<?xml version="1.0" encoding="utf-8"?>
<rss version="2.0" xml:base="http://www.hetek.hu" xmlns:dc="http://purl.org/dc/elements/1.1/">
<channel>
 <title>2005. 01. 28. (IX/4)</title>
 <link>http://www.hetek.hu/archiv/2005_januar_28_ix4</link>
 <description>Kategória nézet.</description>
 <language>hu</language>
<item>
 <title>Újabb szemtanú a cunamiról és a turistákról</title>
 <link>http://www.hetek.hu/velemeny/200501/ujabb_szemtanu_a_cunamirol_es_a_turistakrol</link>
 <description>&lt;strong&gt;Egy hónappal a délkelet-ázsiai katasztrófa után is érkeznek beszámolók a túlélőktől. Az alábbi levél ezen a héten érkezett szerkesztőségünkbe.&lt;/strong&gt;
&lt;p&gt;A cunamit Kata Noi Beach-en éltük túl. Janó fiunk december 26-án, 9 óra 45-kor feltépte az ajtót és közölte: autók úszkálnak az utcán. Álmosan &amp;#8211; mivel későn ébredtünk &amp;#8211;  kidöcögtünk a hotelból, és tényleg úszott az utcánk. Felkaptam a kamerámat, és Janóval lementem a strandra. Nem akartuk elhinni: a strand úgy nézett ki, mintha leborotválták volna. Eltűntek a napernyők, a nyugágyak, amelyek ezrével voltak itt korábban. Az egészben azt furcsállottam leginkább, hogy a tenger teljesen nyugodt volt, és a parttól 200 métert visszahúzódott. Aztán hirtelen egy thai férfi üvöltése törte meg a döbbenetet: mindjárt jön a tenger megint &amp;#8211; ordította. Hirtelen a tenger megemelkedett, vagy 5-6 méterre. Nem volt moraj, félelem vagy süvítő szél, csak jött, mint egy fal.&lt;br&gt;
Megragadtam Jánost, és teljes erőnkből rohantunk, egy üzletben leltünk menedéket, 250 méterre a parttól. Egy orosz férfival ketten  tartottuk az ajtót, csak az volt a baj, hogy a jobb- és bal oldali falak üvegből készültek. A víz összetört mindent, a téglafal mint a cigarettapapír, úgy omlott össze. Pánikszerűen menekültünk a hátsó kijáraton át, majd felrohantunk a szálló tetejére.&amp;nbsp;&lt;br&gt;
Ezután mindenki a hegyoldalba menekült, és hat órán át várta, jön-e a következő nagy hullám. Nem jött. A mi szállónk is megúszta, mert pont egy luxusszálló épülete mögött helyezkedett el, ami felfogta az első ütést. A luxusszálló szobáiban azonban nyolc skandináv vesztette az életét.&amp;nbsp;&lt;br&gt;
A thaiok a maguk módján elláttak bennünket: mindenkinek adtak vizet, banánt, de a legnagyobb hiány a megbízható információ hiányából fakadt. Este, amikor bemerészkedtünk Kataba és Patongba, ott értettük meg, valójában mekkora katasztrófa történt.&lt;br&gt;
A második nap Erika és én elkezdtük látogatni a kórházakat.&amp;nbsp;&lt;br&gt;
Ott megint ránk nehezedett az iszonyat: mindenhol összeeszkábált koporsók mellet túlélő thaiok százai vártak a kezelésre. A farangok &amp;#8211; a thaiok így hívnak bennünket &amp;#8211; kivétel nélkül kórtermekben feküdtek, ágyakban. A szerencsétlen thaiok viszont a földön fekve kaptak ellátást az orvosoktól, akik akkor már valószínűleg három napja nem alhattak egy percet sem.&lt;br&gt;
A Vachiraj kórházban azt hallottuk, hogy Phuket városban lesz egy katasztrófacentrum. Odamentünk és néhány férfival megszerveztük a Katasztrófa Áldozatok Önkéntes Központját. Önkéntesek százait regisztráltuk nyelv, szakma, fizikai és pszichés alkalmasság szerint, és a phuketi rendőrfőnök is segítségünkre volt.&amp;nbsp;&lt;br&gt;
Azért hogy felmérjük a helyzetet, 160 kilométert autóztunk Khao Lak környékén: a világ egyik paradicsomában halottak százai feküdtek az út mentén. A luxusszállók mintha sose léteztek volna ott. Autók menekülőkkel megrakva a mocsárba, iszapba beleborulva, emberek százai, akik két kézzel kapirgáltak a mocsárban.&amp;nbsp;&lt;br&gt;
Mire visszaértünk, 2500 holttest várt szortírozásra, DNS-tesztre. Képtelenség ennyi tetemet a 42 fokos hőségben jegelni &amp;#8211; ahogy kezdetben próbálták &amp;#8211;, ezért a thaiok tömegsírt csináltak. A thaiok hozták, a dokik szortírozták, mi jegeltük a holttesteket. Fotókat is készítettem egy brit csoport számára, azonosítás végett.  Ők vették a mintát a DNS-vizsgálathoz, s mivel a testek hamar oszlásnak indultak, az első két fogat húzták ki a DNS-azonosításhoz.&lt;br&gt;
Szilveszter után, ami igen csendes volt, kaptam egy telefont, hogy magyarok találkoznak egymással a Wora Buri szállóban. Ez egy ötcsillagos szálloda, amit teljesen megkímélt a cunami. Itt éldegélt a magyar csapat. A &quot;hősök&quot;, akik a cunamit átélték.&lt;br&gt;
Villanások, benyomások a spontán találkozóról: illendően köszöntjük az egybegyűlteket, akik közben a brillekkel zörögnek. Bonbonka megjegyzi: &quot;itt fizetni kell a vacsoráért&quot;.&lt;br&gt;
Megjelenik Ágai Zsolt, a követség munkatársa, akit Magyarországról küldtek le mint rendkívüli konzult, hogy segítsen. Zsolt pólóban, koszosan érkezett. Bonbonka finnyásan megjegyzi: &quot;ez a paraszt fel se tud öltözni&quot;. Bonbonka nem tudta, hogy Zsolt barátunk aznap az összes phuketi kórházat személyesen járta végig. Eltűnt magyarokat és sebesülteket keresett, ezután érkezett a vacsorára. Egy szerény sült rizst evett, egy pohár sörrel, amit maga is fizetett.&lt;br&gt;
Nem igaz hogy napokig nem volt senki a magyar standon. Én személyesen ültem ott, és váltottunk Luther Gáborral, akit szerintem &quot;a legnagyobb magyar&quot; címmel kéne kitüntetni. Gábor hozta-vitte a magyarokat, sebesülteket listázott, kutatott fel, s thai felesége fordított.&lt;br&gt;
Gábor a saját zsebéből fizette ki a magyarok repülőjegyeit, valamint tíz magyar szállodáját.&lt;br&gt;
Ágai Zsolt konzul úr egy hős. Az idő és a káosz nem tette lehetővé, hogy a konzul passzív legyen, &quot;odaszögezve&quot; egy székhez, viszont állandó telefonkapcsolatban voltunk vele. Egy konzulnak ugyanis nem az a dolga, hogy katasztrófa idején a túlélőkkel foglalkozzon, akik egy ötcsillagos szállóban élvezkednek. De erről az izomagyak nem tudtak, mert ők életben maradtak.&lt;br&gt;
A magyar csapat, akik Phuketben maradtak, kiprovokáltak egy újabb találkozót a magyar nagykövetséggel. Urak, akik a privatizáció alatt milliárdokat loptak, hölgyek, akik 3 szeretőt tartanak, Bonbonka &amp;#8211; a nyafis sztár &amp;#8211; aki az izomagyú barátjával balhézott, voltak jelen a &quot;meeting&quot;-en.&lt;br&gt;
A magyar külügy leküldött egy virológus doktornőt, akit a falhoz állítottak és közölték vele: hazudik, mert lesz kolerajárvány. Ők hallották, és az ő kapcsolataik hazulról ezt meg is erősítették. A virológus doktornőnek be kellett oltani az urakat és hölgyeket hepatitis A vakcinával, mert &amp;#8211; mint állították &amp;#8211; &quot;nem volt idejük elmenni beoltatni magukat Magyarországon&quot;.&amp;nbsp;&lt;br&gt;
A doktornő hivatalos úton volt, az osztrákoknak is ő hozta a vakcinát, a gyógyszereket. De mivel az önző, fortyogó, elégedetlen banda beoltatta magát a magyar külügy költségén, csak másnap tudott eljutni hozzájuk.&amp;nbsp;&lt;br&gt;
A külügyi képviselőket lehülyézték és megszégyenítették.&lt;br&gt;
&quot;Uram, én nem egy civillel akarok beszélni, hanem a magyar állam hivatalos képviselőjével, és ha én akarok magával beszélni, akkor maga ott lesz, érti?&quot;&lt;br&gt;
Mint a régi, elvtársi időkben&lt;br&gt;
Ott volt az RTL Klub stábja is, ahogy hallom, nekimentek ők is a  külügynek. Pedig éppen Ágai Zsolt és Luther Gábor intézte el nekik &amp;#8211; rajtunk keresztül &amp;#8211;, hogy első osztályú anyagot gyűjthettek Khao Lakon.&lt;br&gt;
A thai állam az első napokban működésképtelennek bizonyult. A szörny? az, hogy az ENSZ se csinál(t) semmit. Csak amikor az amerikaiak is beleszóltak a &quot;játékba&quot;, lett szervezés, organizáció, koordináció stb.&amp;nbsp;&lt;br&gt;
Hát, ez az én verzióm. Én így éltem át a történteket.&amp;nbsp;&lt;br&gt;
Gazdagabb azzal a tapasztalattal, hogy az emberek tudnak segíteni egymásnak fajra, vallásra, bőrszínre való tekintet nélkül. A kemény és sok katasztrófát átélt brit DVI kollegája &amp;#8211; velem együtt &amp;#8211; ott sírt az első estén, mint egy gyerek.&lt;br&gt;
Gazdagított az is, hogy kétségbeesett embereknek volt erőm pár biztató szót mondani, pedig tudtam: ők is tisztán látják, hogy nincs semmi esélye szeretteik megtalálásának.&amp;nbsp;&lt;br&gt;
Végül: megint érintést adott a jó Isten, hogy elgondolkozzam. Át kell nézni dolgainkat, és azt, hogy hogyan élünk.&lt;br&gt;
Barátsággal köszönt mindenkit:&amp;nbsp;&lt;br&gt;
Zsolt&lt;/p&gt;
&lt;div class=&quot;keretes&quot;&gt;&lt;p class=&quot;section-title&quot;&gt;Dáridó a tömegsírok felett&lt;/p&gt;

&lt;p class=&quot;oldkep&quot;&gt;&lt;img src=&quot;/files/images/2005/09.004/tollh/tollhegy2.jpg&quot; border =&quot;1&quot;&gt;&lt;br&gt;
Nincs magyar áldozata annak a hajóbalesetnek, amely Thaiföldön történt alig egy hónappal a legújabb adatok szerint több mint 280 ezer áldozatot szedő
szökőár pusztítása után. Egy turistákat szállító hajó felborult Szamui szigetnél. A balesetben heten vesztették életüket, tizenheten pedig eltűntek. Először a hatóságok arról számoltak be, hogy két magyar is van az eltűntek listáján. A nyugati turistákkal zsúfolásig telt motoros siklóhajó az ország keleti partjainál fekvő Phangan-szigettől Szamuj-szigetre tartott. A balesetben három svéd, egy svájci, egy német, egy osztrák, egy norvég és egy brit állampolgár tűnt el. A magyarok nem a szerencsétlenül járt hajóval, hanem egy közvetlenül utána indult másik komppal utaztak. Az őserdő borította Phangan-sziget kiemelt turistacélpont Thaiföldön: minden holdtöltekor több ezer kül- és belföldi turista gyűlik össze egy egész éjszakás mulatságra. A katasztrófa ellenére több magyar turistacsoport is elindult Thaiföldre. A délkelet-ázsiai országba utazott &amp;#8211; az RTL Klub híradása szerint &amp;#8211; egy baráti társasággal a csatorna ismert műsorvezetője, Vágó István is, aki elmondta: egyik legkülönlegesebb élménye Thaiföldön a keleti erotika központjaként ismert Pataya volt.&lt;/p&gt;

&lt;/div&gt;</description>
 <category domain="http://www.hetek.hu/velemeny">Vélemény</category>
 <category domain="http://www.hetek.hu/archiv/2005_januar_28_ix4">2005. 01. 28. (IX/4)</category>
 <pubDate>Mon, 31 Jan 2005 20:54:55 +0100</pubDate>
 <dc:creator>root</dc:creator>
 <guid isPermaLink="false">18221 at http://www.hetek.hu</guid>
</item>
<item>
 <title>Utolsó esély</title>
 <link>http://www.hetek.hu/velemeny/200501/utolso_esely</link>
 <description>

&lt;p&gt;&lt;font size=&quot;4&quot;&gt;Tisztelt Szerkesztőség!&lt;/font&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;A január 21-i számukban közöltek interjút Efraim Zuroff úrral, az Utolsó Esély program irányítójával. A beszélgetés egyik mondatához szeretnék egy apró adalékot hozzátenni. Zuroff úr szavaiból úgy tűnhet, mintha a Simon Wiesenthal Központ éjt nappallá téve dolgozott volna azon, hogy az Ausztráliában élő &amp;#8211; és azóta sajnálatos módon nyomtalanul eltűnt &amp;#8211; Charles Zentai háborús bűnösségét dokumentálja. A tény ezzel szemben az, hogy a Zentaira vonatkozó adatokat a központ még 1987-ben megkapta az egyik meggyilkolt áldozat, Balázs Péter édesapjától, azonban tizenhét éven át semmi nem történt az ügyben, pedig az egykori népbírósági akták még a Zentaira vonatkozó népegészségügyi adatokat is tartalmazták. A család természetesen nem a felajánlott 10 ezer dolláros vérdíj miatt kezdeményezte a felelősségrevonást, hanem azért, hogy Balázs Péter gyilkosa ne élhesse le gondtalanul az életét, mintha mi sem történt volna. Bár Zentai azt állítja, hogy a kérdéses novemberi napon nem tartózkodott Budapesten, bizonyítható, hogy 1944. október 15-től kezdve részt vett a zsidóüldözésben.&amp;nbsp;&lt;br&gt;
&lt;i&gt;	(név és cím a szerkesztőségben)&lt;/i&gt;&lt;/p&gt;

</description>
 <category domain="http://www.hetek.hu/velemeny">Vélemény</category>
 <category domain="http://www.hetek.hu/archiv/2005_januar_28_ix4">2005. 01. 28. (IX/4)</category>
 <pubDate>Mon, 31 Jan 2005 20:54:48 +0100</pubDate>
 <dc:creator>root</dc:creator>
 <guid isPermaLink="false">18220 at http://www.hetek.hu</guid>
</item>
<item>
 <title>Kabuli légió</title>
 <link>http://www.hetek.hu/velemeny/200501/kabuli_legio</link>
 <description>

&lt;p&gt;&lt;font size=&quot;4&quot;&gt;Tisztelt Szerkesztőség!&lt;/font&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;31 éves orvos vagyok, és jelenleg katonai külszolgálati misszióban dolgozom Afganisztánban, egy spanyol vezetés? tábori kórház sürgősségi ambulanciáján a kabuli reptéri bázison, a KAIA-n. Rendszeres olvasója vagyok a Heteknek, érdeklődéssel olvasom írásaikat innen 4380 km távolságból Budapesttől.&lt;br&gt;
Munkánk során rendszeresen találkozunk Kabulban élő afgánokkal, akik a támaszpontunkon dolgoznak. A közelmúltban a Com KAIA (azaz a mi repülőtéri támaszpontunk katonai parancsnoka) családi napot rendezett. Ez azt jelentette, hogy a helyi munkásaink behozhatták a gyermekeiket, akiket egy bőséges ebéddel láttunk vendégül, majd megmutogattuk nekik az Apache helikoptereket és a tűzoltóautót, ami még oltási bemutatót is tartott nekik. Egy filmvetítésre is meghívtuk a családokat, majd a gyerekek kis ajándékot kaptak. Az ebéd után a Com KAIA beszédet tartott, a gyerekek pedig virágcsokrokkal kedveskedtek nekünk, katonatiszteknek. Számomra, aki rendelkezem bizonyos összehasonlítási alappal, volt az egésznek egy kis szocialista utánérzése. Csak itt nem Bástya elvtárs tartotta a beszédet, hanem a Com KAIA, és nem a szovjet tisztek jelenléte emelte a nap fényét, hanem a NATO tiszteké.&lt;br&gt;
&lt;i&gt;	Tisztelettel:&amp;nbsp;&lt;br&gt;
	Dr. Turóczy Krisztián&lt;br&gt;
	orvos főhadnagy&lt;br&gt;
	Kabul, Afganisztán&lt;/i&gt;&lt;/p&gt;

</description>
 <category domain="http://www.hetek.hu/velemeny">Vélemény</category>
 <category domain="http://www.hetek.hu/archiv/2005_januar_28_ix4">2005. 01. 28. (IX/4)</category>
 <pubDate>Mon, 31 Jan 2005 20:54:41 +0100</pubDate>
 <dc:creator>root</dc:creator>
 <guid isPermaLink="false">18219 at http://www.hetek.hu</guid>
</item>
<item>
 <title>A Luther-filmről</title>
 <link>http://www.hetek.hu/velemeny/200501/a_luther_filmrol</link>
 <description>&lt;p&gt;&lt;span class=&quot;section-title&quot;&gt;Tisztelt Szerkesztőség!&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Érdeklődve olvastam a Hetek legújabb számában a &lt;a href=&quot;/hit_es_ertekek/200501/luther_aki_hitbol_elt&quot; TARGET=&quot;_BLANK&quot;&gt;Luther-filmről szóló cikket&lt;/a&gt;. 2003 novemberében örömmel fedeztem fel Németországban a filmet, amit azóta is vártam a magyar mozikban, és szomorúan olvasom, hogy most sem számíthatunk országos magyar vetítésre. A film akkoriban mély nyomot hagyott bennem, ami a főszereplő nagyszer? alakításának és a korh? feldolgozásnak is köszönhető. Német nyelvet oktató tanárként a szakmai érdeklődésemnek megfelelően szerencsére legutóbb is sikerült &amp;#8211; a német mozikban is eluralkodott amerikai filmdömping ellenére &amp;#8211; egy német nyelv? német filmet megnéznem. Kíváncsian várom, hogy ez a film, ami &quot;Napola &amp;#8211; Elite für den Führer&quot; címmel a napokban került a német mozikba, és a náci iskolai elitnevelő-intézetek világát mutatja be (a végére a néző biztosan nem marad ambivalens a látottak iránt), a Luther-filmhez hasonlóan nagy késéssel vagy esetleg már pár hónappal a német vetítés után látható lesz Magyarországon, mint &quot;A bukás &amp;#8211; Hitler utolsó napjai&quot; cím? film. Európai uniós tagországként kívánatos lenne, hogy a múltunk megismerését és annak feldolgozását elősegítő aktuális nyugat-európai filmeket is időben &amp;#8211; és esetleg eredeti nyelven is &amp;#8211; megismerhesse a magyar mozilátogató. Örvendetes, hogy ezeknek a filmeknek a megismerésében a Hetek is rendszeresen segíti olvasóit írásaival.&lt;br&gt;
&lt;i&gt;	Üdvözlettel:&amp;nbsp;&lt;br&gt;
Kispál Tamás&lt;/i&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&lt;span class=&quot;section-title&quot;&gt;Tisztelt Szerkesztőség!&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Örülök, hogy a &lt;a href=&quot;/hit_es_ertekek/200501/luther_aki_hitbol_elt&quot; TARGET=&quot;_BLANK&quot;&gt;Luther-filmről írott cikk&lt;/a&gt;ükben (Hetek, 2005. január 21.) szó esett a reformátor &quot;toronyszobaélményéről&quot; és következményeiről is. Első látásra szerintem ez a sorsfordító esemény a filmben nincs elég erőteljesen bemutatva.&lt;br&gt;
A Hetek egész stábjának szeretnék ezúton köszönetet mondani a munkájáért. Mindig várom a csütörtököt, amikor dél körül megjelenik interneten a legújabb szám!&lt;br&gt;
&lt;i&gt;	Üdvözlettel Németországból:&lt;br&gt;
Jana Dähne&lt;/i&gt;&lt;/p&gt;

</description>
 <category domain="http://www.hetek.hu/velemeny">Vélemény</category>
 <category domain="http://www.hetek.hu/archiv/2005_januar_28_ix4">2005. 01. 28. (IX/4)</category>
 <pubDate>Mon, 31 Jan 2005 20:54:34 +0100</pubDate>
 <dc:creator>root</dc:creator>
 <guid isPermaLink="false">18218 at http://www.hetek.hu</guid>
</item>
<item>
 <title>Mi van a képen?</title>
 <link>http://www.hetek.hu/szines/200501/mi_van_a_kepen_2</link>
 <description>&lt;strong&gt;&lt;img src=&quot;/files/images/2005/09.004/szines/mivanakepen3.jpg&quot; border =&quot;1&quot;&gt;&lt;br&gt;
1. Havas István karriertanácsadó.&amp;nbsp;&lt;br&gt;
 2. A jég hátán is megélek cím? könyv szerzője munka közben.&amp;nbsp;&lt;br&gt;
 3. Szabadságon a hűtőgépgyár igazgatója &lt;/strong&gt;

</description>
 <category domain="http://www.hetek.hu/szines">Színes</category>
 <category domain="http://www.hetek.hu/archiv/2005_januar_28_ix4">2005. 01. 28. (IX/4)</category>
 <pubDate>Mon, 31 Jan 2005 20:54:27 +0100</pubDate>
 <dc:creator>root</dc:creator>
 <guid isPermaLink="false">18217 at http://www.hetek.hu</guid>
</item>
<item>
 <title>A túl sok sms ártalmai</title>
 <link>http://www.hetek.hu/szines/200501/a_tul_sok_sms_artalmai</link>
 <description>&lt;strong&gt;&lt;img src=&quot;/files/images/2005/09.004/szines/sms.jpg&quot; border =&quot;1&quot;&gt;&lt;br&gt;
Vigyázat! Túl sok sms küldése káros lehet az egészségre! Már ami az ujjakat illeti. A téma nagy médiavisszhangot váltott ki Olaszországban, miután átlag napi száz sms küldése után egy tizenhárom éves lánynál akut íngyulladásos tünetek léptek fel. Ifjúságvédelmi csoportok szerint a probléma nagyon is valóságos: egy közelmúltban történt felmérés tanúsága szerint ugyanis az olasz fiatalok mintegy 37 százaléka mobilfüggő. Az orvos és a gyógyszerész üzenete világos tehát: Lehet, hogy jó lenne leszokni, mielőtt túl késő! (Reuters)&lt;/strong&gt;

</description>
 <category domain="http://www.hetek.hu/szines">Színes</category>
 <category domain="http://www.hetek.hu/archiv/2005_januar_28_ix4">2005. 01. 28. (IX/4)</category>
 <pubDate>Mon, 31 Jan 2005 20:54:20 +0100</pubDate>
 <dc:creator>root</dc:creator>
 <guid isPermaLink="false">18216 at http://www.hetek.hu</guid>
</item>
<item>
 <title>A kerékpár nyugdíjba megy</title>
 <link>http://www.hetek.hu/szines/200501/a_kerekpar_nyugdijba_megy</link>
 <description>&lt;strong&gt;&lt;img src=&quot;/files/images/2005/09.004/szines/bike.jpg&quot; border =&quot;1&quot;&gt;&lt;br&gt;
Hetvenhat évnyi folyamatos &quot;munkaviszony&quot; és nyolcvanezer kilométer után vonult nyugdíjba egy angol öregúr 1929-ben vásárolt F.W. Evans márkájú versenykerékpárja. A járm? &amp;#8211; amely a Londoni Közlekedési Múzeum kiállítási darabjául szolgál ezentúl &amp;#8211; mondhatni töretlen formában vészelte át az elmúlt hét évtizedet. Mindöszsze háromszor kellett nyerget cserélni rajta, és persze a gumik sem az eredetiek, de a járgány így is bőven behozta az akkoriban húzós összegnek számító tizenhárom fontos vételárat. A múzeum munkatársai szerint a bicikli nehezebb fémszerkezetének köszönhető, hogy még most is szinte kifogástalanul működik. (AFP)&lt;/strong&gt;

</description>
 <category domain="http://www.hetek.hu/szines">Színes</category>
 <category domain="http://www.hetek.hu/archiv/2005_januar_28_ix4">2005. 01. 28. (IX/4)</category>
 <pubDate>Mon, 31 Jan 2005 20:54:13 +0100</pubDate>
 <dc:creator>root</dc:creator>
 <guid isPermaLink="false">18215 at http://www.hetek.hu</guid>
</item>
<item>
 <title>Pesszimizmus világszerte</title>
 <link>http://www.hetek.hu/szines/200501/pesszimizmus_vilagszerte</link>
 <description>&lt;strong&gt;A BBC Világszolgálata által készített felmérés szerint globális szinten az emberek meglehetősen pesszimistán látják a gazdaság helyzetét, még azokban az országokban is, ahol a legtöbb lakos saját anyagi helyzetével elégedett. A felmérést a világ huszonkét országában több mint huszonkétezer ember megkérdezésével végezték. &quot;Kérdezd az embereket a családjuk helyzetéről &amp;#8211; sokan, főleg Ázsiában úgy vélik, hogy egyre jobban élnek. Ám ha arról kérdezed őket, hogy mit gondolnak a világ gazdaságáról, a legtöbbjük szerint egyre
rosszabbak a kilátások. &quot;A megkérdezett huszonkét országból csak hatban vélték úgy, hogy a nemzetközi gazdaság helyzete javul, habár a laikusok véleményét sok szakértő nem osztja. A felmérés arra ugyan nem tért ki, hogy a pesszimizmusnak mi az oka, de vélhetőleg a háborúk, a terrorizmus, a vallási és politikai megosztottság miatt érezhetik az emberek, hogy a világgazdaság fejlődése nem garantált. Egyes szakértők szerint a világ lakosainak érzete befolyással is bírhat a gazdaság alakulására &amp;#8211; amennyiben a pesszimizmus miatt kisebb hajlandóság mutatkozik a lakossági befektetésekre, vállalkozások indítására és a vásárlási hajlamra. (BBC)&lt;/strong&gt;

</description>
 <category domain="http://www.hetek.hu/szines">Színes</category>
 <category domain="http://www.hetek.hu/archiv/2005_januar_28_ix4">2005. 01. 28. (IX/4)</category>
 <pubDate>Mon, 31 Jan 2005 20:54:06 +0100</pubDate>
 <dc:creator>root</dc:creator>
 <guid isPermaLink="false">18214 at http://www.hetek.hu</guid>
</item>
<item>
 <title>Kockafejűek</title>
 <link>http://www.hetek.hu/szines/200501/kockafejuek</link>
 <description>&lt;strong&gt;&lt;img src=&quot;/files/images/2005/09.004/szines/kocka.jpg&quot; border =&quot;1&quot;&gt;&lt;br&gt;
Szuperman repül, Pókember a falon mászik, és &amp;#8211; hogy teljes legyen a csapat &amp;#8211; itt van Bob, aki szintén igazi szupererővel rendelkezik. &quot;Mindennap munkába megy, és leül az íróasztalához négy komor fal közé. Nyolc hosszú órán keresztül töretlenül bámulja a számítógép képernyőjét, persze a félórás ebédszünetet leszámítva.&quot; Ki is ez az ember? Ő az egyik a négy semmittevő kockafej? irodaigazgató közül, akik nem mások, mint legószer? játékok, amelyek egy jellemző pillanatot mutatnak be az átlagos irodai életből. Az új, bár élettelen-mozdulatlan kockafej? hősök már megrendelhetők interneten is. A móka a munkahely berendezésével és kidekorálásával kezdődik. Ebből kiderül, hogy a legót építő személy alkalmazottai passzívak vagy tele vannak lelkesedéssel. Bob nagyon el tud mélyülni a diagramszerkesztő programok rejtelmeiben, de profi az egész napos pasziánszozásban is. Persze, hogy milyen munkaerő lesz, az a főnökön múlik. (Newsweek)&lt;/strong&gt;

</description>
 <category domain="http://www.hetek.hu/szines">Színes</category>
 <category domain="http://www.hetek.hu/archiv/2005_januar_28_ix4">2005. 01. 28. (IX/4)</category>
 <pubDate>Mon, 31 Jan 2005 20:53:59 +0100</pubDate>
 <dc:creator>root</dc:creator>
 <guid isPermaLink="false">18213 at http://www.hetek.hu</guid>
</item>
<item>
 <title>A nők és a térkép</title>
 <link>http://www.hetek.hu/szines/200501/a_nok_es_a_terkep</link>
 <description>&lt;strong&gt;Megoldódni látszik a rejtély, miért tájékozódnak jobban a férfiak a térképen, mint a nők. Az Új-mexikói Egyetem kutatásai kimutatták, hogy problémamegoldás során a férfiak szürkeállománya &amp;#8211; amely a matematikai és intellektuális gondolkodásért, valamint az orientációért felelős &amp;#8211; hat és félszer aktívabb, mint a nőké.&amp;nbsp;&lt;/strong&gt;
&lt;p class=&quot;oldkep&quot;&gt;&lt;img src=&quot;/files/images/2005/09.004/szines/map3.jpg&quot; border =&quot;1&quot;&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt; Ugyanakkor ugyanezen kérdések megoldásában a nők fehérállománya &amp;#8211; ahol a különböző területek összeköttetései, az érzelmi gondolkodás, a nyelvhasználat és a párhuzamos figyelem központjai találhatók &amp;#8211; kilencszer aktívabban vesz részt. A két teljesen eltérő feldolgozási útvonal aztán a kognitív eredmények tekintetében nem mutat jelentősebb eltérést. (Daily Telegraph)&lt;/p&gt;

</description>
 <category domain="http://www.hetek.hu/szines">Színes</category>
 <category domain="http://www.hetek.hu/archiv/2005_januar_28_ix4">2005. 01. 28. (IX/4)</category>
 <pubDate>Mon, 31 Jan 2005 20:53:52 +0100</pubDate>
 <dc:creator>root</dc:creator>
 <guid isPermaLink="false">18212 at http://www.hetek.hu</guid>
</item>
</channel>
</rss>

