2001. 04. 07. (V/14)

Válaszolt a rendőrség

root — Sat, 07 Apr 2001 19:30:31 +0200

A kiskunmajsai riportunk (Rasszista támadások) nyomán a Bács-Kiskun Megyei Rendőr-főkapitányság Hivatala vizsgálatot indított, amelynek eredményéről az alábbi tájékoztatást kaptuk:

Tisztelt Főszerkesztő Úr!

A Hetek c. hetilap március 3-i számában, a kiskunmajsai romákkal és a helyi rendőrséggel kapcsolatban megjelent cikkben megyénket érintően leírtakat a rendőr-főkapitányság ellenőrzési osztályával Főkapitány úr kivizsgáltatta.
A kivizsgálás során megállapítottakról az alábbiak szerint tájékoztatom.
2001. február 16-án tett feljelentést a kiskunmajsai rendőrörsön egy állampolgár, akinek a vasútállomás melletti vendéglőben ismeretlen személyek eltulajdonították a karóráját. A nyomozás során a rendőrök gyanúsítottként hallgatták ki K. Attila kiskunmajsai lakost, aki kihallgatása alkalmával olyan vallomást tett, hogy testvére, K. József lakásán van egy mosógépmotorral szerelt köszörű, ami bűncselekményből származik. A házban lakó férfi elmondta, hogy tőle valóban elloptak egy mosógépmotoros köszörűt és más tárgyakat is a nyitott lakásból, de akkor nem tett feljelentést.
Ezek után tartottak házkutatást halaszthatatlan nyomozási cselekményként K. Zoltán lakásán, ahol K. József is lakik. Megtalálták és lefoglalták a kérdéses köszörűt, továbbá olyan kisgépeket és szerszámokat is, amelyek eredete tisztázatlan volt, ugyanakkor más betöréses ügyekkel kapcsolatukat alappal feltételezni lehetett.
A házkutatás, a lefoglalás a Be. szabályainak megfelelően zajlott le, végrehajtásuk szükséges és indokolt volt. A jogosultak panaszt nem tettek. A lopást K. József, és társa K. Ferenc gyanúsítottak elismerték, a tárgyi bizonyíték lefoglalásra került. Ezek a tények egyértelműen bizonyítják, hogy a két férfival szemben bűncselekmény elkövetésének alapos gyanúja miatt indult büntetőeljárás és került sor a törvényben meghatározott intézkedésekre, nem pedig származásuk miatt. A büntetőeljárás megindítása bűncselekmény gyanúja, illetőleg alapos gyanúja esetén nemcsak joga, hanem kötelezettsége a rendőrségnek. Nincs és nem is lehet tekintettel arra, hogy az elkövetéssel gyanúsítható személy milyen származású, mindenkivel szemben le kell, és le is fogja folytatni a jövőben is a törvényes eljárást.
Mint ahogy nem származásra tekintettel intézkednek a rendőrök a kerékpáron közlekedők szabálysértései miatt sem. Bács-Kiskun megyében, így Kiskunmajsán is igen sokan közlekednek kerékpárral, ami fokozott balesetveszélyt jelent mind a kerékpárosokra, mind a közlekedésben más járművel résztvevőkre nézve. Éppen ezért a rendőrség kiemelt figyelmet fordít a kerékpárosok biztonságos közlekedésére. Megvizsgáltuk és megállapítottuk, hogy az elmúlt fél évben a kiskunmajsai rendőrőrs munkatársai 30 szabálysértési feljelentést tettek a kerékpárral elkövetett szabálysértések miatt. A 30 feljelentett személy közül, a rendőrök helyi személyi ismeretére alapozva, mintegy egyharmada volt cigány származású. A kiszabott bírság összege minden esetben igazodott a megyében kialakított bírsági gyakorlathoz, ami ténylegesen 50000 Ft (100 000 Ft a felső határ az ittas vezetésnél!) függetlenül attól, hogy a szabálysértést ki követte el.
A cikkben említett Kolompár Orbán, a Kiskunmajsai Kisebbségi Önkormányzat elnöke elmondta, hogy Kiskunmajsán a cigányokat nem üldözik, sőt kiemelte, hogy a helyi rendőrség és a cigány kisebbségi önkormányzat közötti kapcsolat kifejezetten jó.
Tisztelettel szeretnénk javasolni, hogy hasonló esetekben az igazság megírása nagyban segítené az állampolgárok tájékozódását.
Kérem a fent leírtakat további munkájuk során – melyhez sok sikert kívánok – figyelembe venni.

Kecskemét, 2001. március 12.
Tisztelettel: Kozák Tibor
főtanácsos, hivatalvezető

Tisztelt Főtanácsos Úr!

Köszönjük észrevételeit a lapunk március 3-i számában megjelent "Rasszista támadások" cím? cikkel kapcsolatban, mindazáltal a 2001. március 12-én kelt levelére néhány szóban reagálnék.
Lapunk - Önökhöz hasonlóan – az igazság kiderítésében érdekelt, miközben fontosnak tartjuk az emberi méltóság tiszteletben tartását is..
Éppen ezért sajnálatosnak tartom, hogy Ön részletes válaszlevelében nem tért ki arra, hogy – az eljárás során még csak gyanúsítottá sem váló – K. Zoltán irányában miért volt szükség durva, becsmérlő kifejezések használatára.
Továbbá levelében Ön azt írja, hogy a rendőrök a köször? mellett olyan eszközöket foglaltak le, amelyek "eredete tisztázatlan volt, ugyanakkor más betöréses ügyekkel kapcsolatukat alappal feltételezni lehetett". Egyrészt, azt hiszem, nem tévedünk, ha azt mondjuk: amennyiben a rendőrség akarná, minden lakásban találhatna tisztázatlan eredet? tárgyakat. Gondoljunk csak azokra az eszközökre, amit – főleg vidéken – vásárokban vagy piacon szerezhetünk be, ezekhez ugyanis általában nem kapunk számlát, ráadásul – még ha kapunk is – nem kötelességünk megtartani azt. Ez azért is fontos kérdés, ugyanis az ügy elindulásakor a majsai rendőrök úgy tájékoztatták K. Zoltánt, hogy eszközeit csak akkor kaphatja vissza, ha bizonyítani tudja azok származását. Ez azonban nem történt meg. Nem is történhetett, mivel jogállami keretek között nem a gyanúsítottnak kell igazolni, hogy valami "nem lopott", hanem a rendőrségnek kell bizonyítania, hogy "lopott". Megjegyezzük, K. Zoltán ezeket a "kétes eredet?" tárgyakat – több hét múltán – visszakapta, tehát bebizonyosodott, hogy azok nem bűncselekményből származnak.
A házkutatással kapcsolatban Ön azt írja, hogy az a büntetőeljárási szabályoknak megfelelően zajlott le. Ez a szabályozás azonban – mint Ön is bizonyára tudja – igen tág jogi keretet nyújt a halaszthatatlan nyomozási cselekmény megállapítására: a rendőrség gyakorlatilag bármikor megállapíthatja, hogy egy adott házkutatás "halaszthatatlan nyomozási cselekmény".
A Roma Sajtóközpont hírei alátámasztják: K. Zoltán esete nem egyedülálló jelenség ma Magyarországon. Érdekes kérdés lehet, mi történik azokban az esetekben, amiket a sajtó nem "feszeget". Nem feltételezzük, hogy a rendőrség nem törvényesen jár el ezekben az ügyekben, ugyanakkor a fentiek jól illusztrálják: az emberi méltóság érvényesüléséhez nem mindig elegendő a jogszabályok "betűjének" betartása.
Végül pedig a kerékpáron közlekedő romák rendszeres, célzatos megbírságolásával kapcsolatban röviden szeretnénk tisztázni: ebben a témában Kolompár Orbán nyilatkozatát, az ő véleményét idéztük. Hogy Önökkel beszélve ezt a kérdést miért nem firtatta, arról talán őt kellene megkérdezni.
Munkájukhoz sok sikert kívánva, tisztelettel:
Sebestyén István
újságíró

Nősülés vagy felsülés

root — Sat, 07 Apr 2001 19:30:24 +0200

Szerintem is marhaság a cölibátus, de egyet nem szabad elfelejteni: a katolikus egyház azért tud 2000 év óta teret nyerni, mert a papjait akkor dobálja ide-oda, amikor az érdeke így kívánja. A papot nem köti semmi a helyhez, nem köti semmmi más személyhez (család...), s ráadásul kutya kötelessége a vak engedelmesség. Képzeljék el ezt egy (több!) nyafogó gyerek meg egy hisztis feleség mellett.. Már régen nem lenne katolikus egyház! (Vita a cölibátus fenntartásáról)


La Repubblica	Reuters

A cikk illusztrációjának abszolute semmi köze a tárgyhoz, kizárólag arra jó (a szerintem egyébként fotó-montázs, vö. még a Ciccolina-áthallást...), hogy itt is jót rúgjanak az egyházon. Mindez a tárgyilagos és korrekt újságírás olyannyira emlegetett elve és kívánalma (persze inkább a túloldaltól megkívánt elve...) alapján.
Üdvözlettel: Bakos László, Veszprém

Tisztelt Bakos Úr!

Ha elolvassa a La Repubblica vagy akár az MTI összefoglalóját a hírről, észreveheti, hogy cikkemben inkább "tapintatos" voltam, mintsem elmarasztaló. A bevezető mondatokban azt is hangsúlyoztam, hogy távolról sem egyetlen egyház problémájáról van szó, hiszen a házassággal és a szexualitással kapcsolatos erkölcsi problémák jelen vannak keresztény reformmozgalmakban is. A papi nőtlenségről a katolikus egyházon belül régóta vita folyik, az apácák ellen elkövetett bűncselekményekről szóló hiradások (amelyek megtörténtét a hivatalos vatikáni nyilatkozatok is megerősítették) csupán újra felhívták a figyelmet erre a kérdésre. Ami a cikkemhez mellékelt fotót illeti: a képet a Reuters hírügynökségtől vettük át, a hitelességét ők garantálják. A nemzetközi sajtóban egyébként valóban "egyértelm?bb" képek jelentek meg: a La Repubblica cím? olasz napilap például egy parkban ölelkező párt szemlélő apácákat mellékelt írásához. Tisztelettel: Benke László

Pozitív példák

root — Sat, 07 Apr 2001 19:30:17 +0200

A kezdetektől fogva lelkes olvasója vagyok a lapnak, és nagyon színvonalasnak tartom. Eddig a lapot egy olyan független lapnak ismertem meg, amely – többek között - a kisebbségek mellett is kiáll, mindezek mellett tárgyilagos.

A január 13-i számban leközölt, "Indulás előtt?" cím? cikkhez is kapcsolódóan azonban lenne egy-két hozzáfűznivalóm. A cikk egy olyan családot mutat be (természetesen), ahol a lakásban "tisztaság" van, sehol egy mosatlan edény, stb. Egy idilli állapotot mutat be a "sorsüldözött, ártatlan romák válságos magyarországi helyzetéről"... A cikk elolvasása után elkezdi a gyanútlan olvasó megérteni ezeket a kiszolgáltatott, kizsákmányolt, szerencsétlen kisebbségieket, már-már igazat ad ennek a Krasznai hogyishívjáknak... Így már szinte érthető is, hogy el akarnak menni az országból...
Csak az nem került említésre, hogy ez a család, sajnálatos módon a kivételes esetek közé tartozik, egy kiragadott pozitív elem egy olyan közegben, amit ha a maga valóságában mutatna be akárki, megkapná a rasszista jelzőt... Nem vagyok, és nem is leszek rasszista. Személy szerint én úgy gondolom, először is végig kellene gondolni – mind a politikusoknak, mind a cikkíróknak -, hogy milyen is valójában a romák helyzete ma Magyarországon, (ezen belül megvizsgálni például a bűnözési statisztikák adatait is), és csak ezután elkövetni mind a törvénymódosításokat, mind a cikkek megírását. (A fent említett statisztikák figyelembe vételével már szerintem érthető is a munkaadók hozzáállása a kisebbségi munkavállalókhoz.)
Én úgy látom, hogy kezdenek bizonyos társadalmi körök, szűk csoportok a társadalom egészének a fejére nőni.
Jogaik már vannak, de az már ne a mi hibánk legyen, hogy ezekkel a jogokkal ők nem élni, hanem csak visszaélni tudnak - tisztelet (pl. a bemutatott) kivételnek.
Őszintén remélem, hogy véleményem helyt kap valahol az újságban - a terjedelem úgyis elbírja.
Tisztelettel:
Budai Norbert, Pécs

Rasszista támadások

root — Sat, 07 Apr 2001 19:30:10 +0200

Mindig mélységesen megalázva érzem magam, amikor azt tapasztalom, hogy nemzetemnek vannak olyan úgynevezett "tősgyökeres magyar" elemei, akik a rasszizmust, vagy akár az antiszemitizmust elvként magas szinten művelik, persze mindent belemagyarázva tetteikbe, csak a valót nem. Igaz, ezt nemcsak hazámfiaival szemben érzem, de itt aztán nagyon. Amiért viszont írok, az nem véleményem elmondása, mert úgy gondolom, hogy ezt kérésem is mutatja majd. Ehelyett azt szeretném kérni, hogy valamilyen formában tájékoztassák az olvasókat arról, hogy Fazekas Sándor alezredes mire jutott az ígért "kivizsgálás" során, mert kíváncsi volnék (szerintem nem csak én vagyok így), hogy vajon valóban kivizsgálja az ügyet, vagy a cikkben (Rasszista támadások) is említett szemhunyás technikáját fogja alkalmazni. Azt hiszem, hogy országunkban a hatóságok gyakran túl sokat engednek meg maguknak, így hát véleményem szerint nem alaptalan a gyanakvásom, ezért várnék megerősítést vagy cáfolatot. Előre is köszönöm.
Sánta István, egyetemi hallgató

Rekviem Salhevet Passért

root — Sat, 07 Apr 2001 19:30:03 +0200

Március 31-i számukban írtak a palesztin mesterlövész áldozatául esett, 10 hónapos csecsemőről (Terrortámadások gyerekáldozatokkal). Mint arab gondolkodó, morális kötelességemnek tartom, hogy elküldjem ezt a kis írást tiltakozásul az aljas tett ellen.

Kislányom, bocsáss meg nekem,
amiért nem védtelek téged eleget,
amiért nem kiáltottam eleget.
Megöltelek téged, megöltelek,
mert nem álltam közötted
és az alantas golyó között.
Kislányom, bocsáss meg nekem.
És ha rám nézel valamikor,
sírjál értem, csak kicsit.
Réges-régen megszáradtak
a könnyeim.
Halálod megmondta
a szomorú igazságot:
az ember aljassága határtalan
és kimondhatatlan.
Megöltelek, mert nem tudtam elviselni a léted ártatlanságát,
a szemed ártatlanságát.
Tíz hónap és egy golyó.
Gratuláció a pontos találatért.
Kislányom, bocsáss meg nekem.
Gyilkosod vagyok,
és vigasztalhatatlan apád,
aki sarokban guggol,
és nem érti, mi történt.
Szégyellem magam.
Nem merek a szemedbe nézni,
mert szemed üregeit elönti a vér,
mert könnyeidnek nem
volt ideje kifakadni.
Arcod képét rányomtad
a gyilkos szemére:
ahova megy, felismerik.
Kislányom, bocsáss meg nekem.
Ne sirjál, a mennyben legalább nem kell vigyázni,
a mennyben nincsenek alantas golyók,
távcsöves puskák,
nincsenek álarcok,
nincs Hamasz.
Kislányom, bocsáss meg nekem.
Dr. Rashwan Mohamed, filozófus

Bárdossy után Imrédy

root — Sat, 07 Apr 2001 19:29:56 +0200

Nagyon vigyázni kell ezzel a Bárdossy- dologgal, mert ennek végzetes következménye lehet a többi perre nézve is. Itt revizionista készülődés van, hogy Magyarország térjen vissza legalábbis nyomokban a Horthy-rendszer állapotához, ami igazán nem volt demokrácia, de félfasiszta diktatúra. Még megérjük, hogy további korlátozó intézkedések is következnek, ha felülünk a népszámlási procedurának is, mert a hatalomnak lesznek adatai, ugyankkor nem kell megijedni, meg kell mutatni, hogy elutasítjuk ezeket a próbálkozásokat.

Csurka Istvánnak felhívták a figyelmét az Imrédy-perre is, amit ő örömmel fogadott, ahogy ezt várható volt, így aztán további kétes hír? emberek rehabilitációjára is sor kerülhet.
dr. Földes Gyula

Bárdossy-perújítás

root — Sat, 07 Apr 2001 19:29:49 +0200

Nem értem, miért kell pánikba esni attól, hogy egy ellenzéki pártvezér perújrafelvételt kér egy kivégzett miniszterelnök ügyében? A bíróság mérlegelni fog, és valószínűleg újra kimondja a háborús bűnösséget. Nem kell úgy csinálni, mintha máris rehabilitáció lenne!
J. S. Mill szerint a társadalmilag káros gondolatokat azért sem szabad elnyomni, mert a velük folytatott vitában megerősíthetjük az igazság melletti érveinket. Miért baj ez?

Talán még oda is eljutunk egyszer, hogy a valódi háborús bűnösöket - különösen a Horthy-rendszert megdöntő, puccsista Szálasit – nem mossuk össze a Horthy-korszak egészével, aminek árnyalt megítélését még sokáig fogják hátráltatni a baloldali véleményformálók (mellesleg: ebben a cikkben – lásd Szégyenletes törekvések, Hetek, 2001. január 19. – csak effélék szólaltak meg).
Hegedűs Tamás, Budapest

Tisztelt Szerkesztőség

root — Sat, 07 Apr 2001 19:29:42 +0200

Az újság rendszeres olvasójaként nagy örömömre szolgál az a megújulás, amit az elmúlt lapszámokban tapasztalok, különösen belpolitikai téren. Nagyon jól esik olvasni a Fidesszel, katolikus egyházzal, népszámlálással kapcsolatos szókimondó cikkeket, amelyek valósággal felszabadítanak az "alattvalói agymosás" alól! Kérem, ne kíméljék a tollat, és továbbra is írjanak olyan írásokat, amik betalálnak! Különösen élvezetesek Szlazsánszky Ferenc humorral, gúnynyal fűszerezett írásai.

Végül egy javaslatot engedjenek meg: külpolitikai vonatkozású írásoknál nagy segítséget jelentene, ha a cikkben egy pár centis, akár sematikus térképrészleten nyomon lehetne követni, hogy az adott esemény melyik földrészen, azon belül hol történik. Így könynyebben összeáll a kép egy régióval kapcsolatban. Különösen igaz ez Afrikára vagy akár a többi, távolabbi földrészre: Kongót például nem tudtam pontosan, hol helyezkedik el, külön térképet kellett elővenni hozzá, amikor az ott történt eseményekről tudósítottak.
Gedeon Rocher, Budapest

Az írás megmarad

root — Sat, 07 Apr 2001 19:29:35 +0200

Megszólítás nélkül, lényegretörően fogalmaz a március 31-i számunkban megjelent, Csurka István rendszerváltás előtti írásaiból készült összeállításra reagáló levélírónk (Az írás megmarad):

Az egész cikkben egy igaz mondat van, a címe. Az írás megmarad. A tiéd is! Az mindíg mutatni fogja sötét szándékaid, ahogyan megpróbálsz össze nem tartozó dolgokat társítani, ráadásul nevetségesen ragadsz ki szövegekből 25 éve leírt dolgokat, amik semmi, olyan dologot nem mutatnak amit szégyenlenie kellene Csurka Úrnak. Ellentétben veled, aki ezért a cikkért nem 25 év mulva, de már most szégyenlheted magad! Nem tudom tisztában vagy-e azzal, hogy a hetvenes években, mit lehetett leírni az ujságíróknak, és hogy akkor mit vártak el tőlük. Gondolom elég rendesen megkutattátok a régi írásait és, ha csak ennyit tudtatok "ellene" felhozni, akkor az nekem azt bizonyítja, hogy igenis IGAZ EMBER, volt akkor is és most is. Üdv: Kollár Tibor

Tisztelt Kollár Tibor!

Az ön által sérelmezett cikknek tulajdonképpen csak szerkesztője vagyok, a szerző valójában Csurka István.
Nem értem, hogy ha Csurka úrnak nincs semmi szégyellnivalója a szocializmust éltető írásai miatt, akkor nekem miért kellene szégyellnem magamat ezek felelevenítéséért. Sok más mellett egyáltalán nem tartom nevetségesnek azt, hogy Csurka úr több tízezer ember előtt szónokol a család melegéről, miközben kétszer is elvált, tolvajoknak nevezi politikai ellenfeleit, miközben több tízmillió forinttal tartozik az államnak, stb, stb. Ön azt gondolja, "elég rendesen megkutattuk" Csurka régi írásait. Nos: nem.
Mindössze néhány órát töltöttem a Széchenyi Könyvtárban, és találomra kértem ki a Magyar Nemzet néhány számát, valamint az Új Írás egy példányát. A jó találati arányról nem én tehetek.
Üdvözlettel: Szlazsánszky Ferenc

DUMA PLÁZA

root — Sat, 07 Apr 2001 19:29:28 +0200

A nagyotmondás ellen a nagyothallás a védelem.
(internet)