ban
volt egy öngyilkossági kísérlete, majd fél évvel később, az egyik túladagolást
követő újraélesztés után azt mondta: „Heroinfüggő vagyok, és küzdök ez ellen.
Kétszer voltam elvonókúrán, és nem akarok olyanná válni, mint Kurt Cobain
(kábítószer-túladagolásban halt meg – a szerk.) meg a hasonlók. Tudod, ha ez a
hatalmába kerít, elveszi mindenem, amit szerettem, ami számított, elölről kell
kezdenem az életem.”

Gahan a jelek szerint nem kapkod az újrakezdéssel. Azt állítja, hogy felesége
elhagyta két gyerekével együtt, holott egy világkörüli turné végeztével ő nem
tért haza – egy másik nő miatt. A zűrös gyermekkorát feldolgozni képtelen,
negyvennégy éves sztár pózolt már mint „Personal Jesus”, azaz személyes
megváltó, hódított buddhista beütésű szövegekkel, legutóbbi Playing the Angel
című lemezük egyik „húzó” dalában pedig – amely egyben mostani lemezbemutató
koncertturnéjuk nyitánya is – János apostolról és a Jelenések könyvéről énekel.
A dal szövege Jánost hazugnak, az emberiséget ítélettel rémisztgető hitetőnek,
gonosztevőnek állítja be igényes rockzenei aláfestéssel. Furcsa módon a dal nem
keltett különösebb felháborodást, jóllehet David Gahan csapata – több mint
negyvenmillió eladott lemezzel – a világ egyik legsikeresebb zenekarának számít.
Martin Gore – a csapat zeneszerzője és szövegírója, aki mellesleg előszeretettel
lép a színpadra női ruhákban, feketére lakkozott körmökkel – korábbi
szerzeményeiben is rendszeresen érintett vallási témákat, némelyiket be is
tiltották a nyolcvanas években, de nyílt kirohanást a kereszténység ellen eddig
nem intézett. Az album másik meghatározó dala, A legsötétebb csillag című, egy
angyalhoz mint múzsához szól, és az ördögöt mint szövetségesüket emlegeti.

A Depeche Mode több mint húszévnyi daltermésének témái többnyire a halál, az
elmúlás, az öngyilkosság és különböző vallási kérdések körül forognak. A zenekar
egyik legnagyobb slágere a Black Celebration, azaz Fekete ünnep címet viseli. Az
együttest körülövező „halálbiznisz” virágzóbb, mint valaha: korábbi lemezeiket
az újjal egyidejűleg ismét piacra dobták, hogy mire a csapat megérkezik a turné
helyszíneire, a publikum már kellően rá legyen hangolódva az eseményre. Talán
nem meglepő feltűnően nagy sikerük a magyarok körében, de más európai
országokban – és persze a tengerentúlon is – szép számmal akadnak vevők David
Gahanék sötétségére. Ám az együttes tagjai maguk között kevésbé fennköltek: az
egyik alapító nemes egyszerűséggel csak magamutogató, extrovertált divatbohócnak
titulálja Gahant. A másik frontember, Martin nyilatkozatából kitűnik, hogy
rajongóikról sincsenek sokkal jobb véleménnyel: „Nos, a rajongók… milyen szót is
használjak… a rajongóink többsége egyszerűen őrült.” n

A punktól a Martens bakancsig

A Depeche Mode az utóbbi két évtized egyik legbefolyásosabb popzenekara
csikkhegyeket és sörösüvegtelepet hátrahagyó koncertjeiken megteremtette az
alkoholos-könnyűdrogos szubkultúrát. Az együttes nagy hatással volt a fiatalok
gondolkodásmódjára és divatőrületére egyaránt: az első időszak punkos, nyakig
begombolt ingét, három számmal nagyobb válltöméses zakóját felváltotta a
military, térdig érő csizma, enyhén a homoszexuális kultúrára utaló bőrcucc,
szegecses bőrnaci, majd ezt követte a farmer és a szűk motorosdzseki. Minden
második család sokkot kapott a gyerek egyre rövidebbre felnyírt frizurájától, no
meg az elengedhetetlen acélbetétes Martens bakancstól. Talán ezeknek a
bakancsoknak köszönhető, hogy ebben az időben a skinheadek is szívesen
látogatták a DM rendezvényeit. Innen már csak egy könnyed lépés volt a
fasisztoid hangulatkeltés, különösen itt a kelet-európai térségben.

Olvasson tovább: