2000. 04. 29. (IV/18)

Lankadatlan érdeklődés a könyvek iránt

root — Sat, 29 Apr 2000 14:28:42 +0200

Jó idő, a tavalyinál kevesebb látogató, gazdag és változatos programok – címszavakban így lehetne summázni az idén hetedszer megrendezett Könyvfesztivált. A Kongreszszusi Központban – sőt, még az épület előtt is – a kiállítók mintegy 300 könyvújdonsággal lepték meg az olvasni vágyókat.

A számtalan kisebb-nagyobb pavilon alkotta labirintusban az érdeklődők a hazai kínálat mellett a határon túli magyar, valamint több ország, így például Románia, Németország, vagy például a Dél-afrikai Köztársaság könyveivel is találkozhattak (sőt, a kezembe még egy török kiadó is nyomott brosúrát, habár török nyelvtudásom a Galatasaray szó ismeretében csúcsosodik ki)
Az idei Könyvfesztivál díszvendége Slawomir Mrozek lengyel drámaíró volt, akinek tíz abszurd egyfelvonásosát egy kötetbe rendezve adta ki az Európa Könyvkiadó. Ugyancsak az Európa érdekes újdonsága Joydeep Roy-Bhattacharya első regénye, A Gábriel Klub is. Az indiai születés? amerikai író műve ugyanis rövid magyarországi tartózkodása nyomán született; a rendszerváltáson is átnyúló cselekmény Magyarországon játszódik. A kárpát-ukrajnai magyar irodalom legfontosabb alakjának, Balla D. Károlynak Halott madárral címmel jelentek meg versei. A Kossuth Kiadó CD-ROM kiadványai bemutatásához kicsi, bár tetszetős díszletet épített, ahol a látogatók a bőséges multimédiás kínálattal ismerkedhettek meg. A jövő érezhetően beköltözött a falak közé: a fesztivál idejére időzítette a Libri internetes megjelenése elindítását (www. libri.hu). A világhálón megjelenő kínálatból kényelmesen lehet rendelni (a szolgáltatás arculata erős hasonlóságot mutat az amerikai amazon.com-mal, de ez inkább előnyére szól, mint hátrányára). A hetedik Könyvfesztivál egyik szenzációjának az idén ötvenéves Esterházy Péter Harmonia Caelestis című, az Esterházy család történetéről szóló naplószerű, szubjektív önreflexiókkal ellátott könyve bizonyult.
A néhány napig tartó rendezvény gazdag programjai megrendezésénél a szervezők egy picit talán több figyelmet fordíthattak volna a részletekre. Így fordulhatott elő például az, hogy a spanyol irodalmi est egyik rosszul kihangosított beszélgetése egy szűk pavilonba és környékére szorította a szépszámú érdeklődőt. Nagyon jól sikerült viszont a kortárs fiatal költőket és írókat felvonultató közönségtalálkozó, ahol a résztvevőket még a műsorvezető némelykor bölcsészszemináriumosra sikeredett, modoros kérdései sem tántoríthatták el attól, hogy jól érezzék magukat. A fiatal szerzők – mint például a klasszikus versformákat kedvelő Karaffiáth Orsolya és a szabadversben "utazó" Peer Krisztián – ismerik egymást, olvassák társaik írásait, és nincs meg köztük az az ideológiai árok, amely a "felnőtt" írónemzedéket jellemzi. Az egyetemi klub hangulatát idéző kötetlen csevely egyik meghívottja elmondta: mindig számon kérik rajtuk, hogy miért nem viselkednek generációként. "Könyörgöm, mondják már meg, hogyan kell generációként viselkedni, hogy végre tudjuk" – jelezte, hogy az újak ebben is szakítani kívánnak a megkövesedett gondolkodásmóddal. Remélhető, hogy ebben a Könyvfesztivál a jövőben is partner lesz.

Éjféli okfejtések Lengyel Lászlótól

root — Sat, 29 Apr 2000 14:28:35 +0200

Lengyel László a média jelenlegi társadalmi szerepéről tartott nagysiker? előadást nemrégiben Debrecenben, a IX. Országos Reklámkonferencián. Elsősorban azt elemezte, hogyan változtak az elmúlt évtizedekben a médiapolitika sarokpontjai, és vajon milyen szerepe van a médiának abban, hogy az emberekkel elfogadtassa az "egyharmados társadalomból" – melyben a népesség egyharmada csak a rendszerváltás nyertese, kétharmada pedig leszakadóban lévő vesztes – adódó egyenlőtlenségeket.

Merthogy azok egyre jelentősebbek. Míg egy magasan képzett alkalmazotti és vállalkozói réteg – egyben a hagyományos értelmiségi elit tekintélyes társa is – vagy lassan emelkedik, vagy a szinten maradásért küzd, addig mintegy három és félmillió ember a tartós nyomorra rendezkedhet be a jövőben Magyarországon. Az a baj, szól a szakember, hogy ez a változás, s a vele járó "lélektani átrendeződés" hihetetlenül gyorsan, mindössze tíz év alatt ment végbe.
"Ez egy lemaradó, rossz hely – mondja Lengyel László a házigazda Debrecenről és az ország keleti régiójáról külön is egy-két keresetlen szót ejtve –, mely talán még húsz év múlva sem lesz képes eljutni a mai győri szintre."
Az biztos, hogy a kádári "életforma-nacionalizmus" – a "legvidámabb barakk" nemzeti önérzete – nem működik, periféria lettünk, s miközben akarva-akaratlan átlépünk a "hűtőláda-turizmus" korából a "pláza-lányok" világába, alapproblémánk marad a kérdés: miben különbözünk bármelyik szomszédos kelet-európai országtól? Így a médiapolitikát áthatja a dilemma, hogy vajon mivel lehetne "integrálni" a magyar társadalom zömét egy közös egységbe? A családdal, amely bizony már nem működik a hagyományos medrében? A történelmi egyházak értékrendszerével? Az ezeréves öntudat ébresztésével?
Lengyel László mindenesetre úgy véli: a nagy helyzetelemzési zavar közepette a hatalom a régi receptet vette elő. Eltérő retorikával, de újra a Kádár János-féle puha diktatúra médiapolitikájának sarokpontjai épülnek ki napjainkban, melyben a legfőbb szempont: "úgy menjünk át az egyharmados társadalomba, hogy közben még jól is érezzük magunkat". Ezt szolgálják a mai média-toposzok, mitológiák, az átlátszó bűnbakképzési ceremóniák, a szenzációs hírként tálalt nem-hírek, a filmek, a híradók, a magazinok.
A kádári rendszert stabilan uralta az az életforma-nacionalizmus, amely büszke volt arra, "hogy még az NDK-s csajok is ide járnak sétálni hozzánk", a legvidámabb barakkba, ahol már a farmernadrág is beszerezhető, s a nájlonszatyrokon Coca-Cola-embléma díszeleg. Lehetett dicsekedni a magyar jelennel, senkit sem érdekelt a magyar múlt.
Lengyel László szerint ennek a rendszernek stabil támasza volt a média. S nemcsak azzal, hogy a politikai közlés folyamatos csatornája volt, ez nem bizonyult volna elegendőnek. Kulcsszerepet kapott még a szórakoztatás mint alapm?faj, s ezen belül kitüntetett szerepet kapott a magyar kabaré. A kabaré, amely arról szólt, "hogy röhögjünk magunkon, tudjuk, hogy bunkók vagyunk, de legalább elsők vagyunk a blokkban". A kabaré létrehozott egy "nyelvet" is, egy olyan nyelvet, amelyet senki más nem engedhetett meg magának a kommunista országokban. Az egész nép "hofizott", és szilveszteri műsorról szilveszteri műsorra élt.
A kádári média utolsó jelentős sarokpontja az éjféli intellektuális vitaműsor volt, amelynek kedvéért mintegy kétszázezer ember virrasztott napról napra. "Éjfélkor gondolkodhattunk is" – fogalmazza Lengyel László.
A neves közgazdász szerint napjainkban ehhez a négy-alappilléres szisztémához tér vissza a média. Ma is a politikai közlésről szól elsősorban a legtöbb tudósítás. A szórakoztatás, amely azt üzeni, "nem érdekes, mit mondanak a politikai közlésben, túl vagy rajta, ha vesztes is vagy", "menj viszsza a fenébe, a magánéletedbe", "vedd észre, és nyugodj bele, hogy csak egy ápolónő vagy" stb. Újraéled a kabaré, a Heti Hetesek sorában megint együtt "hofizunk". S persze az arra igényt tartó éjfélkor intellektuálisan is kiélvezkedheti magát.
Lengyel László lesújtó kor- és médialeletében a "reménynek" épp csak a felvillantására vállalkozik: mint mondja, a sajtó szerencsére még nincs teljesen leuralva, s a "disznó vesztesek" is rendelkeznek még egy igen rettegett titkos fegyverrel: négyévente szavazhatnak!

Ráfizetés a Madách Kamarában

root — Sat, 29 Apr 2000 14:28:28 +0200

Miller Alku cím? darabja egy atyai hagyaték felszámolásának négyszereplős története: a két örökös – a jobb sorsra érdemes rendőr, Viktor (Pusztaszeri Kor-nél) és a fényes orvosi karriert befutott Walter (Dunai Tamás) –, valamint Victor felesége, Esther (Tóth Enikő) és a becsüs Solomon (Gálvölgyi János) előadásában. Az osztozkodás régóta eltemetett konfliktust hoz felszínre a testvérek, illetve az általuk helyesnek tartott értékrendek között – miközben a látszólag sikeres életútról is kiderül, hogy kudarcokkal van teli. Megkérdőjeleződnek azok az alkuk, kompromisszumok, amelyeket a szereplők vélt vagy valós céljaik érdekében az életük során meghoztak. Hiszen az egyik fiú feleségével együtt a lemondásokkal teli sorsot választotta azért, hogy az apjának támasza lehessen, mialatt a báty fényes karriert futhatott be.

Gálvölgyi János. "Hogy mi a szerencse, azt csak a legutolsó pillanatban tudjuk meg, édes fiam." Fotó: Somorjai László

Nem látványos tragédiákról van itt szó, hanem teljesen hétköznapi módon felemásra sikerült sorsokról, emberi kapcsolatokról, illetve az életünket meghatározó viszonyok minduntalan újrafogalmazásáról. Ebbe a családi képbe lép be a tárgyi világ felértékelésére és megvételére vállalkozó vén zsidó ószeres: Solomon. Nyolcvankilenc évének minden élettapasztalatával és derűjével szemléli az eseményeket, hiszen foglalkozásából adódóan nem először szembesül a tárgyi, s ezzel összefüggésben az eszmei világ folytonos értékvesztésével. Váláskor vagy halálesetkor szokás őt hívni, olyan krízishelyzetekben, amikor az érintettek hajlamosabbak a sokrét? számvetésre. Az ember köztudottan erkölcsi lény, ilyenformán állandó önigazolásra törekszik, s ehhez környezetében is keresi a támpontokat. Ez elkerülhetetlenül konfliktusokhoz és felismerésekhez vezet, egészen addig a pontig, ahonnan már nem lehet ott és úgy folytatni mindent, ahol abbahagytuk.
A színpadon mindenki a másik bizalmát keresi, bizalmatlan légkörben Solomon is képtelen megalkudni. "Ezt a művet Amerikában egyetemen tanítják, ahol azzal foglalkoznak, hogy mi az üzlet" – magyarázza kér-désünkre Gálvölgyi János, mikor meginvitáljuk a darab kapcsán egy rövid beszélgetésre. A színdarab természetesen nem a puszta tárgyi hagyaték adásvételéről, hanem magukról az emberekről szól, pontosabban azokról a különféle alkukról, amelyeket életük során megkötnek.
"Ez egy csodálatos szerep, túl azon, hogy 89 évet kell elhitetnem a színpadon – fejtegeti Gálvölgyi. – Vajda Miklósnak köszönhetően, aki kitűnően fordította a darabot, Solomonnak van egy jellegzetes akcentusa és mondatfűzése. A szerep néhány mondatát ki lehetne írni a falra, amit az ember képzeletben ki is ír a saját falára. Így például a darab legutolsó mondata, amikor azt mondják Solomonnak: »Sok szerencsét!«, mire az ő válasza: »Hogy mi a szerencse, azt csak a legutolsó pillanatban tudjuk meg, édes fiam!«"
Solomon "üzletember" figurája összetett karakter: nem annyira a pénz érdekli, sokkal inkább az emberekkel való kapcsolatteremtés, a kockázatvállalással járó munka az, ami őt életben tartja. Zsidó mivoltának sematizálása Gálvölgyi János szerint körülbelül úgy hat, "mintha az Othelló megtekintése után valaki fajgyűlöletről kezdene beszélni, mert ott tulajdonképpen egy fekete férfi fojtogat egy szőke hajú nőt. Hát ez egy marhaság! Vagy ha a III. Richárdot eljátssza az ember, akkor a mozgássérültek kérik ki maguknak, mert egy mozgássérült annyi gonoszságot hajt végre a színpadon! Nem, itt egyáltalán nem arról van szó, hogy egy zsidó ember másként üzletelne, mint egy fajgermán üzletember."
Miller nyitva hagyja a darab végét: nem hallatszik más, mint a raktárnyi bútor közt az emlékeivel magára maradó Solomon furcsa nevetése, mely leginkább öniróniának tetszik. "Ez egy olyan embernek a nevetése
– véli a színművész –, aki holnap dolgozni kezd. Holnap jönnek, a bútorokat el kell vinni, leltározni kell. Magyarán – és ez is elhangzott a darabban –, tulajdonképpen 5-6 évvel meghoszszabbította ennek az öreg hallénak az életét ez a meló, hogy sikerült a bútorokat neki megvenni. Hogy ez a nevetés tulajdonképpen milyen fajta nevetés Ezt mindenki behelyettesíti magának, hogy mit gondol bele. Igaz persze, hogy a néző egyszer nézi meg a darabot, nem jár próbákra, nem olvassa el a művet kétszázszor, hanem rögtön reagál jól-rosszul. Azt viszont hangsúlyozom, hogy a nevetés semmiképpen sem kárörvendő, hiszen a szerep nem is ilyen!"
Gálvölgyi sokarcú színész, otthonosan mozog a legkülönfélébb m?fajokban: tapasztalatai azt mutatják, hogy az embereknek tele van a hócipőjük a mindennapi problémáikkal, és szeretnek egy bulvárdarab erejéig kikapcsolódni napi két órára. Saját bevallása szerint ezért legszebb álmaiban sem számított arra, hogy a mai színházvilágban ennyien kíváncsiak egy Arthur Miller színdarabra: 80-90 pótszéket kell esténként betenni a nézőtérre.
(Arthur Miller: Alku; rendezte: Huszti Péter, Madách Kamaraszínház.)

A XX. század egyik legjelentősebb drámaírójának, Arthur Millernek a művei a modernkori amerikai társadalom látleletét adják – azét a társadalomét, amelynek foglyaivá válnak tulajdon létrehozói. Miller írásai nemcsak társadalmi portrék, hanem újkori sorstragédiák is: polgári humanizmusából fakadóan hőseit felruházza nemes jellemvonásokkal, akik konfliktushelyzetben többnyire vagy feladják elveiket, vagy fizikai vesztükbe rohannak (Az ügynök halála).
A hatvanas években született a Salemi boszorkányok cím? darabja, amely egy XVII. századi boszorkányperről tudósít. A darab áttételesen magában hordozza az amerikai értelmiség ellenállását a demokrácia és az alapvető szabadságjogok ellen törő McCarthy által létrehozott Amerika-ellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottsággal szemben. Emiatt többször idézik Millert a bizottság elé. Néhány drámájában a fasizálódás okait kutatja. A bűnbeesés után és a Közjáték Vichyben cím? műveiben ugyanazon kérdéseket járja körül az író: hogyan alakulhatott ki a fasizmus, mi tette képessé az embereket ilyen szörny? bűnök elkövetésére és passzív elszenvedésére.
Miller kedvelt témái közé tartozik a nemzedéki konfliktusok ábrázolása, példa erre az Édes fiaim cím? műve, vagy egyik utolsó drámája, az Alku.
Az Alku jelenleg teltházas előadásokkal megy a Madách Kamaraszínházban, többnyire elismerő kritikai fogadtatás mellett – a szakmai és laikus közönség egyaránt kiemelkedőnek tartja Gálvölgyi János alakítását az öreg ószeres, Solomon szerepében. (Róth I. Zsófia)

Türelmes felzárkóztatás

root — Sat, 29 Apr 2000 14:28:21 +0200

A Hetek március 25-i számában olvastam Szobota Zoltán és Hazafi Zsolt interjúját Kaltenbach Jenővel, a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosával. (A politikának is lépnie kell)

Falunkban aránylag nem sok roma él: miközben élik mindennapi életüket és keresik a könnyebb, jobb megélhetést, előfordul, hogy sok borsot törnek más orra alá. Gondolkodtunk, miként tudnánk segíteni az orgoványi romáknak a felemelkedésben. Mit tehetnénk azért, hogy évszázados beidegződésükből kimozdítva őket, felmutassunk nekik egy elérhető értelmesebb életcélt. Nos itt tapasztaltuk meg ugyanazokat, amiket Kaltenbach Jenő mond: Felzárkóztató osztályban és kisegítő iskolai rendszerben nem oldható meg a cigányság problémája. Több évi keresés, majd négyévi aktív gyakorlat alapján mondhatom, hogy találtunk egy olyan utat, ami tényleges segítséget jelent a valóságos felzárkóztatásban.
A nonprofit Örömhír Alapítvány felajánlotta a nagyon lemaradt gyerekek szüleinek, hogy teljesen ingyenesen segítünk gyermekeiknek az iskolai órákra való felkészülésben. Ehhez termet és tanítókat kerestünk, és munkánkat 1996 júliusában megkezdtük. Néhány gyermeket felkészítettünk pótvizsgára, hogy ne veszítsenek újabb évet. Ez kezdetben annyira vontatottan ment, hogy gyakran nekünk kellett elmenni a gyerekért, hogy jöjjön a megbeszélt tanórára, mert sem a gyerekek, sem a szüleik nem vették komolyan. Őket cseppet sem zavarta az évismétlés, sőt némelyik kimondottan örült neki, úgy gondolta, hogy könnyebb lesz az éve, mert valamit már megtanult az elmúlt tanévben.
A sikeres pótvizsga után felajánlottuk a családoknak, hogy gyermekeiket a tanév folyamán, mindjárt szeptembertől küldhetik az Örömhír Alapítványhoz, hogy folyamatos segítséget kaphassanak, ne kelljen pótvizsgában gondolkodni. Nos, senki nem jelentkezett. Kezdtem újra a kilincselést. Próbáltam meggyőzni a gyerekeket és próbáltam a szülőket. Elmagyaráztam nekik, hogy előrejutásuk egyetlen záloga a tanulás. Nem vették komolyan, de azért volt, aki vállalta.
Mások is jövögettek, de komolyan csak ez az egy fiú vette, aki akkor a hatodik osztályba járt. Délutánonként tanítottuk. Olyan gyenge volt, hogy a leckét fel kellett neki olvasni, ő annyira dadogva olvasott, hogy abból nem érthette meg. A fáradhatatlan munka eredménye már egy hónap múlva jól látszódott a jegyekben. Ő örült, a család többi tagja pedig előbb csak nevetett rajta és gúnyolódott, később egyenesen megtiltották neki a különórákat, mondván, hogy nincs is rá szüksége, úgysem lesz belőle semmi. Nagy kitartásra volt szükség neki és konzultálójának egyaránt, hogy a megindult úton lépésről lépésre tovább juthasson.
Hamarosan nyilvánvalóvá vált számunkra, hogy nem az értelmével, a felfogóképességével van a baj, hanem a családi háttérrel. Ismét hosszú egyezkedések következtek. Láttuk, hogy jelentős eredményt nem érünk el addig, amíg a fiú esténként hazamegy a naponkénti tivornyázó családba, ahol a helyszűke miatt egymás hegyén-hátán vannak a gyerekek és a felnőttek. Eljutottunk oda, hogy a szülő hozzájárulásával az éjszakai szállást is mi biztosítottuk a gyermek számára. Ettől kezdve rohamosan javult a fiú tanulmányi eredménye. A nyolcadik osztályt már egészen jó eredménnyel zárta. Szakközépiskola választásban nyújtottunk segítséget. Szeptember óta Kiskunfélegyházán tanul, és félévkor ő lett az osztályban a legjobb tanuló, 4,7-es tanulmányi eredménnyel.
Ez év március elseje óta ugyanezt a kiemelt segítséget tudjuk biztosítani egy hetedik osztályos kislánynak, akinél szintén határozott javulás van a tanulmányi eredményben. Sajnos őt később tudtuk kiemelni, de az eddigi eredményeket látva van reményünk, hogy az ő továbbtanulása is megoldható lesz.
A helyi általános iskola tanárainak visszajelzése alapján mondhatjuk, e módszer jól bevált a lemaradt gyermekek integrálásához. A folyamatos felkészítés, segítés lehetővé teszi, hogy e gyermekeket egy közegben oktassák a többiekkel. A cigány gyerekek nem butábbak a nem cigányoknál. Eredményeik így semmivel sem rosszabbak a többiekénél.

Tisztelettel:
Ficsor Károly, lelkipásztor
Orgovány

DUMA PLÁZA

root — Sat, 29 Apr 2000 14:28:14 +0200

Egy politikus mindenre kész, csak megtarthassa a posztját. Még arra is hajlandó, hogy hazafivá váljék.
(W. R. Hearst, amerikai laptulajdonos)

INNEN-ONNAN

root — Sat, 29 Apr 2000 14:28:07 +0200

Veszélyes gyerekműsorok

Az amerikai tévé gyerekműsorainak fele veszélyezteti nézőit, mert olyan helyzeteket mutat, amelyek a valóságban kockázatosak, ám a szereplőknek haja szála sem görbül – állapította meg egy tanulmány. Az Archives of Pediatrics and Adolescent Medicine cím? gyerekgyó-gyászati szakfolyóiratban közölt tanulmány szerint az ilyen filmek, műsorok arra indíthatják az ifjú nézőket, hogy utánozzák a szereplőket, és ezzel veszélybe sodorják magukat. A tanulmány szerzői 217 gyerekműsort néztek végig. Több mint száz esetben tapasztalták, hogy valamelyik szereplő veszélyes helyzetbe került, de sértetlenül szabadult belőle. A filmek és műsorok harmada legalább három ilyen helyzetet is tartalmazott. A kockázat az iskoláskorú gyermekek számára készülő műsorokban a nagyobb: ezek 51 százaléka mutat be veszélyes jeleneteket, míg a kisebbeket szórakoztató programokban "csak" 33,4 százalék az ilyesfajta helyzet – állapították meg a Pennsylvaniai Egyetem kutatói. A következményekre vonatkozólag nem készült statisztika, de annyit a szerzők megjegyeznek, hogy az Egyesült Államokban az első számú elhalálozási, illetve rokkantsági ok a gyerekeknél a nem szándékos testi sértés. (MTI)

Kuvaiti sörviták

Kuvaiti szakértők és hatósági illetékesek hamarosan eldöntik, vajon lehet-e alkoholmentes sört árulni a konzervatív muszlim országban. Az ital év eleji engedélyezése óta rendkívül népszerű, és gyorsan fogy az élelmiszerüzletek polcairól. A kritikusok viszont azt állítják, hogy a sör tartalmaz egy kis mennyiség? alkoholt, melynek fogyasztását az iszlám szigorúan tiltja. Az Egészségügyi Minisztérium a múlt héten kimutatta, hogy az alkoholmentes sör 0,016 százalék alkoholt tartalmaz. Az Arab Times cím? lap beszámolója szerint a KISR 0,01 százalék alkoholszintet mutatott ki, ami egyébként alacsonyabb a szomszédos Szaud-Arábiában engedélyezett százalékaránynál, pedig Szaud-Arábiában rendkívül szigorú iszlám sária törvények vannak életben. A jól szervezett, befolyásos iszlám csoportosulás és az újra feltűnő, liberális erők közt heves viták zajlanak Kuvaitban, az egyetlen olyan öböl menti arab államban, mely választott parlamenttel rendelkezik. (Reuters)

Hűvös fogadtatás

Gus McLeod marylandi pilóta 3500 mérföld utat tett meg, míg – a történelemben elsőként – nyitott pilótafülkés repülőgépével eljutott az Északi-sarkra. A 45 éves McLeod a WRC-TV-nek elmondta, hogy "emelkedett hangulatban" érezte magát, és amikor odaért, három kört repült a sark körül. "Abban a kis fülkében összezsugorodva elég rosszkedv? voltam, de azért valamiféle megilletődöttséget is éreztem. Tudja, milyen az, ha az ember a világ tetején van! Háromszor körbejártam a világot Nem tudom, ez bűvös szám-e" – mondta McLeod. Röviddel ezután lerobbant a 1939-es Boeing Stearman biplán (képünkön), az egykori légi permetező, úgyhogy McLeodot egy vadászrepülő vette fel, amely a National Geographic filmeseit szállította. Az időjárással kapcsolatban McLeod annyit mondott, hogy a hőmérséklet nulla fok alatt volt, de enyhe szél fújt, és magas volt a sarki nap. (Reuters)

Strongman

root — Sat, 29 Apr 2000 14:28:00 +0200

"Strongman" az ausztrál húsvéti súlyemelő bajnokságon 160 kg-os golyót emel egy hordó tetejére Fotó: Reuters

A hullámok hercegnője

root — Sat, 29 Apr 2000 14:27:53 +0200

Hétfőn este ért partot a francia Antillákhoz tartozó Martinique szigetén az a francia hölgy, aki az Atlanti óceánt átszelve egy félig szörf, félig vitorlásszer? vízimasinán 60 nap alatt tette meg a 4200 kilométeres túrát. A negyven éves Raphaela le Gouvello, aki civilben állatorvos, február 25-én indult el Dakarból, a szenegáli partoktól. Eddig ilyen nagy vállalkozás csak két férfinak sikerült, a szintén francia Stéphane Peyronnak és Fred Beauchène-nek. A vízimasina külsőre egy kis vitorláshajóra hasonlít, de szörfre emlékeztető fedélzete van, mivel úgy kell kormányozni, hogy a fedélzeten állva az ember saját testsúlyával mozgatja a vitorlát. Az utazást a szélcsend tette fárasztóvá, nyilatkozta le Gouvello a riportereknek. "Fel akartam adni, mikor már 25 napot szélcsendben töltöttem, s a hajó egy tapodtat sem mozdult. Valójában ez volt a legnehezebb szakasza az utazásnak." A vitorlás hullámdeszkát és utasát a modern technika számos vívmányával szerelték fel, a radartól a műholdas telefonig, a napelemektől a tengervizet sótalanító készülékig. Raphaela élelmiszer- és víztartalékait a 47. napon töltötte fel egy útját követő francia őrhajó. Le Gouvello az út legszebb élményének azt tartotta, amikor egy bálnával találkozott. Csupán azt sajnálta, hogy mire előkapta fényképezőgépét, a tengeri óriás eltűnt a habokban. (AP-MTI)

A vatikáni éter rákfenéje

root — Sat, 29 Apr 2000 14:27:46 +0200

A Vatikán által működtetett rádióállomásokat hivatalos vizsgálat alá vonták, mivel az elektromágneses szennyeződés a helyi lakosok között állítólag rákos megbetegedést idéz elő. A Vatikán Rádió műsorait a világon mindenütt lehet fogni. A közvetítés Róma egyik nyugati külvárosához, Cesanóhoz közeli Santa Maria di Galera antenna-rengetegéből folyik. A lakosság már több ízben jelezte észrevételét a város vezetői és az orvosok felé, akik 7500 halálesetet vizsgáltak meg 6 évre visszamenőleg. Kimutatták, hogy a daganatos megbetegedések száma 30 százalékkal magasabb arányt mutatott az olaszországi átlagnál. A laziói körzet által végzett önálló vizsgálatok során a vitatott térségben az elektromágneses energia megengedett értékének majdnem háromszorosát mérték. Francesco Ferrante, a környezetvédelmi szövetség igazgatója elmondta, hogy az antennák közelében élő emberek otthonaiban a számítógépek önmaguktól működésbe léptek, a telefonbeszélgetéseket rádióadások zavarták, és a televíziókészülékeket nem lehetett bekapcsolni. A szövetség állítása szerint az 1996. év elhalálozásainak 60 százaléka a térségben rákos megbetegedésekre vezethető vissza. A szervezet álláspontjával egyetértő Lucia Venturi tudományos szakértő felszólította az olasz államot, hogy hozzon óvintézkedéseket a polgárok egészségének megőrzése érdekében. Egy jelentésből az derül ki, hogy az ügy kivizsgálását végző személyek által küldött hivatalos aktákat a Vatikán képviselői visszautasították arra hivatkozva, hogy az "antennaerdő" különleges területi előnyöket élvez, és ily módon mentesülnek mindenféle bírósági szankció alól. A Vatikán érdekeit képviselő ügyvédek – köztük Eugenio Pacelli is, aki XII. Pius unokaöccse – azt hangsúlyozták, hogy a Late-ráni Egyezmény értelmében a Vatikán alkalmazásában álló személyek nem vonhatók felelősségre az olasz törvényben meghatározott módon. Hozzátették ugyanakkor, hogy semmiféle olyan esetről nem érkezett bejelentés, amelyben az elektromágneses hullámok emberek egészségének károsodását okozták volna. Mindezek ellenére egy helyi tanácstag bátran kifejtette véleményét: "A különleges területi helyzet privilégiuma nem indokolt. Az emberek egészséghez való alkotmányos jogát sokkal inkább tiszteletben kellene tartani." A vizsgálatot végző személyek így most az olasz külügyminisztériumot kérték fel, hogy beavatkozásával akadályozza meg a diplomáciai ellentét kialakulását az ügyben. (Telegraph)

Okkult paradicsom

root — Sat, 29 Apr 2000 14:27:39 +0200

Angol paradicsomtermesztők az üvegházaikban alkalmazott vitatható, úgynevezett feng-shui kísérletektől nagyobb és lédúsabb termést várnak – de ezt természetesen nem mindenki gyomra veszi be. Legalábbis így történt ez két dolgozó esetében. Martin Kelly és fia, Paul ugyanis otthagyták állásukat. "Az energiaátadásnak ezt az ősi keleti, okkult praktikáját nem tudom összeegyeztetni Istenbe vetett hitemmel. Nem vagyok hajlandó olyan gazdaságnak dolgozni, amelyik nyíltan is hangoztatja, hogy nem Istenben, hanem valami más erőben bízik – nyilatkozta Martin a BBC-nek. – Ez az egész módszer ellenkezik a hitemmel. Nem tudnék éjszaka aludni, ha efölött szemet hunynék” – tette hozzá a férfi. A két felmondás megdöbbentette Alan Parkert, az Arreton-völgyi kertészet igazgatóját. "Nem is gondoltam arra, hogy ebből hitelvi vita kerekedik majd" – mondta Parker. Az angol Paradicsomtermesztők Egyesülete arra ösztönzi tagjait, hogy próbálják ki a feng-shui módszert. Ezen felül még szakembereket is bevonnak a termesztésbe, akik a növények beporzását végző poszméhek számára kaptárak elhelyezését tanácsolják. Múlt évben, mint arról már beszámoltunk, az egyesület rávett néhány termesztőt arra, hogy játsszanak rock and roll zenét paradicsomaiknak. Állítólag az ilyenfajta eljárás "hasznos rezgést idéz elő", amely ösztönzőleg hat a beporzásra. (Reuters)