2005. 01. 28. (IX/4)

Újabb szemtanú a cunamiról és a turistákról

root — Mon, 31 Jan 2005 20:54:55 +0100

Egy hónappal a délkelet-ázsiai katasztrófa után is érkeznek beszámolók a túlélőktől. Az alábbi levél ezen a héten érkezett szerkesztőségünkbe.

A cunamit Kata Noi Beach-en éltük túl. Janó fiunk december 26-án, 9 óra 45-kor feltépte az ajtót és közölte: autók úszkálnak az utcán. Álmosan – mivel későn ébredtünk – kidöcögtünk a hotelból, és tényleg úszott az utcánk. Felkaptam a kamerámat, és Janóval lementem a strandra. Nem akartuk elhinni: a strand úgy nézett ki, mintha leborotválták volna. Eltűntek a napernyők, a nyugágyak, amelyek ezrével voltak itt korábban. Az egészben azt furcsállottam leginkább, hogy a tenger teljesen nyugodt volt, és a parttól 200 métert visszahúzódott. Aztán hirtelen egy thai férfi üvöltése törte meg a döbbenetet: mindjárt jön a tenger megint – ordította. Hirtelen a tenger megemelkedett, vagy 5-6 méterre. Nem volt moraj, félelem vagy süvítő szél, csak jött, mint egy fal.
Megragadtam Jánost, és teljes erőnkből rohantunk, egy üzletben leltünk menedéket, 250 méterre a parttól. Egy orosz férfival ketten tartottuk az ajtót, csak az volt a baj, hogy a jobb- és bal oldali falak üvegből készültek. A víz összetört mindent, a téglafal mint a cigarettapapír, úgy omlott össze. Pánikszerűen menekültünk a hátsó kijáraton át, majd felrohantunk a szálló tetejére.
Ezután mindenki a hegyoldalba menekült, és hat órán át várta, jön-e a következő nagy hullám. Nem jött. A mi szállónk is megúszta, mert pont egy luxusszálló épülete mögött helyezkedett el, ami felfogta az első ütést. A luxusszálló szobáiban azonban nyolc skandináv vesztette az életét.
A thaiok a maguk módján elláttak bennünket: mindenkinek adtak vizet, banánt, de a legnagyobb hiány a megbízható információ hiányából fakadt. Este, amikor bemerészkedtünk Kataba és Patongba, ott értettük meg, valójában mekkora katasztrófa történt.
A második nap Erika és én elkezdtük látogatni a kórházakat.
Ott megint ránk nehezedett az iszonyat: mindenhol összeeszkábált koporsók mellet túlélő thaiok százai vártak a kezelésre. A farangok – a thaiok így hívnak bennünket – kivétel nélkül kórtermekben feküdtek, ágyakban. A szerencsétlen thaiok viszont a földön fekve kaptak ellátást az orvosoktól, akik akkor már valószínűleg három napja nem alhattak egy percet sem.
A Vachiraj kórházban azt hallottuk, hogy Phuket városban lesz egy katasztrófacentrum. Odamentünk és néhány férfival megszerveztük a Katasztrófa Áldozatok Önkéntes Központját. Önkéntesek százait regisztráltuk nyelv, szakma, fizikai és pszichés alkalmasság szerint, és a phuketi rendőrfőnök is segítségünkre volt.
Azért hogy felmérjük a helyzetet, 160 kilométert autóztunk Khao Lak környékén: a világ egyik paradicsomában halottak százai feküdtek az út mentén. A luxusszállók mintha sose léteztek volna ott. Autók menekülőkkel megrakva a mocsárba, iszapba beleborulva, emberek százai, akik két kézzel kapirgáltak a mocsárban.
Mire visszaértünk, 2500 holttest várt szortírozásra, DNS-tesztre. Képtelenség ennyi tetemet a 42 fokos hőségben jegelni – ahogy kezdetben próbálták –, ezért a thaiok tömegsírt csináltak. A thaiok hozták, a dokik szortírozták, mi jegeltük a holttesteket. Fotókat is készítettem egy brit csoport számára, azonosítás végett. Ők vették a mintát a DNS-vizsgálathoz, s mivel a testek hamar oszlásnak indultak, az első két fogat húzták ki a DNS-azonosításhoz.
Szilveszter után, ami igen csendes volt, kaptam egy telefont, hogy magyarok találkoznak egymással a Wora Buri szállóban. Ez egy ötcsillagos szálloda, amit teljesen megkímélt a cunami. Itt éldegélt a magyar csapat. A "hősök", akik a cunamit átélték.
Villanások, benyomások a spontán találkozóról: illendően köszöntjük az egybegyűlteket, akik közben a brillekkel zörögnek. Bonbonka megjegyzi: "itt fizetni kell a vacsoráért".
Megjelenik Ágai Zsolt, a követség munkatársa, akit Magyarországról küldtek le mint rendkívüli konzult, hogy segítsen. Zsolt pólóban, koszosan érkezett. Bonbonka finnyásan megjegyzi: "ez a paraszt fel se tud öltözni". Bonbonka nem tudta, hogy Zsolt barátunk aznap az összes phuketi kórházat személyesen járta végig. Eltűnt magyarokat és sebesülteket keresett, ezután érkezett a vacsorára. Egy szerény sült rizst evett, egy pohár sörrel, amit maga is fizetett.
Nem igaz hogy napokig nem volt senki a magyar standon. Én személyesen ültem ott, és váltottunk Luther Gáborral, akit szerintem "a legnagyobb magyar" címmel kéne kitüntetni. Gábor hozta-vitte a magyarokat, sebesülteket listázott, kutatott fel, s thai felesége fordított.
Gábor a saját zsebéből fizette ki a magyarok repülőjegyeit, valamint tíz magyar szállodáját.
Ágai Zsolt konzul úr egy hős. Az idő és a káosz nem tette lehetővé, hogy a konzul passzív legyen, "odaszögezve" egy székhez, viszont állandó telefonkapcsolatban voltunk vele. Egy konzulnak ugyanis nem az a dolga, hogy katasztrófa idején a túlélőkkel foglalkozzon, akik egy ötcsillagos szállóban élvezkednek. De erről az izomagyak nem tudtak, mert ők életben maradtak.
A magyar csapat, akik Phuketben maradtak, kiprovokáltak egy újabb találkozót a magyar nagykövetséggel. Urak, akik a privatizáció alatt milliárdokat loptak, hölgyek, akik 3 szeretőt tartanak, Bonbonka – a nyafis sztár – aki az izomagyú barátjával balhézott, voltak jelen a "meeting"-en.
A magyar külügy leküldött egy virológus doktornőt, akit a falhoz állítottak és közölték vele: hazudik, mert lesz kolerajárvány. Ők hallották, és az ő kapcsolataik hazulról ezt meg is erősítették. A virológus doktornőnek be kellett oltani az urakat és hölgyeket hepatitis A vakcinával, mert – mint állították – "nem volt idejük elmenni beoltatni magukat Magyarországon".
A doktornő hivatalos úton volt, az osztrákoknak is ő hozta a vakcinát, a gyógyszereket. De mivel az önző, fortyogó, elégedetlen banda beoltatta magát a magyar külügy költségén, csak másnap tudott eljutni hozzájuk.
A külügyi képviselőket lehülyézték és megszégyenítették.
"Uram, én nem egy civillel akarok beszélni, hanem a magyar állam hivatalos képviselőjével, és ha én akarok magával beszélni, akkor maga ott lesz, érti?"
Mint a régi, elvtársi időkben
Ott volt az RTL Klub stábja is, ahogy hallom, nekimentek ők is a külügynek. Pedig éppen Ágai Zsolt és Luther Gábor intézte el nekik – rajtunk keresztül –, hogy első osztályú anyagot gyűjthettek Khao Lakon.
A thai állam az első napokban működésképtelennek bizonyult. A szörny? az, hogy az ENSZ se csinál(t) semmit. Csak amikor az amerikaiak is beleszóltak a "játékba", lett szervezés, organizáció, koordináció stb.
Hát, ez az én verzióm. Én így éltem át a történteket.
Gazdagabb azzal a tapasztalattal, hogy az emberek tudnak segíteni egymásnak fajra, vallásra, bőrszínre való tekintet nélkül. A kemény és sok katasztrófát átélt brit DVI kollegája – velem együtt – ott sírt az első estén, mint egy gyerek.
Gazdagított az is, hogy kétségbeesett embereknek volt erőm pár biztató szót mondani, pedig tudtam: ők is tisztán látják, hogy nincs semmi esélye szeretteik megtalálásának.
Végül: megint érintést adott a jó Isten, hogy elgondolkozzam. Át kell nézni dolgainkat, és azt, hogy hogyan élünk.
Barátsággal köszönt mindenkit:
Zsolt

Dáridó a tömegsírok felett

Nincs magyar áldozata annak a hajóbalesetnek, amely Thaiföldön történt alig egy hónappal a legújabb adatok szerint több mint 280 ezer áldozatot szedő szökőár pusztítása után. Egy turistákat szállító hajó felborult Szamui szigetnél. A balesetben heten vesztették életüket, tizenheten pedig eltűntek. Először a hatóságok arról számoltak be, hogy két magyar is van az eltűntek listáján. A nyugati turistákkal zsúfolásig telt motoros siklóhajó az ország keleti partjainál fekvő Phangan-szigettől Szamuj-szigetre tartott. A balesetben három svéd, egy svájci, egy német, egy osztrák, egy norvég és egy brit állampolgár tűnt el. A magyarok nem a szerencsétlenül járt hajóval, hanem egy közvetlenül utána indult másik komppal utaztak. Az őserdő borította Phangan-sziget kiemelt turistacélpont Thaiföldön: minden holdtöltekor több ezer kül- és belföldi turista gyűlik össze egy egész éjszakás mulatságra. A katasztrófa ellenére több magyar turistacsoport is elindult Thaiföldre. A délkelet-ázsiai országba utazott – az RTL Klub híradása szerint – egy baráti társasággal a csatorna ismert műsorvezetője, Vágó István is, aki elmondta: egyik legkülönlegesebb élménye Thaiföldön a keleti erotika központjaként ismert Pataya volt.

Utolsó esély

root — Mon, 31 Jan 2005 20:54:48 +0100

Tisztelt Szerkesztőség!

A január 21-i számukban közöltek interjút Efraim Zuroff úrral, az Utolsó Esély program irányítójával. A beszélgetés egyik mondatához szeretnék egy apró adalékot hozzátenni. Zuroff úr szavaiból úgy tűnhet, mintha a Simon Wiesenthal Központ éjt nappallá téve dolgozott volna azon, hogy az Ausztráliában élő – és azóta sajnálatos módon nyomtalanul eltűnt – Charles Zentai háborús bűnösségét dokumentálja. A tény ezzel szemben az, hogy a Zentaira vonatkozó adatokat a központ még 1987-ben megkapta az egyik meggyilkolt áldozat, Balázs Péter édesapjától, azonban tizenhét éven át semmi nem történt az ügyben, pedig az egykori népbírósági akták még a Zentaira vonatkozó népegészségügyi adatokat is tartalmazták. A család természetesen nem a felajánlott 10 ezer dolláros vérdíj miatt kezdeményezte a felelősségrevonást, hanem azért, hogy Balázs Péter gyilkosa ne élhesse le gondtalanul az életét, mintha mi sem történt volna. Bár Zentai azt állítja, hogy a kérdéses novemberi napon nem tartózkodott Budapesten, bizonyítható, hogy 1944. október 15-től kezdve részt vett a zsidóüldözésben.
(név és cím a szerkesztőségben)

Kabuli légió

root — Mon, 31 Jan 2005 20:54:41 +0100

Tisztelt Szerkesztőség!

31 éves orvos vagyok, és jelenleg katonai külszolgálati misszióban dolgozom Afganisztánban, egy spanyol vezetés? tábori kórház sürgősségi ambulanciáján a kabuli reptéri bázison, a KAIA-n. Rendszeres olvasója vagyok a Heteknek, érdeklődéssel olvasom írásaikat innen 4380 km távolságból Budapesttől.
Munkánk során rendszeresen találkozunk Kabulban élő afgánokkal, akik a támaszpontunkon dolgoznak. A közelmúltban a Com KAIA (azaz a mi repülőtéri támaszpontunk katonai parancsnoka) családi napot rendezett. Ez azt jelentette, hogy a helyi munkásaink behozhatták a gyermekeiket, akiket egy bőséges ebéddel láttunk vendégül, majd megmutogattuk nekik az Apache helikoptereket és a tűzoltóautót, ami még oltási bemutatót is tartott nekik. Egy filmvetítésre is meghívtuk a családokat, majd a gyerekek kis ajándékot kaptak. Az ebéd után a Com KAIA beszédet tartott, a gyerekek pedig virágcsokrokkal kedveskedtek nekünk, katonatiszteknek. Számomra, aki rendelkezem bizonyos összehasonlítási alappal, volt az egésznek egy kis szocialista utánérzése. Csak itt nem Bástya elvtárs tartotta a beszédet, hanem a Com KAIA, és nem a szovjet tisztek jelenléte emelte a nap fényét, hanem a NATO tiszteké.
Tisztelettel:
Dr. Turóczy Krisztián
orvos főhadnagy
Kabul, Afganisztán

A Luther-filmről

root — Mon, 31 Jan 2005 20:54:34 +0100

Tisztelt Szerkesztőség!

Érdeklődve olvastam a Hetek legújabb számában a Luther-filmről szóló cikket. 2003 novemberében örömmel fedeztem fel Németországban a filmet, amit azóta is vártam a magyar mozikban, és szomorúan olvasom, hogy most sem számíthatunk országos magyar vetítésre. A film akkoriban mély nyomot hagyott bennem, ami a főszereplő nagyszer? alakításának és a korh? feldolgozásnak is köszönhető. Német nyelvet oktató tanárként a szakmai érdeklődésemnek megfelelően szerencsére legutóbb is sikerült – a német mozikban is eluralkodott amerikai filmdömping ellenére – egy német nyelv? német filmet megnéznem. Kíváncsian várom, hogy ez a film, ami "Napola – Elite für den Führer" címmel a napokban került a német mozikba, és a náci iskolai elitnevelő-intézetek világát mutatja be (a végére a néző biztosan nem marad ambivalens a látottak iránt), a Luther-filmhez hasonlóan nagy késéssel vagy esetleg már pár hónappal a német vetítés után látható lesz Magyarországon, mint "A bukás – Hitler utolsó napjai" cím? film. Európai uniós tagországként kívánatos lenne, hogy a múltunk megismerését és annak feldolgozását elősegítő aktuális nyugat-európai filmeket is időben – és esetleg eredeti nyelven is – megismerhesse a magyar mozilátogató. Örvendetes, hogy ezeknek a filmeknek a megismerésében a Hetek is rendszeresen segíti olvasóit írásaival.
Üdvözlettel:
Kispál Tamás

Tisztelt Szerkesztőség!

Örülök, hogy a Luther-filmről írott cikkükben (Hetek, 2005. január 21.) szó esett a reformátor "toronyszobaélményéről" és következményeiről is. Első látásra szerintem ez a sorsfordító esemény a filmben nincs elég erőteljesen bemutatva.
A Hetek egész stábjának szeretnék ezúton köszönetet mondani a munkájáért. Mindig várom a csütörtököt, amikor dél körül megjelenik interneten a legújabb szám!
Üdvözlettel Németországból:
Jana Dähne

Mi van a képen?

root — Mon, 31 Jan 2005 20:54:27 +0100

1. Havas István karriertanácsadó.
2. A jég hátán is megélek cím? könyv szerzője munka közben.
3. Szabadságon a hűtőgépgyár igazgatója

A túl sok sms ártalmai

root — Mon, 31 Jan 2005 20:54:20 +0100

Vigyázat! Túl sok sms küldése káros lehet az egészségre! Már ami az ujjakat illeti. A téma nagy médiavisszhangot váltott ki Olaszországban, miután átlag napi száz sms küldése után egy tizenhárom éves lánynál akut íngyulladásos tünetek léptek fel. Ifjúságvédelmi csoportok szerint a probléma nagyon is valóságos: egy közelmúltban történt felmérés tanúsága szerint ugyanis az olasz fiatalok mintegy 37 százaléka mobilfüggő. Az orvos és a gyógyszerész üzenete világos tehát: Lehet, hogy jó lenne leszokni, mielőtt túl késő! (Reuters)

A kerékpár nyugdíjba megy

root — Mon, 31 Jan 2005 20:54:13 +0100

Hetvenhat évnyi folyamatos "munkaviszony" és nyolcvanezer kilométer után vonult nyugdíjba egy angol öregúr 1929-ben vásárolt F.W. Evans márkájú versenykerékpárja. A járm? – amely a Londoni Közlekedési Múzeum kiállítási darabjául szolgál ezentúl – mondhatni töretlen formában vészelte át az elmúlt hét évtizedet. Mindöszsze háromszor kellett nyerget cserélni rajta, és persze a gumik sem az eredetiek, de a járgány így is bőven behozta az akkoriban húzós összegnek számító tizenhárom fontos vételárat. A múzeum munkatársai szerint a bicikli nehezebb fémszerkezetének köszönhető, hogy még most is szinte kifogástalanul működik. (AFP)

Pesszimizmus világszerte

root — Mon, 31 Jan 2005 20:54:06 +0100

A BBC Világszolgálata által készített felmérés szerint globális szinten az emberek meglehetősen pesszimistán látják a gazdaság helyzetét, még azokban az országokban is, ahol a legtöbb lakos saját anyagi helyzetével elégedett. A felmérést a világ huszonkét országában több mint huszonkétezer ember megkérdezésével végezték. "Kérdezd az embereket a családjuk helyzetéről – sokan, főleg Ázsiában úgy vélik, hogy egyre jobban élnek. Ám ha arról kérdezed őket, hogy mit gondolnak a világ gazdaságáról, a legtöbbjük szerint egyre rosszabbak a kilátások. "A megkérdezett huszonkét országból csak hatban vélték úgy, hogy a nemzetközi gazdaság helyzete javul, habár a laikusok véleményét sok szakértő nem osztja. A felmérés arra ugyan nem tért ki, hogy a pesszimizmusnak mi az oka, de vélhetőleg a háborúk, a terrorizmus, a vallási és politikai megosztottság miatt érezhetik az emberek, hogy a világgazdaság fejlődése nem garantált. Egyes szakértők szerint a világ lakosainak érzete befolyással is bírhat a gazdaság alakulására – amennyiben a pesszimizmus miatt kisebb hajlandóság mutatkozik a lakossági befektetésekre, vállalkozások indítására és a vásárlási hajlamra. (BBC)

Kockafejűek

root — Mon, 31 Jan 2005 20:53:59 +0100

Szuperman repül, Pókember a falon mászik, és – hogy teljes legyen a csapat – itt van Bob, aki szintén igazi szupererővel rendelkezik. "Mindennap munkába megy, és leül az íróasztalához négy komor fal közé. Nyolc hosszú órán keresztül töretlenül bámulja a számítógép képernyőjét, persze a félórás ebédszünetet leszámítva." Ki is ez az ember? Ő az egyik a négy semmittevő kockafej? irodaigazgató közül, akik nem mások, mint legószer? játékok, amelyek egy jellemző pillanatot mutatnak be az átlagos irodai életből. Az új, bár élettelen-mozdulatlan kockafej? hősök már megrendelhetők interneten is. A móka a munkahely berendezésével és kidekorálásával kezdődik. Ebből kiderül, hogy a legót építő személy alkalmazottai passzívak vagy tele vannak lelkesedéssel. Bob nagyon el tud mélyülni a diagramszerkesztő programok rejtelmeiben, de profi az egész napos pasziánszozásban is. Persze, hogy milyen munkaerő lesz, az a főnökön múlik. (Newsweek)

A nők és a térkép

root — Mon, 31 Jan 2005 20:53:52 +0100

Megoldódni látszik a rejtély, miért tájékozódnak jobban a férfiak a térképen, mint a nők. Az Új-mexikói Egyetem kutatásai kimutatták, hogy problémamegoldás során a férfiak szürkeállománya – amely a matematikai és intellektuális gondolkodásért, valamint az orientációért felelős – hat és félszer aktívabb, mint a nőké.

Ugyanakkor ugyanezen kérdések megoldásában a nők fehérállománya – ahol a különböző területek összeköttetései, az érzelmi gondolkodás, a nyelvhasználat és a párhuzamos figyelem központjai találhatók – kilencszer aktívabban vesz részt. A két teljesen eltérő feldolgozási útvonal aztán a kognitív eredmények tekintetében nem mutat jelentősebb eltérést. (Daily Telegraph)