Kereső toggle

Károly

és az ő királyi családja

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Amikor tavaly tavasszal viszonylag rendhagyó és szerény külsőségek közepette Károly angol trónörökös elvette fiatalkori szeretőjét s egyben unokatestvérét, Camilla Parker-Bowlest, úgy tűnt, a királyi család, az anglikán egyház és a közvélemény is beletörődött a frigybe. Ám a házasság nem felhőtlen, Camillából senki sem akar királynét, és könnyen lehet, hogy a trónt nem a kicsapongó Károly, hanem elsőszülött fia, Vilmos fogja örökölni.

Diana-rajongók rossz nyelve szerint Camilla túl sokat tudott Károlyról, s leginkább ez a tény juttatta őt az oltár elé. A romantikusabb verzió úgy szól, hogy a trónörökös életében először döntött szíve szerint, nem pedig úgy, ahogy azt elvárták tőle. Tette ezt függetlenül attól, hogy máig nem tisztázott hitvesének pozíciója, különösen abban az esetben nem, ha netalán Károlyt uralkodóvá választanák, ami egyben az anglikán egyházfői méltóságot is jelentené. Vérrokonok királyi házassága soha nem jelentett problémát, ám a válás összeegyeztethetetlen az egyházfői szereppel. Márpedig Camillát a férje úgymond a „korona elsőbbsége” miatt engedte át Károlynak, azaz két, ma már felnőtt korú gyermek, és tizenhat év házasság után hajlandó volt elválni asszonyától. 

A pletykalapok egyik vezető témája ma annak találgatása, vajon lemond-e Károly a trónról idősebb fia, Vilmos javára? Akárcsak a híres előd, VII. Edward, aki a harmincas években egy elvált amerikai nőt választott a trón helyett. Megy a jogi csűrés-csavarás, az is felmerült, hogy hosszú procedúrát felvállalva átírnák az alkotmányt, és az uralkodói státust különválasztanák az egyházfőétől. A kérdés azért nem olyan eszeveszetten sürgető, hiszen a nyolcvan esztendős királynő, II. Erzsébet a mai napig igen jó egészségnek örvend.

Vilmos herceg mostanság sűrűn jön szóba elsőrendű trónörökösként, aminek az is oka lehet, hogy a bulvársajtónak és a töméntelen udvari „forrásnak” köszönhetően Károly herceg bizarr magánéletével kapcsolatban nagyjából az egész világ képben van. Anno a minél kicsapongóbb életre önnön nagybátyja buzdította, aki ha kellett, a helyszínt is biztosította hozzá. A walesi herceg kedvenc komornyikjával folytatott homoszexuális viszonya és különböző orgiái állítólag udvari berkekben mindig is közismertek voltak, de a szépasszonyok iránti vonzalma is töretlen. Egyes lapok szerint Camillával való házassága nem a beteljesült szerelmet, hanem sokkal inkább a hűtlenségek és a megaláztatások sorozatát jelentik a nő számára. Ezen jókat lehet kárörvendeni, hiszen Lady Diana kellőképpen tálalt válását és tragédiáját igazából a mai napig nem bocsátotta meg Camillának sem az udvar, sem a köznép. S főleg nem Vilmos és Harry, akik állítólag tevékenyen munkálkodnak azon, hogy kiutálják a palotából mostohaanyjukat, akinek egyébként II. Erzsébet őfelsége sem szokta fogadni a köszönését. Emlékezetes, hogy a királynő a legutóbbi nyilvános karácsonyi üzenetében hosszan beszélt a tavalyi ázsiai szökőárról, de egy szóval sem említette legidősebb fia házasságkötését. Az újságírói firtatásra úgy reagált: „Mit mondhatnék róla? Ez a horror éve volt.”

Ma már nehéz rekonstruálni, hogy Károly vette-e el Camillát, avagy fordítva, de tény, hogy a hölgy világéletében meglehetősen rámenős volt. Hosszú románcuk alig huszonévesen indult, amikor a sport- és férfirajongó lány egy lovaspólóedzésen keresetlen szavakkal megszólította a herceget: „Az én dédanyám az ön ükapjának a szeretője volt. Mi lenne, ha mi szintén?” 

S a születése óta visszahúzódó fiú engedett a nem éppen érintetlen lány csábításának. Házasságról szó sem lehetett, s a kapcsolat félbe is szakadt, amikor Camilla évekkel később férjhez ment Károly egyik barátjához. Azután viszonyuk újjáéledt. Károly befolyásolhatóságát az életrajzírók azzal magyarázzák, hogy nem kapott sok érzelmi törődést a szülői háztól. Anyját lekötötték a királynői teendők, naponta kétszer félórát látta a fiát reggel és este, s különben is: a beszámolók szerint még a kutyáit is többet simogatta meg. Az apa meg drákóian nevelte, „csak büntetni, soha nem dicsérni” alapon, lépten-nyomon megalázva a zárkózott, hiperérzékeny kisfiút. „Nincs olyan emlékem az apámról, hogy azt mondta volna: szeret, vagy megdicsért volna bármiért – idézi Károlyt Vincent Meylan író. – Olyan emlékem sincs, hogy a karjaiba vett volna. Ez nagyon szomorú dolog, de megtanított arra, hogyan nem szabad viselkednem a saját gyermekeimmel szemben.” Fülöp igazi férfit és trónörököst akart a fiából faragni, miközben neki se volt soha kapcsolata a saját apjával. 

A humán beállítottságú Károly a protokolláris, hűvös családi légkör után kilencéves korától messze Északon, egy hírhedten szigorú skóciai intézetben számkivetve nevelkedett. Az első évben minden estét végigsírt, származása miatt társai kerülték, teljes magányát a néha odalátogató nagyanyja enyhítette. Leendő trónörökösként egész életében merev szabályok és elvárások szerint nevelték, pontosabban neveltették. Könnyen lehet, hogy a nagy igyekezettől félresiklott személyiség trónra lépése elmarad.

Olvasson tovább: